1-500 | 501-977
Rész, Fejezet
1 1 | ÖREGAPÁM~Az én szülõfalum, Malajdok,
2 1 | mert ez csak úgy ragad az emberre, mint a bogáncs,
3 1 | mondta, hogy „rád illik”. Az alsó szomszédunkat Tányérhátú
4 1 | Úrleszek Takács Mátyásnak.~Az öregapámnak is volt ragadványneve,
5 1 | pedig akkorát tudott ütni az asztalra, hogy egyszerre
6 1 | kétfelé hasadt a teteje.~Az ilyen embert persze nemigen
7 1 | idegen pedig belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~
8 1 | nagy Napóleon bent járt az országban a franciával,
9 1 | Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor egy francia
10 1 | Mindig tárva-nyitva volt az öregapám zsellérkunyhójának
11 1 | zsellérkunyhójának a kapuja, most azonban az volt az elsõ dolga, hogy
12 1 | kapuja, most azonban az volt az elsõ dolga, hogy becsukja.~-
13 1 | franciát, s úgy vágta keresztül az alacsony kapu fölött, hogy
14 1 | nyekkent a folyókában. Vitte is az irháját esze nélkül, ahogy
15 1 | se jöttek többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben
16 1 | akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.~
17 1 | kívül semmije se volt abban az idõben. A feje fölött az
18 1 | az idõben. A feje fölött az ég az istené, és ameddig
19 1 | idõben. A feje fölött az ég az istené, és ameddig az ég
20 1 | ég az istené, és ameddig az ég alatt ellátott, ház,
21 1 | rajtavalóval együtt mind az uraságé. De Erõs Törõcsik
22 1 | volt. Nagy volt a becsülete az uraság elõtt, nemcsak házacskával
23 1 | neki hozzá. Persze nem volt az valami rengeteg, csak afféle
24 1 | rõzsét a szegény embernek. Az egész falu ott szedte a
25 1 | faluházára. Éppen együtt találta az egész tanácsot, öregbírót,
26 1 | nem szabad kínozni, mint az állatot - mondta nekik. -
27 1 | adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül
28 1 | olyan nagyon félti kend az erdejét, vigye haza az udvarába!~
29 1 | kend az erdejét, vigye haza az udvarába!~Erõs Törõcsik
30 1 | fejszét, hadd hozom haza az erdõt - lihegte otthon indulatosan,
31 1 | favágó fejszét, kirobogott az erdõbe.~Akkorra ott várta
32 1 | szörnyûködve, mit csinál majd az erõs Törõcsik. A tanácsbeliek
33 1 | szinte õr gyanánt állott az akácos szélén, s kevélyen
34 1 | s kevélyen rúgta vissza az elsõ fejszecsapást. A másodikra
35 1 | Teremtõ Isten! - súgtak össze az emberek ijedten. Erõs Törõcsik
36 1 | percben kiugrott a kis madár az ághegyre. Csöpp szemében
37 1 | ember, azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált a lombok
38 1 | közé.~Kenderikefészek volt az ágvillában, négy parányi
39 1 | benne, azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok
40 1 | fejjel ballagott vissza az egymásra dõlt fák közt.~-
41 1 | egy szálig kivágtam volna az erdõm. Akkor aztán nem tudom,
42 1 | tüzeltetek volna a télen.~Az emberek némán húzódtak félre
43 1 | emberek némán húzódtak félre az útból, Törõcsik pedig visszaszólt,
44 1 | fákra.~Ilyen ember volt az öregapám. Sok történetet
45 1 | történetet hallottam még az erõsségérõl, de azt hiszem,
46 2 | APÁM~Volt ragadványneve az édesapámnak is. Csakhogy
47 2 | Ezek közül nekem mindig az tetszett legjobban, ahogy
48 2 | mindenki azt felelte neki:~- Az úrnak sehogy se, mert az
49 2 | Az úrnak sehogy se, mert az úr mindenkit rászed. Menjen
50 2 | mindenkit rászed. Menjen az erdõre, van ott gally elég,
51 2 | volt, kiment a szamárkával az erdõre, föltette rá a fanyerget,
52 2 | marék szemét?~- Nem szemét az, kérem szépen, hanem csupa
53 2 | hanem egy szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.~
54 2 | egy húszasért minden fa az enyém, ami a szamár hátán
55 2 | persze - bólintott rá apám.~- Az utolsó darab is?~- De még
56 2 | csak le a nyerget is, mert az is hozzátartozik a szamár
57 2 | terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a szegény emberrel -
58 2 | a szamár hátán van, mind az enyém a húszasomért. Márpedig
59 2 | Igaznak igaz - facsarodott el az édesapám szíve, mikor a
60 2 | magad, Bavina mester!~Vagy az is lehet, hogy azt tette:~-
61 2 | délután csak bebukik ám az ajtón az édesapám deres
62 2 | csak bebukik ám az ajtón az édesapám deres feje.~- Jó
63 2 | Elõször engem tisztítson föl az úr, mert a társam késik
64 2 | késik egy kicsikét.~Meglett az gyorsan, olyan sima lett
65 2 | gyorsan, olyan sima lett az apám tüskés álla, mint a
66 2 | jól kigyönyörködte magát az ablakpárkányon álló légyköpte
67 2 | légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:~- Jöhetsz már, cimborám!~
68 2 | Abban a percben bedugta az ajtón a rettentõ bozontos
69 2 | hangosan, mint aki tudja, mi az illendõség :~- I-ha-ha-há,
70 2 | hamar, mester, mert sürgõs az utunk. Sietünk az erdõre
71 2 | sürgõs az utunk. Sietünk az erdõre fáért. De szépen
72 2 | Tudja, már ki is fizettem az árát.~- De hiszen kelméd
73 2 | fölgondoljuk, nagy dicsõségére lesz az az úrnak, ha híre megy,
74 2 | nagy dicsõségére lesz az az úrnak, ha híre megy, hogy
75 2 | menjen kend isten hírével.~- Az már beszéd - dugta zsebre
76 2 | nyergem árát.~De jól szolgált az én édesapám esze akkor is,
77 2 | urakkal volt dolga. Maga az uraság is sokszor szót értett
78 2 | ügyes-bajos dologban. Akár az aratókkal volt baj, akár
79 2 | mindjárt mihozzánk szalajtotta az uraság a hajdút:~- Hívjátok
80 2 | Törõcsiket, majd igazságot tesz az mindjárt.~Pedig volt a kastélyban
81 2 | ember. Rossz néven is vették az uraságnak, hogy olyan nagyra
82 2 | borozgatás közt.~- Hogy lehet az, nagyságos uram, hogy annyiszor
83 2 | deákul se tud a jámbor.~- Az bizony lehet, urak - mosolyodott
84 2 | Tanulhatnának attól egyet-mást még az ilyen nagy tudományú emberek
85 2 | ha füstöt vetnek neki. Az uraság maga is megbánta
86 2 | fogni!~Szívük szerint volt az uraknak a dolog, nagyot
87 2 | rá. El is jött vasárnap az édesapámért az üveges batár,
88 2 | vasárnap az édesapámért az üveges batár, de õ bele
89 2 | súgta oda a hopmester az uraságnak, ahogy apám beballagott
90 2 | ahogy apám beballagott az ebédlõterembe, és szép illedelmesen
91 2 | szép illedelmesen megállt az ajtóban.~- Ne félj, Törõcsik -
92 2 | Törõcsik - bátorította nyájasan az uraság -, csak azt akarják
93 2 | csak azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~-
94 2 | félek én, nagy jó uram, az Úristenen kívül senkitõl
95 2 | azt tudja kend, ugye, hogy az Úristen mindent megtehet?~-
96 2 | megtehet?~- Nem tehet biz az, tisztelendõ atyám - vágott
97 2 | vágott közbe alázatosan az édesapám.~Lett erre nagy
98 2 | Hát mit nem tehet meg az Úristen, hé?~- Hegyet völgy
99 2 | nélkül õ sem teremthet - volt az alázatos felelet.~- No,
100 2 | úr. - Hát csakugyan igaz az, hogy a jó pap holtig tanul.~
101 2 | holtig tanul.~Most aztán az íródeák állt elõ. Ez olyan
102 2 | meg apám -, ha nem hiszi az úr, mérje utána.~Az íródeák
103 2 | hiszi az úr, mérje utána.~Az íródeák úgy ellépkedett,
104 2 | tisztelendõ úr is megbékült, az íródeák is, csak a hopmester
105 2 | barátom - legyintette vállon az uraság -, inkább a kést-villát
106 2 | drága jó suhantott levesbe az ezüstkanalát -, minden becsületes
107 2 | szántszándékkal felejtették el, ahogy az urak nevetésre görbült szájáról
108 2 | lett vele, mint a többi az ezüstkanállal. Akkor aztán
109 2 | kanalát - hunyorított oda az uraságra.~De senki se tudott
110 3 | MAGAM, AZ ÖREG~Azt már elmondtam,
111 3 | elmondtam, milyen ember volt az édesapám. Okos, mint a hét
112 3 | arra számíthattam, hogy az én nevem Dióbél Törõcsik
113 3 | maradtam a növésben. Már az ötödik esztendõmben jártam,
114 3 | pitvarajtónk fakilincsét. Abban az idõben Bibolygós Bedegi
115 3 | egyszer megkeresi nekem az íneresztõ füvet, és ha avval
116 3 | csónak felé: benne lesz-e már az íneresztõ fû?~Az íneresztõ
117 3 | lesz-e már az íneresztõ fû?~Az íneresztõ füvet persze sohase
118 3 | a kapuban, és tanítgatom az öreg Hékám macskát kismacskásan
119 3 | vele a vízpartra szedrezni.~Az ilyenre én mindig kantáros
120 3 | ballagtunk kifelé a faluból.~- Az ám, csakhogy baj van - szólalt
121 3 | csakhogy baj van - szólalt meg az öreg. - Elfelejtettünk létrát
122 3 | létrát hozni.~- Minek volna az a létra, Bedegi bácsi? -
123 3 | ugyan semmit se láttam, de az ordítást egyszerre befejeztem.~-
124 3 | egyszerre befejeztem.~- Mekkora az a cethal, Bedegi bácsi?~-
125 3 | cethal, Bedegi bácsi?~- Az, öcsém? Fejitõl a farkáig
126 3 | pukkantója külön számít. Az is lehet vagy egy araszt.
127 3 | mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó kupáját,
128 3 | Bedegi bácsi. Nem akar nõni az állat. Pedig gondját viselem
129 3 | azon tartották - szipákolt az öreg. - Szúnyogot kell neki
130 3 | Szúnyogot kell neki fogni, az az õ pecsenyéje.~- Attól
131 3 | Szúnyogot kell neki fogni, az az õ pecsenyéje.~- Attól ugyan
132 3 | ürgét fogok neki.~- Nem az kell annak, hanem friss
133 3 | hanem friss víz. Olyan az neki, mint nekünk a friss
134 3 | házunkban olyan friss víz, hogy az embernek fogába üt tõle
135 3 | a mester -, én se növök az ilyen cudar idõben, nemhogy
136 3 | vizet öntöttem szegénykére. Az egész bográccsal ráöntöttem,
137 3 | Bedegi bácsi?~Hát nem fázott, az bizony, mert összeforrázva
138 4 | mert nagyon belejátszott az életembe.~Amikor leírom
139 4 | arcát, borzas fejét bedugta az ajtónkon újesztendõ táján:~-
140 4 | Tilinkó? - kérdezi tõle az édesanyám, keresgetve a
141 4 | a legfényesebb kis pénzt az erszényében.~- A nyarat
142 4 | nagyon nyomakodna befelé az ajtón, ha édesanyám el nem
143 4 | nem lehetett beereszteni az öreget, mert mindent elvitt
144 4 | szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az édesapám húzta ki az inge
145 4 | ragadt. Az édesapám húzta ki az inge derekából.~- Ejnye,
146 4 | mi a macskának bántod már az ilyen holmit? Hisz úgyse
147 4 | Tilinkó? - fogta fülön az édesapám.~- Nene, gazsduram,
148 4 | vagy te, Tilinkó - nevetett az apám -, hiszen a villámhárítót
149 4 | akármilyen nagy kópé volt az öreg, az édesapám ki tudott
150 4 | nagy kópé volt az öreg, az édesapám ki tudott rajta
151 4 | Erilek, erilek - hunyorított az öreg -, de még jobban erilek,
152 4 | siveget megkapom.~- Hja, az még rajta van a bárányon -
153 4 | mondta gyanakodva Tilinkó.~- Az meg benne van a bárányban.~
154 4 | végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását, azt
155 4 | Ahogy azonban elszigorodott az idõ, mégiscsak besompolygott
156 4 | fûtet szalmát - esett meg az édesapám szíve a szegény
157 4 | a kertek alatt. Helyette az anyám szaladt be nagy lelkendezve.~-
158 4 | neki - legyintett apám.~- Az ám, csakhogy béget a szalma -
159 5 | terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú
160 5 | éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora.
161 5 | hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet:~- Háromfélét:
162 5 | szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre, örüljünk
163 5 | nem tudtam érni, mi azon az örülnivaló. Annál jobban
164 5 | a szegény ember. Jó étel az annak, aki szereti, de én
165 5 | leégette a forróság.~- Az idén aszalt almát termettek
166 5 | idén aszalt almát termettek az almafák - hajította a sarokba
167 5 | édesapám a csíkos tarisznyát.~Az is jó volt nekünk már akkor,
168 5 | láttuk.~Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján,
169 5 | egy kis papsajtfüvet ott az árokparton.~Szép, kövér
170 5 | fakadt, s visszakínálta az ajándékot.~- Én már megettem
171 5 | Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában fõtt krumplinak
172 5 | hajában fõtt krumplinak az ünneplõs neve; nem rossz
173 5 | ünneplõs neve; nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember.~-
174 5 | étel az, ha jól megsózza az ember.~- Hanem tudod mit? -
175 5 | értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.
176 5 | Engem ellát odakint ebéddel az öreg eperfa.~- Minket se
177 5 | kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit,
178 5 | Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap.~Hát
179 5 | fenekén. Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta, örült
180 5 | Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.~Még
181 5 | sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért a szõlõbõl.
182 5 | madárlátta kenyér!~Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit
183 5 | kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám
184 5 | én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak
185 5 | tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért
186 5 | mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk.~
187 6 | DIÓBÉL KIRÁLYFI~Ezekben az ínséges időkben igazság
188 6 | fejemet, édesanyám mindig az ölébe vett, és megcirógatta
189 6 | megcirógatta a fejemet:~- Nem tesz az semmit, lelkem gyerekem.
190 6 | tálalhatom.~Okos ember volt az öregbéres, mindig a keze
191 6 | a keze ügyében tartotta az eszét.~- Eljárt rajtam az
192 6 | az eszét.~- Eljárt rajtam az idő - folytatta Nevenincs
193 6 | sírba hajló.~- Nem baj az - vigasztalta koronás gazdáját
194 6 | baj - potyogott a könnye az öreg királynak. - Három
195 6 | pittyesztette el a száját az öregbéres -, mert ez sokkal
196 6 | azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért,
197 6 | én adom - mondta kevélyen az öregbéres, s kivett a szűrujjából
198 6 | arra hagyd a birodalmad.~Az öregbéres még fel se jármozta
199 6 | öregbéres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a falra
200 6 | mire kell célozni?~- Cél az én ábrázatom, koronám a
201 6 | füledbe beletalálok én, az enyém lesz akkor korona
202 6 | nyíl, hogy Nevenincs király az igazi bal füléhez kapott
203 6 | mákos béles, ez a szem az éles!~Kettõt tapsolt király
204 6 | fejembe.~De olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe,
205 6 | képmás jobb fülébe, hogy az igazi füle is csengett bele
206 6 | meg én is, ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam
207 7 | Addig nincs semmi baj, míg az ember jókedvvel győzi. Olyan
208 7 | jókedvvel győzi. Olyan aranyhíd az, amely átsegíti a nyomorúság
209 7 | markoláb, könnyen beleszédül az ember a fekete semmibe.~
210 7 | ember a fekete semmibe.~Mire az ínséges esztendő felébe
211 7 | adóba, a malackánkat elvitte az uraság dézsmába, az utolsó
212 7 | elvitte az uraság dézsmába, az utolsó tyúkocskánkat elvitte
213 7 | háziállatunk nem maradt, csak az öreg macska, a Hékám, az
214 7 | az öreg macska, a Hékám, az meg jobb lett volna, ha
215 7 | volt, hogy verebet fogjon, az egereknek pedig volt annyi
216 7 | Mert ahol üres a kamra, ott az egereknek is felmondanak.~
217 7 | téli alkonyatot, amikor az öreg macskába vetettük utolsó
218 7 | utolsó reményünk horgonyát. Az apám betegen gubbaszkodott
219 7 | vackán; nádat vágni jártak az uraságnak, beszakadt alatta
220 7 | bírta se kezét, se lábát. Én az édesanyám ölében ültem a
221 7 | vetett magának ágyat hamuból. Az legalább puha volt, ha meleg
222 7 | belebóbiskoltuk magunkat az éjszakába, mikor egyszer
223 7 | hogy valaki kaparássza az ajtót.~- Micsoda ítéletidő! -
224 7 | De nem a szél nyitotta az ajtót, hanem Tilinkó.~-
225 7 | munkát hívták, amit a jobbágy az uraság parancsára végzett.
226 7 | volna fogni. - Nem lehetett az úrdolga, te Tilinkó!~- De
227 7 | derekamat azs a kolbáska, akit az uraság konyháján megettem,
228 7 | megettem, így szolgálta meg az uraság a sívességemet.~-
229 7 | szűre száz hasadéka közül az egyikbe, és nagyot sóhajtott
230 7 | Tömlöcsbe akarja vinni az uraságot. Ast besélték a
231 7 | ki, hogy emlékül elvitte az ajtóról a kilincset. Sötétben
232 7 | Sötétben beleakadt a keze, mint az arany harisnyakötõbe.~A
233 7 | Egyszerre kiment a szemembõl az álom. Füleltem az édesapám
234 7 | szemembõl az álom. Füleltem az édesapám szavára. Nem egyezik
235 7 | csinálsz!~Reggel csakugyan az történt, hogy édesanyám
236 7 | hogy nem kell megválni az öreg jószágtól, mikor egyszerre
237 7 | asszony, hát csakugyan eladó az az állat?~- Hát... már...
238 7 | hát csakugyan eladó az az állat?~- Hát... már... izé...
239 7 | anyám zavarodottan.~- Nem az Okos Törõcsik felesége vagy
240 7 | Törõcsik felesége vagy te?~- Az én, lelkem, az vagyok.~-
241 7 | vagy te?~- Az én, lelkem, az vagyok.~- Aha, hát ide jutottatok,
242 7 | ezentúl.~Vért kergetett az anyám arcába a harag, de
243 7 | szinte látta, hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó,
244 7 | tömi magába Dióbél királyfi az omlós fehér belét. Alázatosan
245 7 | macskát pedig átnyújtotta az új gazdának.~- Használja
246 7 | Se cipó, se macska. De az elveszett macskát mindnyájan
247 7 | Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra. Ugyan hová
248 7 | katlanra. Ugyan hová bolyongott az istenadta? Egész nap olyan
249 7 | miákolni. Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott a fogam
250 7 | vacogott a fogam a hidegtõl. Az anyám csitítgatott, és belefogott
251 7 | szivárgott a könny a szemébõl.~Az édesapám estefelé nem tudott
252 7 | jártányi ereje, felcihelõdött az ágyról, fölhúzta a csizmáját.~-
253 7 | mesében szokták - botorkált ki az ajtón.~Anyám rosszat sejtett,
254 7 | és dideregve nézett utána az ablakon keresztül. Hamarosan
255 7 | kivilágított ablakai, arra vette az útját, maga se tudta, miért.~
256 7 | hajkurászták a cselédek.~„Az én kisfiamat pedig az éhség
257 7 | Az én kisfiamat pedig az éhség gyötri otthon!” -
258 7 | Hallotta nyomban, ahogy az ásó megpendült a havas földben.
259 7 | Gáspár urat meg Tamás urat, az apját, az öreg uraságot.
260 7 | meg Tamás urat, az apját, az öreg uraságot. Gáspár úr
261 7 | homlokát. - Majd behavazza az éjszaka.~Egy darabig még
262 7 | hazaért, olyan nagy orvos az öröm. Sötétben is ragyogott
263 7 | istenem! - nézett föl anyám az ég felé.~Az apám elkomorodott
264 7 | nézett föl anyám az ég felé.~Az apám elkomorodott egy kicsit
265 7 | Hajadonfõvel futott ki az éjszakába, s már a konyhában
266 7 | fohászkodott föl anyám.~Az apám hirtelen megállt, mintha
267 7 | házra. Sötétek voltak már az ablakok, csak az egyiken
268 7 | voltak már az ablakok, csak az egyiken világlott át gyönge
269 7 | megkopogtatta.~- Kicsoda az? - kérdezte belülrõl a Gáspár
270 7 | nyitották ki gyanakodva az ablakot.~- Nagy kérésem
271 7 | uram. Veszedelemben van az elásott kincs.~- Mit, micsoda
272 7 | visszafojtott lélegzettel az uraság.~- Egy rossz ember,
273 7 | nagy jó uram. De még ebben az órában. Ez az én kérésem.~-
274 7 | még ebben az órában. Ez az én kérésem.~- Ki az a rossz
275 7 | Ez az én kérésem.~- Ki az a rossz ember?~- Én vagyok,
276 7 | vagyok, uram - csuklott le az apám feje. - Nem magamért,
277 7 | gyerekemet kerülgeti otthon az éhhalál.~Kibújt a hold a
278 7 | felhõk közül, rávilágított az uraságra meg a jobbágyra.
279 7 | uraságra meg a jobbágyra. Az uraság mind a két kezével
280 7 | csöndesen járj. Magam nyitom az ajtót.~Hajnali misére csendítettek
281 7 | mikor a jobbágy elhagyta az uraság házát. Gáspár úr
282 7 | kastélyba. Együtt neveltetem az enyimekkel. Nektek is majd
283 7 | Nektek is majd csak akad hely az uradalomban. Ne félj, ebben
284 7 | uradalomban. Ne félj, ebben az életben én már meg nem feledkezem
285 7 | Csikóbõr tarisznya húzta az apám vállát, mikor hazaért.
286 7 | gyönge nyivákolás hallatszik az ajtó elõtt. Szaladok oda,
287 8 | meg aranydrágaságok voltak az elásott vasládikában, hanem
288 8 | amiket Gáspár úrnak írogatott az ország dolgairól. Ezek is
289 8 | aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen, hogy az
290 8 | az országgyûlésen, hogy az isten nem tett különbséget
291 8 | hogy nekünk nagyon felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból
292 8 | Édesapámból majoros gazdát csinált az uraság, engem pedig beparancsolt
293 8 | gyerekem - nevetett rám az édesanyám szeme.~A cifra
294 8 | padlón vágódtam hanyatt. Az uraság szobáiba azután nem
295 8 | tanítgatott a hopmester úr az inasi tudományokra.~Bögre
296 8 | neved is. Törõcsik, ugye ?~- Az.~- No, Törõcsik, hát mindenkit
297 8 | vörösödött el mérgében fülig az öregúr, így megadván nekem
298 8 | Hát hogyne tudnék! Megyek az almáriumhoz, fölállok a
299 8 | nemzetes Bögre úr!~- Nem ez az úri szokás - csóválta a
300 8 | vagy tányéron nyújtja át az ember az italt annak, akit
301 8 | tányéron nyújtja át az ember az italt annak, akit kiszolgál.
302 8 | No, fura szokásuk van az uraknak - gondoltam magamban -,
303 8 | ha éppen akkor nem nyílik az ajtó, és be nem lép rajta
304 8 | nem lép rajta Tamás úr, az öregebb uraság. Méltóságos
305 8 | kis nevendéket tanítgatom az úri tudományokra - görbítette
306 8 | tette a vállamra a kezét az öregúr.~- No, felelj szépen -
307 8 | tudsz, mint én - kacagott az öregúr -, mert én már rég
308 8 | alá, így lettem kisinasból az uraság kis barátja.~Gáspár
309 8 | Leginkább Pozsonyban járt az ország dolgában meg Bécsben
310 8 | Valami német grófnõ volt az anyjuk, de hamar elhalt,
311 8 | Tamás úr maga tanított meg az ábécére, s nem gyõzött rajta
312 8 | csodálkozni, hogy milyen jól fog az eszem.~- Tudós ember lesz
313 8 | fiából, Törõcsik - biztatta az apámat, aki minden szombat
314 8 | könyvek mellett ásítozni. Az ekecsikorgásba is belesajdult
315 8 | most már megtalálnánk azt az íneresztõ füvet.~Éppen dinnyeültetés
316 8 | mikor azt mondom egyszer az édesapámnak:~- Én nem megyek
317 8 | tizenkettõnek is - akkor az édesapám a markomba nyomott
318 8 | s mindnyájának a hajába az volt bevésve: „Dióbél gazdáé,
319 8 | Jaj, gazduram, odább lesz az az idábbnál - csendesített
320 8 | gazduram, odább lesz az az idábbnál - csendesített
321 8 | negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~-
322 8 | elszomorodtam, mert nem fogott biz az semmit se. Inkább szétrepedt
323 8 | szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~- Ott bújt volna
324 8 | száracskája - magyarázta az édesapám, mikor a panaszom
325 8 | kis zöld bajusza is fakadt az oldalán. Aztán mindennap
326 8 | dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld alatt erednek
327 8 | bolondos? Most már odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam,
328 9 | HÁROM NAGY ÚR~Telt-múlt az idő a malajdoki kastélyban,
329 9 | vállamra -, te leszel már az én unokám ezután, öreg ember
330 9 | napáldozatom, vagy látom többet az én bécsi kis unokáimat,
331 9 | nem is egyedül állított be az üveges tornácra, ahol Tamás
332 9 | tajtékpipából, hanem harmadmagával. Az egyik kezét is egy kis fiúcska
333 9 | csókolt kezet Gáspár úr az öreg Malajdokinak. ‑ De
334 9 | mondhatja, mekkora volt az öregúr öröme, ahogy az unokáit
335 9 | volt az öregúr öröme, ahogy az unokáit az ölébe kapta.
336 9 | öröme, ahogy az unokáit az ölébe kapta. Hol az egyiket,
337 9 | unokáit az ölébe kapta. Hol az egyiket, hol a másikat szorította
338 9 | szorította magához.~- Csak az a baj - nevetett boldogan -,
339 9 | mondani, kettõjük közül melyik az egyik, melyik a másik. Aki
340 9 | nagyapó poharát eltörte, az Matykó volt; aki magára
341 9 | volt; aki magára vállalta, az Petykó volt. Aki a pávák
342 9 | szegény jobbágygyerekeknek, az Petykó volt. Aki a hopmester
343 9 | ágyába sündisznót dugott, az Matykó volt; aki még a kisbéresnek
344 9 | is megemelte a süvegét, az Petykó volt. S aki soha
345 9 | nyelvét rám ne öltötte volna, az megint csak Matykó volt;
346 9 | rám ne mosolygott volna, az mindig Petykó volt.~- Ne
347 9 | megbékült is, idegenkedve nézett az apjára. Petykó mindig úgy
348 9 | kengyelfutó.~- Nem is akarok én az lenni - kaptam föl a fejemet.~-
349 9 | föl a fejemet.~- Hát pedig az a jó mesterség, mert a kengyelfutónak
350 9 | ketten együttvéve.~- Hát az se rossz mesterség, csak
351 9 | a bajuszát.~De erre már az ökörszem is elnevette magát
352 9 | Ugyan mi nehéz volna az uraságban?~No, nekünk nem
353 9 | Csupán egy körte volt rajta, az is a leghegyében, ott is
354 9 | csekkenteni a szárát, már az ollóját is szétnyitotta,
355 9 | csõsszel! - ragyogott fel az arcom.~- Azám, de ki hívja
356 9 | érte Dióbél!~- Nem úgy lesz az - tett igazságot Tamás úr -,
357 9 | hárman. Akkor egyikteknek az uraságán se esik csorba.~
358 9 | legnagyobb úr köztetek, mert az a legnagyobb úr, lelkeim,
359 9 | kellett addig átesnem, míg az élet megtanított rá.~
360 10 | történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak
361 10 | vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos,
362 10 | fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg
363 10 | egy pillangó.~Úgy történt az, hogy egy este azt mondja
364 10 | cselédek letakarították az asztalt:~- Gyerekek, aki
365 10 | kakasszóra talpon lesz, az kikísérhet az ányási erdõbe,
366 10 | talpon lesz, az kikísérhet az ányási erdõbe, Pongrác apóhoz,
367 10 | erdõbe, Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez.~Persze
368 10 | beszélgetésükbõl, hogy baj van az öreg vadászmesterrel. Azt
369 10 | jágerségre. A szeme se jó már, az ereje is elfogyott, s nem
370 10 | se. Ügyet se vetnek már az ilyen öreg emberre az erdõkerülõk,
371 10 | már az ilyen öreg emberre az erdõkerülõk, a hajtók. Meg
372 10 | hajtók. Meg is üzente erre az uraság Pongrác apónak, hogy
373 10 | Pongrác apónak, hogy kitelt az esztendeje, adja át másnak
374 10 | abból, amit õróla beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével
375 10 | õróla beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével húszesztendõs
376 10 | Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdõbe kiértünk.
377 10 | ányási erdõbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában
378 10 | a szél, most éppen annak az ágait fejszézte.~- Egyidõs
379 10 | születésem örömére ültette az édesapám, isten nyugtassa
380 10 | már vége. A fának is, meg az embernek is. Egyszerre telt
381 10 | embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje velem.~- Hányadik
382 10 | gázolod már? - kérdezte az öreg uraság az öreg cselédet.~-
383 10 | kérdezte az öreg uraság az öreg cselédet.~- A hetvenedik
384 10 | szólt bele Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon hetvenkedett,
385 10 | szemeddel, mint most.~- Az is igaz - nyögött az öreg
386 10 | Az is igaz - nyögött az öreg jáger -, mert most
387 10 | most mindent duplán látok. Az én szemem már kettõt mutat,
388 10 | egy róka szalad is.~- Hát az a nagy erõ, amivel dicsekszel?~-
389 10 | erõ, amivel dicsekszel?~- Az is megvan - pislogott az
390 10 | Az is megvan - pislogott az apó sebesen. - Mert most,
391 10 | lerántom magammal a nyerget is. Az pedig meg nem esett velem,
392 10 | voltam.~Olyan jót nevettek az uraságok, hogy a könnyük
393 10 | barátságban akar velem maradni, az ne merjen többet énelõttem
394 10 | ellened!~Azt se tudta erre az öreg, mit csináljon örömében.
395 10 | Pongrác apó se sajnálná akkor az öreg fáját. Egész erdõ lenne
396 10 | fáját. Egész erdõ lenne az ivadékaiból. Ti meg eldicsekednétek
397 10 | megszólalt:~- Nem úgy lesz az, gyerekek. Hazafelé úgyis
398 10 | Hancúrozva szaladtunk hazafelé az erdõbõl, a szélére már odalátszott
399 10 | lakója nem volt annak, csak az egy Tilinkó, akinek a nádas
400 10 | Tilinkó, akinek a nádas volt az igazi hazája. Néha fél-fél
401 10 | hozzájuk tartozó öt faluval, az mind a Malajdokiakat vallotta
402 10 | Én eldobáltam õket még az erdõben. Mókust akartam
403 10 | akartam velük lõni.~- Nem baj az - állt elõ Petykó -, nekem
404 10 | Jobbról lesz a Matykó fája, az termi a legkeményebb hajú
405 10 | lesz a Dióbél fája, hát az milyen diót terem?~- Az
406 10 | az milyen diót terem?~- Az termi a törpe diót - taszított
407 10 | Cipóhalomban - mondta Gáspár úr az apjának.~- Már az én gyermekkoromban
408 10 | Gáspár úr az apjának.~- Már az én gyermekkoromban is voltak
409 10 | felelte Tamás úr. - Mindig az Attila kincsét akarják megtalálni.~
410 10 | megnövök, ott keresem meg az Attila kincsét. Keresni
411 11 | kihúzta magát, és odaállt az apja elé.~- Édesapám, tessék
412 11 | Hanem azért nehezen ment az elalvás azon az éjszakán
413 11 | nehezen ment az elalvás azon az éjszakán mind a hármunknak.
414 11 | szememet, csak kipattant az mindig. Forgottam elõre-hátra,
415 11 | vánkos sarkát: mind nem ért az semmit.~„Hátha odakint röpködnek
416 11 | Hátha odakint röpködnek az álomtündérek” - gondoltam
417 11 | szellõ oly halkan ringatta az ágakat, hogy az alvó levelek
418 11 | ringatta az ágakat, hogy az alvó levelek meg se zördültek
419 11 | gyanánt.~Ahogy így nézelõdök az ablakpárkányra bókolva,
420 11 | raja a füvek és virágok. Az öreg birsek lassan ringatták
421 11 | gyorsabban verõdtek össze, s az álmukból fölriadt pillék
422 11 | Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyû. Utoljára
423 11 | s odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa alá.~
424 11 | Ebben a percben megszólalt az eresz alatt a fecske:~-
425 11 | szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák, mint az álom.
426 11 | elrepültek az angyalkák, mint az álom. Nem maradt ott közülük,
427 11 | õvele? Ki mutatja meg neki az utat az égbe? Ki vezeti
428 11 | mutatja meg neki az utat az égbe? Ki vezeti vissza a
429 11 | testvérkéim, mutassátok meg az utat az égbe! - tördelte
430 11 | mutassátok meg az utat az égbe! - tördelte lecsüggedt
431 11 | összeborult, úgyis keveset aludtak az éjszaka.~Az angyalka a nyárfához
432 11 | keveset aludtak az éjszaka.~Az angyalka a nyárfához fordult
433 11 | ingásával a jegenye.~- Istenkém, az ég olyan nagy, a csillag
434 11 | mosolyogni a hajnal, tülkölt az utcán a csordás, ébredezett
435 11 | aki térdepelve imádkozott az ágyban:~- Édes jó Istenkém,
436 11 | is engem, és engedd, hogy az édesapám engem is úgy szeressen,
437 11 | Petykó testvérkémet szereti.~Az imádság szállt, szállt mellettem
438 11 | szállt mellettem kifelé az ablakon, és aranynyíl módjára
439 11 | módjára futott fel a mennybe.~Az itt felejtett angyalka pedig
440 11 | gyermekek imádsága egyenesen az Úristenhez száll. Tudom
441 11 | Úristenhez száll. Tudom már az utat a mennybe!~S azzal
442 11 | mennybe!~S azzal repült az imádság nyomában, hasadó
443 12 | TISZTELETÉRE...~Ahogy itt az öreg diófák alatt írom az
444 12 | az öreg diófák alatt írom az életem történetét, és visszanézek
445 12 | fiacskám, aranyból kalapálta az Úristen - mondta neki Biczók
446 12 | szegény gyerekek közt.~- Hát az enyémet mibõl teremtette? -
447 12 | cinegét rekesztett bele, az ugrabugrál ott mindig, azért
448 12 | Matykó. - Nem úrnak való az a nagy tanulás, csak az
449 12 | az a nagy tanulás, csak az olyan parasztnak, mint Dióbél.~
450 12 | Matykó mindig belerúgott az oldalába, ha elment mellette.
451 12 | asztalmaradékot ne hajított volna az öreg jószágnak. Ilyenkor
452 12 | jószágnak. Ilyenkor Kõrös az ormótlan nagy fejével mindig
453 12 | volt Petykóval, nemcsak az öreg házpásztor. Csak meg
454 12 | szeretettel utána, mikor elindult az iskolába. Ott volt mindjárt
455 12 | olyankor tapsikolt utána az ághegyeivel.~- Csak bátran,
456 12 | kukkurú!~Pipiskék kergetõztek az útszélen, azok is mind utána
457 12 | kalács! Ne félj, Petykó, az a legédesebb kalács, amit
458 12 | kalács, amit maga szerez az ember!~Bent az iskolában
459 12 | maga szerez az ember!~Bent az iskolában is mindenki a
460 12 | járt Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt a
461 12 | föl rám valami takarosan az egyszeregyet!~De akárhogy
462 12 | akárhogy kényeztette Petykót az egész ház meg az egész iskola,
463 12 | Petykót az egész ház meg az egész iskola, sohasem gõgösödött
464 12 | egyszer elkésve jött be az iskolába. Látszott a sebes
465 12 | hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak
466 12 | is, s aki csak hallotta, az mind azt mondta rá, hogy
467 12 | életében.~Szép is lett volna az nagyon, csakhogy az utolsó
468 12 | volna az nagyon, csakhogy az utolsó reggel már nem tudta
469 12 | mentől közelebb értünk az iskolához, annál jobban
470 12 | összeszorította keményen az öklöcskéit, s mire megindultunk
471 12 | Dióbél!~A piacon nyüzsgött az ünneplő ruhás nép, zászlókat
472 12 | harangoztak, mikor fölharsogott az éljen messze az utca végén,
473 12 | fölharsogott az éljen messze az utca végén, s nemsokára
474 12 | kiáltotta el magát Matykó.~Az volt az csakugyan, a Malajdoki
475 12 | el magát Matykó.~Az volt az csakugyan, a Malajdoki uraság
476 12 | most már reszketett, mint az öreg eperfán a száraz levél.~
477 12 | odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan lehajolt a kis
478 12 | bátran, kis barátom! Hát mi az, amit tudsz?~- Bácsi, én...
479 12 | kellett emelni, mert már az akkor ott ült a bakon. Engem
480 12 | malajdoki kastélyba.~Én az egész idõ alatt lent ültem
481 13 | AZ A ROSSZ MATYKÓ GYEREK!~Három
482 13 | negyedik reggel elvitte az üveges hintó.~- Isten veled,
483 13 | a jövõ héten találkozunk az országházban.~- Vagy a császár
484 13 | most jár, sohasem tudja az ember esti lefekvéskor,
485 13 | fekete atillája porlepte volt az úrfinak.~- Sólyom Miklós
486 13 | hurcoltatta a bécsi császár az éjszaka, veretlen ne hagyja
487 13 | hagyja a magyarok istene az ivadékát se! Nemzetes uramért
488 13 | kaszával a parasztok, karddal az úrfajta, mindenféle kezebeli
489 13 | tudd ki, mit akarnak az emberek a nagy hadikészülõdéssel.~
490 13 | Márton, útközben maga is az oldalára kötve valami borzasztó
491 13 | császár katonái. De már azt az egyet meg nem teszik, még
492 13 | bakancsukat.~- Nem úgy lesz az, öregem - nevetett Gáspár
493 13 | míg orra nem buksz benne. Az emberekkel is majd szót
494 13 | császár, el akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy olyant
495 13 | föld, amit mûveltek, eddig az enyém volt, ezután a tietek.
496 13 | féltsetek, vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc fenekén
497 13 | találkozunk.~Úgy sírtak akkor az öregemberek is, mint a kisgyerekek,
498 13 | egyszer kezet ne csókoljon az uraságnak. Tilinkó maradt
499 13 | úgy kellett kituszkolni az udvarból.~- Jáj, jáj - óbégatta -,
500 13 | nagyapátokat kell szeretnetek. Az iskolába többet nem mentek
1-500 | 501-977 |