Rész, Fejezet

 1       5   |   mikor a gazdag Hamar Heverné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~-
 2       8   |       édes gyerekem - nevetett rám az édesanyám szeme.~A cifra
 3       8   |      baj, gazduram? - nevetett rám édesapám.~- Még most se
 4       9   |      vagy legalábbis a nyelvét rám ne öltötte volna, az megint
 5       9   |    legalább a lenvirágszemével rám ne mosolygott volna, az
 6      12   |         Ugyan, Petykó, írd föl rám valami takarosan az egyszeregyet!~
 7      13   | elbúcsúzzam tõletek. Haragszik rám a császár, el akar fogatni.
 8      14   |       mennél, Dióbél? - nézett rám szomorúan az öregúr. - Hát
 9      18   |        se szólalt meg.~Pergett rám a harmat, és pergett a szemembõl
10      18   |        ágyúgolyónak, s derékig rám túrta a földet. Eszembe
11      19   |    elhiddsed nekem - pislogott rám a bokros szemöldöke alól -,
12      21   |    becsületes szabómester, aki rám bízta az üzleti könyvei
13      23   |   irodámba, holnap azt mondják rám, hogy összeesküvőkkel cimborálok,
14      26   |     öreg Tilinkót - kacsintott rám ilyenkor -, és van azs én
15      26   |   Egyszer azonban mégis nagyon rám ijesztett az öreg cimbora.
16      27   |      más világ lesz, ott nincs rám szükség. Az emberek az utcán
17      29   |      Dióbél fájáról rikoltozik rám: - Kell-e dió, fiú?~Eredj,