Rész, Fejezet

 1       1   |         mikor idebent vagyok - nevetett a francia a szeme közé,
 2       2   |      I-ha-ha-há, i-há, i-há! - nevetett csúfondárosan, s még a fülét
 3       4   |      Bolond vagy te, Tilinkó - nevetett az apám -, hiszen a villámhárítót
 4       4   |     még rajta van a bárányon - nevetett apám.~- Hát a faddsu? -
 5       6   | lángost!”~Ezen aztán szülém is nevetett meg én is, ámbár biz én
 6       8   |      királyfi, édes gyerekem - nevetett rám az édesanyám szeme.~
 7       8   |        is.~- Én azt se bánom - nevetett apám. - Tégy vele próbát.
 8       8   |  vertek.~- Mi baj, gazduram? - nevetett rám édesapám.~- Még most
 9       8   |       édesapám?~Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem
10       9   |     magához.~- Csak az a baj - nevetett boldogan -, hogy meg nem
11      13   |      Nem úgy lesz az, öregem - nevetett Gáspár úr. - Te is jobban
12      13   |     krumplipuskával, és nagyot nevetett, hogy megijesztett bennünket.~
13      16   |        szándékkal jársz itt? - nevetett az ezredes.~- Be akarok
14      18   | keresnem a katonáimat.~Tilinkó nevetett, de úgy, mintha nyúznák.
15      26   |       szabadságot siratja; aki nevetett, az meg bizonyosan annak
16      27   |     mintha az Isten ezer szeme nevetett volna le ránk. Meleg harmat