Rész, Fejezet
1 1 | van valami ragadványneve is. Azért ragadványnév, mert
2 1 | Mátyásnak.~Az öregapámnak is volt ragadványneve, de azt
3 1 | ragadványneve, de azt büszkén is viselhette. Erõs Törõcsiknek
4 1 | nagy természetû embernek is. Azt mesélték róla, hogy
5 1 | haragítgatja meg senki. Noha õ is csak olyan szegény jobbágya
6 1 | megsüvegelte még a bíró is. Hét határban nem volt teremtett
7 1 | kemény tartású még akkor is, mint egy öreg diófa. Ahogy
8 1 | nyekkent a folyókában. Vitte is az irháját esze nélkül,
9 1 | hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
10 1 | többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben Erõs
11 1 | emberelte meg, hanem még erdõt is adott neki hozzá. Persze
12 1 | tûzre való targallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta a
13 1 | targallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta a nagyapám,
14 1 | állatot - mondta nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket.
15 1 | vassal szegett ajtóból is vele szakadt egy darab.~-
16 1 | csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta már
17 1 | vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább cserje.
18 1 | marad belõle vacsorára is.~Erõs Törõcsik pedig elhajította
19 2 | ragadványneve az édesapámnak is. Csakhogy õ már nem Erõs
20 2 | ember volt, úgyhogy maga is elfáradt, mire végignézett
21 2 | végignézett magán. Más ugyan nem is nézegetett rá, mert szívtelen,
22 2 | hulladék targallyal.~Most is ilyen istenadta, maga szedte
23 2 | csupa finom tûzrevaló. Nem is egy marékkal van, hanem
24 2 | apám.~- Az utolsó darab is?~- De még a legutolsó is -
25 2 | is?~- De még a legutolsó is - mosolyodott el édesapám,
26 2 | vegye csak le a nyerget is, mert az is hozzátartozik
27 2 | le a nyerget is, mert az is hozzátartozik a szamár terhéhez!~-
28 2 | mikor a borbély a nyerget is a gallyak közé hajította.
29 2 | hajította. Még a szamárka is megcsóválta nagy, kócos
30 2 | Bavina mester!~Vagy az is lehet, hogy azt tette:~-
31 2 | édes gazdám, nyereg nélkül is csakolyan kenyeres pajtásod
32 2 | Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott
33 2 | csúfondárosan, s még a fülét is billegette hozzá.~Bavina
34 2 | tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem az árát.~- De hiszen
35 2 | az én édesapám esze akkor is, ha nagy urakkal volt dolga.
36 2 | volt dolga. Maga az uraság is sokszor szót értett vele
37 2 | volt a kastélyban káplán is, íródeák is, hopmester is,
38 2 | kastélyban káplán is, íródeák is, hopmester is, csupa tanult
39 2 | is, íródeák is, hopmester is, csupa tanult ember. Rossz
40 2 | tanult ember. Rossz néven is vették az uraságnak, hogy
41 2 | morgolódtak, egyszer nyíltan is a szemére térítették borozgatás
42 2 | ilyen nagy tudományú emberek is.~Felzúdult erre a három
43 2 | vetnek neki. Az uraság maga is megbánta a nagy õszinteséget.
44 2 | dolog, nagyot ittak rá. El is jött vasárnap az édesapámért
45 2 | zúgás, maga Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát,
46 2 | nevetés, hogy a tisztelendõ úr is megbékült, az íródeák is,
47 2 | is megbékült, az íródeák is, csak a hopmester kapkodott
48 2 | mellé, aki mindjárt kínálta is szíves szóval.~- Fogj hozzá,
49 2 | szájáról látta. Erre aztán õ is elnevette magát, kétfelé
50 3 | Erõs, mint a vasék. Azt is elmondtam, milyen ember
51 3 | mester. Hát most már azt is el kell mondanom, hogy milyen
52 3 | esztendõmben jártam, de még akkor is csak ágaskodva értem fel
53 3 | szakállú óriás. Álmomban ma is sokszor ott állok a homokparton,
54 3 | vagy, hogy még a szedret is csak létráról éred el -
55 3 | komoly képpel -, mégpedig nem is a nagy zsebembe, hanem a
56 3 | pukkantója külön számít. Az is lehet vagy egy araszt. Gyerünk
57 3 | el a számat.~- Hiszen nem is vagy még te halász, csak
58 3 | akkorra a kis cethalból is nagy cethal lesz, csak jól
59 3 | neki gondját.~Ebbe aztán én is beleállapodtam. Hazavittem
60 3 | gondját viselem ám. Már enni is adtam neki.~- Mit adtál
61 3 | íneresztõ fû kellene a halnak is, mert nem akar nõni sehogy
62 3 | nõne! Fázik ám ilyenkor õ is.~Harmadnap végre jó hírt
63 3 | hírt vittem, hanem a dézsát is.~- Ezt már érdemes ám megnézni.
64 3 | cethalka, hogy még nevet is.~- Hát aztán minek örül
65 4 | mégiscsak be kell mutatnom õt is, mert nagyon belejátszott
66 4 | Amikor leírom a nevét, most is magam elõtt látom, amikor
67 4 | Egyszer még a szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az édesapám
68 4 | már eccser valami olyan is a házsnál, amit nem tudok,
69 4 | ledsen a segény csigánnak is, mondok, ha a nagy uraknak
70 4 | a segény embernek fából is jó azs.~De akármilyen nagy
71 4 | ám egy báránybõr süveget is.~- Azs már tesi, hát még? -
72 4 | Kapsz egy font faggyút is, fõzhetsz vele ürgét.~-
73 4 | Mindegy, no, azért új húrt is kapsz a hegedûdre.~No, Tilinkó
74 4 | aztán jött a bárányért, meg is kapta, szép kövér jószág
75 4 | A hegedihúrt már nem is kérdezem. Azs is bizsonosan
76 4 | már nem is kérdezem. Azs is bizsonosan a báránban resket
77 5 | bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos
78 5 | módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk,
79 5 | de járt ránk olyan világ is, hogy még a koldus is nagy
80 5 | világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest.
81 5 | De még ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk,
82 5 | édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr lett, elszokott
83 5 | a csíkos tarisznyát.~Az is jó volt nekünk már akkor,
84 5 | azon erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig
85 5 | tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap.~
86 5 | még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.
87 5 | hogy a kés nem fogta, örült is annak édesanyám nagyon,
88 5 | fogam, fiacskám.~Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor
89 5 | annál, nagyobb ritkaság is - ragyogott a szeme édesapámnak,
90 6 | arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik
91 6 | Látod, Nevenincs királynak is Dióbél királyfi volt a legkisebb
92 6 | ezt a mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl
93 6 | szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan
94 6 | Nevenincs király -, de még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó,
95 6 | se.~- No, hát akkor azt is én adom - mondta kevélyen
96 6 | szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.~- No,
97 6 | tapsolt király õfelsége, elõ is állott rá Telezsák királyfi.
98 6 | fülébe, hogy az igazi füle is csengett bele a királynak.~-
99 6 | mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk
100 6 | lángost!”~Ezen aztán szülém is nevetett meg én is, ámbár
101 6 | szülém is nevetett meg én is, ámbár biz én az egész királyságomat
102 7 | Hanem azután, mikor azt is elviszi a markoláb, könnyen
103 7 | kamra, ott az egereknek is felmondanak.~Sohase felejtem
104 7 | volt, ha meleg nem volt is. Mécset nem gyújtottunk,
105 7 | benézsek edzs kicsit ide is, ne mondhassák, hogy Tilinkó
106 7 | putrijában. Astán a házsra is vidsázsna, míg kenyér után
107 7 | elég nekünk a magunk baja is, eredj dolgodra.~A cigány
108 7 | dolgodra.~A cigány azután el is kotródott, s csak másnap
109 7 | Szegény szülém szégyellte is magát, örült is neki, hogy
110 7 | szégyellte is magát, örült is neki, hogy nem kell megválni
111 7 | híresek? Hát már a macskátokat is eladjátok? Hát hiába van
112 7 | vágni.~De már erre anyámnak is elszakadt a tûrömfonala.
113 7 | hûlt el bele, hanem a Hékám is megrettent. Rúgott egyet
114 7 | nekilódult, hogy tán a világból is kiszaladt.~Úgy jött haza
115 7 | meséjébe, de míg mesélt is, mindig szivárgott a könny
116 7 | mondotta Tamás úr.~- Magam is azt hiszem - felelte Gáspár
117 7 | mondta, hogy ekkora kincset is régen dugtak föld alá. Aztán
118 7 | vigyázatosan ellépegettek, még a hó is alig csikordult meg a lábuk
119 7 | orvos az öröm. Sötétben is ragyogott a szeme, ahogy
120 7 | hazahozni. Hátha azóta már meg is találta valaki!”~Hajadonfõvel
121 7 | neveltetem az enyimekkel. Nektek is majd csak akad hely az uradalomban.
122 7 | még tán tengeri herebere is. Volt is Törõcsikéknél aznap
123 7 | tengeri herebere is. Volt is Törõcsikéknél aznap olyan
124 7 | azonban a nagy örömében is el-elfelhõsödött a képe,
125 8 | az ország dolgairól. Ezek is kincsek voltak, csakhogy
126 8 | közt, és hogy a magyarnak is jussa van a szabadsághoz.
127 8 | szabadsághoz. Gáspár úrra is azért néztek görbén, mert
128 8 | uraság szobáiba azután nem is igen eresztgettek be, csak
129 8 | érted, akkor tanuld meg azt is, hogy téged se Dióbélnek
130 8 | Van neked rendes neved is. Törõcsik, ugye ?~- Az.~-
131 8 | öregúr, így megadván nekem is, ami illetett. - No, hadd
132 8 | neved van, Dióbél. Magad is egészen helyes fickó lehetsz.
133 8 | gyere be hozzám, hátha én is tudok egyet-mást, amit te
134 8 | leveleket, hanem olvasni is tudtam õket. Tamás úr maga
135 8 | télben tartott, addig ki is voltam én békülve a tudományokkal,
136 8 | ásítozni. Az ekecsikorgásba is belesajdult a szívem: inkább
137 8 | A nádas zöld bokrétája is csalogatott: megint szerencsét
138 8 | Gazdaember akarok lenni én is.~- Én azt se bánom - nevetett
139 8 | vele próbát. Hány esztendõs is vagy te most, lelkem kis
140 8 | lett volna tizenkettõnek is - akkor az édesapám a markomba
141 8 | meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi bizonyos,
142 8 | ágában sincs fölébredni. Úgy is mentem én be a majorba,
143 8 | gondoltam magamban. Vártam is türelemmel vagy három nap.
144 8 | panaszom hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy
145 8 | Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek
146 8 | vékony kis zöld bajusza is fakadt az oldalán. Aztán
147 8 | elõbújt szépen magától is. Két szívformájú levelecskéje
148 8 | ugye, édesapám?~Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor
149 8 | Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem
150 9 | akármerre került-fordult, engem is mindig magával vezetett.~-
151 9 | Gáspár úr. Mégpedig nem is egyedül állított be az üveges
152 9 | harmadmagával. Az egyik kezét is egy kis fiúcska fogta, meg
153 9 | fiúcska fogta, meg a másikat is.~- Hazahoztam a bécsi legényeket,
154 9 | egyformák vagytok.~Magam is úgy eltátottam rájuk a számat
155 9 | szemük, a szõke selyemhajuk is. De még a hangjuk közt se
156 9 | három nap se, mikor sötétben is meg tudtam volna mondani,
157 9 | volt; aki még a kisbéresnek is megemelte a süvegét, az
158 9 | nyúznak, s még ha megbékült is, idegenkedve nézett az apjára.
159 9 | nagyapja. Annak néha még szót is fogadott a reggeli sétáinkon.~
160 9 | soha kengyelfutó.~- Nem is akarok én az lenni - kaptam
161 9 | se kellett, õ kérdezetten is megvallotta, hogy egymaga
162 9 | De erre már az ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok
163 9 | egy körte volt rajta, az is a leghegyében, ott is éppen
164 9 | az is a leghegyében, ott is éppen akkor akarta neki
165 9 | a szárát, már az ollóját is szétnyitotta, alig bírtuk
166 9 | uraságán se esik csorba.~El is mentünk mi, vissza is jöttünk
167 9 | El is mentünk mi, vissza is jöttünk a csõsszel együtt -
168 9 | de nem nagyon hittem, nem is nagyon értettem. Sok nyomorúságon
169 10 | MIKOR A DIÓFÁKAT ÜLTETTÜK~El is felejtettem még eddig mondani,
170 10 | velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem
171 10 | Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükbõl,
172 10 | szeme se jó már, az ereje is elfogyott, s nem tud már
173 10 | erdõkerülõk, a hajtók. Meg is üzente erre az uraság Pongrác
174 10 | Most már vége. A fának is, meg az embernek is. Egyszerre
175 10 | fának is, meg az embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje
176 10 | Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon hetvenkedett, amit
177 10 | szemeddel, mint most.~- Az is igaz - nyögött az öreg jáger -,
178 10 | mutat, ahol egy róka szalad is.~- Hát az a nagy erõ, amivel
179 10 | amivel dicsekszel?~- Az is megvan - pislogott az apó
180 10 | lerántom magammal a nyerget is. Az pedig meg nem esett
181 10 | uraságok, hogy a könnyük is csordult bele.~- No - rezgette
182 10 | kacagás -, most már azt is elhisszük, hogy soha életedben
183 10 | bizony most már hússzor is ki kell adnom a parancsot,
184 10 | a Gáspár úr komoly arcán is kisütött a nevetés. Kezet
185 10 | vagy te a talpadon még most is. Ne félj, nem is lesz itt
186 10 | még most is. Ne félj, nem is lesz itt addig más jáger,
187 10 | diófaültetésnek. Én már fúrtam is a fészket a földbe a sarkammal
188 10 | Már az én gyermekkoromban is voltak ilyen együgyûek -
189 10 | Nagy darab föld ez, van is benne kincs, meg is lehetne
190 10 | van is benne kincs, meg is lehetne találni, hiszed-e,
191 10 | kincsét. Keresni Matykó is segíthet, de ha meglesz,
192 11 | nekem megengedni, hogy én is Matykóval mehessek - csengett
193 11 | testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette, és akármilyen
194 11 | átölelte a két karjával. Én is odalopództam hozzájuk, de
195 11 | maradj mindig ilyennek.~Nekem is nyomott egy barackot a fejem
196 11 | se. Úgy tett, mintha nem is látná.~Ahogy kifelé indult
197 11 | kelyhét. Még a szökõkút vize is szinte ütemre szökött a
198 11 | szökött a magasba, s én magam is táncra illegtem a titkos
199 11 | szeretlek téged, szeress te is engem, és engedd, hogy az
200 11 | hogy az édesapám engem is úgy szeressen, mint Petykó
201 12 | nevét, mindig úgy érzem, nem is papírra kellene írnom, hanem
202 12 | akart volna, még Petykónál is jobb deák lehetett volna.
203 12 | Matykót senki se. Még a Kõrös is mindig utána kapott, a kvártélyos
204 12 | Petykóhoz, s még mosolyogni is próbált a haragos kávésfindzsaszemeivel.~
205 12 | háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogták:~- Kukkurú, Petykó,
206 12 | kergetõztek az útszélen, azok is mind utána kiabáltak:~-
207 12 | ember!~Bent az iskolában is mindenki a kedvében járt
208 12 | parázs, s a nagy fekete tábla is úgy nézett rá, mintha szeretne
209 12 | köztünk, de a legbátortalanabb is. Mindjárt lángba borult
210 12 | szégyenlõsségtõl néha a beszéde is elakadt.~Biczók mester egyszer
211 12 | Látszott a sebes járásán is, a szeme csillogásán is,
212 12 | is, a szeme csillogásán is, hogy valami igen kihozhatta
213 12 | embernek, mint a napra. Nektek is mindnyájatoknak ott kell
214 12 | Kossuth Lajost. De még azt is szeretném, hogy valaki köszöntõverset
215 12 | Malajdoki Petykó!~- Magam is úgy gondoltam - mosolygott
216 12 | Ide hallgass, én már meg is csináltam a köszöntõ verset,
217 12 | volt, a kezdetére még most is emlékszem:~Érdemes férfiú,
218 12 | örökösen a verset tanulta. Meg is tanulta szépen, el is mondta
219 12 | Meg is tanulta szépen, el is mondta százszor is nemcsak
220 12 | szépen, el is mondta százszor is nemcsak nekünk meg Biczók
221 12 | mesternek, hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg
222 12 | Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak is, s
223 12 | eperfának is meg a galamboknak is, s aki csak hallotta, az
224 12 | nem hallott életében.~Szép is lett volna az nagyon, csakhogy
225 12 | annál jobban akadozott. Ott is mondta, mondogatta magában,
226 12 | végén, s nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.~-
227 12 | hintája, Gáspár úr maga is ott ült rajta, jobbján meg
228 12 | Petykó, s már akkor vetette is a bukfencet, hogy csak úgy
229 12 | akkor ott ült a bakon. Engem is odaintett közéjük Gáspár
230 13 | ivadékát se! Nemzetes uramért is elindultak a pribékek -
231 13 | a kastély udvarára. Jött is a tenger nép, kaszával a
232 13 | mesteremberség. Még Bibolygós Bedegi is lóbált egy rozsdás szigonyt,
233 13 | szigonyt, még Tilinkó cigány is húzott maga után egy láncos
234 13 | Bögre Márton, útközben maga is az oldalára kötve valami
235 13 | nevetett Gáspár úr. - Te is jobban teszed, ha leveted
236 13 | buksz benne. Az emberekkel is majd szót értek én mindjárt.~
237 13 | Testvérnek tartottam a jobbágyot is, embernek a szegény embert
238 13 | embernek a szegény embert is, magammal egyformának minden
239 13 | aztán egyéb kívánságom nincs is, mint hogy most szépen menjetek
240 13 | Isten szeme a tömlöc fenekén is. Majd ha a haza hív bennünket,
241 13 | sírtak akkor az öregemberek is, mint a kisgyerekek, és
242 13 | maradt utolsónak, akkor is úgy kellett kituszkolni
243 13 | én odaleszek, énhelyettem is nagyapátokat kell szeretnetek.
244 13 | éjszakán. Hallottuk azt is, amint nagy csörgéssel a
245 13 | a tornácon. Gáspár urat is hallottuk jönni-menni, parancsokat
246 13 | parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott keserves zokogást
247 13 | legnagyobb öröme. S hogy addig is tudjak rólad, míg oda vagyok,
248 13 | hintette be gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót
249 13 | faluba, azok aztán hoztak is róla hírt. Az öreg csordás,
250 13 | vad, mert ehul, a kezsemet is megharapta.~Ettõl fogva
251 13 | olvasni se. Ezt a levelet is idegen kéz írta. Azt íratja
252 13 | ezután már a Petykó leveleit is idegenek olvassák föl neki.~
253 13 | volt neki a könnyû lúdtoll is, nem bírta tartani.~- Majd
254 13 | ment a levél még akkor is, mikor a pesti doktorok
255 13 | mikor a pesti doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás
256 13 | akinek e sorok írása közben is könnye hulldogál a papírra.~-
257 13 | kis Matykóm! De talán jobb is volt neki. No, édes kicsi
258 13 | ne sírj hát! Légy tovább is az én okos, kedves, jó gyerekem!~
259 13 | Ó, a Jóisten, ha sokára is, meghallgatta a rossz Matykó
260 13 | apai ölelésrõl soha nem is álmodott eddig. S mégis
261 13 | fölött, köztük volt a jó fiú is, s kicsi fehér kezével õ
262 13 | s kicsi fehér kezével õ is rózsákat hintett arra a
263 14 | változott meg, hanem õ maga is. Engedelmes lett és szelíd,
264 14 | szomorúságom elragadt õrá is, és most már senki se tud
265 14 | Lassanként még a beszédet is egészen elfelejtette Gáspár
266 14 | vettük észre, hogy hallgat is ránk, nem is. Újságoltuk
267 14 | hogy hallgat is ránk, nem is. Újságoltuk neki, hogy Kossuth
268 14 | neki, hogy Kossuth Lajos is kiszabadult már, de arra
269 14 | kiszabadult már, de arra is csak bólintott egyet. Csak
270 14 | boldogan. - Majd mondják is az emberek, hogy ej, de
271 14 | Péter termett.~Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán
272 14 | fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam mindjárt. Hiába,
273 14 | lehanyatlott, s mire én is elébe borultam nagy jó uramnak,
274 14 | temetés után való nap én is bementem Tamás úrhoz.~-
275 14 | nyakamba Tamás úr. - Én is veled mennék, ha még valami
276 14 | vesztegethetem el az életemet. Nem is maradok ebben a fölfordult
277 15 | lóra akarsz ülni.~- Gyalog is lehet szeretni a hazát,
278 15 | marad Tamás úrnak, ha õ is világgá megy.~- Nem szabad
279 15 | fiatalsággal. Még Bögre nemzetes úr is ott bukdácsolt a nagy kuruc
280 15 | derekára kötve, hogy lobogónak is elég lett volna.~- Vagyunk
281 15 | szavajárása, s ugyancsak tartotta is magát ehhez a törvényhez.
282 15 | az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát nagy
283 15 | mondogatni kevélyen.~Most is mindenfelé lerepültek a
284 15 | ember, de õ még a fejével is olyan kelletlenül biccentett
285 15 | biccentett vissza, mintha az is pénzbe kerülne. Annál mérgesebb
286 15 | aranyak.~De már erre még hátat is fordított a legény, s csak
287 15 | Málé Tót uramat -, nekem is van most már annyi aranyam,
288 15 | észrevette, hogy a falu népének is mosolyog a szája sarka.
289 15 | kerülni mindenáron.~Meg is próbálta nagyon alázatosra
290 15 | még ezt az ötven aranyat is, és tiszteljen meg érte
291 15 | eltette a másik ötven aranyat is, és ráförmedt az öregre:~-
292 15 | üres a zsebe, az háromszor is kapja le a süvegét a magamformájú
293 15 | kacagás, hogy tán még most is hallja Málé Tót János, pedig
294 15 | szegényebbje legények közt. Nekem is juttatott belõle kettõt.~-
295 16 | Lekukucskáltam a nádasba is, hátha Tilinkót is meglátnám
296 16 | nádasba is, hátha Tilinkót is meglátnám valamerre. Gondoltam
297 16 | van Tilinkónak hegedûje is, egyszer-kétszer hallottam
298 16 | irgalmatlan hamisan szólt. Nem is igen mulatta magát vele,
299 16 | szúnyogok. Amikor aztán Tilinkó is sietett letenni a hegedût.~-
300 16 | mint ürgét. Utóvégre nekem is hazsám a hazsa, ha nekem
301 16 | nekem csupa vadsedret terem is.~Én egykettõre elintéztem
302 16 | mondta tréfálódva.~- Nem is állni akarunk mink az ellenség
303 16 | katonának az öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~- Vályogvetõ
304 16 | fejedet.~Szeretett volna is Tilinkó úgy állni, mint
305 16 | érzsem, engem azs isten is husárnak teremtett.~- No,
306 16 | hegedût, még tán a könny is kiesett a szemébõl.~- Hej
307 16 | mikor arra gondolok, hogy én is voltam a Kossuth Lajos katonája,
308 16 | Lajos katonája, még a toll is fölágaskodik a kezemben,
309 16 | léptetett elõ. De Tilinkóból is egész derék vitéz lett.
310 16 | legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott, a puskaporszagot
311 16 | megbarátkozott, a puskaporszagot is megszokta, de a régi jókedve
312 16 | mindig fájt érte a szíve.~Nem is bírta tovább fél esztendõnél,
313 16 | elkezdett muzsikálni. A tücskök is elaludtak, a fülemülék is
314 16 | is elaludtak, a fülemülék is elhallgattak már, s õ még
315 16 | rá senki. A legények el is felejtették már, hogy került
316 16 | a Sárréten jártunk, ott is ért bennünket az éjszaka.
317 16 | kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára. Híre
318 16 | s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett
319 16 | felhõ volt, mert a suhogását is hallotta. Aztán második,
320 16 | második, harmadik felhõ is jött az erdõk felõl, s az
321 16 | erdõk felõl, s az utolsó meg is szólalt. Azt mondta:~- Kár,
322 16 | hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s a másik
323 16 | elhagyta. Nemcsak õ, hanem én is. Napvilágon kiderült, hogy
324 17 | betöltöttem, akkorra én is elszakadtam Villám ezredestől.
325 17 | Villám ezredestől. Ő nem is ezredes volt már akkor,
326 17 | németet.~Maga az öregbíró is leakasztotta a szögről a
327 17 | valóságos Hüvelyk Matyi. Nem is lett ott harc, háború, hanem
328 17 | Ott telepedtem le magam is egy fölfordított hordón,
329 17 | Van már hadikincstárunk is - mosolyogtam, s éreztem,
330 17 | most már a koldus hangja is úgy csengett, mint az ezüst.~-
331 17 | hegyezte a fülét, magam is elmosolyodtam:~- Jó ember,
332 17 | Hanem azért harmadszor is csak visszajött. Most már
333 17 | a magyarok istene!~Adott is. A bicskei csatában az ellenség
334 18 | rónát.~A mi csapatunknak is jutott belőle kóstoló. Valahol
335 18 | két lábamat, hogy magam is utánuk estem. Csillagos,
336 18 | szabadságának, aminek bölcsõjét én is ringattam, többet ne örülhessek?~
337 18 | újság Malajdokon?~- Hát ott is csak azs, ami másfelé. Nadzs
338 18 | Kossuth Lajos hadnagyával. Meg is mondtam neki mindjárt:~-
339 18 | lerakatták velünk a fedzsvert. Én is ott vótam, engem is megsarcsoltak,
340 18 | Én is ott vótam, engem is megsarcsoltak, még a hegedím
341 18 | megsarcsoltak, még a hegedím is elvették, az isten tüzse
342 18 | eblábolunk innen, még rossabbul is végezshessük. Mert ha a
343 18 | beszélt Tilinkó, mutogatott is valamit, de én se hallottam,
344 19 | ér a homloka. Édesanyád is nadzson össetöpörödött segényke.
345 19 | rongyos volt már az én ruhám is, hogy bátran a Tilinkó fogadott
346 19 | Bögre úr. Elõször ugyan õ is fölcsapott katonának, de
347 19 | értett a szeme járásából is. Most már leginkább csak
348 19 | urasan kell élni.”~Addig nem is volt semmi baj se, míg a
349 19 | tûnõdött el magában elkeseredve is meg elégedetten is. Mert
350 19 | elkeseredve is meg elégedetten is. Mert ahogy örült a vagyonkájának,
351 19 | indulnia a leghatalmasabb úrnak is.~- Nahát, Márton, fogadsz
352 19 | Kimondom én, ha menten agyonvág is nagy uram, hogy ennyit mégse
353 19 | Érted-e? És most már innen föl is út, le is út, nekem többet
354 19 | már innen föl is út, le is út, nekem többet a szemem
355 19 | bocsánatot, nagy nehezen meg is kapta, de már többet sose
356 19 | Pedig az ezüstkoporsó dolgát is jól elvégezte, eladta negyven
357 19 | negyven aranyért, hozott is helyette fakoporsót, adott
358 19 | Ott azonban nyilván el is veszett, mert többet nem
359 19 | Aki jó embered van, azt is meghívod rá. Kis temetés,
360 19 | könnyeit -, láss hozzá te is, Bögre Márton!”~Azzal tisztában
361 19 | neki Tamás úr. Még most is látja, ahogy odatipeg elébe.
362 19 | rakta az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany ez végtülen-végig.
363 19 | végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás úré. Ebbõl fogja
364 19 | aznap a kastélyba. Tilinkót is meghívta, aki akkor éppen
365 19 | katonacigány. Érdempénz is van a mellén. Be lehet venni
366 19 | kastélyban, a Tamás úr ajtaján is hiába hallgatódzott, nem
367 19 | szakácskodásnak. Esti harangszóra kész is volt a Tamás úr tora. A
368 19 | Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak akkorára: apám
369 19 | föl nem emelte. A halál is szót fogadott neki, mint
370 19 | Fejéhez kétoldalt gyertyát is gyújtottak, lábához imádkozni
371 19 | gyújtottak, lábához imádkozni le is térdepeltek.~Bögre úr aztán
372 19 | terített asztalhoz:~- Ezt is õ parancsolta!~Alig ülnek
373 19 | Cipóhalomhoz értünk.~Ott õ el is vált tõlem. Hívtam hozzánk,
374 19 | hozzánk, de azt mondta, én is okosabban tenném, ha inkább
375 20 | beszélgethetünk még máskor is. Most sietek föl a kastélyba
376 20 | gyerek rakoncátlansága. Gõgös is voltam, hirtelen haragú
377 20 | voltam, hirtelen haragú is. Mind elmúlt az már. Sok
378 20 | Tudtam én ezt, ha nem mondja is. Odaborultam a vállára,
379 20 | hagyjuk egymást.~- Elõször is a birtokot hozzuk rendbe -
380 20 | adjuk árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló. Mindent
381 20 | fejében. De ezt a fejet is érdemes volt megnézni. Mint
382 21 | biztattam nagy bátran, pedig én is úgy meg voltam riadva, mint
383 21 | alatt hurcolt holminkból ő is hamar kitalálta, mi járatban
384 21 | ablakon. Nem ám, mert nem is volt rajta ablak. Minek
385 21 | volt rajta ablak. Minek is lett volna? Éjszaka úgyse
386 21 | szalad a kenyér után.~Meg is találja, ha szalad utána.
387 21 | gúnyát. Néha ünnepnapokon azt is megtettem, hogy kimentem
388 21 | muzsikához, de azoknak ez is szép volt. Annyi garast
389 21 | kukoricán. Közben tanultunk is annyit, hogy majd szétvetette
390 21 | gázoltuk már a másodiknak is, mikor egyszer azt mondja
391 21 | hozzá...~Fogta a botját, én is az enyémet, elkezdtünk hadakozni.
392 21 | vele minden falatomat, el is fogadta mindig, de mogorván
393 22 | volt ahhoz egy lélegzet is. Egyszer egy deákpajtásomat
394 22 | országod”. Ráfogták, hogy azt is Kossuth Lajosra értette.~-
395 22 | Úristennel való beszélgetésünket is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~
396 22 | pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk. Közülünk való
397 22 | volna kenni.~Hát hiszen meg is tettük volna ezt szívesen,
398 22 | öregapja sarkantyús csizmájáról is, hogy elment a kedve az
399 22 | esti szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek abban
400 22 | miattunk. Utoljára azonban mi is beleuntunk a mulatságba.
401 22 | beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük szépen, hogy vessünk
402 22 | esetleg velünk együtt te is bajba kerülj. Azért nem
403 22 | éntõlem nem.~- Hátha már tudom is! - mosolygott Matykó gúnyosan. -
404 22 | mérgesen az ajtót, s nem is láttam egész nap. Nem is
405 22 | is láttam egész nap. Nem is értem rá õvele törõdni,
406 22 | Bizonyosra vettük, hogy õ is ott lesz este tízkor a Múzeum-kertben.
407 22 | tízkor a Múzeum-kertben. Ott is volt, úgy bujkált mögöttünk,
408 22 | már odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát a földhöz
409 22 | az ürgét. S tán a lelket is kirázta volna belõle, ha
410 22 | vártömlöcbe vittek, de volt olyan is, akit éppen csak az udvarra
411 22 | ilyen szörnyûségekkel?~- Azt is megmondom - szólt a pléhnyakú. -
412 22 | mi lesz most már? Bánom is én. Az már a pléhnyakú dolga.~
413 23 | a tudomány. Még másokat is megvadítana vele.~Búcsúzásul
414 23 | az egyszeregyet.~Azóta õ is megtanulta. Neki is értésére
415 23 | Azóta õ is megtanulta. Neki is értésére adták, hogy ha
416 23 | mézeskalácsos-inasnak. Segéd is lehet még belõlem valaha,
417 23 | mesterség ez. Lám, Libór mester is házat szerzett vele.~No,
418 23 | foltozóvarga; Libór mester is csak oda küldje a csizmáját,
419 23 | Hintóban járja, mikor nincs is van esõ.~Ami kis pirosság
420 23 | volt még az arcomban, az is egyszerre elfakult. Minek
421 23 | újságot hoztál. Cserébe én is mondok neked újságot, hanem
422 23 | van, Dióbél. Kettõjüknek is kicsi azs azs egy sír, amelyikbe
423 23 | fölmarkolászta a pénzt. Nem is járt vele sokáig. Mire búcsút
424 24 | bezárva az ajtaja, mert nem is volt neki ajtaja. Ugyan
425 24 | halcsíkot? Van itt sajt is, van itt túró is, cserébe
426 24 | itt sajt is, van itt túró is, cserébe adták a malajdoki
427 24 | a finom csemege. Sedret is tud egy helyen azs öreg
428 24 | majd megtalálod azst te is. Esünk mink még rántott
429 24 | még rántott vízsityúkot is, de majd csak sátoros ünnepen.
430 24 | az édestormát. Pedig azs is jó étel ám annak, aki sereti.~
431 24 | veszni a maga lakóit.~Aludni is aludtam olyan jóízût, hogy
432 24 | kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik maguk közé. Pedig
433 24 | Van nekik konyhakertjük is: õk vetik a békalencsét.
434 24 | télnek, mint odakint.~Féltem is egy kicsit elsõ esztendõben,
435 24 | a nádon. Még táncsolunk is, ha jókedvünk kerekedik.
436 24 | lehet menni sétálni. Oda is bekukkanthatunk, ahová nyáron
437 24 | mert befadzsott.~Csináltam is nagy felfedezõ utakat a
438 24 | lehet, Csuri találkozott is a családjával, azonban nem
439 24 | mögött, még ha lett volna is tükrünk. Olvassa-e az erdõk
440 25 | bántottuk egymást, mert miért is volna ellensége a vadember
441 25 | ledzsen eccser Nádorságban is disnótor - vigyorodott el
442 25 | szépen, a csíkos bundáját is kicserélte egész szelíd
443 25 | maradt meg tarkának. Kézhez is szokott úgy, hogy még Csuri
444 25 | szokott úgy, hogy még Csuri is szívelte, akibõl egész rendes
445 25 | kis kását, hodzs hurkát is tölthessünk.~„No - gondoltam
446 25 | haza az atyafiságához.”~Ki is lopództam a vacokról, ahogy
447 25 | Tilinkó.~És aztán aludtam is reggelig, mint a bunda.~
448 25 | az egész nádas, a gólyák is összebújtak a semlyékben.~
449 25 | incselkedik vele.~Lám, most is észrevette a szerencsét
450 25 | cirmost. - Udzs lehet, teneked is tudom hasnodat venni.~Azzal
451 25 | lehetett látni a környéken, az is úgy csóválta a nagy fejét,
452 25 | én macskát, ha malacsot is tanálhatok?~Azzal leguggolt,
453 25 | mint a mienk, még a füle is olyan csíkos. Tán jobb is
454 25 | is olyan csíkos. Tán jobb is volna egyenesen hazafordulni
455 25 | hazafordulni vele. Azzal együtt ez is megneveledne. Télire lehúznák
456 25 | Ebbe mintha a malacka is belenyugodott volna, mert
457 25 | Hisen elmén ezs a maga lábán is. Mintha csak magamét hajtanám.
458 25 | most már a tarisznyáért is vissza kellett menni, ölbe
459 25 | hízott pulyka képében kínálta is magát az árokparton.~- Baj
460 26 | se. De bizony még másnap is hiába vártam. Csak harmadnapra
461 26 | börtönbe dugták a sírót is meg a nevetõt is. Hát még
462 26 | a sírót is meg a nevetõt is. Hát még aki fütyülni mert
463 26 | ott baktatott. Szalajtotta is a fogdmegeit mindjárt utána,
464 26 | mindjárt utána, vitette is a jámbort maga elé.~- Hod
465 26 | szûcs a subát. Hurcolták is a kakastollas katonák megint
466 26 | Hrosziancsik elveszi.~- Hát el is vette a csudar, hivatta
467 26 | titokzatosan.~Az õröknek is csak annyit mondott, hogy
468 26 | feszedelmes?~- Bizs azs még harap is, ha jókedvében találják.
469 26 | Elég lesek én neki magam is. Én edzsenesen a tömlöcsbe
470 26 | bízsik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény
471 26 | s egy vadonatúj aranyat is csúsztatott a zsebébe. Az
472 26 | tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka
473 26 | akármilyen késõ éjszaka is.~A kerületi fõnök úr gyönyörû
474 26 | be a tömlöcbe. De õ maga is fickándozott örömében, hogy
475 27 | szabad-e nekem magamnak is vezekelni érte?~Csodaszépen
476 28 | mint más esztendõben. Meg is osztottuk a boldogtalanokkal,
477 28 | én -, s az idén azoknak is hajába száradt a dió.~Matykó
478 28 | vele szárítani!~Magamnak is keresztülvillant a lelkemen
479 28 | még a holdvilágos éjszakát is. A fejsze után következett
480 28 | semmi egyéb. Egyszer már le is tettük a szerszámot, hiszen
481 28 | Mire odaértünk, már le is súrolgatta a fenekét, és
482 28 | Ahol ni, még azs a folt is rajta, amit azs öreg Tilinkó
483 28 | igenis van, kipp-kopp, azért is van - mintha ezt mondták
484 28 | Malajdokon még azs uccsát is diós rétessel kövezsik.~
485 28 | kincset?~- Azst én, nem is kicsit - mosolygott az öreg,
486 28 | a nagy csatorna. A lakói is elhagyták Nádországot. Mi
487 28 | magában lengjen-lobogjon, én is közévetettem a csóvát a
488 28 | mennek mindennap a temetõbe is, s elbeszélgetnek annál
489 29 | Aki nemcsak ígért: adott is, nemcsak reménységet bimbóztatott:
490 29 | bimbóztatott: gyümölcsöt is érlelt.~Igaz, nem olyan
491 29 | magukat a jövő tavaszig!~Ti is, öreg diófáim, aludjatok
492 29 | el nem marad tõlem. Most is itt hever a lábamnál, s
|