1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464
Rész, Fejezet
501 7 | az édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten melegedtünk
502 7 | melegedtünk egy ködmön alatt. A Hékám a katlanban vetett
503 7 | egy ködmön alatt. A Hékám a katlanban vetett magának
504 7 | gyújtottunk, mert nem volt, csak a hó világított be a hasadt
505 7 | csak a hó világított be a hasadt ablakon.~Már szinte
506 7 | magához szorítva. - Elviszi a szél ezt a rossz házat.~
507 7 | szorítva. - Elviszi a szél ezt a rossz házat.~De nem a szél
508 7 | ezt a rossz házat.~De nem a szél nyitotta az ajtót,
509 7 | házsnépnek! - topogta le a bocskoráról a havat. - Úrdolgában
510 7 | topogta le a bocskoráról a havat. - Úrdolgában jártam,
511 7 | hogy Tilinkó meg se látja a segény embert.~- Úrdolgában? -
512 7 | Úrdolgában? - ütötte fel apám a fejét. Úrdolgának azt a
513 7 | a fejét. Úrdolgának azt a munkát hívták, amit a jobbágy
514 7 | azt a munkát hívták, amit a jobbágy az uraság parancsára
515 7 | olyan csodát még nem látott a világ, hogy a cigányt dologra
516 7 | nem látott a világ, hogy a cigányt dologra lehetett
517 7 | azs azs volt - erősködött a cigány. - Hétcser körülérné
518 7 | cigány. - Hétcser körülérné a derekamat azs a kolbáska,
519 7 | körülérné a derekamat azs a kolbáska, akit az uraság
520 7 | szolgálta meg az uraság a sívességemet.~- Micsoda
521 7 | hodzs elvezsettem hozzá a csásár követjét, akinek
522 7 | csásár követjét, akinek a kocsija eltévelygett a nagy
523 7 | akinek a kocsija eltévelygett a nagy ködben. Héj, bátya,
524 7 | Héj, bátya, azs ám csak a nads úr! Sép nads dagadt
525 7 | nads dagadt ember, csak azs a különös, hods térdig érő
526 7 | érő budzsogója van, mint a kisdzsereknek. A strimflikötője
527 7 | van, mint a kisdzsereknek. A strimflikötője meg csupa
528 7 | sínarany, ehun e! Beleakadt a lábamba, ahogy mellette
529 7 | lábamba, ahogy mellette ültem a kocsiba.~Meglengette a széles
530 7 | ültem a kocsiba.~Meglengette a széles aranypántlikát a
531 7 | a széles aranypántlikát a szürkületben, de aztán mindjárt
532 7 | aztán mindjárt belegyűrte a rongyos szűre száz hasadéka
533 7 | azsért akármilyen nagy úr a csásár követje, csak belehajítottam
534 7 | belehajítottam volna én őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom
535 7 | Tilinkó? - forgolódott apám a csikorgó vackon.~- Ast,
536 7 | Ast, hods rossba sántikál a strimflis. Tömlöcsbe akarja
537 7 | az uraságot. Ast besélték a konyhán, hogy azsért haragudott
538 7 | hogy azsért haragudott meg a csásár, mert nadzs baráccságban
539 7 | hívják.~Nagyot nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta
540 7 | Nagyot nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta
541 7 | hamuban, odavillantotta a cigány a szemét.~- Jaj,
542 7 | odavillantotta a cigány a szemét.~- Jaj, de gyenyeri
543 7 | de gyenyeri állat, esem a sépségét! Adnék érte eds
544 7 | húsast, ha vóna. Magam raknám a sájába azs egeret, ha nekem
545 7 | edzsmagában segény Tilinkó a putrijában. Astán a házsra
546 7 | Tilinkó a putrijában. Astán a házsra is vidsázsna, míg
547 7 | kenyér után járok.~Morgott a Hékám, mintha máris húzná
548 7 | mintha máris húzná le róla a bõrt a cigány, ahogy kapadozott
549 7 | máris húzná le róla a bõrt a cigány, ahogy kapadozott
550 7 | édesapám -, elég nekünk a magunk baja is, eredj dolgodra.~
551 7 | baja is, eredj dolgodra.~A cigány azután el is kotródott,
552 7 | emlékül elvitte az ajtóról a kilincset. Sötétben beleakadt
553 7 | kilincset. Sötétben beleakadt a keze, mint az arany harisnyakötõbe.~
554 7 | az arany harisnyakötõbe.~A kilincset ugyan elvitte
555 7 | félálomban voltam, mikor a nagy csöndbe beleszól édesanyám:~-
556 7 | édesanyám:~- Hallja-e, apjuk? A cigánynak mégiscsak igaza
557 7 | cigánynak mégiscsak igaza van. A Hékámért lehetne egy-két
558 7 | garast kapni. Reggel kiviszem a piacra.~Egyszerre kiment
559 7 | piacra.~Egyszerre kiment a szemembõl az álom. Füleltem
560 7 | történt, hogy édesanyám a ködmönkéje alá gombolta
561 7 | Hékámot, és kiment vele a piacra.~- Emberek, ki vesz
562 7 | pöndörödik Málé Tót János, a legdölyfösebb gazdag paraszt
563 7 | jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat is eladjátok?
564 7 | hiába van olyan nagy esze a híres uradnak? No, itt egy
565 7 | No, itt egy húszas, ide a macskát. Okos Törõcsik lesz
566 7 | macskát. Okos Törõcsik lesz a neve ezentúl.~Vért kergetett
567 7 | kergetett az anyám arcába a harag, de ahogy a húszas
568 7 | arcába a harag, de ahogy a húszas megcsillant elõtte,
569 7 | hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó, és hogy
570 7 | belét. Alázatosan elvette a pénzt, s belecsúsztatta
571 7 | pénzt, s belecsúsztatta a kötõje zsebébe, a macskát
572 7 | belecsúsztatta a kötõje zsebébe, a macskát pedig átnyújtotta
573 7 | maguknál jó helye ennek a szegény pára állatnak?~-
574 7 | tûröm ám, hogy engem e miatt a vén dög miatt regulázzanak! -
575 7 | fortyant föl dühösen a jó ember, s két hátsó lábánál
576 7 | lábánál fogva megcsóválta a macskát, mintha földhöz
577 7 | erre anyámnak is elszakadt a tûrömfonala. Elõkotorta
578 7 | tûrömfonala. Elõkotorta a húszast, és odadobta Málé
579 7 | Málé Tót lábához.~- Itt a pénze, vén embertelen! Aki
580 7 | pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra azt mondja, hogy
581 7 | mondja, hogy vén dög, annak a Hékám nem eladó!~Kigyulladt
582 7 | Hékám nem eladó!~Kigyulladt a szülém orcája, s utoljára
583 7 | már olyan hangosra vette a szót, hogy nemcsak a gõgös
584 7 | vette a szót, hogy nemcsak a gõgös gazda hûlt el bele,
585 7 | gazda hûlt el bele, hanem a Hékám is megrettent. Rúgott
586 7 | azzal kirántotta magát a gazda markából, s úgy nekilódult,
587 7 | úgy nekilódult, hogy tán a világból is kiszaladt.~Úgy
588 7 | mindnyájan jobban sajnáltuk, mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt
589 7 | vett cipót. Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra.
590 7 | olyan volt, mintha hallanánk a miákolását.~Estefelé aztán
591 7 | kezdtem miákolni. Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott
592 7 | gyomrom az éhségtõl, vacogott a fogam a hidegtõl. Az anyám
593 7 | éhségtõl, vacogott a fogam a hidegtõl. Az anyám csitítgatott,
594 7 | csitítgatott, és belefogott a Dióbél királyfi meséjébe,
595 7 | mesélt is, mindig szivárgott a könny a szemébõl.~Az édesapám
596 7 | mindig szivárgott a könny a szemébõl.~Az édesapám estefelé
597 7 | felcihelõdött az ágyról, fölhúzta a csizmáját.~- Terítsd a nyakamba
598 7 | fölhúzta a csizmáját.~- Terítsd a nyakamba azt a rossz subát,
599 7 | Terítsd a nyakamba azt a rossz subát, anyjuk!~- Lelkem
600 7 | szerencsét próbálni, ahogy a mesében szokták - botorkált
601 7 | keresztül. Hamarosan elnyelte a köd meg a szitáló hó.~Szinte
602 7 | Hamarosan elnyelte a köd meg a szitáló hó.~Szinte ész nélkül
603 7 | Szinte ész nélkül bolyongott a néptelen utcákon, a hamar
604 7 | bolyongott a néptelen utcákon, a hamar aluvóra térõ falusi
605 7 | térõ falusi házak közt. A falu fölött, a dombon ragyogtak
606 7 | házak közt. A falu fölött, a dombon ragyogtak a Malajdoki-kastély
607 7 | fölött, a dombon ragyogtak a Malajdoki-kastély kivilágított
608 7 | miért.~Nagy kertje volt a kastélynak, erdõnek beillõ,
609 7 | messzirõl, s kisejtette a kiabálásból, mirõl van szó.
610 7 | kutya ellopott egy sonkát a konyhából, azt hajkurászták
611 7 | konyhából, azt hajkurászták a cselédek.~„Az én kisfiamat
612 7 | nézett föl panaszosan a csillagtalan égre, amint
613 7 | amint megvakultan úszott a hold a hófelhõk közt.~Egyszerre
614 7 | megvakultan úszott a hold a hófelhõk közt.~Egyszerre
615 7 | csak halk beszéd üti meg a fülét a tujabokrok mögül.~-
616 7 | halk beszéd üti meg a fülét a tujabokrok mögül.~- Ez jó
617 7 | lássunk hozzá - felelte a másik.~Hallotta nyomban,
618 7 | ahogy az ásó megpendült a havas földben. Széthajtotta
619 7 | havas földben. Széthajtotta a bokrokat, és elállt a szíve
620 7 | Széthajtotta a bokrokat, és elállt a szíve dobogása, ahogy a
621 7 | a szíve dobogása, ahogy a két Malajdokit meglátta.
622 7 | Gáspár úr verejtékezve ásta a gödröt, Tamás úr pedig nézte.
623 7 | Mögötte vasládika feketéllett a hóban.~- Elég mély lesz
624 7 | Itt meg nem orrontja a német.~Becsúsztatták a ládikát
625 7 | orrontja a német.~Becsúsztatták a ládikát a gödörbe, aztán
626 7 | Becsúsztatták a ládikát a gödörbe, aztán behúzták
627 7 | gödörbe, aztán behúzták a földet.~- Havat hányjunk-e
628 7 | apám - törülgette Gáspár úr a homlokát. - Majd behavazza
629 7 | vigyázatosan ellépegettek, még a hó is alig csikordult meg
630 7 | hó is alig csikordult meg a lábuk alatt.~Édesapám karikára
631 7 | szemmel nézett utánuk.~„A senki kincse már ez - dobbant
632 7 | már ez - dobbant nagyot a szíve. - Azé, aki megtalálja.
633 7 | öröm. Sötétben is ragyogott a szeme, ahogy megcirógatott:~-
634 7 | elkomorodott egy kicsit erre a sóhajtásra. Végigdõlt a
635 7 | a sóhajtásra. Végigdõlt a lócán, befordult a fal felé,
636 7 | Végigdõlt a lócán, befordult a fal felé, de nem tudott
637 7 | elaludni. Hiába hunyta le a szemét, mindig maga elõtt
638 7 | mindig maga elõtt látta a ládikát.~„Azt hiszem, jobb
639 7 | futott ki az éjszakába, s már a konyhában járt, mikor édesanyám
640 7 | Mindjárt itt leszek. Hozom a szerencsénket.~- Isten járjon
641 7 | megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„Istennek
642 7 | Istennek hála! - tette össze a kezét, ahogy a behavazott
643 7 | tette össze a kezét, ahogy a behavazott gödröt megtalálta. -
644 7 | járt itt senki.”~Fölnézett a házra. Sötétek voltak már
645 7 | az? - kérdezte belülrõl a Gáspár úr riadt hangja.~-
646 7 | Megleste valaki, mikor a kincset elásták.~- Ki leste
647 7 | Ki leste meg? - várta a választ visszafojtott lélegzettel
648 7 | Ez az én kérésem.~- Ki az a rossz ember?~- Én vagyok,
649 7 | otthon az éhhalál.~Kibújt a hold a rongyos szélû felhõk
650 7 | az éhhalál.~Kibújt a hold a rongyos szélû felhõk közül,
651 7 | rávilágított az uraságra meg a jobbágyra. Az uraság mind
652 7 | jobbágyra. Az uraság mind a két kezével szorította a
653 7 | a két kezével szorította a jobbágy kezét.~- Nincs nekem
654 7 | több akkora kincsem, mint a te becsületes magyar szíved,
655 7 | csendítettek már, mikor a jobbágy elhagyta az uraság
656 7 | Gáspár úr maga kísérte ki a kapuig, ott még egyszer
657 7 | még egyszer megszorította a kezét:~- Hát ebben maradunk,
658 7 | ebben maradunk, Törõcsik. A kisfiadat beadod hozzám
659 7 | kisfiadat beadod hozzám a kastélyba. Együtt neveltetem
660 7 | früstök, hogy olyant még a Dióbél királyfi meséjében
661 7 | hallani.~Édesanyámnak azonban a nagy örömében is el-elfelhõsödött
662 7 | örömében is el-elfelhõsödött a képe, mikor eszébe jutott
663 7 | képe, mikor eszébe jutott a Hékám. Ugyan talált-e szegényke
664 7 | valahol egy jó falatot?~Abban a percben gyönge nyivákolás
665 7 | oda, kinyitom: hát ott áll a Hékám, lóg ki a szájából
666 7 | ott áll a Hékám, lóg ki a szájából egy nagy bolond
667 7 | mutatja nagy büszkén mind a hármunknak, mintha csak
668 8 | már akkor nagyon féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat
669 8 | szegény jobbágy közt, és hogy a magyarnak is jussa van a
670 8 | a magyarnak is jussa van a szabadsághoz. Gáspár úrra
671 8 | Lajossal.~Úgy nézett rá, mint a napra, s úgy õrizgette a
672 8 | a napra, s úgy õrizgette a leveleit, mint a szentírást.
673 8 | õrizgette a leveleit, mint a szentírást. Elégetni véteknek
674 8 | éjszakáján.~Persze nekem már a bajuszom kezdett ütközni,
675 8 | ütközni, mikor mindezeket a dolgokat megtudtam. Gyerekésszel
676 8 | nagyon felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból majoros
677 8 | engem pedig beparancsolt a kastélyba. Úgy volt, hogy
678 8 | zsinóros ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok
679 8 | ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok szabóval,
680 8 | Dudaorrú Bojtok szabóval, a lábamra meg Csömödér Varga
681 8 | rám az édesanyám szeme.~A cifra gúnyába csak beleszoktam
682 8 | beleszoktam volna én, hanem a hivatal nemigen fûlt a fogamhoz.
683 8 | hanem a hivatal nemigen fûlt a fogamhoz. Hol a szõnyegben
684 8 | nemigen fûlt a fogamhoz. Hol a szõnyegben botlottam hasra,
685 8 | szõnyegben botlottam hasra, hol a tükrös padlón vágódtam hanyatt.
686 8 | igen eresztgettek be, csak a cselédfertályban tanítgatott
687 8 | cselédfertályban tanítgatott a hopmester úr az inasi tudományokra.~
688 8 | Bögre Mártonnak hívták a hopmester urat, szólítani
689 8 | lépkedett, mintha tojáson járna. A szót meg úgy eresztette
690 8 | szót meg úgy eresztette a foga közül, mintha szûrné.~-
691 8 | Törõcsik, hát mindenkit a rendes nevén kell szólítani,
692 8 | az almáriumhoz, fölállok a kis székre, fogok egy poharat,
693 8 | fogok egy poharat, teleöntöm a korsóból:~- Tessék, nemzetes
694 8 | az úri szokás - csóválta a fejét a mester. - Tálcán
695 8 | szokás - csóválta a fejét a mester. - Tálcán vagy tányéron
696 8 | hát nekem mindegy. Ha ez a regula, csináljuk így.”~
697 8 | csináljuk így.”~Azzal fogom a poharat, viszem a tányéroshoz,
698 8 | fogom a poharat, viszem a tányéroshoz, leemelek róla
699 8 | rózsás tányért, beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom
700 8 | tányért, beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom a mesternek:~-
701 8 | vizet a pohárból, nyújtom a mesternek:~- Tessék, nemzetes
702 8 | hogy issza ki most már a tányérból a vizet. De nem
703 8 | ki most már a tányérból a vizet. De nem azt csinálta,
704 8 | csinálta, hanem kirántotta a kezembõl, s úgy vágta volna
705 8 | kezembõl, s úgy vágta volna a fejemhez, hogy énbelõlem
706 8 | és melegkék szeme, mint a mosott égbolt. Nem járt
707 8 | mégis jobban megérzett rajta a nagy úr.~- Na, mire végzi,
708 8 | kérdezte nyájasan.~- Ezt a kis nevendéket tanítgatom
709 8 | görbítette le mesterem a vastag nyakát.~- Hát hogy
710 8 | téged, kisfiam? - tette a vállamra a kezét az öregúr.~-
711 8 | kisfiam? - tette a vállamra a kezét az öregúr.~- No, felelj
712 8 | felelj szépen - integetett a hopmester -, ahogy tanítottalak.
713 8 | hívnak téged?~- Dióbélnek.~A hopmester dühösen rántotta
714 8 | hopmester dühösen rántotta fel a szemöldökét a homloka hegyibe,
715 8 | rántotta fel a szemöldökét a homloka hegyibe, de Tamás
716 8 | nézem, igen egyidõs vagy a két kis unokámmal, a Petykóval
717 8 | vagy a két kis unokámmal, a Petykóval meg a Matykóval.
718 8 | unokámmal, a Petykóval meg a Matykóval. Hát aztán olvasni
719 8 | Meg tudom olvasni, hogy a szarkafészekben hány tojás
720 8 | nem szoktam tojást olvasni a szarkafészekben. De azért
721 8 | nem tudsz.~Így kerültem a hopmester úr keze alól a
722 8 | a hopmester úr keze alól a Tamás úr keze alá, így lettem
723 8 | ország dolgában meg Bécsben a két kisfiánál. Valami német
724 8 | anyjuk, de hamar elhalt, s a gyerekek ott nevelõdtek
725 8 | gyerekek ott nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr
726 8 | kellett néznem.~- Látod, ez a szép, tiszta, rendes írás
727 8 | szép, tiszta, rendes írás a Petykó írása, ezeket a verébfejû,
728 8 | írás a Petykó írása, ezeket a verébfejû, girbegörbe betûket
729 8 | girbegörbe betûket meg a Matykó veti. Petykó szelíd
730 8 | múlva már nemcsak néztem a leveleket, hanem olvasni
731 8 | eszem.~- Tudós ember lesz a fiából, Törõcsik - biztatta
732 8 | szombat este bejött értem a majorból, hogy a vasárnapot
733 8 | bejött értem a majorból, hogy a vasárnapot velük tölthessem.~
734 8 | vasárnapot velük tölthessem.~Míg a télben tartott, addig ki
735 8 | ki is voltam én békülve a tudományokkal, hanem tavasz
736 8 | fele már nem volt maradásom a kastélyban. Kizöldültek
737 8 | kastélyban. Kizöldültek a mezõk, jobban szerettem
738 8 | én ott bukfencezni, mint a könyvek mellett ásítozni.
739 8 | ekecsikorgásba is belesajdult a szívem: inkább a Csákót
740 8 | belesajdult a szívem: inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem
741 8 | szívem: inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem volna,
742 8 | szántogassak papírbarázdákat. A nádas zöld bokrétája is
743 8 | Éppen dinnyeültetés volt a majorban, mikor azt mondom
744 8 | nem megyek vissza többet a kastélyba. Én itt maradok.
745 8 | Amekkorát kilépsz, akkora lesz a dinnyefölded.~Léptem olyan
746 8 | tizenkettõnek is - akkor az édesapám a markomba nyomott hat szem
747 8 | dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét,
748 8 | dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem,
749 8 | dinnyéket láttam álmomban, mint a káposztáshordónk, s mindnyájának
750 8 | káposztáshordónk, s mindnyájának a hajába az volt bevésve: „
751 8 | Szaladok másnap reggel a földemre: hát alszanak a
752 8 | a földemre: hát alszanak a dinnyemagok jóízûen, s eszük
753 8 | fölébredni. Úgy is mentem én be a majorba, mint akit orron
754 8 | Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
755 8 | teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~- Jaj, gazduram,
756 8 | Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok kikelnek. De
757 8 | türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam
758 8 | kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek,
759 8 | Inkább szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~- Ott bújt
760 8 | Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája -
761 8 | belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
762 8 | magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem
763 8 | Hogy bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap megint
764 8 | és egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl.
765 8 | egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér
766 8 | dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld alatt erednek meg a
767 8 | a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
768 8 | erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak nem
769 8 | levelecskéje éppen akkor nyílt szét a napsugárban, mikor odaértem.~-
770 8 | örömömben kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot. Szaladtam
771 8 | nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott :~-
772 8 | fakadtam, és elszakadtam a gazdapályától. Visszakeseredtem
773 8 | gazdapályától. Visszakeseredtem a tudományokhoz.~
774 9 | NAGY ÚR~Telt-múlt az idő a malajdoki kastélyban, s
775 9 | kis szolgám - támaszkodott a vállamra -, te leszel már
776 9 | ember vagyok már én, közel a napáldozatom, vagy látom
777 9 | tornácra, ahol Tamás úr a nagy karosszékben eresztgette
778 9 | karosszékben eresztgette a kövér füstmacskákat a nagy
779 9 | eresztgette a kövér füstmacskákat a nagy hasú tajtékpipából,
780 9 | egy kis fiúcska fogta, meg a másikat is.~- Hazahoztam
781 9 | másikat is.~- Hazahoztam a bécsi legényeket, édesapám -
782 9 | ám többet õket. Elég volt a bécsi módiból, magyar gyerekeket
783 9 | kapta. Hol az egyiket, hol a másikat szorította magához.~-
784 9 | szorította magához.~- Csak az a baj - nevetett boldogan -,
785 9 | is úgy eltátottam rájuk a számat csudálkozásomban,
786 9 | hogy majd kiesett rajta a fejem. Nemcsak a kék bársonyruhájuk,
787 9 | kiesett rajta a fejem. Nemcsak a kék bársonyruhájuk, nyalka
788 9 | egészen egyforma, hanem a növésük, a fehér orcájuk,
789 9 | egyforma, hanem a növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ
790 9 | növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a szõke
791 9 | orcájuk, a nevetõ kék szemük, a szõke selyemhajuk is. De
792 9 | szõke selyemhajuk is. De még a hangjuk közt se lehetett
793 9 | megszólaltak:~- Én vagyok a Petykó!~- Én vagyok a Matykó!~
794 9 | vagyok a Petykó!~- Én vagyok a Matykó!~No, nem telt bele
795 9 | melyik az egyik, melyik a másik. Aki a nagyapó poharát
796 9 | egyik, melyik a másik. Aki a nagyapó poharát eltörte,
797 9 | vállalta, az Petykó volt. Aki a pávák farkát kiszaggatta,
798 9 | kiszaggatta, Matykó volt; aki a szivárványos tollakat szétosztogatta
799 9 | tollakat szétosztogatta a szegény jobbágygyerekeknek,
800 9 | jobbágygyerekeknek, az Petykó volt. Aki a hopmester úr ágyába sündisznót
801 9 | az Matykó volt; aki még a kisbéresnek is megemelte
802 9 | kisbéresnek is megemelte a süvegét, az Petykó volt.
803 9 | ne könyökölt volna, vagy a lábamra rá ne hágott volna,
804 9 | hágott volna, vagy legalábbis a nyelvét rám ne öltötte volna,
805 9 | ne simogatott volna, vagy a kezem meg ne szorította
806 9 | szorította volna, vagy legalább a lenvirágszemével rám ne
807 9 | csintalansággal kibuggyantotta a szemembõl a könnyet -, majd
808 9 | kibuggyantotta a szemembõl a könnyet -, majd szólok én
809 9 | én édesapának, hogy ezt a rossz Matykót kergesse el
810 9 | rossz Matykót kergesse el a háztól hörcsögnek.~Semmivel
811 9 | háztól hörcsögnek.~Semmivel a világon Matykót meg nem
812 9 | kötözködsz, egyszer kicsaplak a falu végére hörcsögnek,
813 9 | akihez igazán hozzáédesedett: a nagyapja. Annak néha még
814 9 | néha még szót is fogadott a reggeli sétáinkon.~Mind
815 9 | reggeli sétáinkon.~Mind a hárman nagyon szerettük
816 9 | nagyon szerettük ezeket a sétákat, mert ilyenkor Tamás
817 9 | Fogadjunk, hékám - ütött egyszer a vállamra, mikor nagyon belefáradtam
818 9 | nagyon belefáradtam már a futkározásba -, hogy tebelõled
819 9 | én az lenni - kaptam föl a fejemet.~- Hát pedig az
820 9 | fejemet.~- Hát pedig az a jó mesterség, mert a kengyelfutónak
821 9 | az a jó mesterség, mert a kengyelfutónak sose kell
822 9 | kengyelfutónak sose kell patkoltatni a lovát. De mi szeretnél lenni,
823 9 | akarok lenni - böktem ki a szívem szándékát.~Tamás
824 9 | nehéz - sodorgatta Tamás úr a bajuszát.~De erre már az
825 9 | ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok közt.~- Csivi-csuvi-csivi-csitt! -
826 9 | szédelegtünk, úgy gyötört bennünket a szomjúság. Alig vártuk,
827 9 | szomjúság. Alig vártuk, hogy a nagy csengettyûkörtefa alá
828 9 | több olyan szomjúságoltó a világon, mint annak a termése.~
829 9 | szomjúságoltó a világon, mint annak a termése.~Azám, csakhogy
830 9 | termése.~Azám, csakhogy a nagy körtefa nagyon fösvényen
831 9 | fösvényen fizetett azon a nyáron. Csupán egy körte
832 9 | körte volt rajta, az is a leghegyében, ott is éppen
833 9 | éppen le akarta csekkenteni a szárát, már az ollóját is
834 9 | elhessegetni.~- Nagy úr a bíró - hordta el ijedten
835 9 | bíró - hordta el ijedten a sárga dolmányát a körtekóstoló
836 9 | ijedten a sárga dolmányát a körtekóstoló madár.~- No,
837 9 | hadd látom, melyikteké lesz a körte! Ki nem restell érte
838 9 | Matykó már akkor fönt volt a fél lábával, de erre a szóra
839 9 | volt a fél lábával, de erre a szóra egyszerre lehuppant.~-
840 9 | egyszerre lehuppant.~- Én vagyok a legöregebb, én csak nem
841 9 | kevélyen.~- Én meg nem szeretem a körtét - jutott eszébe Petykónak
842 9 | Petykónak nagy hirtelen, pedig a szemét le nem tudta venni
843 9 | Menjen érte Dióbél, õ a legkisebb.~Hát én mókusnak
844 9 | egyszerre elfelejtettem a tudományomat.~- Veressük
845 9 | tudományomat.~- Veressük le a csõsszel! - ragyogott fel
846 9 | úr -, elmentek érte mind a hárman. Akkor egyikteknek
847 9 | mentünk mi, vissza is jöttünk a csõsszel együtt - de akkorára
848 9 | akkorára nem maradt egyéb a csengettyûkörtébõl, csak
849 9 | csengettyûkörtébõl, csak a szép sárga-piros haja. Tamás
850 9 | éppen akkor csattantotta be a bicskáját, s ránk hunyorgott
851 9 | bicskáját, s ránk hunyorgott a bozontos szemöldöke alól.~-
852 9 | látom, mégiscsak én vagyok a legnagyobb úr köztetek,
853 9 | legnagyobb úr köztetek, mert az a legnagyobb úr, lelkeim,
854 9 | hallottam én elõször ezt a nagy igazságot, de nem nagyon
855 10 | MIKOR A DIÓFÁKAT ÜLTETTÜK~El is
856 10 | eddig mondani, hogy ezt a történetet én három öreg
857 10 | mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez
858 10 | olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér
859 10 | azt mondja Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították
860 10 | vadászmesterhez.~Persze mind a hárman talpon voltunk már
861 10 | kakasszóra, s nekivágtunk a világnak még a hajnali harmaton.
862 10 | nekivágtunk a világnak még a hajnali harmaton. Nemcsak
863 10 | Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükbõl, hogy baj
864 10 | vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon
865 10 | tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre. A szeme se jó
866 10 | nem való már a jágerségre. A szeme se jó már, az ereje
867 10 | emberre az erdõkerülõk, a hajtók. Meg is üzente erre
868 10 | esztendeje, adja át másnak a puskát. De a vén jáger nem
869 10 | adja át másnak a puskát. De a vén jáger nem hagyta magát.
870 10 | beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével húszesztendõs korában
871 10 | öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét.~
872 10 | szemét.~Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdõbe
873 10 | nagy munkában találtuk. A gunyhócskája elõtt volt
874 10 | terebélyes diófa, azt kicsavarta a szél, most éppen annak az
875 10 | velem - mondta szomorúan. - A születésem örömére ültette
876 10 | szegényt. Most már vége. A fának is, meg az embernek
877 10 | uraság az öreg cselédet.~- A hetvenedik gázol engem,
878 10 | kegyes jó uram - felelte a vadász alázatosan.~- Nono -
879 10 | korodban se láttál annyit a szemeddel, mint most.~-
880 10 | róka szalad is.~- Hát az a nagy erõ, amivel dicsekszel?~-
881 10 | Mert most, mikor leszállok a lóról, mindig lerántom magammal
882 10 | mindig lerántom magammal a nyerget is. Az pedig meg
883 10 | nevettek az uraságok, hogy a könnyük is csordult bele.~-
884 10 | rezgette Tamás úr szakállát a kacagás -, most már azt
885 10 | parancsoltál annyit, mint most.~A jáger most már egész nekibátorodott
886 10 | hússzor is ki kell adnom a parancsot, míg megfogadják.~
887 10 | megfogadják.~De erre már a Gáspár úr komoly arcán is
888 10 | komoly arcán is kisütött a nevetés. Kezet nyújtott
889 10 | nevetés. Kezet nyújtott a jágernak:~- Úgy látom, öreg,
890 10 | látom, öreg, legény vagy te a talpadon még most is. Ne
891 10 | más jáger, míg én vagyok a gazda, s aki jó barátságban
892 10 | varjúpaprikást, hogy olyant még a püspök se eszik.~- Köszönjük
893 10 | eszik.~- Köszönjük szépen a jószándékodat - mosolygott
894 10 | úr -, de most nem kérünk a varjúpaprikásból. Még megtanulnánk
895 10 | károgni.~- No, akkor legalább a kis uraságoknak szíveskedek
896 10 | szíveskedek valamivel - nyúlt a zsebébe a jáger. - Ezt a
897 10 | valamivel - nyúlt a zsebébe a jáger. - Ezt a kilenc diót
898 10 | a zsebébe a jáger. - Ezt a kilenc diót a szegény halott
899 10 | jáger. - Ezt a kilenc diót a szegény halott fa hegyében
900 10 | Tessék, fogadják el tõlem a kis uraságok.~Mind a hárman
901 10 | tõlem a kis uraságok.~Mind a hárman kaptunk három-három
902 10 | Tamás úr pedig megfogta a kezünket:~- Mondok én nektek
903 10 | Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek. Én már
904 10 | diófaültetésnek. Én már fúrtam is a fészket a földbe a sarkammal
905 10 | már fúrtam is a fészket a földbe a sarkammal három
906 10 | fúrtam is a fészket a földbe a sarkammal három diócskának,
907 10 | gyerekek. Hazafelé úgyis a Cipóhalom mellett megyünk
908 10 | mellett megyünk el, annak a hegyibe kell ültetni a diófaerdõt.~
909 10 | annak a hegyibe kell ültetni a diófaerdõt.~Hancúrozva szaladtunk
910 10 | szaladtunk hazafelé az erdõbõl, a szélére már odalátszott
911 10 | szélére már odalátszott a Cipóhalom. Úgy púposodott
912 10 | Cipóhalom. Úgy púposodott ki a síkságból, mint valami temérdek
913 10 | óriások gyúrtak. Csakhogy a Cipóhalmot nem arra szánta
914 10 | Cipóhalmot nem arra szánta a teremtõ, hogy kenyeret teremjen.
915 10 | Telenõtte szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat
916 10 | szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat összeszõtte-fonta
917 10 | borókabokrokat összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon,
918 10 | Kis gyalogösvényt vágtak a bozóton keresztül a falusi
919 10 | vágtak a bozóton keresztül a falusi népek. Ott jártak
920 10 | nádvágni, sulyomszedni azokba a nagy nádrengetegekbe, amik
921 10 | nagy nádrengetegekbe, amik a halom túlsó tövében kezdõdtek,
922 10 | Kimelegedtünk, mire fölcihelõdtünk a halom tetejére, ahonnan
923 10 | lehetett látni. Alattunk a nádas, egy óriási zöld bársonyabrosz,
924 10 | fuvallatra. Kivirágozva a nevenincs vízivirágok tarka
925 10 | csak az egy Tilinkó, akinek a nádas volt az igazi hazája.
926 10 | falusi tornyot lehetett a nádason túl megolvasni a
927 10 | a nádason túl megolvasni a Cipóhalomról, a hozzájuk
928 10 | megolvasni a Cipóhalomról, a hozzájuk tartozó öt faluval,
929 10 | tartozó öt faluval, az mind a Malajdokiakat vallotta ura-gazdájának,
930 10 | kilenc kis gödröt lyukasztott a vashegyû botjával a dombtetõn.~-
931 10 | lyukasztott a vashegyû botjával a dombtetõn.~- No, gyerekek,
932 10 | dombtetõn.~- No, gyerekek, elõ a diót! Kezdjed, Dióbél!~Vörös
933 10 | Dióbél!~Vörös lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem
934 10 | helyett magam bújhassak a gödörbe.~- Én... én megettem
935 10 | én megettem útközben a diómat - vallottam be pityeregve.~
936 10 | Hát majd te adsz neki a tieidbõl - parancsolta neki
937 10 | Petykó -, nekem megvan mind a három dióm. Mindnyájunknak
938 10 | belõlük egy-egy.~Elültettük a három diót. Tamás úr takargatta
939 10 | Tamás úr takargatta rájuk a földet.~- A középsõ lesz
940 10 | takargatta rájuk a földet.~- A középsõ lesz a Petykó fája,
941 10 | földet.~- A középsõ lesz a Petykó fája, azon terem
942 10 | Petykó fája, azon terem a legédesebb dió. Jobbról
943 10 | legédesebb dió. Jobbról lesz a Matykó fája, az termi a
944 10 | a Matykó fája, az termi a legkeményebb hajú diót.
945 10 | legkeményebb hajú diót. Balról lesz a Dióbél fája, hát az milyen
946 10 | milyen diót terem?~- Az termi a törpe diót - taszított oldalba
947 10 | Ahogy lefelé csúszkáltunk a halmon, néhol nagyobb gödröket
948 10 | nagyobb gödröket láttunk a bokrok közt.~- Úgy látom,
949 10 | keresett valami bolond ember a Cipóhalomban - mondta Gáspár
950 10 | kellene keresni - dobbantott a lábával Gáspár úr.~Jól megjegyeztem
951 10 | Gáspár úr.~Jól megjegyeztem a helyet, és elhatároztam,
952 11 | KERTJE~Sohase felejtem el azt a nyári estét, amikor Gáspár
953 11 | búcsúzzon el tőlünk, mert a kastélyban nincs tovább
954 11 | kastélyban nincs tovább helye a csintalanságai miatt.~-
955 11 | csintalanságai miatt.~- A városba adlak iskolába a
956 11 | A városba adlak iskolába a Biczók mester keze alá,
957 11 | fűzfavesszővel szelídíti a rakoncátlan gyereket. Megmondtam
958 11 | hogy ne sajnálja tőled a virgácsot, ha te se sajnálsz
959 11 | engem, és szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~
960 11 | szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~Matykó elsápadt,
961 11 | összeszorította dacosan a száját.~Őhelyette Petykó
962 11 | Dióbélnek tanítót hozatok a kastélyba.~Matykó még sápadtabb
963 11 | Petykó azonban elvörösödött a füle hegyéig. A szelíd,
964 11 | elvörösödött a füle hegyéig. A szelíd, félénk gyerek kihúzta
965 11 | Matykóval mehessek - csengett a hangja bátran. - Édesapám,
966 11 | Édesapám, én nem válok el a testvéremtõl.~Már akkor
967 11 | akármilyen durcásan vonogatta a vállát Matykó, átölelte
968 11 | vállát Matykó, átölelte a két karjával. Én is odalopództam
969 11 | én csak álltam szerényen a kis uraságaim mellett, mint
970 11 | uraságaim mellett, mint a vadalmahajtás a rózsabokrok
971 11 | mellett, mint a vadalmahajtás a rózsabokrok közt.~- Nekem
972 11 | akkor elmehettek mind a hárman.~Aztán magunkra hagyott
973 11 | olyan melegen szorította a szívére Petykót, mintha
974 11 | akarná többet ereszteni a karjából.~- Drága jó fiam -
975 11 | Drága jó fiam - csókolgatta a kipirult orcáját -, maradj
976 11 | is nyomott egy barackot a fejem búbjára: - Álmodj
977 11 | látná.~Ahogy kifelé indult a szobából, Matykó rántott
978 11 | szaladni, de aztán fölvágta a fejét, mint a dacos csikó,
979 11 | aztán fölvágta a fejét, mint a dacos csikó, és bement a
980 11 | a dacos csikó, és bement a gyerekszobába. Kisvártatva
981 11 | elalvás azon az éjszakán mind a hármunknak. A két testvér
982 11 | éjszakán mind a hármunknak. A két testvér valahogy mégiscsak
983 11 | akármilyen szorosan lefogtam a szememet, csak kipattant
984 11 | Forgottam elõre-hátra, odabújtam a jó hideg falhoz, fejemre
985 11 | hideg falhoz, fejemre húztam a vánkos sarkát: mind nem
986 11 | gondoltam magamban, s a nyitott ablakon kihajoltam
987 11 | nyitott ablakon kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj
988 11 | hallatszott semmi nesz. A fülemülék már aludtak, a
989 11 | A fülemülék már aludtak, a fecskék még nem ébredtek
990 11 | fecskék még nem ébredtek föl. A szellõ oly halkan ringatta
991 11 | se zördültek bele. Csak a jázminbokrok virágai libegtek
992 11 | világosság kezd derengeni a kert közepén.~„Szentjánosbogarak” -
993 11 | magamban.~De olyan erõs lett a világosság, hogy millió
994 11 | muzsikaszó kezdett zsongani a levegõben. Olyan halk, mintha
995 11 | levegõben. Olyan halk, mintha a csillagok közül jönne, s
996 11 | hogy táncolni kezdtek raja a füvek és virágok. Az öreg
997 11 | lassan ringatták koronájukat, a rózsák gallyai gyorsabban
998 11 | vidáman csapongták körül a liliomok bókoló kelyhét.
999 11 | liliomok bókoló kelyhét. Még a szökõkút vize is szinte
1000 11 | is szinte ütemre szökött a magasba, s én magam is táncra
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464 |