Rész, Fejezet
1 1 | öregapámnak is volt ragadványneve, de azt büszkén is viselhette.
2 1 | hajlott korú ember volt, de kemény tartású még akkor
3 1 | hallott soha francia szót, de ezt értette ki a katona
4 1 | malajdoki határban a franciák, de a házunknak a tájára se
5 1 | tájára se jöttek többet. De még az utcát is elkerülték,
6 1 | együtt mind az uraságé. De Erõs Törõcsik felszabadított
7 1 | fácska csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt
8 1 | bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok nem bújtak, mert
9 1 | hallottam még az erõsségérõl, de azt hiszem, életében soha
10 2 | ott rõzsés kocsi tízével, de Bavinával senki se akart
11 2 | fogán, és azt kérdezte:~- De egy húszasért minden fa
12 2 | Az utolsó darab is?~- De még a legutolsó is - mosolyodott
13 2 | a borotvát a fenõszíjon. De aztán gyanakodva hozzátette,
14 2 | kezébõl a borotvát ijedtében, de édesapám sietett neki föladni.~-
15 2 | Sietünk az erdõre fáért. De szépen megborotválja ám!~-
16 2 | ki is fizettem az árát.~- De hiszen kelméd a cimborájáról
17 2 | leborotválkoztam a nyergem árát.~De jól szolgált az én édesapám
18 2 | mosolyodott el Malajdoki Tamás -, de azért mégis ésszel van tele
19 2 | édesapámért az üveges batár, de õ bele nem ült isten világáért,
20 2 | hunyorított oda az uraságra.~De senki se tudott ott többet
21 3 | ötödik esztendõmben jártam, de még akkor is csak ágaskodva
22 3 | voltam, mint egy csipetke, de olyan méreg lakott bennem,
23 3 | ugyan semmit se láttam, de az ordítást egyszerre befejeztem.~-
24 3 | fejéig megint egy mélyföld, de a pukkantója külön számít.
25 3 | cethalnak való háló volt, de potykát lehetett volna vele
26 3 | a potyka belement volna.~De nem ment bele egyéb egy
27 3 | Csúnya hideg esõ szemetelt, de azért csak kifutottam a
28 3 | hírt vihettem Bedeginek. De nemcsak hírt vittem, hanem
29 4 | vonogatta a vállát Tilinkó -, de a segény embernek fából
30 4 | embernek fából is jó azs.~De akármilyen nagy kópé volt
31 4 | a karimátlan kalapját.~- De kapsz ám egy báránybõr süveget
32 4 | beséd. Hát még?~- Ejnye, de telhetetlen vagy, Tilinkó! -
33 4 | hunyorított az öreg -, de még jobban erilek, ha a
34 4 | báránban resket még. Jaj, de csak jobb lett volna pispeknek
35 5 | mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan világ is,
36 5 | rendes háznál terítettek, de mink bizony csak az éhkoppot
37 5 | asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem is,
38 5 | étel az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam
39 5 | Dióbél? - kérdezte tõlem.~De én már nem vártam a mézet.
40 5 | kisajtóban beleharaptam. De abban a percben eszembe
41 5 | sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát
42 6 | kis karaj kenyérrel beéri. De én nem erre gondoltam, hanem
43 6 | folytatta Nevenincs király -, de még meg is gázolt. Eltörik
44 6 | most meg az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem aranyáért:
45 6 | tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem aranyáért: adom a tanácsot
46 6 | akkor korona és lepény.~De bizony úgy fúródott bele
47 6 | füledbe, koronád a fejembe.~De olyant csendült az a nyíl
48 6 | életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegõdöm
49 7 | szél ezt a rossz házat.~De nem a szél nyitotta az ajtót,
50 7 | parancsolták, ha esett, ha fújt, de olyan csodát még nem látott
51 7 | az úrdolga, te Tilinkó!~- De pedig azs azs volt - erősködött
52 7 | aranypántlikát a szürkületben, de aztán mindjárt belegyűrte
53 7 | cigány a szemét.~- Jaj, de gyenyeri állat, esem a sépségét!
54 7 | kilincset ugyan elvitte Tilinkó, de hagyott ott helyette egy
55 7 | egyezik õ abba bizonyosan. De csak annyit mondott nagy
56 7 | az anyám arcába a harag, de ahogy a húszas megcsillant
57 7 | ember - mondta csendesen, de aztán mindjárt észbe kapott. ‑
58 7 | majd leszoktatjuk róla.~- De nem tûri ám ez, hogy mérgesen
59 7 | mérgesen kiabáljanak rá.~- De én se tûröm ám, hogy engem
60 7 | mintha földhöz akarná vágni.~De már erre anyámnak is elszakadt
61 7 | támolygott. Se cipó, se macska. De az elveszett macskát mindnyájan
62 7 | Dióbél királyfi meséjébe, de míg mesélt is, mindig szivárgott
63 7 | lócán, befordult a fal felé, de nem tudott elaludni. Hiába
64 7 | hamar máshova, nagy jó uram. De még ebben az órában. Ez
65 7 | be hozzám egy-két szóra, de csöndesen járj. Magam nyitom
66 8 | gondoltam magamban -, de hát nekem mindegy. Ha ez
67 8 | már a tányérból a vizet. De nem azt csinálta, hanem
68 8 | szemöldökét a homloka hegyibe, de Tamás úr elnevette magát:~-
69 8 | elnevette magát:~- Ejnye, de helyes neved van, Dióbél.
70 8 | olvasni a szarkafészekben. De azért gyere be hozzám, hátha
71 8 | német grófnõ volt az anyjuk, de hamar elhalt, s a gyerekek
72 8 | a dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted õket,
73 8 | türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam
74 8 | messzirõl dicsekedtem neki:~- De ez már csak megfogta, ugye,
75 8 | fejem búbjára koppantott :~- De hát minek tépted ki, te
76 9 | az öreg Malajdokinak. ‑ De vissza sem viszem ám többet
77 9 | a szõke selyemhajuk is. De még a hangjuk közt se lehetett
78 9 | kell patkoltatni a lovát. De mi szeretnél lenni, te Dióbél,
79 9 | sodorgatta Tamás úr a bajuszát.~De erre már az ökörszem is
80 9 | fönt volt a fél lábával, de erre a szóra egyszerre lehuppant.~-
81 9 | olyan mászómester voltam, de most nagy úr létemre egyszerre
82 9 | ragyogott fel az arcom.~- Azám, de ki hívja ide nagy uramék
83 9 | jöttünk a csõsszel együtt - de akkorára nem maradt egyéb
84 9 | bozontos szemöldöke alól.~- De már látom, mégiscsak én
85 9 | elõször ezt a nagy igazságot, de nem nagyon hittem, nem is
86 10 | tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre.
87 10 | adja át másnak a puskát. De a vén jáger nem hagyta magát.
88 10 | mindenki szaladt teljesíteni. De bizony most már hússzor
89 10 | parancsot, míg megfogadják.~De erre már a Gáspár úr komoly
90 10 | mosolygott Tamás úr -, de most nem kérünk a varjúpaprikásból.
91 10 | Keresni Matykó is segíthet, de ha meglesz, csak Petykónak
92 11 | rosszaságoddal.~Matykó elsápadt, de nem szólt egy szót se, csak
93 11 | is odalopództam hozzájuk, de én csak álltam szerényen
94 11 | magunkra hagyott bennünket, de elõbb olyan melegen szorította
95 11 | mintha utána akarna szaladni, de aztán fölvágta a fejét,
96 11 | álomba forgolódta magát, de én akármilyen szorosan lefogtam
97 11 | Szentjánosbogarak” - gondoltam magamban.~De olyan erõs lett a világosság,
98 11 | szálltak-e, én nem tudom, de annyian voltak, hogy nem
99 12 | latinkönyvére borulva.~- De nagy bolond vagy te, Petykó -
100 12 | haragos kávésfindzsaszemeivel.~De mindenki így volt Petykóval,
101 12 | takarosan az egyszeregyet!~De akárhogy kényeztette Petykót
102 12 | legszerényebb volt köztünk, de a legbátortalanabb is. Mindjárt
103 12 | láttátok Kossuth Lajost. De még azt is szeretném, hogy
104 12 | próbálkozott még egyszer, de most már reszketett, mint
105 13 | vinni a császár katonái. De már azt az egyet meg nem
106 13 | foglalkozásom, hodzs jobbádzs vótam, de ezsentúl most már mi lesek?~
107 13 | én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem bírtuk elõkeríteni.~
108 13 | elõkeríteni.~A levél elment, de Matykót még mindig hiába
109 13 | tettük érte az egész kertet, de se híre, se hamva. Tamás
110 13 | akart menni a gyenyerím, de serencsére eltévedt a nádasban -
111 13 | nadzs csörtögést hallottam, de hát csak ezs a malacska
112 13 | kenyér. A könyveit kérte, de nem bírta fogni; írni akart
113 13 | írni akart az apjának, de nehéz volt neki a könnyû
114 13 | mondta elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha
115 13 | Matykóka? Szegény kis Matykóm! De talán jobb is volt neki.
116 13 | elsõ édes apai ölelésre.~De ha valaha, akkor ebben a
117 14 | meredt világtalan szemeivel, de néha odaszólított bennünket
118 14 | lett volna ilyen szomorú. De az én szomorúságom elragadt
119 14 | amiket a városban tettünk le, de azt vettük észre, hogy hallgat
120 14 | Lajos is kiszabadult már, de arra is csak bólintott egyet.
121 14 | is az emberek, hogy ej, de nagy esõ lehetett azon a
122 14 | Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam mindjárt.
123 14 | mondhatják, hogy ejnye, de nagy szárazság lehetett
124 14 | valami hasznom lehetne venni. De én már fél lábbal a koporsóban
125 15 | szaladt be édesanyám -, de hát kicsi vagy ám te katonának!
126 15 | megérdemelnek tõlünk a Malajdokiak.~De bizony még a cselédjei se
127 15 | lapáttal szeleli a papírbankót. De a leghíresebb mégiscsak
128 15 | eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még a fejével is olyan
129 15 | megcsendültek benne az aranyak.~De már erre még hátat is fordított
130 15 | elõbb, mint kelméd nekem?~De már erre egészen meghökkent
131 16 | úgy állni, mint a kõszent, de mentõl jobban igyekezett,
132 16 | sóhajtotta el magát Tilinkó, de azért engedelmesen elõkapta
133 16 | hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, az ezredes
134 16 | megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát
135 16 | Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe hirtelen beleütött
136 16 | istennek, mint a háború. De azért, mikor arra gondolok,
137 16 | káplárnak léptetett elõ. De Tilinkóból is egész derék
138 16 | sûrejét az ellenségnek, de mindig úgy csikorgatta raja
139 16 | puskaporszagot is megszokta, de a régi jókedve elveszett
140 16 | kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
141 16 | mormogott bosszúsan a cigány.~De aztán hirtelen észbe kapott,
142 16 | ahogy a bajtársai közé ért.~De bizony aludtunk mi mind
143 16 | kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is kapta mindjárt, s
144 17 | Német Andrásnak hívnak. De én mától fogva Magyar Andrásnak
145 17 | csengve hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja
146 17 | kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember
147 18 | Tilinkó!~Õ volt biz az, de milyen gúnyában, teremtõ
148 18 | rongyos honvédruha rajta, de ócska szûr annak a tetejében,
149 18 | már csak itt pusztulok el. De most már azt se bánom, te
150 18 | inkább szégyelltem magam, de Tilinkó a vállamra csapott:~-
151 18 | setítcség, mikor a nap nem sit. De majd elmondom én azst neked
152 18 | szabadságból - mondtam haragosan. - De én nem mehetek haza az édesanyám
153 18 | katonáimat.~Tilinkó nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos
154 18 | No, csak kerezsd, bibas.~De erre már egészen fölmérgesedtem.
155 18 | vadzs te! Hadnadzs vadzs ám, de a sehul sincs regementben.
156 18 | Törõcsik Dióbél hadnadzs úr. De ha idejiben hazsa nem eblábolunk
157 18 | mutogatott is valamit, de én se hallottam, se láttam.
158 18 | feküdni a halottak közé, de Tilinkó belém csimpaszkodott:~-
159 19 | is fölcsapott katonának, de aztán csak visszasompolygott
160 19 | készpénzében tartott Tamás úrnak, de az hamar elfogyott, új pedig
161 19 | hirtelen, lehet indulatos, de azért mégis úgy kell ránézni,
162 19 | nagy nehezen meg is kapta, de már többet sose fogadta
163 19 | Igenis, nemzetes nagy uram! De alássan kérem...~- Csönd!
164 19 | édesapámhoz ment el szekérért, de nem mondta meg neki, mire
165 19 | gondolta a hopmester -, de katonacigány. Érdempénz
166 19 | vált tõlem. Hívtam hozzánk, de azt mondta, én is okosabban
167 20 | Hrosziancsiknak hívják, de mink csak Rosszjancsinak
168 20 | köcsögkalap a fejében. De ezt a fejet is érdemes volt
169 20 | hosszabb keresztben: a szája. De olyan hosszú ám, hogy könnyen
170 20 | birtokát elveszi az állam.~- De a nádas megmarad - vihogott
171 21 | Fölérni csak fölértünk Pestre, de hát itt most már mi lesz
172 21 | egy. Pincében volt biz az, de legalább az embernek nem
173 21 | konyítottam a muzsikához, de azoknak ez is szép volt.
174 21 | segíteni a kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje,
175 21 | munkát vállaljon, mint én, de arra már nem volt elég büszke,
176 21 | falatomat, el is fogadta mindig, de mogorván és kelletlenül.
177 21 | egész világra haragudott, de csak énvelem éreztethette.~
178 22 | tettük volna ezt szívesen, de nemigen mertünk vele kikötni.
179 22 | nem jött utánunk a német, de azért mégis kieszelte a
180 22 | megindultunk ki a kertbõl, de egyesével. Én mentem elõre,
181 22 | egyetemi hallgató.~- Ejnye, de bolond neved van, hékám -
182 22 | megint visszabújt a helyére. De akkorra már odarobogott
183 22 | neved?~- Az enyém? Olló Pál.~De már ennek belevilágított
184 22 | gondolta magában, hogy ejnye, de cifra nevük van ezeknek
185 22 | akart utánunk kullogni.~De az õr éppen erre fogott
186 22 | istenadta a gúnyájából. De kiszaladt, és úgy elbujdosott
187 22 | osztrák vártömlöcbe vittek, de volt olyan is, akit éppen
188 22 | elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem ilyen
189 23 | Egyetemre nem járhatok, de vannak nekem jó embereim,
190 23 | fáradtnak érzi magát édesapám?~- De inkább sose volt olyan csöndes
191 23 | Kedves öreg Tilinkóm, de örülök, hogy ilyen jó újságot
192 23 | Tilinkó motyogott valamit, de azért csak fölmarkolászta
193 24 | napszállat piros tüzében. De Tilinkó megrángatott: -
194 24 | rántott vízsityúkot is, de majd csak sátoros ünnepen.
195 24 | a levele, mint a nádnak, de a virága olyan, mint a sekfûnek.
196 24 | a fészkébõl, nem tudom, de olyan keservesen vonított,
197 25 | járt. Egy kicsit visított, de egy marék vízimogyoró mindjárt
198 25 | út, mint az országúton, de alkalmasabb a szegény embernek.
199 25 | elkezdett izgeni-mozgani, de úgy ám, hogy Tilinkó majd
200 25 | egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem csúfolódott
201 25 | papsajttal, kínálta porcfûvel, de a malacka azt mondta, hogy
202 25 | mondott se jót, se rosszat, de megfogadta, hogy soha életében
203 26 | vissza még éjszakára se. De bizony még másnap is hiába
204 26 | Csak harmadnapra tért meg, de akkor meg nem akartam elhinni,
205 26 | Másnap aztán kieresztették, de alighogy kitette a lábát,
206 26 | fütyülésre csücsörödött a szája. De most már cifrázta ám, mint
207 26 | eltûnt Tilinkó a nádasból, de most nem darutollal rakodott
208 26 | járt. Beeresztették hozzá, de zsák nélkül.~A nagy úr éppen
209 26 | mert bennem nadzson bízsik.~De már erre meg is ölelgette
210 26 | nyomban tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen
211 26 | vessék. De akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka
212 26 | Sok pajunk volt fele. De most már temlecben ül. Lánc
213 26 | foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak a szeme úgy
214 26 | rekesztette be a tömlöcbe. De õ maga is fickándozott örömében,
215 27 | vendég. Szép szál ember, de hajlott termetû, látszott
216 27 | azt még csak elviseltem. De a hátam mögött való suttogásokat
217 28 | boldogtalanokkal, amink volt, de evvel nem sokat segítettünk
218 28 | Malajdoki vagyon!~- Az ám, de nem maradt belõle egyéb,
219 28 | hanem az éhenhalóknak. Jaj, de sok könnyet föl lehetne
220 28 | öreg Tilinkó vetett rá. Ó, de csak üdzses kezse volt.
221 28 | kenyeret, itt a rávaló. De nem adjuk ingyen, meg kell
222 29 | érdekes, amilyennek én látom, de egyet meg lehet belõle tanulni:
|