Rész, Fejezet
1 1 | Erõs Törõcsiknek hívták. Én már csak hírébõl ismertem, nemcsak
2 1 | országban a franciával, akkor már hajlott korú ember volt,
3 1 | hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok -
4 1 | erdõbe.~Akkorra ott várta már a fél falu, s leste szörnyûködve,
5 1 | is vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre
6 1 | közt.~- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - lökött
7 2 | édesapámnak is. Csakhogy õ már nem Erõs Törõcsik volt,
8 2 | borbély rég elfeledkezett már a szamaras emberrõl, mikor
9 2 | kiszólt az utcára:~- Jöhetsz már, cimborám!~Abban a percben
10 2 | szamárka tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem az árát.~-
11 2 | kend isten hírével.~- Az már beszéd - dugta zsebre apám
12 2 | fejét a jobbágy.~- No, ha már éppen a jó Istenrõl beszél
13 3 | MAGAM, AZ ÖREG~Azt már elmondtam, milyen ember
14 3 | hét bölcs mester. Hát most már azt is el kell mondanom,
15 3 | keresztelt Pálnak a pap. S már csak azért se lehet rólam
16 3 | kicsire maradtam a növésben. Már az ötödik esztendõmben jártam,
17 3 | csónak felé: benne lesz-e már az íneresztõ fû?~Az íneresztõ
18 3 | giliszta.~No, erre aztán már igazán eltört a mécses.
19 3 | Pedig gondját viselem ám. Már enni is adtam neki.~- Mit
20 3 | hanem a dézsát is.~- Ezt már érdemes ám megnézni. Úgy
21 3 | mosáshoz forralt. Ebben aztán már nem fázik, ugye, Bedegi
22 4 | hát mi a macskának bántod már az ilyen holmit? Hisz úgyse
23 4 | Tilinkó -, hadd lett volna már eccser valami olyan is a
24 4 | Észre se vettük, csak mikor már oda volt tûzve a putri-viskója
25 4 | putri-viskója hegyibe.~- Hát ez meg már mire jó itt, Tilinkó? -
26 4 | báránybõr süveget is.~- Azs már tesi, hát még? - nyílt ki
27 4 | fõzhetsz vele ürgét.~- Azs már beséd. Hát még?~- Ejnye,
28 4 | bárányt.~- A hegedihúrt már nem is kérdezem. Azs is
29 5 | sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr lett,
30 5 | tarisznyát.~Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma.
31 5 | kérdezte tõlem.~De én már nem vártam a mézet. Szaladtam
32 5 | Szaladtam kifelé a kenyérrel, s már a kisajtóban beleharaptam.
33 5 | belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint
34 5 | visszakínálta az ajándékot.~- Én már megettem a másik karajt -
35 5 | erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot.
36 5 | hazajön a szõlõbõl.~Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar
37 5 | fenekén. Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta,
38 6 | ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik velem egyszerre
39 6 | se jármozta az ökröket, már akkor a falra volt szögezve
40 7 | nem lett volna. Mert arra már igen öreg volt, hogy verebet
41 7 | világított be a hasadt ablakon.~Már szinte belebóbiskoltuk magunkat
42 7 | helyette egy gondolatot. Én már félálomban voltam, mikor
43 7 | kelletlenül:~- Nem bánom már én, asszony, akármit csinálsz!~
44 7 | eladó az az állat?~- Hát... már... izé... hogyha éppen hát -
45 7 | jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat is eladjátok?
46 7 | elõtte, erõt vett magán. Már szinte látta, hogy párázik
47 7 | földhöz akarná vágni.~De már erre anyámnak is elszakadt
48 7 | szülém orcája, s utoljára már olyan hangosra vette a szót,
49 7 | édesapám estefelé nem tudott már nézni bennünket. Bár alig
50 7 | hóban.~- Elég mély lesz már ez - mondotta Tamás úr.~-
51 7 | utánuk.~„A senki kincse már ez - dobbant nagyot a szíve. -
52 7 | mindjárt hazahozni. Hátha azóta már meg is találta valaki!”~
53 7 | futott ki az éjszakába, s már a konyhában járt, mikor
54 7 | kiáltott:~- Lelkem, hova mén már megint?~- Mindjárt itt leszek.
55 7 | a házra. Sötétek voltak már az ablakok, csak az egyiken
56 7 | Hajnali misére csendítettek már, mikor a jobbágy elhagyta
57 7 | félj, ebben az életben én már meg nem feledkezem rólad.~
58 8 | nagyon veszedelmesek. Bécsben már akkor nagyon féltek a fiatal
59 8 | éjszakáján.~Persze nekem már a bajuszom kezdett ütközni,
60 8 | nyáron sose dolgozott.~- Most már igazán olyan vagy, mint
61 8 | adni, ami illeti. Hát most már hadd hallom csak, engem
62 8 | aztán, hogy issza ki most már a tányérból a vizet. De
63 8 | Hát aztán olvasni tudsz-e már?~- Tudok.~- Mit tudsz olvasni,
64 8 | kacagott az öregúr -, mert én már rég nem szoktam tojást olvasni
65 8 | csikó.~Egy-két hónap múlva már nemcsak néztem a leveleket,
66 8 | tudományokkal, hanem tavasz fele már nem volt maradásom a kastélyban.
67 8 | Bibolygós Bedegivel, hátha most már megtalálnánk azt az íneresztõ
68 8 | három nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot
69 8 | elõkotortam egy dinnyemagot. Ennek már vékony kis zöld bajusza
70 8 | Szaladtam vele apámhoz, és már messzirõl dicsekedtem neki:~-
71 8 | dicsekedtem neki:~- De ez már csak megfogta, ugye, édesapám?~
72 8 | tépted ki, te bolondos? Most már odavan az egész kerted.~
73 9 | a vállamra -, te leszel már az én unokám ezután, öreg
74 9 | ezután, öreg ember vagyok már én, közel a napáldozatom,
75 9 | mikor nagyon belefáradtam már a futkározásba -, hogy tebelõled
76 9 | szelíden Petykó.~Matykót már kérdezni se kellett, õ kérdezetten
77 9 | Tamás úr a bajuszát.~De erre már az ökörszem is elnevette
78 9 | pártját fogni egy sárgarigó. Már éppen le akarta csekkenteni
79 9 | akarta csekkenteni a szárát, már az ollóját is szétnyitotta,
80 9 | fahegybe mászni?~Matykó már akkor fönt volt a fél lábával,
81 9 | bozontos szemöldöke alól.~- De már látom, mégiscsak én vagyok
82 10 | a hárman talpon voltunk már elsõ kakasszóra, s nekivágtunk
83 10 | tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác apó, s tisztelet-becsület
84 10 | tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre. A szeme se
85 10 | jágerségre. A szeme se jó már, az ereje is elfogyott,
86 10 | is elfogyott, s nem tud már parancsolni se. Ügyet se
87 10 | parancsolni se. Ügyet se vetnek már az ilyen öreg emberre az
88 10 | holló szemét.~Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdõbe
89 10 | nyugtassa szegényt. Most már vége. A fának is, meg az
90 10 | Hányadik esztendõdet gázolod már? - kérdezte az öreg uraság
91 10 | duplán látok. Az én szemem már kettõt mutat, ahol egy róka
92 10 | szakállát a kacagás -, most már azt is elhisszük, hogy soha
93 10 | mint most.~A jáger most már egész nekibátorodott mosollyal
94 10 | teljesíteni. De bizony most már hússzor is ki kell adnom
95 10 | míg megfogadják.~De erre már a Gáspár úr komoly arcán
96 10 | vele öregkorotokban, hogy már gyermekkorotokban erdõt
97 10 | nekiörültünk a diófaültetésnek. Én már fúrtam is a fészket a földbe
98 10 | hazafelé az erdõbõl, a szélére már odalátszott a Cipóhalom.
99 10 | Gáspár úr az apjának.~- Már az én gyermekkoromban is
100 11 | válok el a testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette,
101 11 | gyerekszobába. Kisvártatva már olyan vígan fütyörészett,
102 11 | semmi nesz. A fülemülék már aludtak, a fecskék még nem
103 11 | türelmesen, mikor kiáltják már: „Szabad!”~Egyszer aztán
104 11 | a többiek.~Mi lesz most már õvele? Ki mutatja meg neki
105 11 | virág testvérkék azonban már megint elszunnyadtak. Rózsák
106 11 | tudta senki, senki. Pedig már kezdett mosolyogni a hajnal,
107 11 | Úristenhez száll. Tudom már az utat a mennybe!~S azzal
108 12 | kisdeákkoromra, összefolyik már elõttem minden, mint hajnali
109 12 | hullajtott soha. Csak mikor már kiment a kapun, olyankor
110 12 | Petykót. - Ide hallgass, én már meg is csináltam a köszöntõ
111 12 | csakhogy az utolsó reggel már nem tudta olyan szépen elmondani
112 12 | nagyvendéglő elé, akkorra már boldogan súgta a fülembe:~-
113 12 | súgta a fülembe:~- Tudom már megint, Dióbél!~A piacon
114 12 | végén, s nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.~-
115 12 | szállt a hintóról, mikor már elejbe állt egy nagy szakállú
116 12 | Kossuthra a virágot, hogy már alig látszott ki a bokréták
117 12 | bokréták közül.~Alig álltunk már a lábunkon, mikor Biczók
118 12 | Petykót:~- No, fiam, most már rajtad a sor. Csak bátran,
119 12 | próbálkozott még egyszer, de most már reszketett, mint az öreg
120 12 | akarsz mondani?~- Én... én... már nem tudom... én azt tudom... -
121 12 | magát huszárosan Petykó, s már akkor vetette is a bukfencet,
122 12 | nem kellett emelni, mert már az akkor ott ült a bakon.
123 13 | vinni a császár katonái. De már azt az egyet meg nem teszik,
124 13 | becsületes magyart. Hát én most már többet ilyeneket nem híresztelek.
125 13 | vótam, de ezsentúl most már mi lesek?~A két gyerektõl
126 13 | hajnallott, mikor a katonák már közrefogták Gáspár urat.
127 13 | Mikor visszatértünk, akkor már az ajtó mögül ugrott elénk
128 13 | volt a vállán.~Tamás úr már lovas embereket akart utána
129 13 | neki legjobban, hogy ezután már a Petykó leveleit is idegenek
130 13 | soká olvasták pedig. Petykó már régen köhécselt, s az olmützi
131 13 | szegény vak ember, aki tudta már, hogy õrajta nem segít a
132 13 | Bátran hazaereszthették már Malajdoki Gáspárt - szegény
133 14 | parancsolat, hogy Matykót most már mindenki Petykónak szólítsa,
134 14 | a füle hallatára, mintha már régen rozmaringgá meg violává
135 14 | Nos, kis Matykó, unod-e már magad odalent a nagy magánosságban?
136 14 | elragadt õrá is, és most már senki se tud nevetni a mi
137 14 | Kossuth Lajos is kiszabadult már, de arra is csak bólintott
138 14 | nagyocska deákok voltunk már akkor, mikor egyszer Bögre
139 14 | nemes jótevõmnek, akkorra már megállt a szíve dobogása.
140 14 | malajdokiak. Rebesgették már, hogy vérrel kell megvédeni
141 14 | az öregúr. - Hát meguntad már a malajdoki kastélyt?~-
142 14 | hasznom lehetne venni. De én már fél lábbal a koporsóban
143 14 | Megütõdve néztem rá: ez már megint Matykó volt, nem
144 15 | nem öregember. Édesapám már eleget dolgozott a hazáért,
145 15 | dolgozott a hazáért, most már én vagyok a soros.~- Jaj,
146 15 | át.~Bizony ránk estellett már, mire az anyám beleegyezett
147 15 | megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
148 15 | aranyat? Ötven aranyért már csak megbillentheti a sapkáját
149 15 | Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Málé
150 15 | uramat -, nekem is van most már annyi aranyam, mint kegyelmednek,
151 15 | elõbb, mint kelméd nekem?~De már erre egészen meghökkent
152 15 | ráförmedt az öregre:~- Hát már mért köszönnék én kendnek,
153 16 | diófához. Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak
154 16 | rántotta végig, akkorra már hetedhét fûzfa ellen zümmögtek
155 16 | s akire leütött, annak már nem használt a forrasztófû.~
156 16 | fölfelé a nyakamat.~- Ezt már szeretem - ütött vállamra
157 16 | cigányért.~- No, more, most lesz már, ami sose volt még. Villám
158 16 | elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát akkor inkább
159 16 | cincogtatni. Egy‑két hét múlva már benne voltunk a nagy lakodalomban,
160 16 | szelíd öregember vagyok már én, és azt tartom, hogy
161 16 | kardnak erezné magát.~Mikor már az ötödik csatában kergettük
162 16 | fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott.
163 16 | cincogott. S a fülemülék már megint szóltak, mikor õ
164 16 | legények el is felejtették már, hogy került közéjük az
165 16 | Régen salonnát pirítottam már én õnála - felelte egy kicsit
166 16 | bocsánatkérõen a kincset, s már elõhúzta a vonót is, mikor
167 16 | mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott
168 16 | fejjel menekültek vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb
169 16 | mellére.~Elhagyni azonban már másnap elhagyta. Nemcsak
170 17 | ezredestől. Ő nem is ezredes volt már akkor, hanem tábornok. Guyon
171 17 | történetírás. Én se káplár voltam már, hanem hadnagy, Dióbél hadnagy -
172 17 | Jó fél napig marsoltunk már, mikor megállított bennünket
173 17 | tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
174 17 | egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülöttem.
175 17 | akinek hírét se hallottam már vagy fél esztendeje.~- Mi
176 17 | köpenyegem rostává lyuggatták már a golyók.~- Biz igen, lelkem -
177 17 | földön. Csakugyan több volt már azon a lyuk, mint a posztó.~
178 17 | dobáltak a köpönyegre.~- Van már hadikincstárunk is - mosolyogtam,
179 17 | hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy csengett,
180 17 | is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~-
181 17 | fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogtam szakaszom
182 17 | nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtattam
183 18 | VILÁGOS UTÁN~Szaladt már az osztrák mindenfelé a
184 18 | szememet fölnyitottam. Nem volt már ott se magyar tábor, se
185 18 | olyan csendes ember volt már, hogy azóta se szólalt meg.~
186 18 | kergetnek.~- Nem szaladok én már sehova. Nincs már nekem
187 18 | szaladok én már sehova. Nincs már nekem arra való lábam, elvitte
188 18 | elvitte az ágyúgolyó. Én már csak itt pusztulok el. De
189 18 | itt pusztulok el. De most már azt se bánom, te legalább
190 18 | mehetsz, Tilinkó, ha neked már elég volt a szabadságból -
191 18 | kerezsd, bibas.~De erre már egészen fölmérgesedtem.
192 18 | Madzsar hadsereg? Hol van azs már, Dióbél fiam! Kis mise,
193 19 | városokat kerültük, mert azokban már mindenütt az ellenség volt
194 19 | ese lett nadzsobb. Most már egés feje búbjáig ér a homloka.
195 19 | magamon. Olyan rongyos volt már az én ruhám is, hogy bátran
196 19 | mondta el Tilinkó, mikor már közel jártunk a malajdoki
197 19 | malajdoki határhoz. Az ég alján már ködlött a Cipóhalom, mikor
198 19 | úrral többet ez életben már nem találkozom.~Úgy volt
199 19 | a gazdájához, nem tudott már õ anélkül élni, hogy neki
200 19 | reggel a napiparancsot. Annak már értett a szeme járásából
201 19 | szeme járásából is. Most már leginkább csak arról, mert
202 19 | hogy õ a világ számára már meghalt. Egész nap jött-ment
203 19 | vasládába. Hiszen a jobbágyok már nem adóztak az uraságnak,
204 19 | elöregedett a családfõ, akkor már életében elkészíttette az
205 19 | Bögre úr.~- Ezt az egyet már meg nem tehetem, nagy uram!
206 19 | szentképre. Érted-e? És most már innen föl is út, le is út,
207 19 | nehezen meg is kapta, de már többet sose fogadta kegyelmébe
208 19 | öreg csizma, amelyiknek már régen lekéredzett a sarka.~-
209 19 | a halál szót fogad. Itt már õ nem tehet semmit. Ami
210 19 | Milyen módosan rakta az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany
211 19 | parancs, parancs.~Tüzet rakott már a téli nap az ég alján,
212 19 | Malajdoki Tamás nem szólt már semmit, se a lekonyult fejét
213 20 | tudni, igaz-e az, hogy most már a magyar embernek nem lesz
214 20 | nem engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~- Az most itten
215 20 | haragú is. Mind elmúlt az már. Sok könnyem mosta fehérre
216 20 | labda, amelyik kirepedezett már a sok falhozverésben. Két
217 21 | Pestre, de hát itt most már mi lesz velünk?~- Éhen veszünk
218 21 | annyit, hogy majd szétvetette már a fejünket a tudomány.~Így
219 21 | esztendõnk. A végét gázoltuk már a másodiknak is, mikor egyszer
220 21 | tudod-e te azt, hogy én már második esztendeje a te
221 21 | lendít rajtunk valamit. Unom már a sok sült tököt.~Nem akartam
222 21 | vállaljon, mint én, de arra már nem volt elég büszke, hogy
223 22 | Legalább éntõlem nem.~- Hátha már tudom is! - mosolygott Matykó
224 22 | visszabújt a helyére. De akkorra már odarobogott Vas Elek is.~
225 22 | Az enyém? Olló Pál.~De már ennek belevilágított a katona
226 22 | Hanem a harmadik gondolatom már megkönnyebbített. Hiszen
227 22 | pléhnyakú, akkor nem fog már éhen halni. Nem kell neki
228 22 | hát énbelõlem mi lesz most már? Bánom is én. Az már a pléhnyakú
229 22 | most már? Bánom is én. Az már a pléhnyakú dolga.~
230 23 | tudtomra adta, hogy most már mehetek, amerre látok. Csak
231 23 | főnökömnek, őnála nélkül azóta már a kakas se kukorékolna maga
232 23 | kedves öcsém, magamért már nem sokat félek senki hatalmától.
233 23 | amiatt a te fejed. Elhadzsta már a köhögést.~- Kedves öreg
234 23 | édesapám portáján?~- Bizs ott már nemigen van, Dióbél. Kettõjüknek
235 23 | Hát azs öreg Tilinkó már senki se teneked? Hát azs
236 23 | kieszelted. Semmire se vagyok már való a világon, hanem nádi
237 23 | Szaladjunk, Tilinkó, mert már nagyon vágyom innen a farkasok
238 24 | gunyhójában.~- Hát most már mit ennél, édes mézsem? -
239 24 | gyermekkorom óta se.~Melegük volt már a szúnyogoknak, mikor másnap
240 24 | olyan vadsubák.~- Nos, most már lehet menni sétálni. Oda
241 24 | nyáron nem erest a vízs, most már van gerendája, mert befadzsott.~
242 25 | vadlibát lesni.~Lehetett már a malacka olyan háromfertály
243 25 | vagy, mert holnap ilyenkor már tepsibe fektet Tilinkó.~
244 25 | a bunda.~Tilinkó azonban már hajnalhasadtán útban volt
245 25 | észrevette a szerencsét már a második dûlõben. A szerencse
246 25 | Télire lehúznák a mázsát. S már indult volna hazafelé, mikor
247 25 | nekiiramodott a falunak.~„Ha már serencsét adott azs isten,
248 25 | fáradtságtól. Pedig most már a tarisznyáért is vissza
249 25 | szava.~Bezzeg nem haragudott már Tilinkó, hanem letérdelt
250 25 | azt mondta, hogy nem eszik már õ többet korpát se.~- Segény
251 26 | emberek közé jársz. Nincs már minekünk semmi közünk ahhoz
252 26 | mondta Tilinkó, hogy neki már nincs fütyülhetnékje, bizony
253 26 | csücsörödött a szája. De most már cifrázta ám, mint a szûcs
254 26 | hogy a fõnök urat most már végképp elöntötte a pulykaméreg.~-
255 26 | készítgette magát.~- No, mi mekfan már megint teneked? - förmedt
256 26 | másiktól.~Rosszjancsi most már szivart dugott a vén gézengúz
257 26 | bennem nadzson bízsik.~De már erre meg is ölelgette a
258 26 | pajunk volt fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
259 26 | történet elmondását -, most már ostán csakugyan én se tesem
260 27 | látszott rajta, hogy átvetette már az élet a vállán; az arca
261 27 | mint téged a vadon.~Tudtam már, ki beszél hozzám, fölálltam,
262 27 | a jégverte búza.~- Nincs már énnekem még szándékom se.
263 27 | szándékom se. Nem vagyok már én senki, semmi. Csak azért
264 27 | hazám ellen vétettem. A haza már szabad.~Erre a szóra nyakába
265 27 | elküldtek, azt mondták, most már más világ lesz, ott nincs
266 27 | meg Matykó:~- Elhiszed-e már nekem, hogy megutáltam magamat?
267 28 | ott, semmi egyéb. Egyszer már le is tettük a szerszámot,
268 28 | tovább! Hiszen nem sok volt már hátra, közel jártunk a nádszélhez.
269 28 | földet. Mire odaértünk, már le is súrolgatta a fenekét,
270 28 | Összenéztünk Matykóval.~- Tudjuk már, micsoda kincset emlegetett
271 28 | lelte? - néztünk össze.~Már akkor szaladt Tilinkó visszafelé.
272 28 | panaszukat nem hallgatta már senki. Elhatároztuk, hogy
273 28 | Malajdoki nádas? Hol van az már! Piros tornyú temploma,
274 28 | ahol térdig fölbokrosodott már a gaz. Ember nem lakja már
275 28 | már a gaz. Ember nem lakja már azt, mind átköltözött a
276 29 | bolondos rigó, eredj! Nincs már dió se, nincs már fiú se.
277 29 | Nincs már dió se, nincs már fiú se. Öregember vagyok,
|