Rész, Fejezet

 1       3   |                               MAGAM, AZ ÖREG~Azt már elmondtam,
 2       4   |       leírom a nevét, most is magam elõtt látom, amikor napégette,
 3       5   |   megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet
 4       7   |     érte eds húsast, ha vóna. Magam raknám a sájába azs egeret,
 5       7   |     ez - mondotta Tamás úr.~- Magam is azt hiszem - felelte
 6       7   |     szóra, de csöndesen járj. Magam nyitom az ajtót.~Hajnali
 7       9   |      olyan egyformák vagytok.~Magam is úgy eltátottam rájuk
 8      10   |      voltam, hogy dió helyett magam bújhassak a gödörbe.~- Én...
 9      11   |       szökött a magasba, s én magam is táncra illegtem a titkos
10      12   |   Petykó! Malajdoki Petykó!~- Magam is úgy gondoltam - mosolygott
11      15   |    édesanyám - mosolyogtam el magam, az egyik karommal az egyiküket,
12      17   |      mink voltunk azok, és én magam voltam az a valóságos Hüvelyk
13      17   | terítettek. Ott telepedtem le magam is egy fölfordított hordón,
14      17   |  gyanakodva hegyezte a fülét, magam is elmosolyodtam:~- Jó ember,
15      17   |     világánál egy darabon.~Én magam fáradtan heveredtem le a
16      18   |      mind a két lábamat, hogy magam is utánuk estem. Csillagos,
17      18   |      voltam - mégis sajnáltam magam egy kicsit. Szülõfalumat,
18      18   |        s örömömben elsikoltom magam: - Nini, Tilinkó!~Õ volt
19      18   |    örülni, inkább szégyelltem magam, de Tilinkó a vállamra csapott:~-
20      22   |     Csak mikor ezen kiörültem magam, akkor gondoltam rá, hogy
21      26   |   emberi ábrázatot nem láttam magam körül. A mi vadonunkba nem
22      26   |  vadzs se. Elég lesek én neki magam is. Én edzsenesen a tömlöcsbe
23      29   |      Hanem azért nem maradtam magam. Körüllebeg azoknak a képe,