Rész, Fejezet

 1       7   |       már nézni bennünket. Bár alig volt jártányi ereje, felcihelõdött
 2       7   |      ellépegettek, még a hó is alig csikordult meg a lábuk alatt.~
 3       9   | gyötört bennünket a szomjúság. Alig vártuk, hogy a nagy csengettyûkörtefa
 4       9   |       ollóját is szétnyitotta, alig bírtuk elhessegetni.~- Nagy
 5      12   |  Kossuthra a virágot, hogy már alig látszott ki a bokréták közül.~
 6      12   |  látszott ki a bokréták közül.~Alig álltunk már a lábunkon,
 7      13   |        gazda, nem hatalmas úr.~Alig hajnallott, mikor a katonák
 8      15   |    sokan, az bizonyos, úgyhogy alig bírt köztünk utat nyomkodni
 9      16   |        és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, az ezredes
10      19   |          Ezt is õ parancsolta!~Alig ülnek le, veri valaki a
11      26   |      úr magasztalásával, mikor alig látott bajuszt az egész