Rész, Fejezet

 1       2   |        tesszük a parasztot - súgta oda a hopmester az uraságnak,
 2       2   |            a kanalát - hunyorított oda az uraságra.~De senki se
 3       4   |          se vettük, csak mikor már oda volt tûzve a putri-viskója
 4       6   |           igazi bal füléhez kapott oda.~- Hej, mákos béles, ez
 5       7   |             mindig nyitott kapujú, oda botorkált be. Valami lármát
 6       7   |            az ajtó elõtt. Szaladok oda, kinyitom: hát ott áll a
 7      12   |           teremtette? - furakodott oda Matykó, csúfolódóan húzva
 8      13   |         addig is tudjak rólad, míg oda vagyok, mindennap írj nekem
 9      15   |         jöttment ott? - horkantott oda gorombán Málé Tót. - Tán
10      15   |             No, Málé Tót, mindjárt oda lesz a becsület! Ezt a csúfságot
11      15   |            belõle kettõt.~- Látom, oda készültök, ahova én: Kossuth
12      17   |            mi drágasága volt, mind oda hányta rakásra.~- A hazának
13      22   |            akartunk álmodozni. No, oda nem jött utánunk a német,
14      23   |         apadt el elõlem a víz. Nem oda Buda: beszegõdöm Libór mesterhez
15      23   | foltozóvarga; Libór mester is csak oda küldje a csizmáját, vetek
16      24   |           már lehet menni sétálni. Oda is bekukkanthatunk, ahová
17      25   |            alázatosan dörgölõdzött oda a lábához:~- Gyuri-i-i,
18      26   |           Az meg titkolódzva súgta oda neki a szája sarkából:~-
19      28   |           Lélekszakadva szaladtunk oda: hát mégiscsak igaza volt
20      28   |            rajkó - azst mondzsa -, oda azs örökség.” Hiába, csak
21      29   |          írok. Csuri, a nádi róka. Oda se néz öreg barátom annak