Rész, Fejezet

 1       2   |        úgyhogy maga is elfáradt, mire végignézett magán. Más ugyan
 2       3   |         nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból halászmester
 3       4   |        hegyibe.~- Hát ez meg már mire jó itt, Tilinkó? - fogta
 4       6   |    kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni?~- Cél az én
 5       7   |          ember a fekete semmibe.~Mire az ínséges esztendő felébe
 6       7   |          keze, se lába nem fájt, mire hazaért, olyan nagy orvos
 7       8   | megérzett rajta a nagy úr.~- Na, mire végzi, Márton? - kérdezte
 8       8   |   édesapám. - Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok kikelnek.
 9      10   |         Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdõbe kiértünk.
10      10   |         messzire.~Kimelegedtünk, mire fölcihelõdtünk a halom tetejére,
11      10   |       faluban harangoztak delet, mire Gáspár úr kilenc kis gödröt
12      11   |         kellett hunyni a szemem. Mire kinyitottam, tele volt a
13      12   |        keményen az öklöcskéit, s mire megindultunk Biczók mester
14      12   | mosolyogva odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan lehajolt a kis
15      13   |          ember esti lefekvéskor, mire ébred reggel.~Ötödnap reggel
16      13   |          Nagyra nõj, kis Dióbél, mire viszontlátlak!~Petykóval
17      13   |     bennünket.~Két hét beletelt, mire Gáspár úrtól megjött az
18      13   |   gyöngyözött a Matykó homlokán, mire készen lett a levél. Talán
19      14   |         hirtelen lehanyatlott, s mire én is elébe borultam nagy
20      15   |       Bizony ránk estellett már, mire az anyám beleegyezett abba,
21      16   |       melyikünké a sebb muzsika.~Mire harmadszor rántotta végig,
22      16   |   kõszent, mert észre se veszed, mire leharapja a fejedet.~Szeretett
23      17   |              VAK CSIHA FURULYÁJA~Mire a huszárságom első esztendejét
24      17   |          halk, fájdalmas hangon, mire egy ezüstpénzt dobtam a
25      17   |          fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodna azután, szegény
26      17   |   szegény világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek:
27      19   |          de nem mondta meg neki, mire lesz az. Csak arra kérte,
28      19   |        férfi, mikor meghallotta, mire ért haza.~Térden állva virrasztotta
29      19   |         az elbeszélését Tilinkó, mire a Cipóhalomhoz értünk.~Ott
30      23   |         Nem is járt vele sokáig. Mire búcsút vettem a régi házigazdámtól,
31      24   |  vármegye melegedhetik mellette.~Mire az elsõ hó leesett, honnan,
32      25   |          kellett utána szaladni. Mire lefülelte, lógott a nyelve
33      28   |      kaparta ki belõle a földet. Mire odaértünk, már le is súrolgatta
34      28   |          egy esztendõ telt bele, mire föl lehetett szántani, be