Rész, Fejezet
1 2 | úrnak sehogy se, mert az úr mindenkit rászed. Menjen
2 2 | terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a szegény emberrel - nézett
3 2 | engem tisztítson föl az úr, mert a társam késik egy
4 2 | Felzúdult erre a három úr, mint a darázs, ha füstöt
5 2 | mosolyogva a tisztelendõ úr. - Hát csakugyan igaz az,
6 2 | apám -, ha nem hiszi az úr, mérje utána.~Az íródeák
7 2 | nevetés, hogy a tisztelendõ úr is megbékült, az íródeák
8 5 | hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk képest. Mert
9 5 | a kócos hajamat -, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap
10 5 | most már a kenyér is nagy úr lett, elszokott a házunktól.~
11 7 | bátya, azs ám csak a nads úr! Sép nads dagadt ember,
12 7 | Hanem azsért akármilyen nagy úr a csásár követje, csak belehajítottam
13 7 | az öreg uraságot. Gáspár úr verejtékezve ásta a gödröt,
14 7 | verejtékezve ásta a gödröt, Tamás úr pedig nézte. Mögötte vasládika
15 7 | már ez - mondotta Tamás úr.~- Magam is azt hiszem -
16 7 | hiszem - felelte Gáspár úr. - Itt meg nem orrontja
17 7 | fiam? - kérdezte Tamás úr.~- Sose bántsuk, apám -
18 7 | apám - törülgette Gáspár úr a homlokát. - Majd behavazza
19 7 | kérdezte belülrõl a Gáspár úr riadt hangja.~- Én vagyok,
20 7 | kincs? - hökkent meg Gáspár úr. - Ki beszél itt kincsrõl?~-
21 7 | az uraság házát. Gáspár úr maga kísérte ki a kapuig,
22 8 | tanítgatott a hopmester úr az inasi tudományokra.~Bögre
23 8 | Tessék, nemzetes Bögre úr!~- Nem ez az úri szokás -
24 8 | Tessék, nemzetes Bögre úr!~Kíváncsian vártam aztán,
25 8 | és be nem lép rajta Tamás úr, az öregebb uraság. Méltóságos
26 8 | olyan peckesen, mint Bögre úr, mégis jobban megérzett
27 8 | jobban megérzett rajta a nagy úr.~- Na, mire végzi, Márton? -
28 8 | homloka hegyibe, de Tamás úr elnevette magát:~- Ejnye,
29 8 | Így kerültem a hopmester úr keze alól a Tamás úr keze
30 8 | hopmester úr keze alól a Tamás úr keze alá, így lettem kisinasból
31 8 | nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr minden héten kapott tõlük
32 8 | olvasni is tudtam õket. Tamás úr maga tanított meg az ábécére,
33 9 | HÁROM NAGY ÚR~Telt-múlt az idő a malajdoki
34 9 | váratlanul hazaérkezett Gáspár úr. Mégpedig nem is egyedül
35 9 | üveges tornácra, ahol Tamás úr a nagy karosszékben eresztgette
36 9 | édesapám - csókolt kezet Gáspár úr az öreg Malajdokinak. ‑
37 9 | Petykó volt. Aki a hopmester úr ágyába sündisznót dugott,
38 9 | ijeszteni, csak ezzel. Gáspár úr szokta neki mondogatni,
39 9 | sétákat, mert ilyenkor Tamás úr mindig figurázott velünk.~-
40 9 | kengyelfutó se?~- Én nagy úr akarok lenni - böktem ki
41 9 | szívem szándékát.~Tamás úr elfüttyentette magát, és
42 9 | megvallotta, hogy egymaga akkora úr lesz, mint mi ketten együttvéve.~-
43 9 | nehéz - sodorgatta Tamás úr a bajuszát.~De erre már
44 9 | bírtuk elhessegetni.~- Nagy úr a bíró - hordta el ijedten
45 9 | nevette el magát Tamás úr -, hadd látom, melyikteké
46 9 | mászómester voltam, de most nagy úr létemre egyszerre elfelejtettem
47 9 | közül? - mosolygott Tamás úr.~- Menjen Petykó!~- Eredj
48 9 | az - tett igazságot Tamás úr -, elmentek érte mind a
49 9 | sárga-piros haja. Tamás úr éppen akkor csattantotta
50 9 | mégiscsak én vagyok a legnagyobb úr köztetek, mert az a legnagyobb
51 9 | köztetek, mert az a legnagyobb úr, lelkeim, aki nem szorul
52 10 | egy este azt mondja Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították
53 10 | harmaton. Nemcsak Tamás úr jött velünk, hanem Gáspár
54 10 | jött velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem
55 10 | telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. - Annyit mondok
56 10 | Nono - szólt bele Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon
57 10 | bele.~- No - rezgette Tamás úr szakállát a kacagás -, most
58 10 | megfogadják.~De erre már a Gáspár úr komoly arcán is kisütött
59 10 | jószándékodat - mosolygott Tamás úr -, de most nem kérünk a
60 10 | három-három diót, Tamás úr pedig megfogta a kezünket:~-
61 10 | diócskának, amikor Gáspár úr megszólalt:~- Nem úgy lesz
62 10 | harangoztak delet, mire Gáspár úr kilenc kis gödröt lyukasztott
63 10 | parancsolta neki Gáspár úr.~- Én? Nem adok én! - vont
64 10 | Elültettük a három diót. Tamás úr takargatta rájuk a földet.~-
65 10 | Cipóhalomban - mondta Gáspár úr az apjának.~- Már az én
66 10 | együgyûek - felelte Tamás úr. - Mindig az Attila kincsét
67 10 | dobbantott a lábával Gáspár úr.~Jól megjegyeztem a helyet,
68 11 | nyári estét, amikor Gáspár úr megmondta Matykónak, hogy
69 11 | mindegy - vont vállat Gáspár úr komoran -, akkor elmehettek
70 12 | Malajdoki uraság hintája, Gáspár úr maga is ott ült rajta, jobbján
71 12 | eperfán a száraz levél.~Gáspár úr mosolyogva odasúgott Kossuthnak,
72 12 | odaintett közéjük Gáspár úr, Biczók mestertõl kialkudott
73 13 | szorította vissza a kezét Gáspár úr. - Amilyen világ most jár,
74 13 | Gáspár urat keresem.~Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak,
75 13 | tornácpárkánynak, Gáspár úr nyugodtan lépett elõ.~-
76 13 | simította végig Gáspár úr a fekete szakállát. ‑ Hanem
77 13 | mind azt írta, amit Gáspár úr rendelt. Sólyom Miklós pozsonyi
78 13 | Márton - küldte Gáspár úr a hopmestert -, tudd ki,
79 13 | öregem - nevetett Gáspár úr. - Te is jobban teszed,
80 13 | csendült föl a Gáspár úr szava -, azért hivattalak
81 13 | rövidebben búcsúzott Gáspár úr. Csak annyit mondott vacsora
82 13 | majoros gazda, nem hatalmas úr.~Alig hajnallott, mikor
83 13 | közrefogták Gáspár urat. Tamás úr betegen feküdt, nem bírt
84 13 | Indulni kellett. Gáspár úr karjára kapta a fiát, a
85 13 | Az elsõ két oldalt Tamás úr írta tele, a harmadikat
86 13 | tele, a harmadikat a nevelõ úr. A negyedik oldalt Petykó
87 13 | se híre, se hamva. Tamás úr szétszalajtotta a cselédeket
88 13 | tarisznya volt a vállán.~Tamás úr már lovas embereket akart
89 13 | ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr egyszer ijedten ejtette
90 14 | TAMÁS ÚR MAGA MARAD~Hat esztendeig
91 14 | lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr szeretett itt óraszámra
92 14 | egészen elfelejtette Gáspár úr. Testét-lelkét megviselte
93 14 | egyszer Bögre Márton nemzetes úr azzal a hírrel jött haza
94 14 | ruhában volt az egész város, úr és szegény egymás nyakába
95 14 | Siettünk a hírrel a Gáspár úr szobájába. Csöndesen szunyókált
96 14 | borult a nyakamba Tamás úr. - Én is veled mennék, ha
97 14 | mosolygással nézett utánam. Tamás úr lehorgasztott fejjel állt
98 15 | fiatalsággal. Még Bögre nemzetes úr is ott bukdácsolt a nagy
99 15 | nevét mondja meg legalább az úr - kiabáltak utána az emberek -,
100 16 | volt még. Villám ezredes úr hívat. Úgy állj elõtte,
101 16 | akkor engem Villám ezredes úr káplárnak léptetett elõ.
102 17 | koldus.~- Vitéz hadnagy úr - mondta reszketõ hangon -,
103 17 | könyörgött:~- Vitéz hadnagy úr, legalább a furulyámat fogadja
104 18 | utoljára hallok. - No, vitézs úr, hány hét a világ? - dörmögi
105 18 | akkor sép álmokat, vitéz úr!~S azzal akkorát rántott
106 18 | Törõcsik Dióbél hadnadzs úr. De ha idejiben hazsa nem
107 19 | mindenütt az ellenség volt az úr, hanem csak a falvakban
108 19 | maradt vele más, csak Bögre úr. Elõször ugyan õ is fölcsapott
109 19 | élni, hogy neki ne Tamás úr adja ki minden reggel a
110 19 | Maholnap Bögre Márton nagyobb úr lesz, mint Malajdoki Tamás” -
111 19 | a szíve jó uráért.~Bögre úr világéletében mindig engedelmességhez
112 19 | Akkor volt az, mikor Tamás úr behívta a legbelsõ szobájába.
113 19 | Az ezüstkoporsó.~Tamás úr fellibbentette a gyászposztót.
114 19 | az, hogy felhördült Bögre úr.~- Ezt az egyet már meg
115 19 | falatunk se maradt.~Tamás úr kopasz homlokán kidagadtak
116 19 | Térden állva kérte Bögre úr a bocsánatot, nagy nehezen
117 19 | fogadta kegyelmébe Tamás úr. Pedig az ezüstkoporsó dolgát
118 19 | Várta, várta pedig Tamás úr, egyszer aztán azt mondta
119 19 | Vigyázz! - villogott az öreg úr szeme. - Velem nem lesz
120 19 | Hátra arc! In-dulj!~Bögre úr kitámolygott a havas tornácra,
121 19 | tisztában volt, hogy Tamás úr meg fog halni. Ahogy mondta,
122 19 | van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor kapta, isten
123 19 | úrfitól küldte neki Tamás úr. Még most is látja, ahogy
124 19 | vett egy kövér borjút Tamás úr torára. Mert ami parancs,
125 19 | fogadta a kastélyban, a Tamás úr ajtaján is hiába hallgatódzott,
126 19 | harangszóra kész is volt a Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak
127 19 | Maga mellé vette õket Bögre úr, és megkopogtatta Tamás
128 19 | és megkopogtatta Tamás úr ajtaját. Nem felelt senki.
129 19 | fogadott neki, mint a hopmester úr.~Becipelte a három ember
130 19 | le is térdepeltek.~Bögre úr aztán kivezette a vendégeket
131 19 | erõsen. Kicsoszog Bögre úr egymagában, visszatér másodmagával:
132 19 | elveszett Matykó. Ha Bögre úr föl nem fogja, összeesik
133 19 | halt meg azs öreg nemzetes úr - fejezte be az elbeszélését
134 20 | ROSSZJANCSI ÚR~Szegény szülém egy óra hosszáig
135 20 | beszélik, hogy a Rosszjancsi úr nem engedi.~- Hát az meg
136 20 | Malajdoki; itt Malajdoki Mátyás úr elõtt állsz.~Rosszjancsi
137 20 | elõtt állsz.~Rosszjancsi úr csúfondárosan hajlongott.~-
138 20 | Hrosziancsik vagyok. Téns úr! Nagyságos úr! Méltóságos
139 20 | vagyok. Téns úr! Nagyságos úr! Méltóságos úr! Ezt a kis
140 20 | Nagyságos úr! Méltóságos úr! Ezt a kis írást hoztam
141 20 | megmarad - vihogott Rosszjancsi úr, s azzal elajánlotta magát.
142 22 | szabadságharcban. Haynau volt akkor az úr Pesten, az az osztrák generális,
143 22 | kikötni. Tudtuk, hogy hatalmas úr a pártfogója. Ahelyett azt
144 22 | dicsõséget, vitéz hadnagy úr. Úgyis tudom, azt félted
145 22 | csak azt mondja meg az úr, hogy mi a neve!~- Holló
146 22 | épületben egy aranygalléros úr elé állítottak, aki keményen
147 22 | pléhnyakú. - Malajdoki Mátyás úr, mától fogva az én segédem.
148 23 | megint fölvittek a pléhnyakú úr elé, aki tudtomra adta,
149 23 | életét Malajdoki Mátyás úr őméltóságának köszönheti,
150 23 | méltósága. Hû, milyen nagy úr! Hintóban járja, mikor nincs
151 23 | hogy Matykó méltóságos úr üzent-e valamit.~
152 26 | másnak, naccságos Rossjancsi úr - mondta alázatosan Tilinkó.~
153 26 | alázatosan Tilinkó.~Rosszjancsi úr intett az õrt álló cseh
154 26 | kostot a naccságos Rossjancsi úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal
155 26 | féljen, naccságos Rossjancsi úr, nem döföm meg vele. Mit
156 26 | de zsák nélkül.~A nagy úr éppen a tükör elõtt illegett-billegett.
157 26 | lármát, naccságos Rossjancsi úr! Edzs gonos lázadót akarok
158 26 | akarok föladni.~Rosszjancsi úr úgy megszelídült, mint a
159 26 | küldzsön a naccságos Rossjancsi úr, alássan kérem, mert azsok
160 26 | meg is ölelgette a nagy úr a szegény cigányt, s egy
161 26 | éjszaka is.~A kerületi fõnök úr gyönyörû szépeket álmodott
162 26 | tudott betelni Hrosziancsik úr magasztalásával, mikor alig
163 26 | aranygalléros nyakát, s a két úr leballagott a tömlöcbe.
164 26 | akkorát karmolt a tábornok úr lába szárán, amekkora az
165 26 | várta be, hogy Rosszjancsi úr köszönetet mondjon neki.~-
166 26 | attul félek, ha Rossjancsi úr a kezsibe kaphatna, nagyon
167 28 | hogy valaha méltóságos úr volt, csak Matykó bácsinak
168 29 | után magához szólította az Úr az égi mezõkre...~Hanem
|