Rész, Fejezet

1       1   |      jobban nõtt szörnyû ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szálfákat,
2       2   |    gally elég, szedjen magának.~Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba
3       7   |   Kigyulladt a szülém orcája, s utoljára már olyan hangosra vette
4      11   |        mint az ezüstcsengettyû. Utoljára bújócskát játszottak a tuják
5      18   |  fektembõl, amennyire bírtam, s utoljára körülnéztem az alvó mezõkön.
6      18   | szívemnek az a földi hang, amit utoljára hallok. - No, vitézs úr,
7      18   |          hé, azst mán majd csak utoljára hadzsuk. Valahodzs majd
8      22   |     hogy gyötri magát miattunk. Utoljára azonban mi is beleuntunk
9      23   |    Hímezett-hámozott az öregúr, utoljára kereken megmondta az igazságot:~-