1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464
Rész, Fejezet
1001 11 | magam is táncra illegtem a titkos muzsika dallama szerint.~
1002 11 | Egyszerre olyan kápráztató lett a világosság, hogy be kellett
1003 11 | hogy be kellett hunyni a szemem. Mire kinyitottam,
1004 11 | Mire kinyitottam, tele volt a kert angyalkákkal.~Virágok
1005 11 | megolvasni. Azt hiszem, a Jóisten engedte meg nekik,
1006 11 | engedte meg nekik, hogy ezen a gyönyörû éjszakán leszálljanak
1007 11 | gyönyörû éjszakán leszálljanak a földre, s kimulassák magukat
1008 11 | milyen szépen játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán
1009 11 | hajlós sudarán hintáztak, a liliomok tölcséreibõl mézet
1010 11 | tölcséreibõl mézet szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak.
1011 11 | pillangókkal cicamacáztak. A fûszál nem hajolt meg apró
1012 11 | Utoljára bújócskát játszottak a tuják közt, csakúgy, mint
1013 11 | tuják közt, csakúgy, mint a földi gyerekek szoktak.
1014 11 | földi gyerekek szoktak. A legkisebbiküknek, aranyhajú,
1015 11 | pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították
1016 11 | ezüstlevelû olajfa alá.~Ebben a percben megszólalt az eresz
1017 11 | megszólalt az eresz alatt a fecske:~- Dicsértessék,
1018 11 | felvirradj! - felelte rá a másik sarokból a fürjecskénk.~
1019 11 | felelte rá a másik sarokból a fürjecskénk.~Egyszerre elsötétült
1020 11 | fürjecskénk.~Egyszerre elsötétült a kert, elhallgatott a muzsika,
1021 11 | elsötétült a kert, elhallgatott a muzsika, s egy szempillantásra
1022 11 | maradt ott közülük, csak a bekötött szemû. Azt hitte
1023 11 | nagy csend, mert elbújtak a pajtásai, s várta türelmesen,
1024 11 | Egyszer aztán elfogyott a türelme, lekapta a szemérõl
1025 11 | elfogyott a türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet,
1026 11 | türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet, s egyszerre
1027 11 | észrevette, hogy itt hagyták a többiek.~Mi lesz most már
1028 11 | az égbe? Ki vezeti vissza a Jóisten térdire?~- Virág
1029 11 | lecsüggedt szárnnyal kezecskéjét.~A virág testvérkék azonban
1030 11 | az éjszaka.~Az angyalka a nyárfához fordult sírva
1031 11 | mondd meg, hogy merre kell a Jóistenhez menni!~- Fölfelé,
1032 11 | zörgésével, karcsú orma ingásával a jegenye.~- Istenkém, az
1033 11 | Istenkém, az ég olyan nagy, a csillag olyan töméntelen
1034 11 | melyik mellett visz el a sok közül a mennyek útja?~
1035 11 | mellett visz el a sok közül a mennyek útja?~Nem tudta
1036 11 | Pedig már kezdett mosolyogni a hajnal, tülkölt az utcán
1037 11 | hajnal, tülkölt az utcán a csordás, ébredezett a falu.
1038 11 | utcán a csordás, ébredezett a falu. A hátam mögött pedig
1039 11 | csordás, ébredezett a falu. A hátam mögött pedig hirtelen
1040 11 | pedig hirtelen fölcsendült a Matykó hangja, aki térdepelve
1041 11 | aranynyíl módjára futott fel a mennybe.~Az itt felejtett
1042 11 | nevetve csattantotta össze a szárnyát:~- A tiszta szívû
1043 11 | csattantotta össze a szárnyát:~- A tiszta szívû gyermekek imádsága
1044 11 | száll. Tudom már az utat a mennybe!~S azzal repült
1045 11 | halványuló csillagok között fel a Jóistenhez.~
1046 12 | történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik
1047 12 | minden, mint hajnali kép a hosszú fasorban. Csak a
1048 12 | a hosszú fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik
1049 12 | Petykó alakja tündöklik elõ a múltak ködébõl, mint a csillag.
1050 12 | elõ a múltak ködébõl, mint a csillag. S ahogy kiírom
1051 12 | csillag. S ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem,
1052 12 | szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet, fiacskám, aranyból
1053 12 | mester, mikor látta, hogy a kiflijét minden reggel szétosztogatja
1054 12 | minden reggel szétosztogatja a szegény gyerekek közt.~-
1055 12 | csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.~- A tiedet,
1056 12 | félre a szája szögletét.~- A tiedet, lurkó? - suhogtatta
1057 12 | lurkó? - suhogtatta meg a mester a kezében a fûzfa
1058 12 | suhogtatta meg a mester a kezében a fûzfa virgácsot. -
1059 12 | suhogtatta meg a mester a kezében a fûzfa virgácsot. - Azt hiszem,
1060 12 | virgácsot. - Azt hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan
1061 12 | esze volt Matykónak, mint a tûz. Ha akart volna, még
1062 12 | egy kicsit nehezen fogott a feje. Fél-fél éjszaka elüldögélt
1063 12 | Fél-fél éjszaka elüldögélt a gyertya mellett a latinkönyvére
1064 12 | elüldögélt a gyertya mellett a latinkönyvére borulva.~-
1065 12 | Matykó. - Nem úrnak való az a nagy tanulás, csak az olyan
1066 12 | parasztnak, mint Dióbél.~E miatt a gonosz gõgje miatt nem szívelte
1067 12 | szívelte Matykót senki se. Még a Kõrös is mindig utána kapott,
1068 12 | is mindig utána kapott, a kvártélyos gazdának öreg
1069 12 | pedig soha úgy ki nem ment a házból, hogy vagy egy kis
1070 12 | még mosolyogni is próbált a haragos kávésfindzsaszemeivel.~
1071 12 | iskolába. Ott volt mindjárt a nagy eperfa a kapuban. Akármelyikünk
1072 12 | volt mindjárt a nagy eperfa a kapuban. Akármelyikünk ment
1073 12 | télidõn, mindnyájunknak a nyakába rázott egy csomó
1074 12 | soha. Csak mikor már kiment a kapun, olyankor tapsikolt
1075 12 | bátran! Szorítsd meg azt a kalamust, hogy ne ficánkoljon
1076 12 | kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbitás galambok
1077 12 | mindig utána turbékoltak a háztetõrõl, a fürgébbek
1078 12 | turbékoltak a háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogták:~-
1079 12 | kalács! Ne félj, Petykó, az a legédesebb kalács, amit
1080 12 | az iskolában is mindenki a kedvében járt Petykónak.
1081 12 | kedvében járt Petykónak. A napsugár az õ padja szélén
1082 12 | az õ padja szélén táncolt a legszebben, a kályhából
1083 12 | szélén táncolt a legszebben, a kályhából õrá mosolygott
1084 12 | kályhából õrá mosolygott a legpirosabb parázs, s a
1085 12 | a legpirosabb parázs, s a nagy fekete tábla is úgy
1086 12 | mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival és odaállni
1087 12 | gõgösödött el. Nemcsak hogy a legszerényebb volt köztünk,
1088 12 | legszerényebb volt köztünk, de a legbátortalanabb is. Mindjárt
1089 12 | Mindjárt lángba borult a képe, ha megszólították,
1090 12 | képe, ha megszólították, és a nagy szégyenlõsségtõl néha
1091 12 | nagy szégyenlõsségtõl néha a beszéde is elakadt.~Biczók
1092 12 | be az iskolába. Látszott a sebes járásán is, a szeme
1093 12 | Látszott a sebes járásán is, a szeme csillogásán is, hogy
1094 12 | hogy valami igen kihozhatta a sodrából.~- Gyerekeim -
1095 12 | Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -, mához egy
1096 12 | egy hétre nagy ünnepe lesz a városnak. Egy nagy magyar
1097 12 | minden magyar embernek, mint a napra. Nektek is mindnyájatoknak
1098 12 | mindnyájatoknak ott kell lenni a fogadásán, legalább eldicsekedhettek
1099 12 | köszöntõverset mondjon közületek a Kossuth Lajos tiszteletére.~
1100 12 | tiszteletére.~Összevillant a szemünk, és egyszerre kiáltottuk
1101 12 | Biczók mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. -
1102 12 | mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. - Ide hallgass,
1103 12 | én már meg is csináltam a köszöntõ verset, ezt kell
1104 12 | Szép hosszú vers volt, a kezdetére még most is emlékszem:~
1105 12 | nappala nem volt, örökösen a verset tanulta. Meg is tanulta
1106 12 | Biczók mesternek, hanem a Kőrösnek is meg az eperfának
1107 12 | meg az eperfának is meg a galamboknak is, s aki csak
1108 12 | mondogatta magában, leszegte a fejét, összeszorította keményen
1109 12 | Biczók mester vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra
1110 12 | akkorra már boldogan súgta a fülembe:~- Tudom már megint,
1111 12 | Tudom már megint, Dióbél!~A piacon nyüzsgött az ünneplő
1112 12 | nép, zászlókat lengettek a legények, bokrétákat szorongattak
1113 12 | bokrétákat szorongattak a lányok. Delet harangoztak,
1114 12 | nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.~-
1115 12 | hintót.~- Nini, hiszen ez a mi hintónk! - kiáltotta
1116 12 | Matykó.~Az volt az csakugyan, a Malajdoki uraság hintája,
1117 12 | ott ült rajta, jobbján meg a vendég, tüzes szemű szép
1118 12 | Lajos. Darutollas kalap volt a fején, azzal integetett
1119 12 | jobbra-balra.~Még le se szállt a hintóról, mikor már elejbe
1120 12 | aztán egy harmadik, és a legények lengették a zászlókat,
1121 12 | és a legények lengették a zászlókat, és a lányok szórták
1122 12 | lengették a zászlókat, és a lányok szórták Kossuthra
1123 12 | lányok szórták Kossuthra a virágot, hogy már alig látszott
1124 12 | hogy már alig látszott ki a bokréták közül.~Alig álltunk
1125 12 | közül.~Alig álltunk már a lábunkon, mikor Biczók mester
1126 12 | No, fiam, most már rajtad a sor. Csak bátran, bátran,
1127 12 | bátran, bátran, hiszen tudod a verset, ugye?~- Tu-tu-tudom -
1128 12 | Petykó elfehéredve, s odaállt a nagy ember elé.~- Érdemes
1129 12 | férfiú... - fogott bele a versbe, aztán kimeresztett
1130 12 | szemmel nézett körül. Kereste a többi szép szót, amik hirtelen
1131 12 | amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl.~- Érdemes
1132 12 | reszketett, mint az öreg eperfán a száraz levél.~Gáspár úr
1133 12 | mire az nyájasan lehajolt a kis szónokhoz:~- Tessék,
1134 12 | azt tudom... - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
1135 12 | buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~- Csak
1136 12 | én... én... megvetem a hengerbuckot a maga tiszteletére,
1137 12 | megvetem a hengerbuckot a maga tiszteletére, ha akarja -
1138 12 | s már akkor vetette is a bukfencet, hogy csak úgy
1139 12 | magát Kossuth Lajos, míg a szemét elfutotta a könny -,
1140 12 | míg a szemét elfutotta a könny -, ez esett nekem
1141 12 | szívbõl cselekedted.~Azzal a karjára vette Petykót, és
1142 12 | vette Petykót, és beemelte a hintóba. Matykót nem kellett
1143 12 | mert már az akkor ott ült a bakon. Engem is odaintett
1144 12 | Biczók mestertõl kialkudott a számunkra egyheti vakációt,
1145 12 | vakációt, és azzal kihajtottunk a malajdoki kastélyba.~Én
1146 12 | egész idõ alatt lent ültem a hintó fenekén, a Kossuth
1147 12 | lent ültem a hintó fenekén, a Kossuth Lajos lábánál. Halálos
1148 12 | holtomig büszke leszek erre a tisztességre, aminél nagyobbal
1149 13 | AZ A ROSSZ MATYKÓ GYEREK!~Három
1150 13 | napig volt Kossuth Lajos a kastély vendége, a negyedik
1151 13 | Lajos a kastély vendége, a negyedik reggel elvitte
1152 13 | ölelte meg Gáspár urat -, a jövõ héten találkozunk az
1153 13 | az országházban.~- Vagy a császár tömlöcében - szorította
1154 13 | tömlöcében - szorította vissza a kezét Gáspár úr. - Amilyen
1155 13 | reggel.~Ötödnap reggel éppen a Cipóhalomra készültünk a
1156 13 | a Cipóhalomra készültünk a diófáinkat megnézni, mikor
1157 13 | diófáinkat megnézni, mikor a kastélyudvaron egy pörge
1158 13 | fekete paripáról. Szakadt a tajték a lóról, fehér arca,
1159 13 | paripáról. Szakadt a tajték a lóról, fehér arca, fekete
1160 13 | Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak, Gáspár
1161 13 | Lajost börtönbe hurcoltatta a bécsi császár az éjszaka,
1162 13 | éjszaka, veretlen ne hagyja a magyarok istene az ivadékát
1163 13 | Nemzetes uramért is elindultak a pribékek - fusson, amerre
1164 13 | simította végig Gáspár úr a fekete szakállát. ‑ Hanem
1165 13 | el kell végeznem, mielõtt a császár vendégségébe mennék.
1166 13 | nyaláb papírt teleírt aznap a malajdoki kastélyban, mind
1167 13 | pozsonyi jurátus deák ütötte a sok levélre a piros pecsétet.
1168 13 | deák ütötte a sok levélre a piros pecsétet. Kisbírók,
1169 13 | falu népét terelték össze a kastély udvarára. Jött is
1170 13 | kastély udvarára. Jött is a tenger nép, kaszával a parasztok,
1171 13 | is a tenger nép, kaszával a parasztok, karddal az úrfajta,
1172 13 | mindenféle kezebeli szerszámmal a mesteremberség. Még Bibolygós
1173 13 | kötelet. (Bizonyosan beleakadt a lába valahol.)~- Szaladj
1174 13 | Márton - küldte Gáspár úr a hopmestert -, tudd ki, mit
1175 13 | mit akarnak az emberek a nagy hadikészülõdéssel.~
1176 13 | kardot, ami minden lépésnél a lába közé akadt:~- Azzal
1177 13 | akadt:~- Azzal rémítgették a népet, hogy nemzetes uramat
1178 13 | uramat el akarják vinni a császár katonái. De már
1179 13 | miszlikbe, ha ide be merik tenni a bakancsukat.~- Nem úgy lesz
1180 13 | jobban teszed, ha leveted azt a rozsdás nyársat, míg orra
1181 13 | mindjárt.~Ahogy kilépett a tornácra, és a zajongó nép
1182 13 | kilépett a tornácra, és a zajongó nép meglátta, egyszerre
1183 13 | magyar véreim - csendült föl a Gáspár úr szava -, azért
1184 13 | elbúcsúzzam tõletek. Haragszik rám a császár, el akar fogatni.
1185 13 | császár, el akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy olyant
1186 13 | szabad. Testvérnek tartottam a jobbágyot is, embernek a
1187 13 | a jobbágyot is, embernek a szegény embert is, magammal
1188 13 | híresztelek. Bilincset tesznek a kezemre, lakatot a számra.
1189 13 | tesznek a kezemre, lakatot a számra. Én rab leszek, legalább
1190 13 | én nem vagyok uraságotok. A porta, amin laktok, a föld,
1191 13 | uraságotok. A porta, amin laktok, a föld, amit mûveltek, eddig
1192 13 | eddig az enyém volt, ezután a tietek. Olyan tulajdonotok,
1193 13 | tulajdonotok, mint nekem ez a kastély. Adót nekem nem
1194 13 | dolgozik ki-ki magának. A szabadságlevelet mindnyájan
1195 13 | vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc fenekén is. Majd
1196 13 | tömlöc fenekén is. Majd ha a haza hív bennünket, akkor
1197 13 | az öregemberek is, mint a kisgyerekek, és senki se
1198 13 | eddig legalább azs vót a becsületes foglalkozásom,
1199 13 | ezsentúl most már mi lesek?~A két gyerektõl sokkal rövidebben
1200 13 | majd nevelõ jön hozzátok a kastélyba. Különben reggel
1201 13 | is, amint nagy csörgéssel a katonák megérkeztek, és
1202 13 | megérkeztek, és végigheveredtek a tornácon. Gáspár urat is
1203 13 | hallhatott keserves zokogást a gyerekszobából. Ugyan eszébe
1204 13 | zokog olyan keservesen, a jó fia-e vagy a rossz fia?
1205 13 | keservesen, a jó fia-e vagy a rossz fia? Ó, hiszen olyan
1206 13 | illik, mikor nagyon fáj a szíve, és mégis örül annak,
1207 13 | Alig hajnallott, mikor a katonák már közrefogták
1208 13 | volt és reszketett, mint a nyárfalevél, Matykó morcosan
1209 13 | nyárfalevél, Matykó morcosan nézte a katonákat, és az õrmesterre
1210 13 | az õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~Indulni kellett.
1211 13 | Gáspár úr karjára kapta a fiát, a jót, a kedveset:~-
1212 13 | úr karjára kapta a fiát, a jót, a kedveset:~- Fiacskám,
1213 13 | karjára kapta a fiát, a jót, a kedveset:~- Fiacskám, te
1214 13 | egykét sort, hogy vagytok.~A gyerek felzokogott, az apa
1215 13 | felzokogott, az apa odafordult a rossz fiához. Egy kicsit
1216 13 | csókolta:~- Isten veled!~Nekem a vállamra ütött mosolyogva,
1217 13 | viszontlátlak!~Petykóval a kapuig utánaszaladtunk a
1218 13 | a kapuig utánaszaladtunk a katonáknak. Matykó a szájába
1219 13 | utánaszaladtunk a katonáknak. Matykó a szájába tömte az öklét,
1220 13 | tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk,
1221 13 | ajtó mögül ugrott elénk a krumplipuskával, és nagyot
1222 13 | mindjárt megkerestük Petykóval a nagy térképen. Aztán nekiültünk
1223 13 | oldalt Tamás úr írta tele, a harmadikat a nevelõ úr.
1224 13 | írta tele, a harmadikat a nevelõ úr. A negyedik oldalt
1225 13 | harmadikat a nevelõ úr. A negyedik oldalt Petykó hintette
1226 13 | gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem
1227 13 | nem bírtuk elõkeríteni.~A levél elment, de Matykót
1228 13 | Tamás úr szétszalajtotta a cselédeket a faluba, azok
1229 13 | szétszalajtotta a cselédeket a faluba, azok aztán hoztak
1230 13 | Karika Kesely András látta a fiatalurat az országúton,
1231 13 | országúton, tarisznya volt a vállán.~Tamás úr már lovas
1232 13 | Tilinkó kézen fogva hozta a kis szökevényt.~- Olmicsbe
1233 13 | Olmicsbe akart menni a gyenyerím, de serencsére
1234 13 | de serencsére eltévedt a nádasban - magyarázta a
1235 13 | a nádasban - magyarázta a cigány. - Ast hittem, vaddisnó,
1236 13 | hittem, vaddisnó, ahods a nadzs csörtögést hallottam,
1237 13 | hallottam, de hát csak ezs a malacska vót. Vadnak udzsan
1238 13 | udzsan elég vad, mert ehul, a kezsemet is megharapta.~
1239 13 | fogva mindig csukva volt a kastély kapuja, és Matykó
1240 13 | kastély kapuja, és Matykó csak a rácskerítésen át sóhajthatott
1241 13 | egyszer ijedten ejtette ki a kezébõl az olmützi levelet.~-
1242 13 | Apátoknak hályog ereszkedett a szemére a tömlöcben - hajtotta
1243 13 | hályog ereszkedett a szemére a tömlöcben - hajtotta tenyerébe
1244 13 | tömlöcben - hajtotta tenyerébe a fejét szegény öregember. -
1245 13 | írni se, olvasni se. Ezt a levelet is idegen kéz írta.
1246 13 | legjobban, hogy ezután már a Petykó leveleit is idegenek
1247 13 | rossz hír végképp leverte a lábáról. Ágynak esett szegény,
1248 13 | szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett kenyér. A könyveit
1249 13 | mint a megszegett kenyér. A könyveit kérte, de nem bírta
1250 13 | apjának, de nehéz volt neki a könnyû lúdtoll is, nem bírta
1251 13 | mondta elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha
1252 13 | Nehéz verejték gyöngyözött a Matykó homlokán, mire készen
1253 13 | homlokán, mire készen lett a levél. Talán azért, mert
1254 13 | mesterség volt ez neki. Vagy a szívében érzett valami nehezet,
1255 13 | valami nehezet, mikor aláírta a levelet? „Apámat oly szívbõl
1256 13 | Apámat oly szívbõl szeretõ, a cirógatását oly nehezen
1257 13 | mentek, hónapokon át mentek a levelek, a verébfejû kusza
1258 13 | hónapokon át mentek a levelek, a verébfejû kusza betûk, és
1259 13 | már, hogy õrajta nem segít a szabadság sem, amivel biztatták
1260 13 | szabadság sem, amivel biztatták a porkolábok. Bátran hazaereszthették
1261 13 | félnivaló volna?~És ment, ment a levél még akkor is, mikor
1262 13 | levél még akkor is, mikor a pesti doktorok is sírva
1263 13 | amelyen kiterítve feküdt a jó gyerek: „Az apát oly
1264 13 | apát oly szívbõl szeretõ, a cirógatását oly nehezen
1265 13 | fiacskája: Petykó.”~Éppen a temetés után való nap hozták
1266 13 | vitte el, állig fegyverben, a hazahozatalára elég volt
1267 13 | morva betegápoló.~Ahogy a tornácajtón beléptek, egyszerre
1268 13 | beléptek, egyszerre megérezte a halottas gyertyáknak, a
1269 13 | a halottas gyertyáknak, a tömjénfüstnek mindenbe beleivódott
1270 13 | nehéz szagát. S hallotta a szívszaggató zokogást a
1271 13 | a szívszaggató zokogást a gyerekszobából, ahol egymást
1272 13 | egymást átölelve tartotta a nagyapa meg az a rossz Matykó
1273 13 | tartotta a nagyapa meg az a rossz Matykó gyerek. A kis
1274 13 | az a rossz Matykó gyerek. A kis Dióbél, az megint csak
1275 13 | közben is könnye hulldogál a papírra.~- Mi az, mi van
1276 13 | az, mi van itt? - kapott a küszöbön a szívéhez az apa.~-
1277 13 | itt? - kapott a küszöbön a szívéhez az apa.~- Fiam,
1278 13 | szegény fiam! - támolygott a vak ember elé az öreg ember. -
1279 13 | szelíden az egyik kezével a nagyapja ajkát, a másikkal
1280 13 | kezével a nagyapja ajkát, a másikkal megragadta apja
1281 13 | Matykóka halt meg, apám.~A vak ember szemébõl kiesett
1282 13 | vak ember szemébõl kiesett a könny, s leperdült a térdelõ
1283 13 | kiesett a könny, s leperdült a térdelõ gyerek aranyos fejére:~-
1284 13 | kedves, jó gyerekem!~Ó, a Jóisten, ha sokára is, meghallgatta
1285 13 | sokára is, meghallgatta a rossz Matykó imádságát.
1286 13 | szerette õt az apja, mint a jó testvérkéjét. S oly forrón,
1287 13 | forrón, oly szorosan ölelte a szívére, hogy ilyen apai
1288 13 | mégis úgy érezte, megszakad a szíve erre az elsõ édes
1289 13 | De ha valaha, akkor ebben a percben bizonyosan angyalok
1290 13 | bizonyosan angyalok szálldostak a Malajdoki-kastély fölött,
1291 13 | Malajdoki-kastély fölött, köztük volt a jó fiú is, s kicsi fehér
1292 13 | is rózsákat hintett arra a rossz Matykó gyerekre.~
1293 14 | élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás után, és
1294 14 | vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót
1295 14 | Petykónak szólítsa, s nemcsak a neve változott meg, hanem
1296 14 | szolgálatra kész, mintha csak a szegény jó kis testvére
1297 14 | sokszor úgy emlegette Matykót a füle hallatára, mintha már
1298 14 | Reggeltõl estig rendesen a nagy karosszékben ült, és
1299 14 | Gyertek, vezessetek le a kriptához!~A nagy kert füves
1300 14 | vezessetek le a kriptához!~A nagy kert füves tisztásán
1301 14 | kert füves tisztásán volt a Malajdoki-kripta, föléje
1302 14 | márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár
1303 14 | márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr szeretett
1304 14 | unod-e már magad odalent a nagy magánosságban? Látod,
1305 14 | látod, rossz kis Matykó, ha a haláloddal meg nem szomorítottál
1306 14 | nem szomorítottál volna, a te kis Petykó testvéred
1307 14 | már senki se tud nevetni a mi házunknál.~Lassanként
1308 14 | házunknál.~Lassanként még a beszédet is egészen elfelejtette
1309 14 | Testét-lelkét megviselte a hazáért való raboskodás,
1310 14 | hazáért való raboskodás, és a hatalmas daliából fáradt
1311 14 | úrnál, és közömbössé vált a világ minden dolga iránt.
1312 14 | dolga iránt. Beszéltünk neki a tanulmányainkról, a vizsgáinkról,
1313 14 | neki a tanulmányainkról, a vizsgáinkról, amiket a városban
1314 14 | a vizsgáinkról, amiket a városban tettünk le, de
1315 14 | egyet. Csak akkor sütött ki a régi lelke az arcára, ha
1316 14 | ujjaival végigcirógatta a Matykó arcát, és kereste
1317 14 | arcát, és kereste bennük a Petykó vonásait.~- Szép
1318 14 | de nagy esõ lehetett azon a vidéken, ahol ez a Malajdoki
1319 14 | azon a vidéken, ahol ez a Malajdoki Péter termett.~
1320 14 | szárazság lehetett azon a vidéken, ahol a Dióbél nem
1321 14 | lehetett azon a vidéken, ahol a Dióbél nem tudott megnõni.~
1322 14 | Márton nemzetes úr azzal a hírrel jött haza Pestrõl,
1323 14 | Pestrõl, hogy ott szerdán volt a vasárnap. Ünneplõ ruhában
1324 14 | éltették Kossuth Lajost meg a magyar szabadságot.~Ez a
1325 14 | a magyar szabadságot.~Ez a szerda volt: 1848. március
1326 14 | volt: 1848. március 15. Ez a piros betûs nap, amelyikhez
1327 14 | amelyikhez fogható nem volt még a magyar kalendáriumban.~Siettünk
1328 14 | kalendáriumban.~Siettünk a hírrel a Gáspár úr szobájába.
1329 14 | kalendáriumban.~Siettünk a hírrel a Gáspár úr szobájába. Csöndesen
1330 14 | szobájába. Csöndesen szunyókált a nagy székben.~- Édesapám -
1331 14 | én azt, fiam - kapta fel a fejét a vak ember. - Lengõ
1332 14 | fiam - kapta fel a fejét a vak ember. - Lengõ zászlókkal,
1333 14 | hadakkal álmodtam. Láttam a magyar szabadságot...~Fölemelt
1334 14 | jótevõmnek, akkorra már megállt a szíve dobogása. A rabság
1335 14 | megállt a szíve dobogása. A rabság rabja a szabadság
1336 14 | dobogása. A rabság rabja a szabadság hajnalhasadásán
1337 14 | Halála híre beleveszett a világ nyüzsgésébe. Lovat
1338 14 | halálkaszává egyenesítették a malajdokiak. Rebesgették
1339 14 | hogy vérrel kell megvédeni a magyar szabadságot, hív
1340 14 | magyar szabadságot, hív a haza mindenkit, szót fogadni
1341 14 | fogadni annak elsõ kötelesség.~A temetés után való nap én
1342 14 | öregúr. - Hát meguntad már a malajdoki kastélyt?~- Halálos
1343 14 | holtomig szolgálnék benne, ha a haza nem szólítana.~- Vezéreljen
1344 14 | az Isten, fiam - borult a nyakamba Tamás úr. - Én
1345 14 | venni. De én már fél lábbal a koporsóban vagyok.~Erõt
1346 14 | koporsóban vagyok.~Erõt vettem a sírhatnékomon, odafordultam
1347 14 | sírhatnékomon, odafordultam a fiatal Malajdokihoz:~- Velem
1348 14 | Elég, ha az apám meghalt a magyar szabadságért. Én
1349 14 | életemet. Nem is maradok ebben a fölfordult országban. Megyek
1350 14 | fölfordult országban. Megyek a nagyvilágba körülnézni.~
1351 15 | SZÁZ ARANYA~Ahogy hazaértem a majorba, szülémet az asztalra
1352 15 | Nem láttam az arcát, csak a meg-megránduló válláról
1353 15 | Édesapám föltarisznyázva állt a kamrában. Deres bajusza
1354 15 | huszárosan. Rozsdás csõszpuska a vállán. Kormos vas piszkafa
1355 15 | Kormos vas piszkafa szúrva a csizmaszárába.~- Hova, hova,
1356 15 | se tudom, édes fiam. Ahol a haza hasznom veheti. Ha
1357 15 | Hát így e! - akasztottam a válláról a vén mordályt
1358 15 | akasztottam a válláról a vén mordályt a magaméra. -
1359 15 | válláról a vén mordályt a magaméra. - Legény kell
1360 15 | magaméra. - Legény kell a hazának, nem öregember.
1361 15 | Édesapám már eleget dolgozott a hazáért, most már én vagyok
1362 15 | hazáért, most már én vagyok a soros.~- Jaj, lelkem - szaladt
1363 15 | Gyalog is lehet szeretni a hazát, édesanyám - mosolyogtam
1364 15 | egyik karommal az egyiküket, a másikkal a másikukat ölelve
1365 15 | az egyiküket, a másikkal a másikukat ölelve át.~Bizony
1366 15 | maradjon. Különösen az szolgált a szívére, mikor azt mondtam,
1367 15 | világgá megy.~- Nem szabad azt a szegény, tehetetlen öregembert
1368 15 | öregembert magára hagyni abban a nagy kastélyban. Hát csak
1369 15 | nagy kastélyban. Hát csak a cselédek legyenek vele meg
1370 15 | cselédek legyenek vele meg a halottak? Legjobb lesz az,
1371 15 | Ennyit megérdemelnek tõlünk a Malajdokiak.~De bizony még
1372 15 | Malajdokiak.~De bizony még a cselédjei se maradtak az
1373 15 | ott nyüzsgött az másnap a malajdoki piacon a többi
1374 15 | másnap a malajdoki piacon a többi hadba készülõ fiatalsággal.
1375 15 | nemzetes úr is ott bukdácsolt a nagy kuruc karddal. Akkora
1376 15 | nemzetiszín pántlikával volt a derekára kötve, hogy lobogónak
1377 15 | annyian, Dióbél öcsém - szûrte a foga közt a szót -, hogy
1378 15 | öcsém - szûrte a foga közt a szót -, hogy a kurjantásunktól
1379 15 | foga közt a szót -, hogy a kurjantásunktól Bécsig szalad
1380 15 | kurjantásunktól Bécsig szalad a német.~Hát voltunk sokan,
1381 15 | magának Málé Tót János. Az a gazdag paraszt volt ez,
1382 15 | paraszt volt ez, aki valamikor a macskát megvette édesanyámtól.
1383 15 | hétszerte gazdagabb lett. Az a hír járta róla, hogy vékával
1384 15 | ezüsthúszast, lapáttal szeleli a papírbankót. De a leghíresebb
1385 15 | szeleli a papírbankót. De a leghíresebb mégiscsak a
1386 15 | a leghíresebb mégiscsak a gõgösségérõl volt.~- Aki
1387 15 | legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak
1388 15 | tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdeméért
1389 15 | õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb
1390 15 | fejénvalót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán
1391 15 | aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
1392 15 | nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se billentette
1393 15 | visszaköszönnék, mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
1394 15 | is mindenfelé lerepültek a süvegek a nagy sokadalomban,
1395 15 | mindenfelé lerepültek a süvegek a nagy sokadalomban, amerre
1396 15 | sokadalomban, amerre eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még
1397 15 | sokpénzû ember, de õ még a fejével is olyan kelletlenül
1398 15 | mérgesebb szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej közt meglátott
1399 15 | cinegelábú legény volt, csak a nagy fekete szeme égett,
1400 15 | fekete szeme égett, mint a parázs. Sose láttuk azelõtt
1401 15 | diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros
1402 15 | látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az
1403 15 | Tán verebet tartogat a süvege alatt, hogy nem meri
1404 15 | kegyelmedet - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát
1405 15 | nekivörösödve. - Kapja le a süvegét, fiatalember, mert
1406 15 | sárga csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették
1407 15 | most eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~Azzal
1408 15 | ménesbõl.~Azzal ráütött a zsebére, úgyhogy megcsendültek
1409 15 | erre még hátat is fordított a legény, s csak úgy a válla
1410 15 | fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~-
1411 15 | emberek, tetszett nekik a helyre beszéd, annál jobban
1412 15 | kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
1413 15 | már csak megbillentheti a sapkáját az ilyen szegény
1414 15 | sapkáját az ilyen szegény diák!~A szegény diák megcsörrentette
1415 15 | szegény diák megcsörrentette a markában az átnyújtott ötven
1416 15 | aranyat, belecsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
1417 15 | zsebébe, aztán legyintett a kezével.~- Hja, atyámfia -
1418 15 | Különösen mikor észrevette, hogy a falu népének is mosolyog
1419 15 | falu népének is mosolyog a szája sarka. No, Málé Tót,
1420 15 | Málé Tót, mindjárt oda lesz a becsület! Ezt a csúfságot
1421 15 | oda lesz a becsület! Ezt a csúfságot el kell kerülni
1422 15 | nagyon alázatosra fogni a szót.~- Kedves öcsémuram -
1423 15 | és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A diák eltette
1424 15 | meg érte a köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven
1425 15 | köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
1426 15 | kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz
1427 15 | kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja
1428 15 | az háromszor is kapja le a süvegét a magamformájú módos
1429 15 | háromszor is kapja le a süvegét a magamformájú módos ember
1430 15 | lóhalálában gurult tovább a piacról. A diákember pedig
1431 15 | gurult tovább a piacról. A diákember pedig arra nyomban
1432 15 | arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a szegényebbje
1433 15 | szétosztotta a száz aranyat a szegényebbje legények közt.
1434 15 | katonájának. Jó lesz ez a kis költség útravalónak.~
1435 15 | és igyekezett elmenekülni a hálálkodások elõl.~- Jaj,
1436 15 | hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét mondja meg legalább
1437 15 | Sándornak hívnak - szólt vissza a diákforma, és búcsúzóban
1438 15 | és búcsúzóban meglengette a darutollas kalapját.~Olyan
1439 15 | kalaplevéve fognak emlegetni ezen a földön, míg csak magyarok
1440 16 | A HEGEDŰ~Ahogy a Cipóhalom
1441 16 | A HEGEDŰ~Ahogy a Cipóhalom tövében elhaladtunk
1442 16 | Cipóhalom tövében elhaladtunk a pántlikás malajdoki legényekkel,
1443 16 | állhattam, hogy föl ne szaladjak a három diófához. Megemberedtek
1444 16 | Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak búcsút ringottak
1445 16 | rügyezõ ágak búcsút ringottak a tavaszi szélben:~- Hej,
1446 16 | egymást valaha?~Lekukucskáltam a nádasba is, hátha Tilinkót
1447 16 | rajokban gomolyogtak föl a szúnyogok a nádasokból.
1448 16 | gomolyogtak föl a szúnyogok a nádasokból. Olyankor végigrántotta
1449 16 | Olyankor végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük,
1450 16 | végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no,
1451 16 | Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~Mire harmadszor
1452 16 | hetedhét fûzfa ellen zümmögtek a szúnyogok. Amikor aztán
1453 16 | Tilinkó is sietett letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy
1454 16 | Tudtam, hogy ettõl kihull a fogatok, bibasok!~Hát ahogy
1455 16 | bibasok!~Hát ahogy beérünk a malajdoki fiúkkal a városba,
1456 16 | beérünk a malajdoki fiúkkal a városba, és keressük a nagykocsmában
1457 16 | fiúkkal a városba, és keressük a nagykocsmában a honvédek
1458 16 | keressük a nagykocsmában a honvédek sorozószobáját,
1459 16 | Csakugyan ott ült az öreg a nagy kõkút káváján, kócosabban
1460 16 | vagy mérges, Tilinkó?~- Hát a Villám ezsredes úrra. Nem
1461 16 | Utóvégre nekem is hazsám a hazsa, ha nekem csupa vadsedret
1462 16 | Én egykettõre elintéztem a soromat Villám ezredes úrral,
1463 16 | igazi neve. Villámnak csak a katonái nevezték el, mert
1464 16 | nevezték el, mert sebes volt a keze, mint a villám, s akire
1465 16 | sebes volt a keze, mint a villám, s akire leütött,
1466 16 | annak már nem használt a forrasztófû.~Engem a többi
1467 16 | használt a forrasztófû.~Engem a többi malajdoki legénnyel
1468 16 | katonásan állni.~- Mert ez a csiribiri népség még azt
1469 16 | hanem nekimenni - néztem a szemébe bátran az ezredesnek,
1470 16 | meresztgetnem kellett fölfelé a nyakamat.~- Ezt már szeretem -
1471 16 | öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~- Vályogvetõ cigány
1472 16 | Tilinkó?~- Vályogvetõ cigány a falumból. Odakint sír-rí
1473 16 | udvaron.~- Hozzátok be.~Kiment a nagy bajuszú strázsamester
1474 16 | nagy bajuszú strázsamester a cigányért.~- No, more, most
1475 16 | hívat. Úgy állj elõtte, mint a kõszent, mert észre se veszed,
1476 16 | se veszed, mire leharapja a fejedet.~Szeretett volna
1477 16 | Tilinkó úgy állni, mint a kõszent, de mentõl jobban
1478 16 | sebesebben verõdött össze a két térde.~- Hol termettél,
1479 16 | barátságosan az ezredes, s kiadta a parancsot, hogy ültessék
1480 16 | parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én csak
1481 16 | egyre jobban megkedvelte a cigányt. Azt mondta neki,
1482 16 | azért engedelmesen elõkapta a szûre alól a hegedût, és
1483 16 | engedelmesen elõkapta a szûre alól a hegedût, és elkezdte ríkatni.
1484 16 | egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom
1485 16 | hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a piros nadrágot.~Tilinkó
1486 16 | nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe hirtelen
1487 16 | szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra
1488 16 | múlva huszárnak öltözve a ládája fenekére rejtette
1489 16 | ládája fenekére rejtette a hegedût, még tán a könny
1490 16 | rejtette a hegedût, még tán a könny is kiesett a szemébõl.~-
1491 16 | még tán a könny is kiesett a szemébõl.~- Hej hedegí,
1492 16 | vagy veslek én téged többet a kezsembe, vagy se.~Hát bizony
1493 16 | múlva már benne voltunk a nagy lakodalomban, ahol
1494 16 | nagyobb átka az istennek, mint a háború. De azért, mikor
1495 16 | gondolok, hogy én is voltam a Kossuth Lajos katonája,
1496 16 | Kossuth Lajos katonája, még a toll is fölágaskodik a kezemben,
1497 16 | még a toll is fölágaskodik a kezemben, és fölhasogatja
1498 16 | kezemben, és fölhasogatja a papírt, mintha kardnak erezné
1499 16 | ötödik csatában kergettük meg a németet - mert csak németnek
1500 16 | lett. Nem kereste ugyan a sûrejét az ellenségnek,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464 |