1-500 | 501-977
Rész, Fejezet
501 13 | nem bírtunk elaludni azon az éjszakán. Hallottuk azt
502 13 | és mégis örül annak, hogy az õ apja csak szegény majoros
503 13 | morcosan nézte a katonákat, és az õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~
504 13 | el, hogy te voltál mindig az életem legnagyobb öröme.
505 13 | vagytok.~A gyerek felzokogott, az apa odafordult a rossz fiához.
506 13 | Matykó a szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak.
507 13 | visszatértünk, akkor már az ajtó mögül ugrott elénk
508 13 | mire Gáspár úrtól megjött az elsõ levél. Olmütz várába
509 13 | nekiültünk levelet írni. Az elsõ két oldalt Tamás úr
510 13 | vártuk. Tûvé tettük érte az egész kertet, de se híre,
511 13 | aztán hoztak is róla hírt. Az öreg csordás, Karika Kesely
512 13 | András látta a fiatalurat az országúton, tarisznya volt
513 13 | felé. Amúgy nem emlegette az apját, csak akkor változott
514 13 | akkor változott ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr egyszer
515 13 | ijedten ejtette ki a kezébõl az olmützi levelet.~- Apátoknak
516 13 | kéz írta. Azt íratja vele, az fáj neki legjobban, hogy
517 13 | olvassák föl neki.~Bizony az idegenek se soká olvasták
518 13 | Petykó már régen köhécselt, s az olmützi rossz hír végképp
519 13 | bírta fogni; írni akart az apjának, de nehéz volt neki
520 13 | semmit, hiszen úgyse látja az írást. Világért sem szabad
521 13 | verébfejû kusza betûk, és az olmützi rabkórházban sorra
522 13 | doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás ravatal mellett,
523 13 | kiterítve feküdt a jó gyerek: „Az apát oly szívbõl szeretõ,
524 13 | átölelve tartotta a nagyapa meg az a rossz Matykó gyerek. A
525 13 | Matykó gyerek. A kis Dióbél, az megint csak olyan csöndesen
526 13 | szipogott mellettük, mint az az öregember, akinek e sorok
527 13 | szipogott mellettük, mint az az öregember, akinek e sorok
528 13 | hulldogál a papírra.~- Mi az, mi van itt? - kapott a
529 13 | kapott a küszöbön a szívéhez az apa.~- Fiam, én szegény
530 13 | támolygott a vak ember elé az öreg ember. - Magához vette
531 13 | öreg ember. - Magához vette az Isten.~Az apa tágra nyitotta
532 13 | Magához vette az Isten.~Az apa tágra nyitotta világtalan
533 13 | hirtelen lezárta szelíden az egyik kezével a nagyapja
534 13 | sírj hát! Légy tovább is az én okos, kedves, jó gyerekem!~
535 13 | imádságát. Most úgy szerette õt az apja, mint a jó testvérkéjét.
536 13 | megszakad a szíve erre az elsõ édes apai ölelésre.~
537 14 | meg, hogy két fia közül az halt meg, akit jobban szeretett.
538 14 | valami szívszaggató, mikor az apa sokszor úgy emlegette
539 14 | volna ilyen szomorú. De az én szomorúságom elragadt
540 14 | akkor sütött ki a régi lelke az arcára, ha reszketõ ujjaival
541 14 | Szép deli férfi lesz az utolsó Malajdokiból - mosolygott
542 14 | boldogan. - Majd mondják is az emberek, hogy ej, de nagy
543 14 | Hiába, ha engem megláttak az emberek, akkor csak azt
544 14 | vasárnap. Ünneplõ ruhában volt az egész város, úr és szegény
545 14 | szegény egymás nyakába borult az utcán, úgy éltették Kossuth
546 14 | hajnalhasadásán látta meg az örök világosság hegyeit.~
547 14 | nézett rám szomorúan az öregúr. - Hát meguntad már
548 14 | szólítana.~- Vezéreljen az Isten, fiam - borult a nyakamba
549 14 | felelte komoran. - Elég, ha az apám meghalt a magyar szabadságért.
550 14 | magyar szabadságért. Én az utolsó Malajdoki vagyok,
551 14 | vagyok, nem vesztegethetem el az életemet. Nem is maradok
552 14 | Matykó volt, nem Petykó.~Az ajtóból még egyszer búcsút
553 15 | hazaértem a majorba, szülémet az asztalra borulva találtam.
554 15 | borulva találtam. Nem láttam az arcát, csak a meg-megránduló
555 15 | lóhajtó.~- Nem úgy lesz az, édesapám - állottam elébe.~-
556 15 | mosolyogtam el magam, az egyik karommal az egyiküket,
557 15 | magam, az egyik karommal az egyiküket, a másikkal a
558 15 | ránk estellett már, mire az anyám beleegyezett abba,
559 15 | beleegyezett abba, hogy elmenjek, az apám meg abba, hogy otthon
560 15 | otthon maradjon. Különösen az szolgált a szívére, mikor
561 15 | a halottak? Legjobb lesz az, ha édesapám marad itt meghitt
562 15 | a cselédjei se maradtak az öreg urasággal. Mind ott
563 15 | urasággal. Mind ott nyüzsgött az másnap a malajdoki piacon
564 15 | német.~Hát voltunk sokan, az bizonyos, úgyhogy alig bírt
565 15 | magának Málé Tót János. Az a gazdag paraszt volt ez,
566 15 | hétszerte gazdagabb lett. Az a hír járta róla, hogy vékával
567 15 | róla, hogy vékával méri az ezüsthúszast, lapáttal szeleli
568 15 | akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is
569 15 | mindig járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni
570 15 | biccentett vissza, mintha az is pénzbe kerülne. Annál
571 15 | a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment ott? - horkantott
572 15 | vagyok, mi vagyok? - kiabálta az öreg nekivörösödve. - Kapja
573 15 | úgyhogy megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még
574 15 | senki száz aranyát.~Nevettek az emberek, tetszett nekik
575 15 | megbillentheti a sapkáját az ilyen szegény diák!~A szegény
576 15 | megcsörrentette a markában az átnyújtott ötven aranyat,
577 15 | erre egészen meghökkent az öreg. Különösen mikor észrevette,
578 15 | fogadja el tõlem még ezt az ötven aranyat is, és tiszteljen
579 15 | aranyat is, és ráförmedt az öregre:~- Hát már mért köszönnék
580 15 | mikor kendnek üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza!
581 15 | akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le a
582 15 | nevét mondja meg legalább az úr - kiabáltak utána az
583 15 | az úr - kiabáltak utána az emberek -, hogy tudjuk,
584 16 | egyszer-kétszer hallottam az öreget cincogni rajta. Igaz,
585 16 | hallom ám valahonnan ezt az irgalmatlan hegedûszót.~-
586 16 | körül.~Csakugyan ott ült az öreg a nagy kõkút káváján,
587 16 | úrral, akinek Guyon volt az igazi neve. Villámnak csak
588 16 | hogy kell majd megállni az ellenség elõtt ‑ mondta
589 16 | Nem is állni akarunk mink az ellenség elõtt, hanem nekimenni -
590 16 | néztem a szemébe bátran az ezredesnek, ámbár egy kicsit
591 16 | szeretem - ütött vállamra az ezredes, hogy csak úgy rengettem
592 16 | puskát hiába kívánsz, mert az nekünk sincsen. Azt elõbb
593 16 | Azt elõbb el kell venni az ellenségtõl.~- Más kívánságom
594 16 | Tessék bevenni katonának az öreg Tilinkót is.~- Ki az
595 16 | az öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~- Vályogvetõ
596 16 | falumból. Odakint sír-rí az udvaron.~- Hozzátok be.~
597 16 | szándékkal jársz itt? - nevetett az ezredes.~- Be akarok állni
598 16 | katonának - kezdett bátorodni az öreg. - Úgy érzsem, engem
599 16 | fiam - mondta barátságosan az ezredes, s kiadta a parancsot,
600 16 | ríkatni. De alig fogott bele, az ezredes megint elnevette
601 16 | akarok sokáig idõzni ezeknél az emlékeknél. Békességes,
602 16 | hogy nincs nagyobb átka az istennek, mint a háború.
603 16 | erezné magát.~Mikor már az ötödik csatában kergettük
604 16 | csak németnek hívtuk abban az idõben az osztrákot -, akkor
605 16 | németnek hívtuk abban az idõben az osztrákot -, akkor engem
606 16 | kereste ugyan a sûrejét az ellenségnek, de mindig úgy
607 16 | cigány elõször megszegte az ezredes tilalmát. Halkan
608 16 | mint a gyereknek, s bent az erdõ mélyén sírva, nevetve
609 16 | már, hogy került közéjük az öreg cigány, csak azt tudták
610 16 | jó katona és jó bajtárs. Az ezredes azonban, mikor egyszer
611 16 | okosan tetted - ment tovább az ezredes.~Akkoriban valahol
612 16 | jártunk, ott is ért bennünket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak
613 16 | Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára.
614 16 | Híre se volt azon a tájon az ellenségnek, nem volt mitõl
615 16 | nyugodtan adhattuk magunkat az álomnak. S Tilinkó egész
616 16 | kiszökni muzsikálni. Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel
617 16 | harmadik felhõ is jött az erdõk felõl, s az utolsó
618 16 | is jött az erdõk felõl, s az utolsó meg is szólalt. Azt
619 16 | seregestül! Ezeket valahol az erdõk mélyén álmukból verték
620 16 | Amelyikünket megrázta Tilinkó, az a másik oldalára fordult,
621 16 | tovább, mintha otthon aludna az ereszet alatt a hársnyoszolyán.~-
622 16 | zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában az ezred nótája:~
623 16 | harsogott az éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján
624 16 | partján van egy szomorúfûzfa,~az alatt van magyar huszár
625 16 | vitte a koporsóját.~Égett az öreg cigánynak a szeme,
626 16 | cigánynak a szeme, reszkettek az ujjal, s a húrok csodálatos
627 16 | egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Fél óra múlva
628 16 | egész tábort. Fél óra múlva az osztrákok elõbukkantak az
629 16 | az osztrákok elõbukkantak az erdõbõl, s egy óra múlva
630 16 | reggelt integetett a hajnal az ég ablakán, mikor Villám
631 16 | ablakán, mikor Villám ezredes az egész ezred szeme láttára
632 16 | szeme láttára megölelte az öreg Tilinkót, aki egyik
633 16 | maga érdemkeresztjét tûzte az öreg vályogvetõ mellére.~
634 16 | mondta bosszúsan, amikor az orvos bekötözgette a sebét.~
635 16 | bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ katonakórházban, amit
636 17 | Aki magabíró ember volt, az mind beállt honvédnek. Asszonyokon,
637 17 | házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedség, amikor egy reggel
638 17 | kanászgyerekek a mezőről:~- Jön az ellenség! A vezérük maga
639 17 | valóságos Hüvelyk Matyi!~Az asszonyok jajveszékelve
640 17 | jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öregbíró
641 17 | elijesztik az ellenséget, ha az öregbíró rájuk nem parancsol:~-
642 17 | kisajtóban a németet.~Maga az öregbíró is leakasztotta
643 17 | kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszer
644 17 | azok, és én magam voltam az a valóságos Hüvelyk Matyi.
645 17 | engedelmet, hogy õ odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~-
646 17 | odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek
647 17 | osztráknak.~- Micsoda kelmednek az apai öröksége? - néztem
648 17 | Szelíd szeme, szép fehér feje az édesanyámat juttatta eszembe,
649 17 | Mi járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt,
650 17 | közelrõl megnézhetné, igaz-e az, hogy a köpenyegem rostává
651 17 | bele fél óra, vagyont ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták
652 17 | adjuk, fegyverre, katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen
653 17 | kezében bot, avval tapogatta az utat. A szájában furulya,
654 17 | belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni
655 17 | Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
656 17 | tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott
657 17 | hangja is úgy csengett, mint az ezüst.~- Nem alamizsnáért
658 17 | kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj
659 17 | zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj kutya
660 17 | hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon
661 17 | megdördült Bicske felõl az ágyú. Fölpattantam a lovamra.
662 17 | Adott is. A bicskei csatában az ellenség elsõ golyója engem
663 17 | volt a bicskei csatának. Az osztrák fûbe harapott vagy
664 17 | érzem, hogy valami töri az oldalam.~- Ugyan mi lehet
665 17 | benne a megakadt golyó. Az mentette meg aznap az életemet.~
666 17 | golyó. Az mentette meg aznap az életemet.~
667 18 | VILÁGOS UTÁN~Szaladt már az osztrák mindenfelé a magyar
668 18 | segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez meg jött az első
669 18 | az oroszt. Ez meg jött az első hívásra. Egyszerre
670 18 | muszka tábor. Aki ott maradt, az mind olyan csendes ember
671 18 | éreztem, nem sok van hátra az életembõl, s - istenem,
672 18 | s utoljára körülnéztem az alvó mezõkön. Búzát aratni
673 18 | aratni nem értek rá abban az esztendõben Magyarországon,
674 18 | kedves a fülemnek, szívemnek az a földi hang, amit utoljára
675 18 | Nini, Tilinkó!~Õ volt biz az, de milyen gúnyában, teremtõ
676 18 | teremtõ Isten! Fél bakancs az egyik lábán, fél se a másikon,
677 18 | nála se kard, se puska.~- Az ám, én vadzsok, az öreg
678 18 | puska.~- Az ám, én vadzsok, az öreg Tilinkó. Hanem most
679 18 | arra való lábam, elvitte az ágyúgolyó. Én már csak itt
680 18 | Csak a szele csapott le az ágyúgolyónak, s derékig
681 18 | Azám - kaptam a szón -, mi az újság Malajdokon?~- Hát
682 18 | De én nem mehetek haza az édesanyám szoknyáján ülni.
683 18 | álljon, különösen nem kívánom az öreg Tilinkótól, aki kölyökkorom
684 18 | még a hegedím is elvették, az isten tüzse pustítsa el
685 18 | Kosúr katonája, vadzsok az ország bujdosója, veled
686 19 | AZ EZÜSTKOPORSÓ~Sáron, vízen
687 19 | tartott, míg átbujdostuk az utat hazáig. A városokat
688 19 | mert azokban már mindenütt az ellenség volt az úr, hanem
689 19 | mindenütt az ellenség volt az úr, hanem csak a falvakban
690 19 | Olyan rongyos volt már az én ruhám is, hogy bátran
691 19 | elkente. A csákóm elveszett az utolsó csatában, hajadonfõvel
692 19 | csatában, hajadonfõvel vert az esõ.~A legnagyobb újságot
693 19 | jártunk a malajdoki határhoz. Az ég alján már ködlött a Cipóhalom,
694 19 | nem találkozom.~Úgy volt az, mesélte a cigány, hogy
695 19 | álltam, nagyon elkomorodott az öregúr élete a kastélyban.
696 19 | juthatott be hozzá, senki, még az édesapám se. Azt üzente
697 19 | meghalt. Egész nap jött-ment az elvadult kertben, vagy sétált
698 19 | úrfi hírt adott magáról, az pedig igencsak minden hónapban
699 19 | hír, máskor Párizsból, s az mind azzal végzõdött, hogy: „
700 19 | küldj pénzt, sokba kerül az úri élet, márpedig az utolsó
701 19 | kerül az úri élet, márpedig az utolsó Malajdokinak urasan
702 19 | tartott Tamás úrnak, de az hamar elfogyott, új pedig
703 19 | jobbágyok már nem adóztak az uraságnak, mióta a maguk
704 19 | zománcos mentecsatokra, az ezüsttálakra, az aranybillikomokra.
705 19 | mentecsatokra, az ezüsttálakra, az aranybillikomokra. Azokat
706 19 | Pestre, ott elvesztegette az ötvösöknek, s a pénz ment
707 19 | Londonba, hadd élje világát az utolsó Malajdoki. Ilyenkor
708 19 | fukarabb teremtése kevés volt az Úristennek. Negyven esztendeig
709 19 | aranytallért kapott tõlük, az még egytõl egyig megvolt.
710 19 | nyakában hordta bõrzacskóban, az inge alatt, s annál büszkébben
711 19 | mennél jobban szegényedett az uraság.~„Maholnap Bögre
712 19 | mégiscsak fölhördült. Akkor volt az, mikor Tamás úr behívta
713 19 | Hogyne tudnám, nagy uram. Az ezüstkoporsó.~Tamás úr fellibbentette
714 19 | gyászposztót. Csakugyan az ezüstkoporsó volt alatta.
715 19 | ezüstkoporsó volt alatta. Az volt a Malajdoki-házban
716 19 | már életében elkészíttette az ezüstkoporsóját, s mindig
717 19 | városba, ott pénzzé teszed. Az nem lesz nehéz dolog, mert
718 19 | mert nagy értéke van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel
719 19 | Matykó úrfinak.~Ekkor történt az, hogy felhördült Bögre úr.~-
720 19 | felhördült Bögre úr.~- Ezt az egyet már meg nem tehetem,
721 19 | mégse érdemel nagy uramnak az a rossz unokája, aki miatt
722 19 | kopasz homlokán kidagadtak az erek az indulattól, ahogy
723 19 | homlokán kidagadtak az erek az indulattól, ahogy rádörgött
724 19 | rádörgött a lázadó Mártonra:~- Az én unokámnak van a világon
725 19 | szíve! Esztendõkig vállalta az apja elõtt, hogy õ halt
726 19 | hogy õ halt meg, csak hogy az apai szívet meg ne szomorítsa.
727 19 | szívet meg ne szomorítsa. Az ilyen ember lehet könnyelmû,
728 19 | elé ne kerülj, mert aki az én unokámról azt merte mondani,
729 19 | kegyelmébe Tamás úr. Pedig az ezüstkoporsó dolgát is jól
730 19 | Matykónak, aki akkoriban valahol az Óperenciás-tengeren járt.~
731 19 | Vigyázz! - villogott az öreg úr szeme. - Velem nem
732 19 | tenni holt ura-gazdáját. Ez az utolsó hopmesteri kötelesség,
733 19 | kötelesség, amivel tartozik az utolsó Malajdokinak.~„Az
734 19 | az utolsó Malajdokinak.~„Az ám, csakhogy a többi Malajdoki
735 19 | a keserûség. - Hát éppen az utolsó Malajdokinak kelljen
736 19 | szégyellni a másvilágon, hogy az õ utolsó ágyát deszkából
737 19 | bõrzacskóhoz. Megcsörrentek benne az aranyak. Lesöpörgette a
738 19 | párkányról a havat, kirakta az aranyait sorba, forgatta,
739 19 | számolgatta õket. Ni, ez volt az elsõ, amit Tamás úrtól kapott!
740 19 | volt. Milyen nagy öröm volt az, hogy neki egy igazi aranypénze
741 19 | elébe. Milyen módosan rakta az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany
742 19 | fogja õ neki visszaváltani az ezüstkoporsót.~- Kár, kár -
743 19 | csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Ennek így kell lenni!~
744 19 | Ennek így kell lenni!~Az édesapámhoz ment el szekérért,
745 19 | mondta meg neki, mire lesz az. Csak arra kérte, menjen
746 19 | bent a városban megkereste az ötvöst, akinek az ezüstkoporsót
747 19 | megkereste az ötvöst, akinek az ezüstkoporsót eladta, s
748 19 | Tüzet rakott már a téli nap az ég alján, ahogy hazaért.
749 19 | gyertya, majd tövig leégve az asztalon.~- Nemzetes nagy
750 19 | tékozló fiú érkezett haza, az elveszett Matykó. Ha Bögre
751 19 | Térden állva virrasztotta át az egész éjszakát a halott
752 19 | nemzetes úr - fejezte be az elbeszélését Tilinkó, mire
753 19 | gazdátlan kocsikerék hevert az úton, játékos gyerekek guríthatták
754 20 | egy óra hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam
755 20 | házajtónk szemöldökfájába. Az édesapám meg csak azt szerette
756 20 | szerette volna tudni, igaz-e az, hogy most már a magyar
757 20 | Rosszjancsi úr nem engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~- Az most
758 20 | Hát az meg már kicsuda?~- Az most itten mifelénk a kerületi
759 20 | meg, nem rosszaság volt az, hanem az anya nélkül nõtt
760 20 | rosszaság volt az, hanem az anya nélkül nõtt gyerek
761 20 | hirtelen haragú is. Mind elmúlt az már. Sok könnyem mosta fehérre
762 20 | hosszú repedés hosszában: az orra. Még hosszabb keresztben:
763 20 | a kerületi fõnök.~- Hát az miféle szerzet?~- Majd meg
764 20 | Ezt a kis írást hoztam az úrnak.~Kihúzott a kabátja
765 20 | feketéllett.~- Tessék!~Abban az írásban pedig az volt, hogy
766 20 | Abban az írásban pedig az volt, hogy a rend és békesség
767 20 | minden birtokát elveszi az állam.~- De a nádas megmarad -
768 20 | mikor a kocsijába szállt az udvaron, onnan kiáltott
769 20 | nekivágtunk a poros országútnak. Az volt a szándékunk, hogy
770 21 | velünk?~- Éhen veszünk itt az első héten, mielőtt a tudományba
771 21 | mézeskalácsosmester. Láttuk, hogy az: keze, kötője mind tele
772 21 | kvartél kettõ.~Nem volt biz az kvartél kettõ, csak kvartél
773 21 | kvartél egy. Pincében volt biz az, de legalább az embernek
774 21 | volt biz az, de legalább az embernek nem kellett attól
775 21 | attól félni, hogy kiesik az ablakon. Nem ám, mert nem
776 21 | szabómester, aki rám bízta az üzleti könyvei vezetését.
777 21 | telt el szép békességben az elsõ egyetemi esztendõnk.
778 21 | Fogta a botját, én is az enyémet, elkezdtünk hadakozni.
779 21 | tett a kezével, mint mikor az embernek láncot vernek a
780 21 | mesternek igaza van. Ebben az országban még lélegzeni
781 21 | törte a botját, s bevágta az ágy alá, aztán becsapta
782 21 | aztán becsapta maga után az ajtót.~Ettõl kezdve se tett,
783 21 | mogorván és kelletlenül. Az egész világra haragudott,
784 22 | szabadságharcban. Haynau volt akkor az úr Pesten, az az osztrák
785 22 | volt akkor az úr Pesten, az az osztrák generális, aki
786 22 | volt akkor az úr Pesten, az az osztrák generális, aki az
787 22 | az osztrák generális, aki az aradi vértanúkat kivégeztette.
788 22 | vértanúkat kivégeztette. Az pedig úgy vigyáztatott ránk,
789 22 | voltak azok, sohase tudhatta az ember, miért viszi be a
790 22 | Lajosra értette.~- Ki lehet az a sehonnai ember, aki még
791 22 | sehonnai ember, aki még az Úristennel való beszélgetésünket
792 22 | méz, lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár kenyérre
793 22 | város minden sarkára. Annak az volt a dolga, hogy fülön
794 22 | járatban vagy?~Úgy kivallatta az embert még az öregapja sarkantyús
795 22 | kivallatta az embert még az öregapja sarkantyús csizmájáról
796 22 | is, hogy elment a kedve az esti szellõzködéstõl. Le
797 22 | feküdtek a pestiek abban az idõben a tyúkokkal. Csak
798 22 | szerint bevágta mérgesen az ajtót, s nem is láttam egész
799 22 | törõdni, mert sietnem kellett az egyetemre. Ott súgtunk-búgtunk
800 22 | bujkált mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán láttuk,
801 22 | állított meg elõször a sarkon az õrálló morva katona.~- Ki
802 22 | Én? - kereste a deák az igazolványát. - Ló Pál,
803 22 | bosszúsan. - Mi a neved?~- Az enyém? Olló Pál.~De már
804 22 | akart utánunk kullogni.~De az õr éppen erre fogott gyanút.~-
805 22 | puskáját -, csak azt mondja meg az úr, hogy mi a neve!~- Holló
806 22 | szegény Holló Pált, mint kutya az ürgét. S tán a lelket is
807 22 | belõle, ha ki nem szalad az istenadta a gúnyájából.
808 22 | Reggel pedig, ahogy fölértem az egyetemre, mindjárt szuronyos
809 22 | olyan is, akit éppen csak az udvarra vittek ki: ott volt
810 22 | Malajdoki Mátyás úr, mától fogva az én segédem. Nagyon jóravaló
811 22 | Nagyon jóravaló fiatalember az, kiváló hazafi, akirõl példát
812 22 | akirõl példát vehetnének az ilyen éretlen fiatalemberek.~
813 22 | ilyen éretlen fiatalemberek.~Az elsõ érzésem a keserû düh
814 22 | lesz most már? Bánom is én. Az már a pléhnyakú dolga.~
815 23 | börtönben. Penészes kenyér volt az ételem, állott víz az italom.
816 23 | volt az ételem, állott víz az italom. Egyéb világosságom
817 23 | rostélyablakon becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere.
818 23 | amerre látok. Csak éppen az egyetemre ne tegyem a lábam,
819 23 | mert onnan kitiltottak. Az ilyen veszedelmes embernek
820 23 | pléhnyakú:~- Tudja meg, hogy az életét Malajdoki Mátyás
821 23 | őméltóságának köszönheti, az én főnökömnek, őnála nélkül
822 23 | Libór mesterhez vezetett az első utam. Összecsapta a
823 23 | liszt lett nekednek a haj.~Az ám, malomban jártam, ahol
824 23 | jártam, ahol megőrölték az egész életemet. Mihez kezdjek
825 23 | adni.~Hímezett-hámozott az öregúr, utoljára kereken
826 23 | utoljára kereken megmondta az igazságot:~- Öregember vagyok,
827 23 | Ha én magát ma befogadom az irodámba, holnap azt mondják
828 23 | bedugnak a maga helyére. Az irodám ajtaját pedig sohase
829 23 | sohase merik kinyitni többet az emberek. Nem magamtól találtam
830 23 | szabóhoz, aki helyett én tudtam az egyszeregyet.~Azóta õ is
831 23 | barátkozik, annak megadja az árát olyan bizonyosan, mint
832 23 | zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon azért,
833 23 | Ami kis pirosság volt még az arcomban, az is egyszerre
834 23 | pirosság volt még az arcomban, az is egyszerre elfakult. Minek
835 23 | fölteszi rólam, hogy elfogadjam az alamizsnáját?~Nem tudom,
836 23 | alamizsnáját?~Nem tudom, mit teszek az aranyakkal elsõ haragomban,
837 23 | ha hirtelen nem nyílik az ajtó. Tilinkó tolódott be
838 23 | Hát te kit keresel ebben az idegen városban?~- Csak
839 23 | magát. Hát Malajdokon mi az újság?~- Nincs ott semmi.
840 23 | istennyila.~- Majd egybeforr az megint. Hát édesapám, édesanyám?~-
841 23 | volna-e még nekem egy kis hely az édesapám portáján?~- Bizs
842 23 | Kétségbeesetten ráztam meg az öreg cigány vállán a csupa
843 23 | házigazdámtól, visszajött az új.~- Mehetünk, Tilinkó?~-
844 24 | tanyánk, nem volt bezárva az ajtaja, mert nem is volt
845 24 | a nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács a konyhája,
846 24 | rákaps, meg se esed majd az édestormát. Pedig azs is
847 24 | egy napra való munka volt az. Hetek teltek abba, míg
848 24 | fejét, ott nincs semmi más. Az meg nem tûr maga közt még
849 24 | olyan kevély a virágos káka. Az szépen összeszövetkezik
850 24 | szépen összeszövetkezik az ernyõs kollokánnal, még
851 24 | beeresztik maguk közé. Pedig az el nem ereszti, amit egyszer
852 24 | békalencsét. Hínár úszkál az alatt, nem való ott járni,
853 24 | Nádországban, s mind megfizeti az nekünk az adót. Tilinkó
854 24 | mind megfizeti az nekünk az adót. Tilinkó a végrehajtó:
855 24 | ízesebb a húsa.~Nekem meg az volt a dolgom, hogy a télire
856 24 | való eleséget begyûjtsem. Az se kicsiség ám: számon tartani,
857 24 | melegedhetik mellette.~Mire az elsõ hó leesett, honnan,
858 24 | volna is tükrünk. Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó
859 24 | Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó esztendõket? Tudja-e
860 24 | mint a fa. Õ se olvassa az esztendõket.~
861 25 | vigyorodott el helybenhagyólag az öreg.~Nõtt, hízott a malacka
862 25 | malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége volt a malackát
863 25 | szegényt, hadd menjen haza az atyafiságához.”~Ki is lopództam
864 25 | tarisznyával. Aludt még az egész nádas, a gólyák is
865 25 | összebújtak a semlyékben.~Az elsõ, akivel találkozott,
866 25 | nevetni Tilinkónak, hogy az öreg akkorát tüsszentett
867 25 | tüsszentett bele, mintha az ég zengene.~„Valami szerencse
868 25 | vakdûlõre. Itt ugyan rosszabb az út, mint az országúton,
869 25 | ugyan rosszabb az út, mint az országúton, de alkalmasabb
870 25 | alkalmasabb a szegény embernek. Az országúton jönnek-mennek
871 25 | jönnek-mennek a kocsik, egymást érik az emberek, s az ilyen helyen
872 25 | egymást érik az emberek, s az ilyen helyen nemigen lehet
873 25 | bujdokol a néptelen mezõkön, az összeboruló kukoricaszárak
874 25 | Persze, szem kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa.
875 25 | csókaszem, mint a Tilinkóé. Az elõl ugyan el nem bújik
876 25 | lehetett látni a környéken, az is úgy csóválta a nagy fejét,
877 25 | milyen hosszú.~Tilinkónak meg az jutott eszébe, ahogy vállára
878 25 | torkaszakadtából, tudakolva kifelé az utat.~Tilinkó összerezzent,
879 25 | elcsendesedett.~Hanem ahogy az országútra értek, megint
880 25 | boldogan, s nekiiramodott az országutat fölmérni.~- Hej,
881 25 | fogát, s úgy vágta fültövön az istenadtát, hogy az egyszerre
882 25 | fültövön az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét.
883 25 | Tilinkó keresztnevét, ahogy az illendõség kívánja.~- Gyö-örgy,
884 25 | Gyö-örgy, Gyö-örgy - ez volt az utolsó szava.~Bezzeg nem
885 25 | letérdelt a malacka mellé, és az ölébe vette a fejét. Kínálta
886 25 | képében kínálta is magát az árokparton.~- Baj van, Tilinkó -
887 25 | mert a malacka megszökött az éjszaka. Nem találkoztál
888 26 | lesz abból, öreg, ha te az emberek közé jársz. Nincs
889 26 | mégis nagyon rám ijesztett az öreg cimbora. Reggel bement
890 26 | akartam elhinni, hogy õ az. Olyan simára volt borotválva
891 26 | Olyan simára volt borotválva az õsz bajusza, akár egy bugyogós
892 26 | bugyogós németnek. Ha nem az a rongyos szûr lett volna
893 26 | se ismertem volna.~- Mi az, Tilinkó? - csaptam össze
894 26 | Eltaláltad, Dióbél - simogatta az öreg a kopasz bajuszportáját. -
895 26 | kedvéért urasodtam ídzs el.~Az történt szegény Tilinkóval,
896 26 | Magyarországon. Magyarországon abban az idõben se sírni, se nevetni
897 26 | szabadságot siratja; aki nevetett, az meg bizonyosan annak örült,
898 26 | Hát még aki fütyülni mert az utcán! Hát még aki Rosszjancsi
899 26 | hatalmas megyefõnök éppen az ablakán könyökölt ki, mikor
900 26 | Tilinkó.~Rosszjancsi úr intett az õrt álló cseh katonának:~-
901 26 | bizony hajat se sokat adott az isten, a bajuszról meg végképp
902 26 | haragtól:~- Na, majt amit az Isten adta, Hrosziancsik
903 26 | mondott nagy titokzatosan.~Az õröknek is csak annyit mondott,
904 26 | Rosszjancsi úrral, mert õ az ország dolgában járt. Beeresztették
905 26 | förmedt rá a cigányra. Az meg titkolódzva súgta oda
906 26 | Hrosziancsik urat. - Hol található az a konosz lászadó?~- Hol
907 26 | is csúsztatott a zsebébe. Az embereinek pedig kiadta
908 26 | gyönyörû szépeket álmodott azon az éjszakán. S mikor reggel
909 26 | mikor alig látott bajuszt az egész környéken. Persze
910 26 | csak gyerekeket lehetett az utcán látni, meglett ember
911 26 | kelljen a nagy vendégnek.~- Az utolsó pajuszos lászadót
912 26 | utolsó pajuszos lászadót az este fokattam el - hajlongott
913 26 | leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött puskás õr
914 26 | Hrosziancsik:~- Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak
915 26 | úr lába szárán, amekkora az ilyen gonosz lázadótól telhet.
916 26 | nádasban fogta Tilinkó, az fickándozott a zsákjában,
917 27 | rajta, hogy átvetette már az élet a vállán; az arca ismerõs,
918 27 | átvetette már az élet a vállán; az arca ismerõs, mégis idegen:
919 27 | egymásra, végre megszólalt az idegen. Alázatos, szomorú,
920 27 | lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. - A
921 27 | ott nincs rám szükség. Az emberek az utcán elkerültek,
922 27 | rám szükség. Az emberek az utcán elkerültek, mint a
923 27 | hallgattunk mind a hárman. Csuri az ölembe hajtotta a fejét,
924 27 | társául? Ti vezekeltetek az én bûnömért: szabad-e nekem
925 27 | ragyogtak a csillagok, mintha az Isten ezer szeme nevetett
926 27 | ránk. Meleg harmat hullott az egekbõl, mintha az irgalom
927 27 | hullott az egekbõl, mintha az irgalom harmata hullott
928 27 | megváltás. Visszaadtad az emberekben való hitemet,
929 27 | emberekben való hitemet, az élethez való kedvemet. Nem
930 28 | KINCSKERESÉS~Egy siralom volt abban az esztendőben az egész malajdoki
931 28 | volt abban az esztendőben az egész malajdoki határ. Rossz
932 28 | fagyos tavasz, száraz nyár: az ősz nem hozott semmit. Támadt
933 28 | lakóit azonban nem bántotta az éhség. Nekünk tán bõvebb
934 28 | megvolna a Malajdoki vagyon!~- Az ám, de nem maradt belõle
935 28 | diófák - mondtam én -, s az idén azoknak is hajába száradt
936 28 | a vállamra ütött:~- Te! Az Isten akarta, hogy te most
937 28 | nekünk magunknak, hanem az éhenhalóknak. Jaj, de sok
938 28 | állítani a rettentõ aratót, az éhhalált. A tenyerébe csaptam
939 28 | fejsze után következett az ásó. Elõször lekopasztottuk,
940 28 | sehol. Csendült-pendült néha az ásó, odaszaladtunk mind
941 28 | nyilallott a falu felõl az éhes gyerekek sírása:~-
942 28 | nézni, csak felvettük megint az ásót. Tovább, tovább! Hiszen
943 28 | és nagyon elsavanyodott az ábrázata:~- Nem azs Áttila
944 28 | Csüggedten hajítottuk el az ásót. A Cipóhalom fel volt
945 28 | volna a diók, ahogy a szél az ágakról beleszórta õket
946 28 | víztõl s uralma alá hajtani az ekevasnak! Hej, micsoda
947 28 | Hej, micsoda kincs lenne az!~- Pénz kellene ahhoz, sok -
948 28 | mifelénk a réti boglárkát, azt az aranyfejû virágot, amitõl
949 28 | tavasszal szinte káprázik az embernek a szeme.~Tilinkó
950 28 | egy nagy ökörkolomp biz az, aminek ronggyal van betömve
951 28 | nem is kicsit - mosolygott az öreg, s kifordította elénk
952 28 | a házsnál?~Megölelgettük az öreget, aztán bementünk
953 28 | malajdoki határból elfutott az éhhalál, s gondunk volt
954 28 | fölgyújtjuk a nádast. Én az egyik sarkát, Matykó a másikat,
955 28 | piros lángnyelv csapott föl az égre. Lengett‑lobogott,
956 28 | vártunk. Nyilván elaludt az öreg Tilinkó.~Dehogy aludt,
957 28 | lángok, s hogy szórja föl az égre a föld a maga csillagait.~-
958 28 | elfelejtetted a magad dolgát?~Az öregnek kibuggyant a szemébõl
959 28 | Malajdoki nádas? Hol van az már! Piros tornyú temploma,
960 28 | fölséges úrnak szólítanák. Az újmalajdoki iskolamestert
961 28 | kis házban. Együtt járnak az iskolába, gyerekeket tanítani
962 29 | dalos madaraival nagyon szép az ifjú tavasz. Csupa ígéret,
963 29 | bizakodás, csupa vágyakozás az ember lelke.~Szép, szép
964 29 | mégis jobban szeretem én az olyan derült őszt, mint
965 29 | Olyan nyugalom árad el az egész világon, mintha az
966 29 | az egész világon, mintha az Isten lelke lebegne felettünk,
967 29 | aki betöltött mindeneket az ő áldásával. Aki nemcsak
968 29 | nem olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem
969 29 | fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan hunyorgat
970 29 | takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki malmot hajtja.
971 29 | után magához szólította az Úr az égi mezõkre...~Hanem
972 29 | magához szólította az Úr az égi mezõkre...~Hanem azért
973 29 | se néz öreg barátom annak az elkésett sárgarigónak, amelyik
974 29 | Öregember vagyok, s hálát adok az Istennek, hogy befejezhettem
975 29 | hogy befejezhettem ezt az írásomat az öreg diófák
976 29 | befejezhettem ezt az írásomat az öreg diófák alatt. Megírtam
977 29 | öreg diófák alatt. Megírtam az életem történetét, mielõtt
1-500 | 501-977 |