Rész, Fejezet

 1       2   |    deákul se tud a jámbor.~- Az bizony lehet, urak - mosolyodott
 2       3   |       bácsi?~Hát nem fázott, az bizony, mert összeforrázva úszott
 3       5   |      háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük.
 4       5   |      kenyeret, haját, bélét.~Én bizony jobban szerettem volna,
 5       6   |      akkor korona és lepény.~De bizony úgy fúródott bele a krajcáron
 6      10   |         szaladt teljesíteni. De bizony most már hússzor is ki kell
 7      13   |     idegenek olvassák föl neki.~Bizony az idegenek se soká olvasták
 8      15   | másikkal a másikukat ölelve át.~Bizony ránk estellett már, mire
 9      15   |        tõlünk a Malajdokiak.~De bizony még a cselédjei se maradtak
10      16   |        a kezsembe, vagy se.~Hát bizony nem olyan idõk következtek
11      16   |        a bajtársai közé ért.~De bizony aludtunk mi mind a két fülünkre.
12      17   |       könnybe lábad a szemem. S bizony még sírva fakadok, ha egyszerre
13      22   |  hírhordó, Holló Pálnak hívták. Bizony nem érdemelte meg ezt a
14      24   |      subát kerített Tilinkó. Én bizony nem mertem megkérdezni,
15      24   |      tartott a nádországi élet?~Bizony mink nem tartottunk volna
16      26   |     vissza még éjszakára se. De bizony még másnap is hiába vártam.
17      26   |       már nincs fütyülhetnékje, bizony lefülelték, és bedugták
18      26   |         vele?~Rosszjancsi úrnak bizony hajat se sokat adott az
19      28   |    mondtam volna én ezst neked? Bizony még belehajigáltad volna