1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464
Rész, Fejezet
1501 16 | mindig úgy csikorgatta raja a fogát messzirõl, mintha
1502 16 | messzirõl, mintha õ volna a legvadabb oroszlán. A lóval
1503 16 | volna a legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott,
1504 16 | lóval is megbarátkozott, a puskaporszagot is megszokta,
1505 16 | puskaporszagot is megszokta, de a régi jókedve elveszett valahol.~
1506 16 | elveszett valahol.~Abba a ládikába volt zárva, ahol
1507 16 | ládikába volt zárva, ahol a hegedûjét tartotta, a tilos
1508 16 | ahol a hegedûjét tartotta, a tilos jószágot. Ha tilos
1509 16 | volna; így mindig fájt érte a szíve.~Nem is bírta tovább
1510 16 | esztendõnél, akkor csak elõvette a hegedût. Szép holdas éjszaka
1511 16 | holdas éjszaka volt, valahol a Tisza mentén táboroztunk,
1512 16 | táboroztunk, tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék
1513 16 | tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék
1514 16 | hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak a cserje
1515 16 | a fülemülék csattogtak a cserje bogán, mikor a cigány
1516 16 | csattogtak a cserje bogán, mikor a cigány elõször megszegte
1517 16 | tilalmát. Halkan elõszedte a hegedût, lecsókolta róla
1518 16 | hegedût, lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva
1519 16 | lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva kilopódzott
1520 16 | szorítva kilopódzott vele a táborból.~- Drágám, gyenyerím! -
1521 16 | gügyögött neki, mint a gyereknek, s bent az erdõ
1522 16 | nevetve elkezdett muzsikálni. A tücskök is elaludtak, a
1523 16 | A tücskök is elaludtak, a fülemülék is elhallgattak
1524 16 | még mindig cincogott. S a fülemülék már megint szóltak,
1525 16 | szürkülésén visszalopódzott a vackára.~Attól fogva, akármerre
1526 16 | hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen
1527 16 | sohase gyanakodott rá senki. A legények el is felejtették
1528 16 | mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, megismerte
1529 16 | öreg Tilinkó, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát
1530 16 | szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~- Azt ugyan okosan
1531 16 | ezredes.~Akkoriban valahol a Sárréten jártunk, ott is
1532 16 | nemsokára. Híre se volt azon a tájon az ellenségnek, nem
1533 16 | gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~- Eltagadtalak,
1534 16 | simogatta bocsánatkérõen a kincset, s már elõhúzta
1535 16 | kincset, s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen
1536 16 | mikor hirtelen elsötétedett a feje fölött a holdvilág.~
1537 16 | elsötétedett a feje fölött a holdvilág.~Meglepetve tekintett
1538 16 | Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre.
1539 16 | Furcsa felhõ volt, mert a suhogását is hallotta. Aztán
1540 16 | varjak! - mormogott bosszúsan a cigány.~De aztán hirtelen
1541 16 | elkezdett nyargalni sebesen a tábor felé. Hiszen a varjak
1542 16 | sebesen a tábor felé. Hiszen a varjak nem szoktak éjszaka
1543 16 | Lóra, husárok, hátunkon a nímet! - kiáltott torkaszakadtából,
1544 16 | torkaszakadtából, ahogy a bajtársai közé ért.~De bizony
1545 16 | bizony aludtunk mi mind a két fülünkre. Amelyikünket
1546 16 | Amelyikünket megrázta Tilinkó, az a másik oldalára fordult,
1547 16 | aludna az ereszet alatt a hársnyoszolyán.~- No, dádé,
1548 16 | soruls most, mint ürge a lukba - kapott a fejéhez
1549 16 | mint ürge a lukba - kapott a fejéhez mind a két kezével
1550 16 | kapott a fejéhez mind a két kezével a cigány, s
1551 16 | fejéhez mind a két kezével a cigány, s kiejtette a hóna
1552 16 | kezével a cigány, s kiejtette a hóna alól a hegedût. De
1553 16 | s kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is kapta
1554 16 | föl is kapta mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott,
1555 16 | bajtársai karddal ásták a sírját,~három angyal vitte
1556 16 | sírját,~három angyal vitte a koporsóját.~Égett az öreg
1557 16 | Égett az öreg cigánynak a szeme, reszkettek az ujjal,
1558 16 | reszkettek az ujjal, s a húrok csodálatos zengése
1559 16 | kendõjével jó reggelt integetett a hajnal az ég ablakán, mikor
1560 16 | Tilinkót, aki egyik kezében a kardot fogta, másikban a
1561 16 | a kardot fogta, másikban a hegedût.~- Derék muzsikásom -
1562 16 | hagylak halálos holtomig.~S a maga érdemkeresztjét tûzte
1563 16 | Napvilágon kiderült, hogy a hajnali zenebonában golyó
1564 16 | golyó tévedt hõs Tilinkónak a mellébe.~- Nem õ volt a
1565 16 | a mellébe.~- Nem õ volt a hibás, hanem én, nekisaladtam
1566 16 | hanem én, nekisaladtam a setítbe - mondta bosszúsan,
1567 16 | amikor az orvos bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ
1568 16 | Nekünk menni kellett tovább a dicsõség véres mezején.~
1569 17 | VAK CSIHA FURULYÁJA~Mire a huszárságom első esztendejét
1570 17 | tábornok. Guyon tábornok, a csaták oroszlánja: így emlegeti
1571 17 | oroszlánja: így emlegeti a történetírás. Én se káplár
1572 17 | hadnagy - így hívtak engem, a legkisebb honvédtisztet.~
1573 17 | Felső-Magyarországon hadakozott a seregével, én pedig Bicske
1574 17 | pedig Bicske felé igyekeztem a csapatommal, ott kellett
1575 17 | nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc idején pedig
1576 17 | pedig még kisebb volt. Nem a háza volt kisebb, hanem
1577 17 | háza volt kisebb, hanem a népe. Aki magabíró ember
1578 17 | senki sem maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~
1579 17 | reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a mezőről:~-
1580 17 | szaladtak haza a kanászgyerekek a mezőről:~- Jön az ellenség!
1581 17 | mezőről:~- Jön az ellenség! A vezérük maga a valóságos
1582 17 | ellenség! A vezérük maga a valóságos Hüvelyk Matyi!~
1583 17 | jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már
1584 17 | kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
1585 17 | vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
1586 17 | kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga
1587 17 | avval köszöntse a kisajtóban a németet.~Maga az öregbíró
1588 17 | öregbíró is leakasztotta a szögről a kaszát, s kegyetlen
1589 17 | is leakasztotta a szögről a kaszát, s kegyetlen haraggal
1590 17 | egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
1591 17 | csak megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! -
1592 17 | rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~
1593 17 | magát a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~Mert persze mink
1594 17 | azok, és én magam voltam az a valóságos Hüvelyk Matyi.
1595 17 | kaláccsal állták utunkat a szeleiek. A Templom tér
1596 17 | állták utunkat a szeleiek. A Templom tér zöld pázsitján
1597 17 | hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadtam a
1598 17 | a lábánál. Ott fogadtam a szeleieket, akik mindenféle
1599 17 | dologban járultak elébem. A szelei bíró például arra
1600 17 | öröksége? - néztem nagyot a különös kérésre.~- A nevem.
1601 17 | nagyot a különös kérésre.~- A nevem. Német Andrásnak hívnak.
1602 17 | magamat hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten, s odafordultam
1603 17 | megnézhetné, igaz-e az, hogy a köpenyegem rostává lyuggatták
1604 17 | köpenyegem rostává lyuggatták már a golyók.~- Biz igen, lelkem -
1605 17 | köpönyegem szétterítettem a földön. Csakugyan több volt
1606 17 | Csakugyan több volt már azon a lyuk, mint a posztó.~Nem
1607 17 | volt már azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele fél
1608 17 | fél óra, vagyont ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták
1609 17 | rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok nyakba
1610 17 | mind oda hányta rakásra.~- A hazának adjuk, fegyverre,
1611 17 | tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárokat dobáltak
1612 17 | gyerekek krajcárokat dobáltak a köpönyegre.~- Van már hadikincstárunk
1613 17 | éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. S bizony még sírva
1614 17 | koldus botorkált hozzám a templom sarka felõl. Egyik
1615 17 | avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta
1616 17 | furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos szûre
1617 17 | ráncigálta elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg
1618 17 | huszárnak - mondogatták a falubeliek.~A vak ember
1619 17 | mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott,
1620 17 | szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és
1621 17 | mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott
1622 17 | mire egy ezüstpénzt dobtam a tenyerébe.~- Isten megáldja
1623 17 | tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül
1624 17 | ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre. De most már
1625 17 | köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy csengett,
1626 17 | hadnagy uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit
1627 17 | hogy én semmit se adhatok a hazámnak. Legalább vitéz
1628 17 | emléket adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~
1629 17 | Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek
1630 17 | kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya, neve hallatára,
1631 17 | hallatára, gyanakodva hegyezte a fülét, magam is elmosolyodtam:~-
1632 17 | ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én meg mit
1633 17 | Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb
1634 17 | csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó szívvel
1635 17 | kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya nem sértõdött
1636 17 | kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább
1637 17 | csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~Én pedig fölkeltem,
1638 17 | egyet, megint elõttem áll a vak koldus.~- Vitéz hadnagy
1639 17 | reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja el. Nagyon
1640 17 | szép bot. Farkasfej van a végire faragva.~Azzal idenyújtotta
1641 17 | faragva.~Azzal idenyújtotta a farkasfejes botot, amit
1642 17 | kardom.~Ráütöttem kardomra, s a kardcsörrenésre a vak ember
1643 17 | kardomra, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent
1644 17 | oly szép farkasfej. Érzem a kezemmel, milyen szép lehet -
1645 17 | Vitéz hadnagy úr, legalább a furulyámat fogadja el. Valódi
1646 17 | kõrisfa. Csontnyaka van neki. A vége egy kicsit meg van
1647 17 | ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon szépen szól.~
1648 17 | nagyon szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske
1649 17 | felõl az ágyú. Fölpattantam a lovamra. A furulyát siettemben
1650 17 | Fölpattantam a lovamra. A furulyát siettemben a dolmányom
1651 17 | lovamra. A furulyát siettemben a dolmányom alá dugtam, éppen
1652 17 | dolmányom alá dugtam, éppen a szívem fölé. S egy-két perc
1653 17 | utánam:~- Adjon szerencsét a magyarok istene!~Adott is.
1654 17 | magyarok istene!~Adott is. A bicskei csatában az ellenség
1655 17 | engem talált. Hátrazökkentem a nyeregben. A másik percben
1656 17 | Hátrazökkentem a nyeregben. A másik percben már kirántott
1657 17 | Egy óra múlva vége volt a bicskei csatának. Az osztrák
1658 17 | fûbe harapott vagy elinalt. A pirossapkások kergették
1659 17 | pirossapkások kergették õket a tábori tüzek világánál egy
1660 17 | magam fáradtan heveredtem le a tûz mellé. Ahogy ott könyökölök,
1661 17 | gombolom ki nagy kíváncsian a dolmányom.~Vak Csiha furulyája
1662 17 | Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó. Az mentette
1663 18 | már az osztrák mindenfelé a magyar földön, mint a nyúl,
1664 18 | mindenfelé a magyar földön, mint a nyúl, s amikor látta, hogy
1665 18 | amikor látta, hogy nem bír a Kossuth Lajos katonáival,
1666 18 | katonáival, segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez meg
1667 18 | hívásra. Egyszerre elöntötték a muszkák a magyar rónát.~
1668 18 | Egyszerre elöntötték a muszkák a magyar rónát.~A mi csapatunknak
1669 18 | muszkák a magyar rónát.~A mi csapatunknak is jutott
1670 18 | belőle kóstoló. Valahol a Nyírségen akadtunk össze,
1671 18 | egymást. Ki bírta tovább a táncot, nem tudom én azt
1672 18 | ágyúgolyó úgy elvitte mind a két lábamat, hogy magam
1673 18 | szólalt meg.~Pergett rám a harmat, és pergett a szemembõl
1674 18 | rám a harmat, és pergett a szemembõl a könny. Úgy éreztem,
1675 18 | és pergett a szemembõl a könny. Úgy éreztem, nem
1676 18 | esztendõben Magyarországon, s a lábon maradt vetésben bûbájosan
1677 18 | bûbájosan pitypalattyoltak a fürjek. Legalább kedves
1678 18 | fürjek. Legalább kedves a fülemnek, szívemnek az a
1679 18 | a fülemnek, szívemnek az a földi hang, amit utoljára
1680 18 | No, vitézs úr, hány hét a világ? - dörmögi egyszerre
1681 18 | dörmögi egyszerre valaki a hátam mögött.~Nagy kínnal
1682 18 | Nagy kínnal hátrafordítom a fejem, s örömömben elsikoltom
1683 18 | bakancs az egyik lábán, fél se a másikon, színehagyott vörös
1684 18 | színehagyott vörös sapka a fején, vörös sapka tetején
1685 18 | rajta, de ócska szûr annak a tetejében, s nincs nála
1686 18 | hírt adsz rólam otthon.~A cigány végignézett rajtam
1687 18 | elvigyorogta magát, s megszorította a kezemet:~- Hát akkor sép
1688 18 | nekem kutya bajom se. Csak a szele csapott le az ágyúgolyónak,
1689 18 | ágyúgolyónak, s derékig rám túrta a földet. Eszembe se jutott
1690 18 | szégyelltem magam, de Tilinkó a vállamra csapott:~- Sebaj,
1691 18 | Malajdokot.~- Azám - kaptam a szón -, mi az újság Malajdokon?~-
1692 18 | azs, ami másfelé. Nadzs a setítcség, mikor a nap nem
1693 18 | Nadzs a setítcség, mikor a nap nem sit. De majd elmondom
1694 18 | útközben. Most csak sedd a tenyeredbe a lábad, ost
1695 18 | Most csak sedd a tenyeredbe a lábad, ost saladjunk Malajdokra.~-
1696 18 | ha neked már elég volt a szabadságból - mondtam haragosan. -
1697 18 | Nekem meg kell keresnem a katonáimat.~Tilinkó nevetett,
1698 18 | Ráncos fekete képén csörgött a könny.~- No, csak kerezsd,
1699 18 | Törõcsik hadnaggyal beszélsz?~A cigány végighemperedett
1700 18 | cigány végighemperedett a véres földön, úgy kacagott.~-
1701 18 | te! Hadnadzs vadzs ám, de a sehul sincs regementben.
1702 18 | Világosnál körülvett bennünket a tenger muska, lerakatták
1703 18 | muska, lerakatták velünk a fedzsvert. Én is ott vótam,
1704 18 | engem is megsarcsoltak, még a hegedím is elvették, az
1705 18 | pustítsa el üket. Vótam a Kosúr katonája, vadzsok
1706 18 | is végezshessük. Mert ha a nímet ránk tesi a kezsét,
1707 18 | Mert ha a nímet ránk tesi a kezsét, akkor sose látsuk
1708 18 | akkor sose látsuk többet a Csipóhalmot. Mert akkor
1709 18 | Csipóhalmot. Mert akkor a varnyú mondsa a semünknek,
1710 18 | Mert akkor a varnyú mondsa a semünknek, hodzs csecse
1711 18 | se hallottam, se láttam. A halántékomban zúgott a vér,
1712 18 | A halántékomban zúgott a vér, tüzes karikák táncoltak
1713 18 | tüzes karikák táncoltak a szemem elõtt. Erõvel vissza
1714 18 | Erõvel vissza akartam feküdni a halottak közé, de Tilinkó
1715 18 | vóna.~Aztán nekivágtunk a világnak.~
1716 19 | átbujdostuk az utat hazáig. A városokat kerültük, mert
1717 19 | ellenség volt az úr, hanem csak a falvakban lappangtunk, úttalan
1718 19 | magyar katonának lenni.~A hosszú úton megtudtam Tilinkótól,
1719 19 | már egés feje búbjáig ér a homloka. Édesanyád is nadzson
1720 19 | megérni, hogy téged ebben a nyalka hadnadzsi gúnyában
1721 19 | én ruhám is, hogy bátran a Tilinkó fogadott fiának
1722 19 | fiának nézhetnek benne. A háború elnyûtte, a bujdosás
1723 19 | benne. A háború elnyûtte, a bujdosás megszaggatta, árkokon
1724 19 | árkokon való tanyázás elkente. A csákóm elveszett az utolsó
1725 19 | hajadonfõvel vert az esõ.~A legnagyobb újságot csak
1726 19 | mikor már közel jártunk a malajdoki határhoz. Az ég
1727 19 | Az ég alján már ködlött a Cipóhalom, mikor megtudtam,
1728 19 | találkozom.~Úgy volt az, mesélte a cigány, hogy amint kitört
1729 19 | cigány, hogy amint kitört a szabadságharc, és Matykó
1730 19 | elkomorodott az öregúr élete a kastélyban. Nem maradt vele
1731 19 | aztán csak visszasompolygott a gazdájához, nem tudott már
1732 19 | úr adja ki minden reggel a napiparancsot. Annak már
1733 19 | napiparancsot. Annak már értett a szeme járásából is. Most
1734 19 | lehetett hallani. Magára csukta a kaput, s nem juthatott be
1735 19 | Azt üzente ki neki, hogy õ a világ számára már meghalt.
1736 19 | kertben, vagy sétált le s fel a visszhangos termekben, s
1737 19 | visszhangos termekben, s döfködte a botjával a repedezett padlót.~
1738 19 | termekben, s döfködte a botjával a repedezett padlót.~Csak
1739 19 | megtörtént. Egyszer Bécsbõl jött a hír, máskor Párizsból, s
1740 19 | is volt semmi baj se, míg a készpénzében tartott Tamás
1741 19 | pedig nem került helyére a nagy vasládába. Hiszen a
1742 19 | a nagy vasládába. Hiszen a jobbágyok már nem adóztak
1743 19 | adóztak az uraságnak, mióta a maguk gazdái lettek, s ami
1744 19 | szántsa-vesse.~Így aztán a családi kincsekre került
1745 19 | családi kincsekre került a sor. A drágaköves süvegforgókra,
1746 19 | kincsekre került a sor. A drágaköves süvegforgókra,
1747 19 | drágaköves süvegforgókra, a zománcos mentecsatokra,
1748 19 | elvesztegette az ötvösöknek, s a pénz ment Rómába, Lipcsébe,
1749 19 | Malajdoki. Ilyenkor majd a szíve szakadt meg Bögre
1750 19 | Negyven esztendeig szolgálta a Malajdokiakat, újesztendõre
1751 19 | még egytõl egyig megvolt. A nyakában hordta bõrzacskóban,
1752 19 | annál büszkébben simogatta a zacskót, mennél jobban szegényedett
1753 19 | elégedetten is. Mert ahogy örült a vagyonkájának, úgy fájt
1754 19 | vagyonkájának, úgy fájt a szíve jó uráért.~Bögre úr
1755 19 | mikor Tamás úr behívta a legbelsõ szobájába. Valami
1756 19 | szobájába. Valami feküdt ott a nagy diófa kanapén, fekete
1757 19 | Tamás úr fellibbentette a gyászposztót. Csakugyan
1758 19 | ezüstkoporsó volt alatta. Az volt a Malajdoki-házban a szokás,
1759 19 | volt a Malajdoki-házban a szokás, hogy ha nagyon elöregedett
1760 19 | hogy ha nagyon elöregedett a családfõ, akkor már életében
1761 19 | ezüstkoporsóját, s mindig a szeme elõtt tartotta a szobájában,
1762 19 | mindig a szeme elõtt tartotta a szobájában, így szoktatta
1763 19 | szobájában, így szoktatta magát a nagy útra, amelyiken elõbb-utóbb
1764 19 | elõbb-utóbb el kell indulnia a leghatalmasabb úrnak is.~-
1765 19 | fogadsz egy szekeret, s ezt a koporsót holnap beviszed
1766 19 | koporsót holnap beviszed a városba, ott pénzzé teszed.
1767 19 | értéke van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel fakoporsót,
1768 19 | fakoporsót, azt kihozod nekem, a többit elküldöd Matykó úrfinak.~
1769 19 | érdemel nagy uramnak az a rossz unokája, aki miatt
1770 19 | indulattól, ahogy rádörgött a lázadó Mártonra:~- Az én
1771 19 | Mártonra:~- Az én unokámnak van a világon a legjobb szíve!
1772 19 | unokámnak van a világon a legjobb szíve! Esztendõkig
1773 19 | mégis úgy kell ránézni, mint a szentképre. Érted-e? És
1774 19 | le is út, nekem többet a szemem elé ne kerülj, mert
1775 19 | Térden állva kérte Bögre úr a bocsánatot, nagy nehezen
1776 19 | adott érte egy ezüsthúszast. A többit elküldte Matykónak,
1777 19 | amelyiknek már régen lekéredzett a sarka.~- Bolond vagy!~-
1778 19 | régi pénz vagyok. Kimenteni a divatból.~- Igenis, nemzetes
1779 19 | dolgod. Felöltözve várom a halált, ahogy a Malajdokiak
1780 19 | Felöltözve várom a halált, ahogy a Malajdokiak szokták. Te
1781 19 | Malajdokiak szokták. Te csak a koporsóba fektetsz ma estére.~-
1782 19 | se kicsi, se nagy. Hanem a halott-toromat neked el
1783 19 | varjúpaprikással meggyászolni. A torra borjút vágj. Aki jó
1784 19 | In-dulj!~Bögre úr kitámolygott a havas tornácra, és arccal
1785 19 | és arccal vetette magát a hóba. Nagy könnyekben bugyogott
1786 19 | Csakugyan öltözik - törülte le a könnyeit -, láss hozzá te
1787 19 | úgy lesz. Ha õ azt mondja a halálnak, hogy „gyere”,
1788 19 | halálnak, hogy „gyere”, akkor a halál szót fogad. Itt már
1789 19 | Malajdokinak.~„Az ám, csakhogy a többi Malajdoki uraság mind
1790 19 | dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. - Hát éppen az
1791 19 | kelljen majd magát szégyellni a másvilágon, hogy az õ utolsó
1792 19 | deszkából vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz. Megcsörrentek
1793 19 | vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz. Megcsörrentek
1794 19 | az aranyak. Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta
1795 19 | Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta az aranyait
1796 19 | aranypénze van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor kapta,
1797 19 | Milyen módosan rakta az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany
1798 19 | végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás úré. Ebbõl fogja õ
1799 19 | Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört
1800 19 | veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat.~-
1801 19 | kérte, menjen föl aznap a kastélyba. Tilinkót is meghívta,
1802 19 | Cigány, cigány - gondolta a hopmester -, de katonacigány.
1803 19 | katonacigány. Érdempénz is van a mellén. Be lehet venni a
1804 19 | a mellén. Be lehet venni a társaságba.”~Azzal felült
1805 19 | társaságba.”~Azzal felült a szekérre, nekivágott a nagy
1806 19 | felült a szekérre, nekivágott a nagy hófúvásoknak, bent
1807 19 | nagy hófúvásoknak, bent a városban megkereste az ötvöst,
1808 19 | visszakapta negyven aranyért. A maradék egy aranyon pedig
1809 19 | parancs.~Tüzet rakott már a téli nap az ég alján, ahogy
1810 19 | hazaért. Nagy csönd fogadta a kastélyban, a Tamás úr ajtaján
1811 19 | csönd fogadta a kastélyban, a Tamás úr ajtaján is hiába
1812 19 | odabent.~Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott
1813 19 | borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra
1814 19 | harangszóra kész is volt a Tamás úr tora. A vendégek
1815 19 | is volt a Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak akkorára:
1816 19 | felelt senki. Megnyitotta a kilincset: engedett.~Ott
1817 19 | Ott ült Malajdoki Tamás a nagy székben, kardosan,
1818 19 | jelentette be fúló hangon a hopmester.~Malajdoki Tamás
1819 19 | nem szólt már semmit, se a lekonyult fejét többet föl
1820 19 | fejét többet föl nem emelte. A halál is szót fogadott neki,
1821 19 | szót fogadott neki, mint a hopmester úr.~Becipelte
1822 19 | hopmester úr.~Becipelte a három ember a nehéz ezüstkoporsót
1823 19 | Becipelte a három ember a nehéz ezüstkoporsót a nagyterembe,
1824 19 | ember a nehéz ezüstkoporsót a nagyterembe, megágyaztak
1825 19 | gyöngéden belefektették a halott urat. Fejéhez kétoldalt
1826 19 | Bögre úr aztán kivezette a vendégeket a konyhára, letessékelte
1827 19 | aztán kivezette a vendégeket a konyhára, letessékelte õket
1828 19 | konyhára, letessékelte õket a terített asztalhoz:~- Ezt
1829 19 | Alig ülnek le, veri valaki a kaput erõsen. Kicsoszog
1830 19 | visszatér másodmagával: a tékozló fiú érkezett haza,
1831 19 | föl nem fogja, összeesik a nagy, erõs, fiatal férfi,
1832 19 | virrasztotta át az egész éjszakát a halott mellett. Keserves
1833 19 | hangos beszéde kihallatszott a konyhára. Reggelre megfehéredett
1834 19 | Reggelre megfehéredett a haj a halántékain.~- Hát
1835 19 | Reggelre megfehéredett a haj a halántékain.~- Hát idzs
1836 19 | elbeszélését Tilinkó, mire a Cipóhalomhoz értünk.~Ott
1837 19 | okosabban tenném, ha inkább a nádasban keresnék magamnak
1838 19 | elhiddsed nekem - pislogott rám a bokros szemöldöke alól -,
1839 19 | megesik most azs embert a farkasok a kastélyban, mint
1840 19 | most azs embert a farkasok a kastélyban, mint a segény
1841 19 | farkasok a kastélyban, mint a segény csigány rezsedencsiájában.~
1842 19 | üres kézzsel dzsüttem haza a harcsháborúból.~
1843 20 | örömtõl, mikor beállítottam a majorba. Pedig elõször nem
1844 20 | vagyok. Annyira megnyúltam a hadakozásban, hogy beleütöttem
1845 20 | hadakozásban, hogy beleütöttem a fejem a házajtónk szemöldökfájába.
1846 20 | hogy beleütöttem a fejem a házajtónk szemöldökfájába.
1847 20 | igaz-e az, hogy most már a magyar embernek nem lesz
1848 20 | Mert azt beszélik, hogy a Rosszjancsi úr nem engedi.~-
1849 20 | Az most itten mifelénk a kerületi fõnök. Valami Morvából
1850 20 | Morvából szalajtott cseh a nyavalyás, Hrosziancsiknak
1851 20 | máskor is. Most sietek föl a kastélyba Matykóhoz.~Kitárt
1852 20 | meg nekem, édes Dióbélem, a gyermekkoromat. Hidd meg,
1853 20 | Sok könnyem mosta fehérre a lelkem.~Tudtam én ezt, ha
1854 20 | nem mondja is. Odaborultam a vállára, és megfogadtuk,
1855 20 | hagyjuk egymást.~- Elõször is a birtokot hozzuk rendbe -
1856 20 | birtokot hozzuk rendbe - szõtte a terveket Matykó. - Szegény
1857 20 | embereknek adjuk árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló.
1858 20 | árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló. Mindent
1859 20 | beszélgetünk, becsoszog valaki a tornácra. Furcsa figura-emberke.
1860 20 | paszománttal, köcsögkalap a fejében. De ezt a fejet
1861 20 | köcsögkalap a fejében. De ezt a fejet is érdemes volt megnézni.
1862 20 | amelyik kirepedezett már a sok falhozverésben. Két
1863 20 | falhozverésben. Két kis repedés a homloka alatt: a két szeme.
1864 20 | repedés a homloka alatt: a két szeme. Egy hosszú repedés
1865 20 | Még hosszabb keresztben: a szája. De olyan hosszú ám,
1866 20 | könnyen bekaphatta volna vele a fülét, s lett volna mit
1867 20 | vagyok - biccentette meg a fejét.~- Hát aztán? - nézett
1868 20 | Mondom, Hrosziancsik vagyok, a kerületi fõnök.~- Hát az
1869 20 | fiatalurat keresek.~- Hé, kapd le a kalapod! - kiáltott rá nekidühösödve
1870 20 | kiáltott rá nekidühösödve a fiatalúr. - Itt nincs valami
1871 20 | csúfondárosan hajlongott.~- Örvendek a szerencsének. Hrosziancsik
1872 20 | Nagyságos úr! Méltóságos úr! Ezt a kis írást hoztam az úrnak.~
1873 20 | hoztam az úrnak.~Kihúzott a kabátja farkából egy nagy
1874 20 | fehér árkus papirost, aminek a homlokán a kétfejû sasos
1875 20 | papirost, aminek a homlokán a kétfejû sasos pecsét feketéllett.~-
1876 20 | írásban pedig az volt, hogy a rend és békesség okából
1877 20 | rend és békesség okából a lázadó Malajdoki Gáspárnak
1878 20 | birtokát elveszi az állam.~- De a nádas megmarad - vihogott
1879 20 | elajánlotta magát. Csak mikor a kocsijába szállt az udvaron,
1880 20 | reggel õ maga fog beköszönni a kastélyba, és nem kíván
1881 20 | találni.~Még aznap fölszedtük a sátorfánkat, a szülém sütött
1882 20 | fölszedtük a sátorfánkat, a szülém sütött útravalóul
1883 20 | szülém sütött útravalóul mind a kettõnknek kukoricamálét,
1884 20 | kukoricamálét, azzal nekivágtunk a poros országútnak. Az volt
1885 20 | poros országútnak. Az volt a szándékunk, hogy Matykó
1886 21 | A NYOMORÚSÁG KENYERÉN~Fölérni
1887 21 | itt az első héten, mielőtt a tudományba belekóstolnánk -
1888 21 | sóhajtott Matykó, ahogy a Duna-parton ácsorogtunk.~-
1889 21 | meg voltam riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~
1890 21 | riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~Hát egyszerre
1891 21 | Vagytok te egy deák?~- Nem a’, mester. Két deák. Lakást
1892 21 | Éjszaka úgyse süt be rajta a nap, nappal meg úgy sincs
1893 21 | nappal meg úgy sincs otthon a szegény deákember, hanem
1894 21 | deákember, hanem szalad a kenyér után.~Meg is találja,
1895 21 | vezetését. Azért kaptunk mind a ketten gúnyát. Néha ünnepnapokon
1896 21 | hogy kimentem muzsikálni a budakeszi sváblegényeknek.
1897 21 | sváblegényeknek. Nem sokat konyítottam a muzsikához, de azoknak ez
1898 21 | volt. Annyi garast hánytak a kalapomba, hogy eléltünk
1899 21 | hogy majd szétvetette már a fejünket a tudomány.~Így
1900 21 | szétvetette már a fejünket a tudomány.~Így telt el szép
1901 21 | elsõ egyetemi esztendõnk. A végét gázoltuk már a másodiknak
1902 21 | esztendõnk. A végét gázoltuk már a másodiknak is, mikor egyszer
1903 21 | én már második esztendeje a te emberségedbõl élek? Te
1904 21 | emberségedbõl élek? Te keresel mind a kettõnkre. Hát én ezt nem
1905 21 | Én nyolc esztendeig éltem a ti fehér kalácstokon.~-
1906 21 | csak. Szeretnék segíteni a kenyérkeresetben. De én
1907 21 | Hanem vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak. Egy
1908 21 | rajtunk valamit. Unom már a sok sült tököt.~Nem akartam
1909 21 | értek-e még hozzá...~Fogta a botját, én is az enyémet,
1910 21 | Csitt-csatt, javában csattogtak a botok, mikor ránk nyitott
1911 21 | s olyan mozdulatot tett a kezével, mint mikor az embernek
1912 21 | az embernek láncot vernek a lábára.~- Matykó, ennek
1913 21 | lábára.~- Matykó, ennek a fele se tréfa - mondottam
1914 21 | Mérgesen kétfelé törte a botját, s bevágta az ágy
1915 22 | Amúgy se volt valami rózsás a deákéletem. Sose tudhattam,
1916 22 | számon, hogy honvéd voltam a szabadságharcban. Haynau
1917 22 | vigyáztatott ránk, mint a tûzre.~Szörnyû idõk voltak
1918 22 | az ember, miért viszi be a porkoláb. Elég volt ahhoz
1919 22 | deákpajtásomat azért gyötörték a börtönben három napig, mert
1920 22 | este hangosan imádkozta a miatyánkból azt, hogy „jöjjön
1921 22 | miatyánkból azt, hogy „jöjjön el a te országod”. Ráfogták,
1922 22 | Lajosra értette.~- Ki lehet az a sehonnai ember, aki még
1923 22 | beszélgetésünket is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~Egyszer aztán
1924 22 | rájöttünk. Közülünk való volt a hírhordó, Holló Pálnak hívták.
1925 22 | Bizony nem érdemelte meg ezt a szép magyar nevet. Sunyi
1926 22 | volt, édes beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint
1927 22 | beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint az írós vaj.
1928 22 | Tudtuk, hogy hatalmas úr a pártfogója. Ahelyett azt
1929 22 | elhúzódtunk tõle. Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe
1930 22 | ott egyszeribe elvágtuk a szót.~Szép holdas estéken
1931 22 | szót.~Szép holdas estéken a Városmajor-erdõre jártunk
1932 22 | Városmajor-erdõre jártunk ki, ha a magyar szabadságról akartunk
1933 22 | No, oda nem jött utánunk a német, de azért mégis kieszelte
1934 22 | de azért mégis kieszelte a módját, mivel bosszantson
1935 22 | után katonát állítottak a város minden sarkára. Annak
1936 22 | minden sarkára. Annak az volt a dolga, hogy fülön fogjon
1937 22 | járókelõt:~- Ki vagy, mi a neved, mi járatban vagy?~
1938 22 | csizmájáról is, hogy elment a kedve az esti szellõzködéstõl.
1939 22 | szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek abban az idõben
1940 22 | pestiek abban az idõben a tyúkokkal. Csak mi, deákok
1941 22 | mulattunk rajta nagyokat, hogy a német hogy gyötri magát
1942 22 | azonban mi is beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük
1943 22 | hogy vessünk neki véget.~A mi kvártélyunkon fõztük
1944 22 | kvártélyunkon fõztük ki a tervet két pajtásommal,
1945 22 | beleavatni, még akkor se, mikor a sok járás-kelés feltûnt
1946 22 | mit súgunk-búgunk annyit.~A hazugság sohase volt kenyerem.
1947 22 | nem halászom el elõled a dicsõséget, vitéz hadnagy
1948 22 | egyetemre. Ott súgtunk-búgtunk a két pajtásommal, míg észre
1949 22 | Akkor aztán hangosra vettük a szót:~- Tehát este tíz órakor
1950 22 | Tehát este tíz órakor a Múzeum-kertben! Ott legyetek
1951 22 | ha igaz magyarok vagytok! A maga vermében fogjuk meg
1952 22 | maga vermében fogjuk meg a rókát!~Készakarva csináltuk
1953 22 | Készakarva csináltuk így, hogy a spion kihallgassa a beszédünket.
1954 22 | hogy a spion kihallgassa a beszédünket. Bizonyosra
1955 22 | is ott lesz este tízkor a Múzeum-kertben. Ott is volt,
1956 22 | rendben van, megindultunk ki a kertbõl, de egyesével. Én
1957 22 | engem állított meg elõször a sarkon az õrálló morva katona.~-
1958 22 | Mehetsz - eresztette le a szuronyát a katona, és behúzódott
1959 22 | eresztette le a szuronyát a katona, és behúzódott a
1960 22 | a katona, és behúzódott a faköpönyegbe. Akkorra azonban
1961 22 | ki vagy?~- Én? - kereste a deák az igazolványát. -
1962 22 | neved van, hékám - mormogott a morva, s megint visszabújt
1963 22 | morva, s megint visszabújt a helyére. De akkorra már
1964 22 | odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát a földhöz kegyetlen.~-
1965 22 | Elek is.~Verte a talpát a földhöz kegyetlen.~- No,
1966 22 | még többen? - mordult rá a katona bosszúsan. - Mi a
1967 22 | a katona bosszúsan. - Mi a neved?~- Az enyém? Olló
1968 22 | már ennek belevilágított a katona a képébe a lámpásával.
1969 22 | belevilágított a katona a képébe a lámpásával. Hanem
1970 22 | belevilágított a katona a képébe a lámpásával. Hanem aztán,
1971 22 | lámpásával. Hanem aztán, ahogy a jámbor arcot meglátta, megnyugodott.
1972 22 | cifra nevük van ezeknek a pesti deákoknak.~Pedig most
1973 22 | Pedig most jött még csak a legcifrább nevû. Ez ugyan
1974 22 | csöndesítette kézzel-lábbal a spion, s el akarta magyarázni,
1975 22 | Jó, jó - markolta meg a katona a puskáját -, csak
1976 22 | markolta meg a katona a puskáját -, csak azt mondja
1977 22 | mondja meg az úr, hogy mi a neve!~- Holló Pál - suttogta
1978 22 | Holló Pál - suttogta ijedten a derék fiú.~No, a katonának
1979 22 | ijedten a derék fiú.~No, a katonának se kellett egyéb.
1980 22 | adok én nektek csúfot ûzni a felsõbbségbõl!~S megrázta
1981 22 | mint kutya az ürgét. S tán a lelket is kirázta volna
1982 22 | nem szalad az istenadta a gúnyájából. De kiszaladt,
1983 22 | Matykó pedig, mikor hazaértem a kvártélyunkra, kidugta a
1984 22 | a kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan alól, és
1985 22 | kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan alól, és azt mondta:~-
1986 22 | gondoltam, mégis kihallgatta a beszélgetésünket.~Reggel
1987 22 | körül, és elvittek abba a nagy épületbe, ahol ezrével
1988 22 | ezrével tartották fogva a magyarokat. Volt, aki ott
1989 22 | udvarra vittek ki: ott volt a vesztõhely.~Ebben a nagy
1990 22 | volt a vesztõhely.~Ebben a nagy épületben egy aranygalléros
1991 22 | Azt is megmondom - szólt a pléhnyakú. - Malajdoki Mátyás
1992 22 | fiatalemberek.~Az elsõ érzésem a keserû düh volt. Hát magyar
1993 22 | tehette ezt magyar emberrel? A második a szívet összeszorító
1994 22 | magyar emberrel? A második a szívet összeszorító fájdalom.
1995 22 | Matykó tette ezt velem? Hanem a harmadik gondolatom már
1996 22 | Matykó olyan nagy úrnak a segédje lett, mint a pléhnyakú,
1997 22 | úrnak a segédje lett, mint a pléhnyakú, akkor nem fog
1998 22 | már? Bánom is én. Az már a pléhnyakú dolga.~
1999 23 | másfél esztendeig ültem a börtönben. Penészes kenyér
2000 23 | Egyéb világosságom nem volt a vak sötétben, csak ha a
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464 |