Rész, Fejezet

 1       2   |            No, ebben igazad van, fiam - húzódott hátra mosolyogva
 2       5   |        Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem
 3       7   |             Havat hányjunk-e rá, fiam? - kérdezte Tamás úr.~-
 4      10   |             Annyit mondok neked, fiam, hogy nem engedem elvenni
 5      11   | ereszteni a karjából.~- Drága jó fiam - csókolgatta a kipirult
 6      12   |       karon fogta Petykót:~- No, fiam, most már rajtad a sor.
 7      13   |    küszöbön a szívéhez az apa.~- Fiam, én szegény fiam! - támolygott
 8      13   |          apa.~- Fiam, én szegény fiam! - támolygott a vak ember
 9      14   |      bennünket magához:~- Petykó fiam! Dióbél! Gyertek, vezessetek
10      14   |          mondok.~- Tudom én azt, fiam - kapta fel a fejét a vak
11      14   |             Vezéreljen az Isten, fiam - borult a nyakamba Tamás
12      15   |            Még én se tudom, édes fiam. Ahol a haza hasznom veheti.
13      15   |     elébe.~- Hát hogy lesz, édes fiam?~- Hát így e! - akasztottam
14      16   |  teremtett.~- No, majd megválik, fiam - mondta barátságosan az
15      18   |          Hol van azs már, Dióbél fiam! Kis mise, nagy mise, nincs