Rész, Fejezet

 1       1   |       akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
 2       2   |         szegény emberrel - nézett föl édesapám meghökkenve a borbélyra.~-
 3       2   |          Elõször engem tisztítson föl az úr, mert a társam késik
 4       2   |            Eszembe sincs! - húzta föl édesapám a seprõforma szemöldökét. -
 5       2   |            Ez olyan kérdést adott föl, amire maga se tudott volna
 6       3   |            Bedegi bácsi? - néztem föl rá.~- Annak, hogy te olyan
 7       5   |         Jóisten.~Együgyû eszemmel föl nem tudtam érni, mi azon
 8       5   |           Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett
 9       6   |           meg még mindig nem érem föl a kilincset.~Ha emiatt nagyon
10       6   |       most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan
11       7   |       egyszer csak arra neszelünk föl, hogy valaki kaparássza
12       7   |          regulázzanak! - fortyant föl dühösen a jó ember, s két
13       7   |          gyötri otthon!” - nézett föl panaszosan a csillagtalan
14       7   |           Én jó istenem! - nézett föl anyám az ég felé.~Az apám
15       7   |       járjon vele! - fohászkodott föl anyám.~Az apám hirtelen
16       9   |       akarok én az lenni - kaptam föl a fejemet.~- Hát pedig az
17       9   | legöregebb, én csak nem mászhatok föl érte? - mondta nagy kevélyen.~-
18      11   |          fecskék még nem ébredtek föl. A szellõ oly halkan ringatta
19      12   |      elejbe:~- Ugyan, Petykó, írd föl rám valami takarosan az
20      13   |          magyar véreim - csendült föl a Gáspár úr szava -, azért
21      13   |     leveleit is idegenek olvassák föl neki.~Bizony az idegenek
22      16   |           meg nem állhattam, hogy föl ne szaladjak a három diófához.
23      16   |         nagy rajokban gomolyogtak föl a szúnyogok a nádasokból.
24      16   |   holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos égre.
25      16   |      erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Lóra, husárok, hátunkon
26      16   |           hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s a másik
27      19   |        Érted-e? És most már innen föl is út, le is út, nekem többet
28      19   |   keserûsége, s csak akkor ugrott föl, mikor kardcsörömpölést
29      19   |           Csak arra kérte, menjen föl aznap a kastélyba. Tilinkót
30      19   |          a lekonyult fejét többet föl nem emelte. A halál is szót
31      19   |     elveszett Matykó. Ha Bögre úr föl nem fogja, összeesik a nagy,
32      20   |        még máskor is. Most sietek föl a kastélyba Matykóhoz.~Kitárt
33      25   |            Megvadzs! - nyalábolta föl Tilinkó a cirmost. - Udzs
34      25   |            Bodor kis malac emelte föl rózsaszín orrocskáját.~-
35      27   |      papucsot, csak akkor hagytak föl vele, ha olykor elrikkantotta
36      28   | éhenhalóknak. Jaj, de sok könnyet föl lehetne vele szárítani!~
37      28   |           piros lángnyelv csapott föl az égre. Lengett‑lobogott,
38      28   |     pirosló lángok, s hogy szórja föl az égre a föld a maga csillagait.~-
39      28   |          könny:~- Nem dzsujtom én föl a nádast. A hazsámat. Nincs
40      28   |          esztendõ telt bele, mire föl lehetett szántani, be lehetett