Rész, Fejezet

 1       1   |   tudott ütni az asztalra, hogy egyszerre kétfelé hasadt a teteje.~
 2       1   |  vigyorgásából, s ezért lobbant egyszerre haragra.~- Micsoda, hát
 3       3   |          és ha avval megdörgöl, egyszerre akkora leszek, mint a hét
 4       3   |       se láttam, de az ordítást egyszerre befejeztem.~- Mekkora az
 5       6   |         lett már, amelyik velem egyszerre született a házunk előtt,
 6       7   |       Reggel kiviszem a piacra.~Egyszerre kiment a szemembõl az álom.
 7       7   |        az öreg jószágtól, mikor egyszerre csak elejbe pöndörödik Málé
 8       7   |         a hold a hófelhõk közt.~Egyszerre csak halk beszéd üti meg
 9       9   |        lábával, de erre a szóra egyszerre lehuppant.~- Én vagyok a
10       9   |         de most nagy úr létemre egyszerre elfelejtettem a tudományomat.~-
11      10   |         is, meg az embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje velem.~-
12      11   |        muzsika dallama szerint.~Egyszerre olyan kápráztató lett a
13      11   |         sarokból a fürjecskénk.~Egyszerre elsötétült a kert, elhallgatott
14      11   |     szemérõl a pántlikafüvet, s egyszerre elpityeredett, mikor észrevette,
15      12   |      Összevillant a szemünk, és egyszerre kiáltottuk mindnyájan:~-
16      13   |         a zajongó nép meglátta, egyszerre olyan csönd lett, hogy egy
17      13   |         a tornácajtón beléptek, egyszerre megérezte a halottas gyertyáknak,
18      16   |        húrok csodálatos zengése egyszerre talpra riasztotta az egész
19      17   |    bizony még sírva fakadok, ha egyszerre meg nem nevettet valami.~
20      18   |       meg jött az első hívásra. Egyszerre elöntötték a muszkák a magyar
21      18   |     hány hét a világ? - dörmögi egyszerre valaki a hátam mögött.~Nagy
22      18   |    akkorát rántott rajtam, hogy egyszerre talpra ugrottam. Nem volt
23      21   |       kutya a nagyvárosban.~Hát egyszerre csak elénk gurul egy gömbölyű
24      23   |     volt még az arcomban, az is egyszerre elfakult. Minek néz engem
25      25   | fültövön az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét. De legalább
26      28   |     közel jártunk a nádszélhez. Egyszerre Tilinkó elkiáltotta magát:~-