Rész, Fejezet

 1       1   |     Csukhatod már, mikor idebent vagyok - nevetett a francia a szeme
 2       2   |      csakolyan kenyeres pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~
 3       6   |      neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj
 4       6   |      Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok, sírba hajló.~- Nem baj
 5       7   |          te?~- Az én, lelkem, az vagyok.~- Aha, hát ide jutottatok,
 6       7   |     Gáspár úr riadt hangja.~- Én vagyok, Törõcsik Márton jobbágy.~-
 7       7   |        Ki az a rossz ember?~- Én vagyok, uram - csuklott le az apám
 8       7   |        napjaira, mint amilyen én vagyok? Nem szégyellitek magatokat?
 9       7   |          szégyellitek magatokat? Vagyok én olyan kenyérkeresõ, mint
10       9   |        unokám ezután, öreg ember vagyok már én, közel a napáldozatom,
11       9   |         ahogy megszólaltak:~- Én vagyok a Petykó!~- Én vagyok a
12       9   |         Én vagyok a Petykó!~- Én vagyok a Matykó!~No, nem telt bele
13       9   |        egyszerre lehuppant.~- Én vagyok a legöregebb, én csak nem
14       9   |          már látom, mégiscsak én vagyok a legnagyobb úr köztetek,
15      10   |     Hanem azért én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket
16      10   |          addig más jáger, míg én vagyok a gazda, s aki jó barátságban
17      13   |     Miklós pozsonyi jurista deák vagyok - ütötte össze sarkantyúját -,
18      13   |       nyugodtan lépett elõ.~- Én vagyok, öcsém. Mi jót hoztál?~-
19      13   |       vagytok jobbágyaim, én nem vagyok uraságotok. A porta, amin
20      13   |         is tudjak rólad, míg oda vagyok, mindennap írj nekem egykét
21      14   |          fél lábbal a koporsóban vagyok.~Erõt vettem a sírhatnékomon,
22      14   |           Én az utolsó Malajdoki vagyok, nem vesztegethetem el az
23      15   | dolgozott a hazáért, most már én vagyok a soros.~- Jaj, lelkem -
24      15   |      lehet énbelõlem kinézni, ki vagyok, mi vagyok? - kiabálta az
25      15   | énbelõlem kinézni, ki vagyok, mi vagyok? - kiabálta az öreg nekivörösödve. -
26      16   |     Békességes, szelíd öregember vagyok már én, és azt tartom, hogy
27      17   |        elõttem.~- Szegény koldus vagyok - kezdte halk, fájdalmas
28      19   |         uram!~- Én még régi pénz vagyok. Kimenteni a divatból.~-
29      20   |          akarta elhinni, hogy én vagyok. Annyira megnyúltam a hadakozásban,
30      20   |        volt éhes.~- Hrosziancsik vagyok - biccentette meg a fejét.~-
31      20   |             Mondom, Hrosziancsik vagyok, a kerületi fõnök.~- Hát
32      20   |       szerencsének. Hrosziancsik vagyok. Téns úr! Nagyságos úr!
33      23   |        az igazságot:~- Öregember vagyok, kedves öcsém, magamért
34      23   |       jól kieszelted. Semmire se vagyok már való a világon, hanem
35      27   |    énnekem még szándékom se. Nem vagyok már én senki, semmi. Csak
36      29   |      nincs már fiú se. Öregember vagyok, s hálát adok az Istennek,