Rész, Fejezet

 1       1   |     Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd megtanítom én!~Szóra
 2       1   |        Odább, hé! - rázta le õket magáról egy fordulással,
 3       1   |  visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot meg
 4       6   |  királyfi fiad van, szólítsd õket elõ. Aranyos nyilakkal vegyék
 5       8   |      véteknek tartotta volna õket, ha pedig magánál tartja,
 6       8   |     kifülelte. Ezért kellett õket elásni éjnek éjszakáján.~
 7       8   |      hanem olvasni is tudtam õket. Tamás úr maga tanított
 8       8   |      De ha nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd
 9       9   |  vissza sem viszem ám többet õket. Elég volt a bécsi módiból,
10      10   | szebb lenne, ha elültetnétek õket. Pongrác apó se sajnálná
11      10   |   Nekem sincs. Én eldobáltam õket még az erdõben. Mókust akartam
12      11   |     voltak, hogy nem gyõztem õket megolvasni. Azt hiszem,
13      13   |    élünk, öt falu népe vágja õket miszlikbe, ha ide be merik
14      13   |  rabkórházban sorra csókolta õket egy szegény vak ember, aki
15      15   |    Éppen most eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~Azzal
16      17   |      pirossapkások kergették õket a tábori tüzek világánál
17      19   | sorba, forgatta, számolgatta õket. Ni, ez volt az elsõ, amit
18      19   |    Tilinkó. Maga mellé vette õket Bögre úr, és megkopogtatta
19      19   |     a konyhára, letessékelte õket a terített asztalhoz:~-
20      23   |      sír, amelyikbe temettük õket.~Kétségbeesetten ráztam
21      28   |   szél az ágakról beleszórta õket a gödörbe.~- No - szólalt