Rész, Fejezet

 1       1   |          szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak össze az emberek
 2       2   |          pénzt, csak menjen kend isten hírével.~- Az már beszéd -
 3       2   |         batár, de õ bele nem ült isten világáért, csak úgy utána
 4       4   |       újesztendõ táján:~- Addson isten, ami nincs, vedse el, ami
 5       5   |      Szegény ember dolgát boldog isten bírja. Voltunk olyan módban
 6       5   |  kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint
 7       7   |         Hozom a szerencsénket.~- Isten járjon vele! - fohászkodott
 8       7   |     mintha megkövesedett volna.~„Isten... járjon... velem? - tépelõdött
 9       7   |            tépelõdött magában. - Isten... járjon... velem?”~Hirtelen
10       8   |          országgyûlésen, hogy az isten nem tett különbséget nemesúr
11       8   |        nekünk nagyon felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból
12      10   |     örömére ültette az édesapám, isten nyugtassa szegényt. Most
13      13   |       elvitte az üveges hintó.~- Isten veled, barátom - ölelte
14      13   |       féltsetek, vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc fenekén is.
15      13   |          és homlokon csókolta:~- Isten veled!~Nekem a vállamra
16      13   |        ember. - Magához vette az Isten.~Az apa tágra nyitotta világtalan
17      14   |       szólítana.~- Vezéreljen az Isten, fiam - borult a nyakamba
18      16   |            Úgy érzsem, engem azs isten is husárnak teremtett.~-
19      17   | ezüstpénzt dobtam a tenyerébe.~- Isten megáldja kendet!~Az öreg
20      18   |         milyen gúnyában, teremtõ Isten! Fél bakancs az egyik lábán,
21      18   |          hegedím is elvették, az isten tüzse pustítsa el üket.
22      19   |    Gáspár úr születésekor kapta, isten nyugtassa szegényt. Ezt
23      22   |     pattogatott kukoricán élnie. Isten bocsássa meg neki, hogy
24      23   |     lehet még belõlem valaha, ha isten megsegít, s nem olyan utolsó
25      23   |      zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon azért,
26      25   |          már serencsét adott azs isten, ne serencsétlenkedjünk
27      26   |        ha nekem bajust adott azs Isten, ostán ilyen ember formájú
28      26   |          hajat se sokat adott az isten, a bajuszról meg végképp
29      26   |     haragtól:~- Na, majt amit az Isten adta, Hrosziancsik elveszi.~-
30      27   |         kezet nyújtottam neki:~- Isten hozott, Matykó, ha jó szándék
31      27   | ragyogtak a csillagok, mintha az Isten ezer szeme nevetett volna
32      28   |         vállamra ütött:~- Te! Az Isten akarta, hogy te most a diófákat
33      28   |        ezs, mert nekem sánta azs Isten. Ahol ni, még azs a folt
34      28   |        kezse volt. Áldja meg azs Isten!~Csüggedten hajítottuk el
35      29   |         egész világon, mintha az Isten lelke lebegne felettünk,