Rész, Fejezet

 1       4   |         csakhogy béget a szalma - mosolygott édesanyám.~Apámat elfutotta
 2       9   |           lenvirágszemével rám ne mosolygott volna, az mindig Petykó
 3       9   |          ide nagy uramék közül? - mosolygott Tamás úr.~- Menjen Petykó!~-
 4      10   |    megválik, hány zsákkal telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. -
 5      10   |          szépen a jószándékodat - mosolygott Tamás úr -, de most nem
 6      12   |       legszebben, a kályhából õrá mosolygott a legpirosabb parázs, s
 7      12   |          Magam is úgy gondoltam - mosolygott elégedetten Biczók mester,
 8      14   |          az utolsó Malajdokiból - mosolygott ilyenkor boldogan. - Majd
 9      15   |          Málé Tót János.~- Nini - mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk
10      17   | falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát,
11      22   |             Hátha már tudom is! - mosolygott Matykó gúnyosan. - No, ne
12      28   |          Azst én, nem is kicsit - mosolygott az öreg, s kifordította