Rész, Fejezet

 1       2   |                                APÁM~Volt ragadványneve az édesapámnak
 2       2   |      Hát persze - bólintott rá apám.~- Az utolsó darab is?~-
 3       2   |     annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott egy kicsit,
 4       2   |       Ehol van e! - olvasta le apám a tíz pénzt, és elvetette
 5       2   |    gyorsan, olyan sima lett az apám tüskés álla, mint a pólyás
 6       2   |    szamárkámat - veregette meg apám szeretettel a szamárka tarkóját. -
 7       2   |           No, igen - bólintott apám. - Nincs nekem jobb cimborám
 8       2   |      már beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -, mert így
 9       2   |  hopmester az uraságnak, ahogy apám beballagott az ebédlõterembe,
10       2   |        ahol állok - felelt meg apám -, ha nem hiszi az úr, mérje
11       2   |        Semmi se, uram - felelt apám gondolkodás nélkül.~Lett
12       2   | levesét.~Ette volna ám szegény apám, ha kanala lett volna, csakhogy
13       4   |      te, Tilinkó - nevetett az apám -, hiszen a villámhárítót
14       4   |      van a bárányon - nevetett apám.~- Hát a faddsu? - mondta
15       4   |     adtam rá neki - legyintett apám.~- Az ám, csakhogy béget
16       6   |  könnyel lenvirágszín szeme.~- Apám és királyom, életem-halálom
17       7   |        reményünk horgonyát. Az apám betegen gubbaszkodott a
18       7   |       Úrdolgában? - ütötte fel apám a fejét. Úrdolgának azt
19       7   |         Tilinkó? - forgolódott apám a csikorgó vackon.~- Ast,
20       7   |      Tamás úr.~- Sose bántsuk, apám - törülgette Gáspár úr a
21       7   |       föl anyám az ég felé.~Az apám elkomorodott egy kicsit
22       7   |     fohászkodott föl anyám.~Az apám hirtelen megállt, mintha
23       7   |  vagyok, uram - csuklott le az apám feje. - Nem magamért, uram.
24       7   |    Csikóbõr tarisznya húzta az apám vállát, mikor hazaért. Volt
25       8   |    Nagy eszirõl volt nevezetes apám, hanem azért most mégis
26       8   |        azt se bánom - nevetett apám. - Tégy vele próbát. Hány
27      13   |    kezét.~- Matykóka halt meg, apám.~A vak ember szemébõl kiesett
28      14   | felelte komoran. - Elég, ha az apám meghalt a magyar szabadságért.
29      15   |        abba, hogy elmenjek, az apám meg abba, hogy otthon maradjon.
30      19   |        is bekocogtak akkorára: apám és Tilinkó. Maga mellé vette