Rész, Fejezet

 1       7   |      estefelé nem tudott már nézni bennünket. Bár alig volt jártányi
 2       7   |       mezei egér, körülszalad vele bennünket, mutatja nagy büszkén mind
 3       9   |          szédelegtünk, úgy gyötört bennünket a szomjúság. Alig vártuk,
 4      10   |     örömében. Mindjárt meginvitált bennünket ebédre. Fõz õ, azt mondja,
 5      11   |             Aztán magunkra hagyott bennünket, de elõbb olyan melegen
 6      12   |          magyar hazafi látogat meg bennünket, Kossuth Lajosnak hívják.
 7      13   |     fenekén is. Majd ha a haza hív bennünket, akkor megint találkozunk.~
 8      13   |        nevetett, hogy megijesztett bennünket.~Két hét beletelt, mire
 9      14   |    szemeivel, de néha odaszólított bennünket magához:~- Petykó fiam!
10      16   | strázsamesterre, hogy tanítson meg bennünket katonásan állni.~- Mert
11      16   |       Sárréten jártunk, ott is ért bennünket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak
12      17   |  marsoltunk már, mikor megállított bennünket Tápiószele.~Tápiószele ma
13      18   |           se. Világosnál körülvett bennünket a tenger muska, lerakatták
14      22   |      módját, mivel bosszantson meg bennünket. Esti harangszó után katonát
15      24   |       rókát - annyira megszeretett bennünket, hogy tavaszra se hagyott
16      25   |            félek, eccser itt hádzs bennünket a malacska, ost vissamén