Rész, Fejezet

 1       1   |         madárral?~Erõs Törõcsik megint ráemelte a fejszét a fára,
 2       3   |   mélyföld, a farkától a fejéig megint egy mélyföld, de a pukkantója
 3       7   |            Lelkem, hova mén már megint?~- Mindjárt itt leszek.
 4       8   |       bokrétája is csalogatott: megint szerencsét kellene próbálni
 5       8   |    legyek a dolog felõl, másnap megint elõkotortam egy dinnyemagot.
 6       9   |        rám ne öltötte volna, az megint csak Matykó volt; s aki
 7      10   |       bokrok közt.~- Úgy látom, megint kincset keresett valami
 8      11   |    virág testvérkék azonban már megint elszunnyadtak. Rózsák kelyhe,
 9      12   |    súgta a fülembe:~- Tudom már megint, Dióbél!~A piacon nyüzsgött
10      13   |       haza hív bennünket, akkor megint találkozunk.~Úgy sírtak
11      13   |        gyerek. A kis Dióbél, az megint csak olyan csöndesen szipogott
12      14   |     Megütõdve néztem rá: ez már megint Matykó volt, nem Petykó.~
13      16   |         fogott bele, az ezredes megint elnevette magát, de most
14      16   |    cincogott. S a fülemülék már megint szóltak, mikor õ hajnal
15      17   |         kerülök-fordulok egyet, megint elõttem áll a vak koldus.~-
16      22   |    hékám - mormogott a morva, s megint visszabújt a helyére. De
17      23   |   nélkül.~Másfél esztendő múlva megint fölvittek a pléhnyakú úr
18      23   | istennyila.~- Majd egybeforr az megint. Hát édesapám, édesanyám?~-
19      23   |       erestenek ki többet, mert megint forradalmat akartál csinálni.
20      25   |      ahogy az országútra értek, megint elkezdett izgeni-mozgani,
21      26   |        is a kakastollas katonák megint vissza Hrosziancsik elé.~-
22      26   |       ha valami sépen fücsülök, megint adat érte ingyen kostot
23      26   |        neki érte.~Egy hét múlva megint eltûnt Tilinkó a nádasból,
24      26   |      magát.~- No, mi mekfan már megint teneked? - förmedt rá a
25      28   |  egymásra nézni, csak felvettük megint az ásót. Tovább, tovább!