Rész, Fejezet
1 1 | fölött az ég az istené, és ameddig az ég alatt ellátott,
2 1 | fölharagította a dolog, és bement panaszt tenni a faluházára.
3 1 | öregbírót, kisbírót, esküdteket, és jól megmosta a fejüket.~-
4 1 | azzal fölemelte a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa
5 1 | megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott
6 1 | hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a fára. Parányi
7 1 | szeme csillogott ki ijedten és könyörgõen a levelek közül:~-
8 1 | tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen
9 1 | pedig elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel ballagott
10 2 | cseh nagyot szítt a fogán, és azt kérdezte:~- De egy húszasért
11 2 | lehányta róla a gallyat, és tartotta a markát a pénzecskéért.~-
12 2 | megcsóválta nagy, kócos fejét, és nagyon fölháborodva mondta,
13 2 | olvasta le apám a tíz pénzt, és elvetette a széken magát
14 2 | bozontos fejét a szamárka, és beköszönt szép hangosan,
15 2 | beballagott az ebédlõterembe, és szép illedelmesen megállt
16 2 | levestõl megpuhult cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.~-
17 3 | nekem az íneresztõ füvet, és ha avval megdörgöl, egyszerre
18 3 | ott állok a homokparton, és kitárt karral repdesek a
19 3 | Egyszer, ahogy ülök a kapuban, és tanítgatom az öreg Hékám
20 3 | vállára vetett hálóval, és azt mondja nekem, menjek
21 3 | Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy rángattam, mintha szivattyús
22 3 | Hazavittem a cethalfiút, és engedelmet kértem rá édesanyámtól,
23 4 | megfogadta pünkösdi muzsikásnak, és ígért neki napszámba egy
24 4 | Összevestem a munkával, és holtig tartom vele a haragot.~
25 6 | édesanyám mindig az ölébe vett, és megcirógatta a fejemet:~-
26 6 | enyém lesz akkor korona és lepény.~De bizony úgy fúródott
27 6 | lenvirágszín szeme.~- Apám és királyom, életem-halálom
28 6 | szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok:
29 7 | hasadéka közül az egyikbe, és nagyot sóhajtott hozzá:~-
30 7 | ködmönkéje alá gombolta Hékámot, és kiment vele a piacra.~-
31 7 | asztalon a forró kalácscipó, és hogy tömi magába Dióbél
32 7 | tûrömfonala. Elõkotorta a húszast, és odadobta Málé Tót lábához.~-
33 7 | Az anyám csitítgatott, és belefogott a Dióbél királyfi
34 7 | Anyám rosszat sejtett, és dideregve nézett utána az
35 7 | Széthajtotta a bokrokat, és elállt a szíve dobogása,
36 7 | Hirtelen megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„
37 8 | tett különbséget nemesúr és szegény jobbágy közt, és
38 8 | és szegény jobbágy közt, és hogy a magyarnak is jussa
39 8 | Kis kerek öregember volt, és mindig olyan gangosan lépkedett,
40 8 | akkor nem nyílik az ajtó, és be nem lép rajta Tamás úr,
41 8 | szakálla, bérces homloka és melegkék szeme, mint a mosott
42 8 | kibontottam egy-egy gödröt, és egyre jobban elment a kedvem
43 8 | se másé! - örültem neki, és örömömben kiszakajtottam
44 8 | Szaladtam vele apámhoz, és már messzirõl dicsekedtem
45 8 | egész kerted.~Ríva fakadtam, és elszakadtam a gazdapályától.
46 9 | úr elfüttyentette magát, és Petykó felé fordult:~- Hát
47 10 | túlsó tövében kezdõdtek, és húzódtak el irdatlan messzire.~
48 10 | Vörös lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem volna
49 10 | egy kicsit, körülnézett, és így folytatta:~- Nagy darab
50 10 | Jól megjegyeztem a helyet, és elhatároztam, hogy én, ha
51 11 | ha te se sajnálsz engem, és szégyent hozol a nevemre
52 11 | mert te vagy minden örömöm és büszkeségem. Teneked meg
53 11 | félénk gyerek kihúzta magát, és odaállt az apja elé.~- Édesapám,
54 11 | akkor ott is állt mellette, és akármilyen durcásan vonogatta
55 11 | fejét, mint a dacos csikó, és bement a gyerekszobába.
56 11 | Csodaszép nyáréj volt, csöndes és meleg. Nem hallatszott semmi
57 11 | szentjánosbogártól se telne olyan, és csöndes muzsikaszó kezdett
58 11 | táncolni kezdtek raja a füvek és virágok. Az öreg birsek
59 11 | nyárfához fordult sírva és jajgatva:~- Te olyan nagy
60 11 | téged, szeress te is engem, és engedd, hogy az édesapám
61 11 | mellettem kifelé az ablakon, és aranynyíl módjára futott
62 12 | írom az életem történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra,
63 12 | megindulni a hosszú lábaival és odaállni elejbe:~- Ugyan,
64 12 | képe, ha megszólították, és a nagy szégyenlõsségtõl
65 12 | Összevillant a szemünk, és egyszerre kiáltottuk mindnyájan:~-
66 12 | elégedetten Biczók mester, és kiintette a padból a piruló
67 12 | magyar nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény Petykónak
68 12 | nagy szakállú öregember, és elkezdett beszélni. Aztán
69 12 | beszélt, aztán egy harmadik, és a legények lengették a zászlókat,
70 12 | legények lengették a zászlókat, és a lányok szórták Kossuthra
71 12 | a karjára vette Petykót, és beemelte a hintóba. Matykót
72 12 | számunkra egyheti vakációt, és azzal kihajtottunk a malajdoki
73 13 | Ahogy kilépett a tornácra, és a zajongó nép meglátta,
74 13 | mindnyájan megkapjátok, és nekem aztán egyéb kívánságom
75 13 | is, mint a kisgyerekek, és senki se akart úgy hazamenni,
76 13 | csörgéssel a katonák megérkeztek, és végigheveredtek a tornácon.
77 13 | mikor nagyon fáj a szíve, és mégis örül annak, hogy az
78 13 | elbúcsúzni. Petykó sápadt volt és reszketett, mint a nyárfalevél,
79 13 | morcosan nézte a katonákat, és az õrmesterre ráöltötte
80 13 | rá, aztán lehajolt hozzá, és homlokon csókolta:~- Isten
81 13 | vállamra ütött mosolyogva, és azt mondta:~- Nagyra nõj,
82 13 | szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak. Mikor
83 13 | elénk a krumplipuskával, és nagyot nevetett, hogy megijesztett
84 13 | csukva volt a kastély kapuja, és Matykó csak a rácskerítésen
85 13 | váró kicsi fia: Petykó.”~És mentek, mentek, hónapokon
86 13 | a verébfejû kusza betûk, és az olmützi rabkórházban
87 13 | forradalmától mi félnivaló volna?~És ment, ment a levél még akkor
88 13 | nyitotta világtalan szemét, és lihegve kérdezte:~- Melyik
89 14 | Gáspár a hazaszabadulás után, és halálos holtáig nem tudta
90 14 | maga is. Engedelmes lett és szelíd, szorgalmas és szolgálatra
91 14 | lett és szelíd, szorgalmas és szolgálatra kész, mintha
92 14 | a nagy karosszékben ült, és maga elé meredt világtalan
93 14 | itt óraszámra elüldögélni és suttogni maga elé, és azt
94 14 | elüldögélni és suttogni maga elé, és azt Matykónak hallgatni
95 14 | szomorúságom elragadt õrá is, és most már senki se tud nevetni
96 14 | hazáért való raboskodás, és a hatalmas daliából fáradt
97 14 | törõdöttebbnek látszott Tamás úrnál, és közömbössé vált a világ
98 14 | végigcirógatta a Matykó arcát, és kereste bennük a Petykó
99 14 | volt az egész város, úr és szegény egymás nyakába borult
100 15 | ezt az ötven aranyat is, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~
101 15 | másik ötven aranyat is, és ráförmedt az öregre:~- Hát
102 15 | Azzal hátat fordított, és igyekezett elmenekülni a
103 15 | szólt vissza a diákforma, és búcsúzóban meglengette a
104 16 | malajdoki fiúkkal a városba, és keressük a nagykocsmában
105 16 | kõkút káváján, kócosabban és rongyosabban, mint valaha.~-
106 16 | a szûre alól a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig
107 16 | hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva huszárnak
108 16 | öregember vagyok már én, és azt tartom, hogy nincs nagyobb
109 16 | fölágaskodik a kezemben, és fölhasogatja a papírt, mintha
110 16 | tudták róla, hogy jó katona és jó bajtárs. Az ezredes azonban,
111 16 | szeme elé került, megismerte és rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó,
112 16 | felelte egy kicsit szomorúan és egy kicsit ijedten a cigány.~-
113 16 | másik oldalára fordult, és horkolt tovább, mintha otthon
114 17 | persze mink voltunk azok, és én magam voltam az a valóságos
115 17 | kivette a szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott
116 17 | gazdáját.~Én pedig fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam.
117 18 | meg.~Pergett rám a harmat, és pergett a szemembõl a könny.
118 19 | kitört a szabadságharc, és Matykó úrfi világnak ment,
119 19 | mint a szentképre. Érted-e? És most már innen föl is út,
120 19 | uram!~- Én most lefekszem és meghalok.~- Igenis, nemzetes
121 19 | kitámolygott a havas tornácra, és arccal vetette magát a hóba.
122 19 | Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak.
123 19 | bekocogtak akkorára: apám és Tilinkó. Maga mellé vette
124 19 | mellé vette õket Bögre úr, és megkopogtatta Tamás úr ajtaját.
125 19 | nagyterembe, megágyaztak benne, és gyöngéden belefektették
126 20 | Odaborultam a vállára, és megfogadtuk, hogy soha többet
127 20 | pedig az volt, hogy a rend és békesség okából a lázadó
128 20 | beköszönni a kastélyba, és nem kíván senki idegent
129 21 | fogadta mindig, de mogorván és kelletlenül. Az egész világra
130 22 | le a szuronyát a katona, és behúzódott a faköpönyegbe.
131 22 | gúnyájából. De kiszaladt, és úgy elbujdosott Pestrõl,
132 22 | kidugta a fejét a paplan alól, és azt mondta:~- Ó, ló, olló,
133 22 | holló!~Azzal falnak fordult, és úgy tett, mint aki alszik.
134 22 | szuronyos bakák vettek körül, és elvittek abba a nagy épületbe,
135 22 | mint valami országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~-
136 22 | Nem kell neki sült tökön és pattogatott kukoricán élnie.
137 23 | maga után.~Nyeltem egyet, és Libór mesterhez vezetett
138 24 | betakargattam a subámba, és hazavittem.~- Mit hoztál? -
139 25 | volt a malackát legeltetni és fülön fogni, ha nagyon elkóválygott.
140 25 | tepsibe fektet Tilinkó.~És aztán aludtam is reggelig,
141 25 | ma” - gondolta magában, és lekerült a vakdûlõre. Itt
142 25 | tanálhatok?~Azzal leguggolt, és megrázogatta a tarisznyát,
143 25 | Tilinkót elfutotta a méreg, és nagyot rúgott a malackán.~-
144 25 | letérdelt a malacka mellé, és az ölébe vette a fejét.
145 26 | kacsintott rám ilyenkor -, és van azs én fejemben, nem
146 26 | fütyülhetnékje, bizony lefülelték, és bedugták valami fészerbe.
147 26 | hatalmas vendég megérkezett, és nem tudott betelni Hrosziancsik
148 27 | poros ruhája régi jómód és hosszú bolyongás mutatója.~
149 27 | nyakába borultam Matykónak, és összecsókoltam poros orcáját.
150 27 | ölembe hajtotta a fejét, és elaludt. Nádország millió
151 28 | a dió.~Matykó fölugrott, és a vállamra ütött:~- Te!
152 28 | is súrolgatta a fenekét, és nagyon elsavanyodott az
153 29 | gabonánkat.~Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska,
|