Rész, Fejezet
1 1 | csak úgy ragad az emberre, mint a bogáncs, csakhogy persze
2 1 | volt a malajdoki uraságnak, mint a többi falunépe, megsüvegelte
3 1 | kemény tartású még akkor is, mint egy öreg diófa. Ahogy a
4 1 | közt mégis úgy zöldellett, mint valami óriás bokréta. Enyhelyet
5 1 | csakúgy nem szabad kínozni, mint az állatot - mondta nekik. -
6 1 | tördöste a nagy szálfákat, mint a gyerek a száraz nádat.~
7 1 | soha nem volt olyan erõs, mint mikor egy parányi kenderike
8 2 | meséltek olyan történeteket, mint öregapámnak a nagy erejérõl.
9 2 | pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~Ez aztán ebben
10 2 | lett az apám tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán
11 2 | beköszönt szép hangosan, mint aki tudja, mi az illendõség :~-
12 2 | szamárkánál. Hozzám tartozik, mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék
13 2 | Felzúdult erre a három úr, mint a darázs, ha füstöt vetnek
14 2 | hamarább készen lett vele, mint a többi az ezüstkanállal.
15 3 | ember volt a nagyapám. Erõs, mint a vasék. Azt is elmondtam,
16 3 | volt az édesapám. Okos, mint a hét bölcs mester. Hát
17 3 | Hiszen csak akkora a szentem, mint egy dióbél.~Rajtam veszett
18 3 | egyszerre akkora leszek, mint a hét sing szakállú óriás.
19 3 | incselkedett velem.~Akkora voltam, mint egy csipetke, de olyan méreg
20 3 | olyan méreg lakott bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem
21 3 | keszegnél, akkora lehetett, mint egy növendék pióca.~Az öreg
22 3 | friss víz. Olyan az neki, mint nekünk a friss levegõ.~No,
23 3 | reggel: hát tán még kisebb, mint tegnap volt.~Csúnya hideg
24 4 | báránka benne volt a salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr
25 5 | kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg a bélét.~- Jaj,
26 5 | már sokkal ízesebb volt, mint azelõtt.~Édesanyám azonban
27 5 | Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap.~Hát éppen annyit
28 6 | ez sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás.~Örömében olyant
29 6 | beszegõdöm kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat
30 7 | jókedvünket a markoláb, mint a fogyó holdat. A tehénkénket
31 7 | térdig érő budzsogója van, mint a kisdzsereknek. A strimflikötője
32 7 | Sötétben beleakadt a keze, mint az arany harisnyakötõbe.~
33 7 | mindnyájan jobban sajnáltuk, mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt
34 7 | nekem több akkora kincsem, mint a te becsületes magyar szíved,
35 7 | bujdosóvá tenni öreg napjaira, mint amilyen én vagyok? Nem szégyellitek
36 7 | Vagyok én olyan kenyérkeresõ, mint ti. Hiszen ti hárman se
37 8 | Lajossal.~Úgy nézett rá, mint a napra, s úgy õrizgette
38 8 | úgy õrizgette a leveleit, mint a szentírást. Elégetni véteknek
39 8 | tartja, bajba keveredik, mint ahogy Tilinkó kifülelte.
40 8 | Most már igazán olyan vagy, mint egy királyfi, édes gyerekem -
41 8 | homloka és melegkék szeme, mint a mosott égbolt. Nem járt
42 8 | Nem járt olyan peckesen, mint Bögre úr, mégis jobban megérzett
43 8 | No, akkor többet tudsz, mint én - kacagott az öregúr -,
44 8 | volna én ott bukfencezni, mint a könyvek mellett ásítozni.
45 8 | Bimbót terelgettem volna, mint hogy lúdtollal szántogassak
46 8 | nagyon szépeket álmodtam mint dinnyésgazda. Akkora dinnyéket
47 8 | dinnyéket láttam álmomban, mint a káposztáshordónk, s mindnyájának
48 8 | mentem én be a majorba, mint akit orron vertek.~- Mi
49 9 | Meglátta pedig, hamarább, mint gondolta volna. Egy délután
50 9 | Ilyenkor Matykó visított, mint akit nyúznak, s még ha megbékült
51 9 | úgy törleszkedett hozzá, mint egy csengettyûs bárányka,
52 9 | Matykó mindig vádaskodott, mint egy farkasfiók. Egyetlen
53 9 | egymaga akkora úr lesz, mint mi ketten együttvéve.~-
54 9 | szomjúságoltó a világon, mint annak a termése.~Azám, csakhogy
55 10 | borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg
56 10 | én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket
57 10 | gyerekkéz volt, könnyû, mint egy pillangó.~Úgy történt
58 10 | korában se látott annyit, mint most; se ennyi erõ nem volt
59 10 | pedig most többet parancsol, mint egész életében bármikor
60 10 | láttál annyit a szemeddel, mint most.~- Az is igaz - nyögött
61 10 | nem parancsoltál annyit, mint most.~A jáger most már egész
62 10 | púposodott ki a síkságból, mint valami temérdek nagy cipó,
63 10 | Kezdjed, Dióbél!~Vörös lettem, mint a pipacs, és ez egyszer
64 10 | volna még kisebb lenni, mint amekkora voltam, hogy dió
65 11 | a kis uraságaim mellett, mint a vadalmahajtás a rózsabokrok
66 11 | aztán fölvágta a fejét, mint a dacos csikó, és bement
67 11 | jártak. Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyû. Utoljára
68 11 | játszottak a tuják közt, csakúgy, mint a földi gyerekek szoktak.
69 11 | elrepültek az angyalkák, mint az álom. Nem maradt ott
70 11 | engem is úgy szeressen, mint Petykó testvérkémet szereti.~
71 12 | összefolyik már elõttem minden, mint hajnali kép a hosszú fasorban.
72 12 | tündöklik elõ a múltak ködébõl, mint a csillag. S ahogy kiírom
73 12 | olyan esze volt Matykónak, mint a tûz. Ha akart volna, még
74 12 | csak az olyan parasztnak, mint Dióbél.~E miatt a gonosz
75 12 | minden magyar embernek, mint a napra. Nektek is mindnyájatoknak
76 12 | szépen elmondani Petykó, mint addig. Nyalkán kiöltözve,
77 12 | de most már reszketett, mint az öreg eperfán a száraz
78 13 | tietek. Olyan tulajdonotok, mint nekem ez a kastély. Adót
79 13 | egyéb kívánságom nincs is, mint hogy most szépen menjetek
80 13 | most szépen menjetek haza mint szabad magyarok. Engem ne
81 13 | akkor az öregemberek is, mint a kisgyerekek, és senki
82 13 | sápadt volt és reszketett, mint a nyárfalevél, Matykó morcosan
83 13 | szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett kenyér. A könyveit
84 13 | csöndesen szipogott mellettük, mint az az öregember, akinek
85 13 | úgy szerette õt az apja, mint a jó testvérkéjét. S oly
86 15 | visszaköszönnék, mindig járna a karom, mint az óra sétálója - szokta
87 15 | nagy fekete szeme égett, mint a parázs. Sose láttuk azelõtt
88 15 | most már annyi aranyam, mint kegyelmednek, hát akkor
89 15 | köszönjek én kelmédnek elõbb, mint kelméd nekem?~De már erre
90 16 | kócosabban és rongyosabban, mint valaha.~- Hát te mit csinálsz
91 16 | könnyebb nímetet fogni, mint ürgét. Utóvégre nekem is
92 16 | mert sebes volt a keze, mint a villám, s akire leütött,
93 16 | hívat. Úgy állj elõtte, mint a kõszent, mert észre se
94 16 | volna is Tilinkó úgy állni, mint a kõszent, de mentõl jobban
95 16 | nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe
96 16 | nagyobb átka az istennek, mint a háború. De azért, mikor
97 16 | gyenyerím! - gügyögött neki, mint a gyereknek, s bent az erdõ
98 16 | No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba - kapott a
99 17 | meg nem egyebet kívánt, mint hogy õ közelrõl megnézhetné,
100 17 | több volt már azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele
101 17 | hangja is úgy csengett, mint az ezüst.~- Nem alamizsnáért
102 18 | mindenfelé a magyar földön, mint a nyúl, s amikor látta,
103 18 | Dióbél, jobb két lábon, mint edzsen se! ĺgy hamarébb
104 19 | Magyarországon nagyobb bűn, mint magyar katonának lenni.~
105 19 | Márton nagyobb úr lesz, mint Malajdoki Tamás” - tûnõdött
106 19 | mégis úgy kell ránézni, mint a szentképre. Érted-e? És
107 19 | halál is szót fogadott neki, mint a hopmester úr.~Becipelte
108 19 | a farkasok a kastélyban, mint a segény csigány rezsedencsiájában.~
109 20 | megbeszélni, hogy legyen, mint legyen.~Ahogy így beszélgetünk,
110 20 | is érdemes volt megnézni. Mint valami labda, amelyik kirepedezett
111 21 | is úgy meg voltam riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~
112 21 | mozdulatot tett a kezével, mint mikor az embernek láncot
113 21 | szegényemberes munkát vállaljon, mint én, de arra már nem volt
114 22 | pedig úgy vigyáztatott ránk, mint a tûzre.~Szörnyû idõk voltak
115 22 | legény volt, édes beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint
116 22 | mint a méz, lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár kenyérre
117 22 | úgy bujkált mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán láttuk,
118 22 | megrázta szegény Holló Pált, mint kutya az ürgét. S tán a
119 22 | falnak fordult, és úgy tett, mint aki alszik. Lám, gondoltam,
120 22 | aki keményen kivallatott, mint valami országháborítót és
121 22 | nagy úrnak a segédje lett, mint a pléhnyakú, akkor nem fog
122 23 | az árát olyan bizonyosan, mint ahogy a kétszer kettõ négy.
123 23 | olyan csöndes nyugodalma, mint most van.~- Édesanyám, szegény,
124 24 | miben válogatni, nem úgy, mint segény helyen. Fõzzsek-e
125 24 | Különb ízse van annak, mint a gestenyének. Mikor ettél
126 24 | micsoda! Olyan annak a levele, mint a nádnak, de a virága olyan,
127 24 | nádnak, de a virága olyan, mint a sekfûnek. Attól tartok,
128 24 | élesebb a foga a télnek, mint odakint.~Féltem is egy kicsit
129 24 | gyermeke a természetnek, mint a szarvas, mint a fa. Õ
130 24 | természetnek, mint a szarvas, mint a fa. Õ se olvassa az esztendõket.~
131 25 | aztán aludtam is reggelig, mint a bunda.~Tilinkó azonban
132 25 | Itt ugyan rosszabb az út, mint az országúton, de alkalmasabb
133 25 | meglássa. Olyan csókaszem, mint a Tilinkóé. Az elõl ugyan
134 25 | megrázogatta a tarisznyát, mint a kukoricás szakajtót:~-
135 25 | egészen olyan ez a malacka, mint a mienk, még a füle is olyan
136 26 | De most már cifrázta ám, mint a szûcs a subát. Hurcolták
137 26 | Rosszjancsi úr úgy megszelídült, mint a bárány. Saját kezével
138 27 | elváltoztatott a hatalom, mint téged a vadon.~Tudtam már,
139 27 | Matykó lehajtotta a fejét, mint a jégverte búza.~- Nincs
140 27 | emberek az utcán elkerültek, mint a bélpoklost. Ha a szemembe
141 28 | tán bõvebb termésünk volt, mint más esztendõben. Meg is
142 28 | a mi reményünk elszállt, mint déli napsütésre a reggeli
143 28 | együtt laknak, együtt járnak, mint édes egytestvérek. Együtt
144 29 | én az olyan derült őszt, mint ez a mostani. Olyan nyugalom
145 29 | olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem fátyolos
146 29 | hanem fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan
147 29 | napsugárban. Úgy álltok itt, mint õrszemei a falunak, mely
|