Rész, Fejezet
1 1 | falu ott szedte a tûzre való targallyat.~- Jut is, marad
2 2 | szívtelen, kapzsi, magának való ember volt.~Egyszer ez a
3 3 | kivetni!~Nem éppen cethalnak való háló volt, de potykát lehetett
4 10 | tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre. A szeme
5 12 | ilyenkor Matykó. - Nem úrnak való az a nagy tanulás, csak
6 13 | Petykó.”~Éppen a temetés után való nap hozták haza Malajdoki
7 14 | Testét-lelkét megviselte a hazáért való raboskodás, és a hatalmas
8 14 | kötelesség.~A temetés után való nap én is bementem Tamás
9 14 | búcsúzni jöttem. Hozzám való nagy jóságukat holtom órájáig
10 17 | szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal,
11 18 | sehova. Nincs már nekem arra való lábam, elvitte az ágyúgolyó.
12 19 | bujdosás megszaggatta, árkokon való tanyázás elkente. A csákóm
13 19 | Bögre úrnak, mert tudni való, hogy nála fukarabb teremtése
14 21 | leszek. Nincs nekem ahhoz való türelmem. Hanem vívóiskolát
15 22 | ember, aki még az Úristennel való beszélgetésünket is kilesi? ‑
16 22 | arra is rájöttünk. Közülünk való volt a hírhordó, Holló Pálnak
17 23 | veszedelmes embernek nem való a tudomány. Még másokat
18 23 | kieszelted. Semmire se vagyok már való a világon, hanem nádi embernek
19 24 | sögit-zsugát.~Nem egy napra való munka volt az. Hetek teltek
20 24 | Hínár úszkál az alatt, nem való ott járni, csak a gólyának.
21 24 | a dolgom, hogy a télire való eleséget begyûjtsem. Az
22 27 | szomorú, csengés nélkül való hangon:~- Nem ismersz, Dióbél?
23 27 | elviseltem. De a hátam mögött való suttogásokat nem bírtam
24 27 | Visszaadtad az emberekben való hitemet, az élethez való
25 27 | való hitemet, az élethez való kedvemet. Nem nyomorúság
|