Rész, Fejezet

 1       5   |     Tán fürjecskét? - ugrottam elé lelkendezve.~- Többet ér
 2      11   |      magát, és odaállt az apja elé.~- Édesapám, tessék nekem
 3      12   |     vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra már boldogan súgta
 4      12   |         s odaállt a nagy ember elé.~- Érdemes férfiú... - fogott
 5      13   |         támolygott a vak ember elé az öreg ember. - Magához
 6      14   |      karosszékben ült, és maga elé meredt világtalan szemeivel,
 7      14   |   elüldögélni és suttogni maga elé, és azt Matykónak hallgatni
 8      16   |     egyszer véletlenül a szeme elé került, megismerte és rákiáltott:~-
 9      19   |      út, nekem többet a szemem elé ne kerülj, mert aki az én
10      22   | épületben egy aranygalléros úr elé állítottak, aki keményen
11      23   |       fölvittek a pléhnyakú úr elé, aki tudtomra adta, hogy
12      23   |     négy. Be se eresztett maga elé a jó lélek.~Még most se
13      26   |      vitette is a jámbort maga elé.~- Hod merted te nekem pfütyölni? -
14      26   |     megint vissza Hrosziancsik elé.~- Mit megcsinálsz mekint,
15      28   |    karjára a feje, bámult maga elé. Nézte, hogy milyen szépen