Rész, Fejezet

 1       1   |      hátára.~Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés
 2       1   |           a gyerek a száraz nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára
 3       2   |           magának való ember volt.~Egyszer ez a Bavina télidõben fát
 4       2   |            maguk közt morgolódtak, egyszer nyíltan is a szemére térítették
 5       3   |            azzal csalogatott, hogy egyszer megkeresi nekem az íneresztõ
 6       3   |        annál többször megbékített.~Egyszer, ahogy ülök a kapuban, és
 7       4   |           ami a keze ügyébe esett. Egyszer még a szenteltvíztartó is
 8       4   |           nem tudok, hogy micsoda.~Egyszer meg egy kocsirudat emelt
 9       4   |    édesapám ki tudott rajta fogni. Egyszer például megfogadta pünkösdi
10       4   |        pinkesdi báránban.~- No, ez egyszer neked van igazad, Tilinkó -
11       5   |         volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.~
12       7   |       magunkat az éjszakába, mikor egyszer csak arra neszelünk föl,
13       7   |       kísérte ki a kapuig, ott még egyszer megszorította a kezét:~-
14       8   |         majorban, mikor azt mondom egyszer az édesapámnak:~- Én nem
15       9   |    gézengúz, ha mindig kötözködsz, egyszer kicsaplak a falu végére
16       9   |           Fogadjunk, hékám - ütött egyszer a vállamra, mikor nagyon
17      10   |        fiatalabb voltam, elég volt egyszer mondani akármit: mindenki
18      10   |       lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem volna még kisebb
19      11   |      bókolva, mintha csak aludnék, egyszer csak valami világosság kezd
20      11   |            kiáltják már: „Szabad!”~Egyszer aztán elfogyott a türelme,
21      12   |          is elakadt.~Biczók mester egyszer elkésve jött be az iskolába.
22      12   |       férfiú... - próbálkozott még egyszer, de most már reszketett,
23      13   |            úgy hazamenni, hogy még egyszer kezet ne csókoljon az uraságnak.
24      13   |            az arca, mikor Tamás úr egyszer ijedten ejtette ki a kezébõl
25      14   |           voltunk már akkor, mikor egyszer Bögre Márton nemzetes úr
26      14   |         nem Petykó.~Az ajtóból még egyszer búcsút intettem. Matykó
27      16   |        légy, Tilinkó. Hanem ha még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel,
28      16   |          Az ezredes azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme elé került,
29      17   |           az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant a trombita
30      19   |        minden hónapban megtörtént. Egyszer Bécsbõl jött a hír, máskor
31      19   | drágaságnak lába kerekedett. Hanem egyszer aztán mégiscsak fölhördült.
32      19   |       Várta, várta pedig Tamás úr, egyszer aztán azt mondta nyers-röviden
33      21   |         már a másodiknak is, mikor egyszer azt mondja nekem Matykó:~-
34      22   |        volt ahhoz egy lélegzet is. Egyszer egy deákpajtásomat azért
35      22   |          tûnõdtünk a pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk.
36      24   |            az el nem ereszti, amit egyszer megfog. Ahol a békatutaj
37      24   |         felfedezõ utakat a nádban. Egyszer kóborlás közben ráhágtam
38      25   |       történt, hogy Csuri, a róka, egyszer egy malackát fogott a nádasban,
39      25   | visszafordulva mérgében. S most ez egyszer ügyet se vetett a szerencsére,
40      26   |            én fejemben, nem korpa.~Egyszer azonban mégis nagyon rám
41      27   |          csóválta lompos farkát, s egyszer elnyikkantotta magát.~-
42      28   |    terméskõ volt ott, semmi egyéb. Egyszer már le is tettük a szerszámot,