Rész, Fejezet
1 1 | Mondom, a malajdoki uraságot meg a Tilinkó cigányt kivéve
2 1 | Ádámnak hívták, a felsõt meg Úrleszek Takács Mátyásnak.~
3 1 | persze nemigen haragítgatja meg senki. Noha õ is csak olyan
4 1 | ebbõl a történetbõl tetszik meg legjobban, hogy milyen erõs
5 1 | nagyapó. Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta
6 1 | nemcsak házacskával emberelte meg, hanem még erdõt is adott
7 1 | mondta nekik. - Erre is meg kell ám tanítani a gyerekeket.
8 1 | tanítani a gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd
9 1 | fordult, s úgy rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz,
10 1 | bújj, bújj? - szégyellte meg magát a fanyüvõ ember, azzal
11 1 | bújtak, mert nem ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törõcsik
12 1 | õket:~- Ezt a kis forgácsot meg hordjátok haza, jó lesz
13 2 | Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott
14 2 | kettõnket mennyiért borotválna meg? Engem meg a cimborám?~-
15 2 | mennyiért borotválna meg? Engem meg a cimborám?~- Tíz pénz -
16 2 | szamárkámat - veregette meg apám szeretettel a szamárka
17 2 | kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen, hé?~- Hegyet
18 2 | hirtelenében felelni.~- Azt mondja meg kend nekem, ha kend olyan
19 2 | itt, ahol állok - felelt meg apám -, ha nem hiszi az
20 2 | ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét.
21 2 | minden ember tud. Azt mondd meg nekem, mi a különbség köztem
22 2 | nekem, mi a különbség köztem meg a lovam közt.~- Semmi se,
23 2 | a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét,
24 3 | füvet persze sohase találta meg a halász, hanem a tûrömfûvel
25 3 | csakhogy baj van - szólalt meg az öreg. - Elfelejtettünk
26 3 | halászinas - nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból
27 3 | pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - hitetlenkedtem
28 3 | bácsi pedig mérgesen vakarta meg a füle tövét.~- Attól félek,
29 4 | ejnye, Tilinkó - pirongatta meg -, hát mi a macskának bántod
30 4 | tudok, hogy micsoda.~Egyszer meg egy kocsirudat emelt el
31 4 | putri-viskója hegyibe.~- Hát ez meg már mire jó itt, Tilinkó? -
32 4 | azs, sépen kérem - emelte meg Tilinkó a karimátlan kalapját.~-
33 4 | aztán jött a bárányért, meg is kapta, szép kövér jószág
34 4 | gyanakodva Tilinkó.~- Az meg benne van a bárányban.~Tilinkó
35 4 | egy fûtet szalmát - esett meg az édesapám szíve a szegény
36 4 | szegény cigányon. A konyhán meg kiadta a rendeletet, hogy
37 4 | salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~-
38 5 | szalonnácskát, mint haját meg a bélét.~- Jaj, cselédem -
39 5 | megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép
40 5 | Gazdag Hamar Heverné nagyon meg volt elégedve a munkámmal.
41 5 | Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva
42 5 | fülig elvörösödve.~Anyám meg azon erõsködött, hogy õ
43 5 | tudod mit? - törülgette meg a szemét édesanyám. - Eltesszük
44 5 | kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint
45 5 | szõlõbõl. Vígan csóválta meg a tarisznyáját:~- Találd
46 5 | édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak mindennapi
47 5 | kenyere.~Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi
48 6 | született a házunk előtt, én meg még mindig nem érem föl
49 6 | Nevenincs király -, de még meg is gázolt. Eltörik a kis
50 6 | kaláccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem
51 6 | ezt mind én takarítottam meg. Kinek a képét látod ezen,
52 6 | aztán szülém is nevetett meg én is, ámbár biz én az egész
53 7 | öreg macska, a Hékám, az meg jobb lett volna, ha nem
54 7 | mondhassák, hogy Tilinkó meg se látja a segény embert.~-
55 7 | megettem, így szolgálta meg az uraság a sívességemet.~-
56 7 | kisdzsereknek. A strimflikötője meg csupa sínarany, ehun e!
57 7 | hogy azsért haragudott meg a csásár, mert nadzs baráccságban
58 7 | mondja csak, jó ember, ha meg nem sértem, lesz-e maguknál
59 7 | jobban sajnáltuk, mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt
60 7 | Hamarosan elnyelte a köd meg a szitáló hó.~Szinte ész
61 7 | Egyszerre csak halk beszéd üti meg a fülét a tujabokrok mögül.~-
62 7 | Malajdokit meglátta. Gáspár urat meg Tamás urat, az apját, az
63 7 | felelte Gáspár úr. - Itt meg nem orrontja a német.~Becsúsztatták
64 7 | a hó is alig csikordult meg a lábuk alatt.~Édesapám
65 7 | megtalálhatná. Miért ne én találnám meg?”~Se keze, se lába nem fájt,
66 7 | hazahozni. Hátha azóta már meg is találta valaki!”~Hajadonfõvel
67 7 | Hirtelen megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„
68 7 | micsoda kincs? - hökkent meg Gáspár úr. - Ki beszél itt
69 7 | kincset elásták.~- Ki leste meg? - várta a választ visszafojtott
70 7 | rávilágított az uraságra meg a jobbágyra. Az uraság mind
71 7 | ebben az életben én már meg nem feledkezem rólad.~Csikóbõr
72 8 | megcsalatkozott. Nem karbunkulusok meg aranydrágaságok voltak az
73 8 | Bojtok szabóval, a lábamra meg Csömödér Varga szabott szép
74 8 | mintha tojáson járna. A szót meg úgy eresztette a foga közül,
75 8 | Engem Dióbélnek.~- Engem meg nemzetes úrnak, érted-e?~-
76 8 | ha érted, akkor tanuld meg azt is, hogy téged se Dióbélnek
77 8 | szólítani, tudod-e? Mindenkinek meg kell adni, ami illeti. Hát
78 8 | kis unokámmal, a Petykóval meg a Matykóval. Hát aztán olvasni
79 8 | tudsz olvasni, Dióbél?~- Meg tudom olvasni, hogy a szarkafészekben
80 8 | járt az ország dolgában meg Bécsben a két kisfiánál.
81 8 | levelet, s azokat nekem mindig meg kellett néznem.~- Látod,
82 8 | verébfejû, girbegörbe betûket meg a Matykó veti. Petykó szelíd
83 8 | Tamás úr maga tanított meg az ábécére, s nem gyõzött
84 8 | szívem: inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem volna,
85 8 | nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom
86 8 | ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
87 8 | hallotta.~Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb
88 8 | mind a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
89 9 | is egy kis fiúcska fogta, meg a másikat is.~- Hazahoztam
90 9 | nevetett boldogan -, hogy meg nem tudlak különböztetni
91 9 | nap se, mikor sötétben is meg tudtam volna mondani, kettõjük
92 9 | anélkül hozzám nem ért, hogy meg ne simogatott volna, vagy
93 9 | simogatott volna, vagy a kezem meg ne szorította volna, vagy
94 9 | Semmivel a világon Matykót meg nem lehetett ijeszteni,
95 9 | mondta nagy kevélyen.~- Én meg nem szeretem a körtét -
96 10 | az erdõkerülõk, a hajtók. Meg is üzente erre az uraság
97 10 | Most már vége. A fának is, meg az embernek is. Egyszerre
98 10 | magammal a nyerget is. Az pedig meg nem esett velem, míg fiatalabb
99 10 | lenne az ivadékaiból. Ti meg eldicsekednétek vele öregkorotokban,
100 10 | ez, van is benne kincs, meg is lehetne találni, hiszed-e,
101 10 | találni, hiszed-e, Gáspár?~- Meg ám, csak jó helyen kellene
102 10 | ha megnövök, ott keresem meg az Attila kincsét. Keresni
103 11 | Őhelyette Petykó szólalt meg:~- Hát énvelem mi lesz,
104 11 | és büszkeségem. Teneked meg Dióbélnek tanítót hozatok
105 11 | ágakat, hogy az alvó levelek meg se zördültek bele. Csak
106 11 | libegtek szelíden, ezer meg ezer fehér pille gyanánt.~
107 11 | hiszem, a Jóisten engedte meg nekik, hogy ezen a gyönyörû
108 11 | cicamacáztak. A fûszál nem hajolt meg apró lábacskájuk alatt,
109 11 | most már õvele? Ki mutatja meg neki az utat az égbe? Ki
110 11 | testvérkéim, mutassátok meg az utat az égbe! - tördelte
111 11 | olyan messze látsz, te mondd meg, hogy merre kell a Jóistenhez
112 12 | tiedet, lurkó? - suhogtatta meg a mester a kezében a fûzfa
113 12 | az öreg házpásztor. Csak meg kellett nézni, milyen sokan
114 12 | Petykó, bátran! Szorítsd meg azt a kalamust, hogy ne
115 12 | kényeztette Petykót az egész ház meg az egész iskola, sohasem
116 12 | sodrából.~- Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -, mához egy
117 12 | nagy magyar hazafi látogat meg bennünket, Kossuth Lajosnak
118 12 | Ide hallgass, én már meg is csináltam a köszöntõ
119 12 | örökösen a verset tanulta. Meg is tanulta szépen, el is
120 12 | százszor is nemcsak nekünk meg Biczók mesternek, hanem
121 12 | mesternek, hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak
122 12 | Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak is, s aki
123 12 | is ott ült rajta, jobbján meg a vendég, tüzes szemű szép
124 13 | veled, barátom - ölelte meg Gáspár urat -, a jövõ héten
125 13 | katonái. De már azt az egyet meg nem teszik, még mink élünk,
126 13 | legyetek szabadok. Tudjátok meg, hogy mától fogva ti nem
127 13 | mintha te írnád. Apa nem tud meg semmit, hiszen úgyse látja
128 13 | átölelve tartotta a nagyapa meg az a rossz Matykó gyerek.
129 13 | kérdezte:~- Melyik halt meg?~Matykó hirtelen lezárta
130 13 | apja kezét.~- Matykóka halt meg, apám.~A vak ember szemébõl
131 14 | halálos holtáig nem tudta meg, hogy két fia közül az halt
132 14 | hogy két fia közül az halt meg, akit jobban szeretett.
133 14 | akit jobban szeretett. Meg nem mondta neki senki, magától
134 14 | mondta neki senki, magától meg nem vehette észre. Ki volt
135 14 | nemcsak a neve változott meg, hanem õ maga is. Engedelmes
136 14 | testvére lelke szállta volna meg.~Mégis volt abban valami
137 14 | mintha már régen rozmaringgá meg violává változott volna.
138 14 | márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr szeretett
139 14 | Matykó, ha a haláloddal meg nem szomorítottál volna,
140 14 | éltették Kossuth Lajost meg a magyar szabadságot.~Ez
141 14 | szabadság hajnalhasadásán látta meg az örök világosság hegyeit.~
142 15 | hogy elmenjek, az apám meg abba, hogy otthon maradjon.
143 15 | a cselédek legyenek vele meg a halottak? Legjobb lesz
144 15 | Eszéért, érdeméért senkit meg nem süvegelt. Hanem azt
145 15 | süvegét akkor se billentette meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék,
146 15 | válla fölül szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz
147 15 | kell kerülni mindenáron.~Meg is próbálta nagyon alázatosra
148 15 | aranyat is, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A
149 15 | üres a zsebe, az enyémet meg száz arany húzza! Aki pénzes,
150 15 | pénzes, legyen kényes, akinek meg üres a zsebe, az háromszor
151 15 | Jaj, csak a nevét mondja meg legalább az úr - kiabáltak
152 16 | pántlikás malajdoki legényekkel, meg nem állhattam, hogy föl
153 16 | strázsamesterre, hogy tanítson meg bennünket katonásan állni.~-
154 16 | hedegí, hedegí, akit én soha meg nem becsíltelek, vagy veslek
155 16 | ötödik csatában kergettük meg a németet - mert csak németnek
156 16 | erdõk felõl, s az utolsó meg is szólalt. Azt mondta:~-
157 17 | járatban van, szülém?~Az meg nem egyebet kívánt, mint
158 17 | sírva fakadok, ha egyszerre meg nem nevettet valami.~Öreg
159 17 | maga a kutyája nélkül? Én meg mit csinálnék vele a háborúban?~-
160 17 | Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább
161 17 | neki. A vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja
162 17 | megakadt golyó. Az mentette meg aznap az életemet.~
163 18 | a medvét, az oroszt. Ez meg jött az első hívásra. Egyszerre
164 18 | már, hogy azóta se szólalt meg.~Pergett rám a harmat, és
165 18 | édesanyám szoknyáján ülni. Nekem meg kell keresnem a katonáimat.~
166 18 | Kossuth Lajos hadnagyával. Meg is mondtam neki mindjárt:~-
167 19 | Matykó úrfi világnak ment, én meg katonának álltam, nagyon
168 19 | Csak olyankor elevenedett meg, ha Matykó úrfi hírt adott
169 19 | Ilyenkor majd a szíve szakadt meg Bögre úrnak, mert tudni
170 19 | el magában elkeseredve is meg elégedetten is. Mert ahogy
171 19 | Bögre úr.~- Ezt az egyet már meg nem tehetem, nagy uram!
172 19 | apja elõtt, hogy õ halt meg, csak hogy az apai szívet
173 19 | csak hogy az apai szívet meg ne szomorítsa. Az ilyen
174 19 | bocsánatot, nagy nehezen meg is kapta, de már többet
175 19 | nemzetes nagy uram! - roggyant meg két öreg térd.~- Vigyázz! -
176 19 | tisztában volt, hogy Tamás úr meg fog halni. Ahogy mondta,
177 19 | ezüstkoporsóban nyugszik - dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. -
178 19 | dalia volt még akkor! Õ meg még csak suhanc volt. Milyen
179 19 | igazi aranypénze van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor
180 19 | nyugtassa szegényt. Ezt meg Petykó úrfitól küldte neki
181 19 | szekérért, de nem mondta meg neki, mire lesz az. Csak
182 19 | halántékain.~- Hát idzs halt meg azs öreg nemzetes úr - fejezte
183 20 | szemöldökfájába. Az édesapám meg csak azt szerette volna
184 20 | úr nem engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~- Az most itten
185 20 | édestestvére gyanánt ölelt meg.~- Bocsásd meg nekem, édes
186 20 | gyanánt ölelt meg.~- Bocsásd meg nekem, édes Dióbélem, a
187 20 | a gyermekkoromat. Hidd meg, nem rosszaság volt az,
188 20 | Hrosziancsik vagyok - biccentette meg a fejét.~- Hát aztán? -
189 20 | az miféle szerzet?~- Majd meg tetszik tudni mindjárt.
190 20 | beiratkozik jogásznak, én meg tanárságot tanulok.~
191 21 | bátran, pedig én is úgy meg voltam riadva, mint a tanyai
192 21 | süt be rajta a nap, nappal meg úgy sincs otthon a szegény
193 21 | hanem szalad a kenyér után.~Meg is találja, ha szalad utána.
194 22 | hívták. Bizony nem érdemelte meg ezt a szép magyar nevet.
195 22 | volna kenni.~Hát hiszen meg is tettük volna ezt szívesen,
196 22 | módját, mivel bosszantson meg bennünket. Esti harangszó
197 22 | pajtásommal, Sas Gyurival meg Vas Elek nevezetûvel. Matykót
198 22 | kerülj. Azért nem tudod meg, mi készül itt. Legalább
199 22 | A maga vermében fogjuk meg a rókát!~Készakarva csináltuk
200 22 | mentem elõre, engem állított meg elõször a sarkon az õrálló
201 22 | lázadókat.~- Jó, jó - markolta meg a katona a puskáját -, csak
202 22 | puskáját -, csak azt mondja meg az úr, hogy mi a neve!~-
203 22 | magyarokat. Volt, aki ott õszült meg, volt, akit onnan osztrák
204 22 | kukoricán élnie. Isten bocsássa meg neki, hogy áruló lett -
205 23 | mondott a pléhnyakú:~- Tudja meg, hogy az életét Malajdoki
206 23 | lapulva távoztam onnan, hogy meg ne lássanak, hogy kárt ne
207 23 | Megmondta gonosz zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon
208 23 | Libór mester - szorítottam meg a becsületes ember kezét. -
209 23 | Kétségbeesetten ráztam meg az öreg cigány vállán a
210 23 | Malajdoki Matykónak. Mondd meg neki, hogy a bíbic ingyen
211 24 | tartok, ha azs ízsire rákaps, meg se esed majd az édestormát.
212 24 | láss, amibõl éls. Ismerd meg Nádorságnak minden sögit-zsugát.~
213 24 | ott nincs semmi más. Az meg nem tûr maga közt még csak
214 24 | mikor ízesebb a húsa.~Nekem meg az volt a dolgom, hogy a
215 24 | aki jó sorba jutott, vesse meg a szegény atyafiait?~Hogy
216 25 | színûvel, csak a füle maradt meg tarkának. Kézhez is szokott
217 25 | rendesen olyankor esett meg, ha Csuri félrefordult egy
218 25 | malacska engem hív - állt meg tûnõdve Tilinkó. - Azst
219 25 | milyen hosszú.~Tilinkónak meg az jutott eszébe, ahogy
220 25 | elharapta kínjában.~„Nini - állt meg pihenni egy kicsit -, hát
221 25 | kezébõl a tarisznyát.~Biz azt meg nem tudta volna mondani,
222 26 | vártam. Csak harmadnapra tért meg, de akkor meg nem akartam
223 26 | harmadnapra tért meg, de akkor meg nem akartam elhinni, hogy
224 26 | macska se foghatott volna meg egy egeret, rá se ismertem
225 26 | siratja; aki nevetett, az meg bizonyosan annak örült,
226 26 | börtönbe dugták a sírót is meg a nevetõt is. Hát még aki
227 26 | Rossjancsi úr, nem döföm meg vele. Mit tehetek én róla,
228 26 | adott az isten, a bajuszról meg végképp elfeledkezett. Nyilván
229 26 | ledzsen Tilinkó a nevem, ha meg nem fizsetek neki érte.~
230 26 | nem darutollal rakodott meg. Egy zsák volt a hátán,
231 26 | förmedt rá a cigányra. Az meg titkolódzva súgta oda neki
232 26 | nadzson bízsik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a
233 27 | levezekelhetném, amit ellened meg a hazám ellen vétettem.
234 27 | a szénát.) Akkor szólalt meg Matykó:~- Elhiszed-e már
235 28 | volt, mint más esztendõben. Meg is osztottuk a boldogtalanokkal,
236 28 | örege, apraja mégse élhet meg nádi madarak, nádi emberek
237 28 | van a Cipóhalomban, csak meg kellene keresni? Keressük
238 28 | kellene keresni? Keressük meg, Dióbél, hátha megtaláljuk.
239 28 | lelkemen a reménység: hátha meg lehetne útjában állítani
240 28 | rézsbográcsot, s nekem húzsta meg érte a fülem: „No, rajkó -
241 28 | üdzses kezse volt. Áldja meg azs Isten!~Csüggedten hajítottuk
242 28 | gödörbe.~- No - szólalt meg Tilinkó -, jövõ ilyenkorra
243 28 | rávaló. De nem adjuk ingyen, meg kell érte dolgozni. Lecsapoljuk
244 28 | újmalajdoki iskolamestert meg Dióbél-Törõcsiknek hívják.
245 29 | amilyennek én látom, de egyet meg lehet belõle tanulni: hogy
|