Rész, Fejezet

 1       2   |       úr a szegény emberrel - nézett föl édesapám meghökkenve
 2       7   | rosszat sejtett, és dideregve nézett utána az ablakon keresztül.
 3       7   |       éhség gyötri otthon!” - nézett föl panaszosan a csillagtalan
 4       7   |       karikára meredt szemmel nézett utánuk.~„A senki kincse
 5       7   |    minden.~- Én jó istenem! - nézett föl anyám az ég felé.~Az
 6       8   | tartott Kossuth Lajossal.~Úgy nézett rá, mint a napra, s úgy
 7       9   |     megbékült is, idegenkedve nézett az apjára. Petykó mindig
 8      12   |      nagy fekete tábla is úgy nézett rá, mintha szeretne megindulni
 9      12   |    aztán kimeresztett szemmel nézett körül. Kereste a többi szép
10      13   | fiához. Egy kicsit elborultan nézett rá, aztán lehajolt hozzá,
11      14   |        Hová mennél, Dióbél? - nézett rám szomorúan az öregúr. -
12      14   |   karral, keserû mosolygással nézett utánam. Tamás úr lehorgasztott
13      20   |       a fejét.~- Hát aztán? - nézett rá Matykó.~- Mondom, Hrosziancsik