Rész, Fejezet

 1       4   |     Tilinkó? - kérdezi tõle az édesanyám, keresgetve a legfényesebb
 2       4   | nyomakodna befelé az ajtón, ha édesanyám el nem hessegetné onnan
 3       4   |    béget a szalma - mosolygott édesanyám.~Apámat elfutotta a méreg,
 4       5   |        cselédem - simogatta ki édesanyám a szemembõl a kócos hajamat -,
 5       5   |        a vacsoránk - újságolta édesanyám.~Azám, csakhogy ahhoz a
 6       5   |         lelkecském - sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is
 7       5   |       a percben eszembe jutott édesanyám, s a falat nem ment le a
 8       5   |    ízesebb volt, mint azelõtt.~Édesanyám azonban nem örült meg a
 9       5   |        törülgette meg a szemét édesanyám. - Eltesszük a kenyeret
10       5   |    félteni, apja! - erõsködött édesanyám, s beletette a kenyeret
11       5   |      nem fogta, örült is annak édesanyám nagyon, mert így nekem adhatta.~-
12       5   |      adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak mindennapi
13       6   |   búnak eresztettem a fejemet, édesanyám mindig az ölébe vett, és
14       7   |      se kezét, se lábát. Én az édesanyám ölében ültem a padkán, s
15       7   |        ítéletidő! - sóhajtotta édesanyám magához szorítva. - Elviszi
16       7   |        a nagy csöndbe beleszól édesanyám:~- Hallja-e, apjuk? A cigánynak
17       7   |     csakugyan az történt, hogy édesanyám a ködmönkéje alá gombolta
18       7   |        a konyhában járt, mikor édesanyám álmából fölriadva utána
19       8   |     gyerekem - nevetett rám az édesanyám szeme.~A cifra gúnyába csak
20      15   |       Jaj, lelkem - szaladt be édesanyám -, de hát kicsi vagy ám
21      15   |        lehet szeretni a hazát, édesanyám - mosolyogtam el magam,
22      18   |      De én nem mehetek haza az édesanyám szoknyáján ülni. Nekem meg
23      23   |       az megint. Hát édesapám, édesanyám?~- Kösönik sépen a kérdésedet:
24      23   |   nyugodalma, mint most van.~- Édesanyám, szegény, nem köhög? Mindig