Rész, Fejezet

 1       1   |       minden tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen
 2       2   |     Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám
 3       2   |   tanul.~Most aztán az íródeák állt elõ. Ez olyan kérdést adott
 4       2   |   közepét. Annál hányivetibben állt elõ a hopmester.~- No, paraszt,
 5       4   |        a tagadás, sõt még neki állt feljebb.~- Hát ez a becsület,
 6       7   |       megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„Istennek
 7      10   |     velük lõni.~- Nem baj az - állt elõ Petykó -, nekem megvan
 8      11   | testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette, és akármilyen
 9      12   |        sodrából.~- Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -, mához
10      12   |     hintóról, mikor már elejbe állt egy nagy szakállú öregember,
11      14   |        úr lehorgasztott fejjel állt mellette.~
12      15   |       Édesapám föltarisznyázva állt a kamrában. Deres bajusza
13      16   |        piros nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe
14      25   |     ezs a malacska engem hív - állt meg tûnõdve Tilinkó. - Azst
15      25   |    elharapta kínjában.~„Nini - állt meg pihenni egy kicsit -,
16      26   |      ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt mondta Hrosziancsik:~-
17      27   | szétvált elõttünk a nád, s ott állt a vendég. Szép szál ember,