Rész, Fejezet

 1       1   |        az erdõm. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek volna
 2       6   |         még most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz
 3       7   | őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom róla, amit most tudok.~-
 4       8   |     tudsz olvasni, Dióbél?~- Meg tudom olvasni, hogy a szarkafészekben
 5      11   |       sugarán szálltak-e, én nem tudom, de annyian voltak, hogy
 6      11   |   egyenesen az Úristenhez száll. Tudom már az utat a mennybe!~S
 7      12   |      boldogan súgta a fülembe:~- Tudom már megint, Dióbél!~A piacon
 8      12   |   mondani?~- Én... én... már nem tudom... én azt tudom... - buggyant
 9      12   |          már nem tudom... én azt tudom... - buggyant ki a könny
10      12   |      esett nekem legjobban, mert tudom, hogy ezt szívbõl cselekedted.~
11      14   |            nagy örömet mondok.~- Tudom én azt, fiam - kapta fel
12      15   |             hanem édesapádat nem tudom, mi leli.~Édesapám föltarisznyázva
13      15   |      hova, édesapám?~- Még én se tudom, édes fiam. Ahol a haza
14      18   |       bírta tovább a táncot, nem tudom én azt megmondani. Valami
15      22   |         éntõlem nem.~- Hátha már tudom is! - mosolygott Matykó
16      22   |          vitéz hadnagy úr. Úgyis tudom, azt félted tõlem.~Azzal
17      23   |  elfogadjam az alamizsnáját?~Nem tudom, mit teszek az aranyakkal
18      24   |     kiszökött-e a fészkébõl, nem tudom, de olyan keservesen vonított,
19      25   |          volna mondani:~- Látod, tudom én, mi a tisztesség, ezzel
20      25   |           Udzs lehet, teneked is tudom hasnodat venni.~Azzal betessékelte