Rész, Fejezet
1 1 | malajdoki uraságot meg a Tilinkó cigányt kivéve mindenkinek
2 4 | TILINKÓ~Noha nagyon ágrólszakadt
3 4 | ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó, mégiscsak be kell mutatnom
4 4 | adjon, mit vegyen el, te Tilinkó? - kérdezi tõle az édesanyám,
5 4 | vissa - didereg a szegény Tilinkó, s nagyon nyomakodna befelé
6 4 | Eredj csak a konyhába, Tilinkó, ott olyan nyár van, hogy
7 4 | derekából.~- Ejnye, ejnye, Tilinkó - pirongatta meg -, hát
8 4 | vittem volna el - magyarázta Tilinkó -, hadd lett volna már eccser
9 4 | ez meg már mire jó itt, Tilinkó? - fogta fülön az édesapám.~-
10 4 | uraknak van.~- Bolond vagy te, Tilinkó - nevetett az apám -, hiszen
11 4 | urak - vonogatta a vállát Tilinkó -, de a segény embernek
12 4 | sépen kérem - emelte meg Tilinkó a karimátlan kalapját.~-
13 4 | Ejnye, de telhetetlen vagy, Tilinkó! - mutatta édesapám a haragot. -
14 4 | is kapsz a hegedûdre.~No, Tilinkó majd kibújt a bõrébõl örömében,
15 4 | jószág volt.~- Örülsz-e neki, Tilinkó? - kérdezte édesapám.~-
16 4 | faddsu? - mondta gyanakodva Tilinkó.~- Az meg benne van a bárányban.~
17 4 | meg benne van a bárányban.~Tilinkó dohogva kapta vállára a
18 4 | mégis nagyon zokon vehette Tilinkó, mert sokáig kerülte a házunk
19 4 | sagulhatok - mondta fogvacogva Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj
20 4 | magát a mennyországban tõle.~Tilinkó azonban nem jött vissza
21 4 | förmedt rá édesapám.~Tilinkó pedig méltóságosan felelte:~-
22 4 | egyszer neked van igazad, Tilinkó - nevette el magát édesapám.
23 7 | nyitotta az ajtót, hanem Tilinkó.~- Serencsés jó estét azs
24 7 | is, ne mondhassák, hogy Tilinkó meg se látja a segény embert.~-
25 7 | lehetett az úrdolga, te Tilinkó!~- De pedig azs azs volt -
26 7 | most tudok.~- Mit tudsz, Tilinkó? - forgolódott apám a csikorgó
27 7 | élne edzsmagában segény Tilinkó a putrijában. Astán a házsra
28 7 | utána.~- Ne kerepelj annyit, Tilinkó - szólt neki kedvetlenül
29 7 | kilincset ugyan elvitte Tilinkó, de hagyott ott helyette
30 8 | bajba keveredik, mint ahogy Tilinkó kifülelte. Ezért kellett
31 9 | hörcsögnek, pedig akkor Tilinkó bográcsába kerülsz!~Ilyenkor
32 10 | volt annak, csak az egy Tilinkó, akinek a nádas volt az
33 13 | egy rozsdás szigonyt, még Tilinkó cigány is húzott maga után
34 13 | csókoljon az uraságnak. Tilinkó maradt utolsónak, akkor
35 13 | akart utána küldeni, mikor Tilinkó kézen fogva hozta a kis
36 16 | Olyankor végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~-
37 16 | szúnyogok. Amikor aztán Tilinkó is sietett letenni a hegedût.~-
38 16 | hegedûszót.~- No, ez csak Tilinkó lehet - néztem körül.~Csakugyan
39 16 | Hát te mit csinálsz itt, Tilinkó?~- Hát mit csinálnék? Nem
40 16 | hedegilek.~- Kire vagy mérges, Tilinkó?~- Hát a Villám ezsredes
41 16 | öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~- Vályogvetõ cigány a falumból.
42 16 | fejedet.~Szeretett volna is Tilinkó úgy állni, mint a kõszent,
43 16 | uram - pislogott sebesen Tilinkó.~- Hát aztán mi szándékkal
44 16 | seretnék lenni - jajveszékelt Tilinkó. - Nem barátkozsok olyan
45 16 | ilek - sóhajtotta el magát Tilinkó, de azért engedelmesen elõkapta
46 16 | csak gyaloghuszár légy, Tilinkó. Hanem ha még egyszer ijesztgetni
47 16 | rólad a piros nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg
48 16 | valahányszor csak szerét ejthette Tilinkó, mindig kiszökött közülünk,
49 16 | és rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó, megvan-e még a hegedûd?~-
50 16 | adhattuk magunkat az álomnak. S Tilinkó egész bátran mert kiszökni
51 16 | fülünkre. Amelyikünket megrázta Tilinkó, az a másik oldalára fordult,
52 18 | elsikoltom magam: - Nini, Tilinkó!~Õ volt biz az, de milyen
53 18 | ám, én vadzsok, az öreg Tilinkó. Hanem most ne nagyon ismerkedzsünk,
54 18 | inkább szégyelltem magam, de Tilinkó a vállamra csapott:~- Sebaj,
55 18 | Malajdokra.~- Te mehetsz, Tilinkó, ha neked már elég volt
56 18 | kell keresnem a katonáimat.~Tilinkó nevetett, de úgy, mintha
57 18 | mondtam neki mindjárt:~- Hé, Tilinkó közhuszár, vigyázz! Tán
58 18 | bodsó.~Beszélt, beszélt Tilinkó, mutogatott is valamit,
59 18 | feküdni a halottak közé, de Tilinkó belém csimpaszkodott:~-
60 19 | ruhám is, hogy bátran a Tilinkó fogadott fiának nézhetnek
61 19 | újságot csak akkor mondta el Tilinkó, mikor már közel jártunk
62 19 | bekocogtak akkorára: apám és Tilinkó. Maga mellé vette õket Bögre
63 19 | fejezte be az elbeszélését Tilinkó, mire a Cipóhalomhoz értünk.~
64 23 | hirtelen nem nyílik az ajtó. Tilinkó tolódott be rajta szép rongyosan,
65 23 | ahogy õ szokott.~- Nini, Tilinkó! - erõltettem a jókedvet. -
66 23 | a két nyakára!~- Nem ám, Tilinkó, inkább fészket rakott,
67 23 | el magadat - rimánkodott Tilinkó. - Hát azs öreg Tilinkó
68 23 | Tilinkó. - Hát azs öreg Tilinkó már senki se teneked? Hát
69 23 | vadmadarak.~- Igazad van, öreg Tilinkó - horgasztottam le a fejemet. -
70 23 | még jó leszek. Szaladjunk, Tilinkó, mert már nagyon vágyom
71 23 | bíbic ingyen adja a tojást.~Tilinkó motyogott valamit, de azért
72 23 | visszajött az új.~- Mehetünk, Tilinkó?~- Mehetünk, Dióbél.~Biz
73 24 | napszállat piros tüzében. De Tilinkó megrángatott: - Ne nézselõdj
74 24 | sürgött-forgott körülöttem Tilinkó. - Van ám itt miben válogatni,
75 24 | tud egy helyen azs öreg Tilinkó, majd megtalálod azst te
76 24 | mikor másnap fölrázott Tilinkó: - Talpra, Dióbél! Azs után
77 24 | megfizeti az nekünk az adót. Tilinkó a végrehajtó: õ tudja, melyik
78 24 | honnan se, két subát kerített Tilinkó. Én bizony nem mertem megkérdezni,
79 24 | Mit hoztál? - kérdezte Tilinkó.~- Rókakölyköt. Ráhágtam,
80 25 | TILINKÓ UTOLSÓ LOPÁSA~Nádi ember
81 25 | mikor egy este azt mondja Tilinkó, hogy õ reggel bemén a faluba.~-
82 25 | lopództam a vacokról, ahogy Tilinkó elaludt, s kivertem a malackát
83 25 | ilyenkor már tepsibe fektet Tilinkó.~És aztán aludtam is reggelig,
84 25 | reggelig, mint a bunda.~Tilinkó azonban már hajnalhasadtán
85 25 | Megvadzs! - nyalábolta föl Tilinkó a cirmost. - Udzs lehet,
86 25 | engem hív - állt meg tûnõdve Tilinkó. - Azst hisem, engem kiskoromban
87 25 | ezs - tekingetett körül Tilinkó, s kieresztette a cirmost
88 25 | tudakolva kifelé az utat.~Tilinkó összerezzent, s nekiiramodott
89 25 | izgeni-mozgani, de úgy ám, hogy Tilinkó majd a nyelvét elharapta
90 25 | csudar! - rugaszkodott utána Tilinkó, elhajítva kezébõl a tarisznyát.~
91 25 | csúfolódott többet, hanem kimondta Tilinkó keresztnevét, ahogy az illendõség
92 25 | Bezzeg nem haragudott már Tilinkó, hanem letérdelt a malacka
93 25 | fohászkodta el magát Tilinkó, visszafordulva mérgében.
94 25 | az árokparton.~- Baj van, Tilinkó - fogadtam, ahogy hazaért. -
95 26 | ki nem mozdultam belõle. Tilinkó azonban néha be-bevágódott
96 26 | ismertem volna.~- Mi az, Tilinkó? - csaptam össze a kezemet. -
97 26 | ablakán könyökölt ki, mikor Tilinkó ott baktatott. Szalajtotta
98 26 | Rossjancsi úr - mondta alázatosan Tilinkó.~Rosszjancsi úr intett az
99 26 | ekész napik.~Hiába mondta Tilinkó, hogy neki már nincs fütyülhetnékje,
100 26 | sép bajusom ‑ mérgeskedett Tilinkó, ahogy elbeszélte nekem
101 26 | történetet. - Hanem ne ledzsen Tilinkó a nevem, ha meg nem fizsetek
102 26 | hét múlva megint eltûnt Tilinkó a nádasból, de most nem
103 26 | vadmacskát a nádasban fogta Tilinkó, az fickándozott a zsákjában,
104 27 | magát.~- Vesedelem - vélte Tilinkó.~- Vendég - mondtam én.
105 27 | összecsókoltam poros orcáját. Tilinkó Csurit csókolgatta örömében.~-
106 27 | magát valami éji madár. Tilinkó fölkelt, bement ágyazni, (
107 27 | Nádországnak: három ágyat vess, Tilinkó!~
108 28 | a nádszélhez. Egyszerre Tilinkó elkiáltotta magát:~- Hej,
109 28 | nagy rézüstöt szorongatott Tilinkó, kaparta ki belõle a földet.
110 28 | édesapámé. Õ volt azs öreg Tilinkó, mikor én még csak kis Tilinkó
111 28 | Tilinkó, mikor én még csak kis Tilinkó voltam. Egyser elvestette
112 28 | is rajta, amit azs öreg Tilinkó vetett rá. Ó, de csak üdzses
113 28 | gödörbe.~- No - szólalt meg Tilinkó -, jövõ ilyenkorra tele
114 28 | káprázik az embernek a szeme.~Tilinkó elfüttyentette magát, s
115 28 | össze.~Már akkor szaladt Tilinkó visszafelé. Ugyan mi van
116 28 | Mit tartogatsz ebben, öreg Tilinkó, csak nem kincset?~- Azst
117 28 | vissa azs úrfinak. Azs öreg Tilinkó azsonban jó helyen tartja
118 28 | sarkát, Matykó a másikat, Tilinkó a harmadikat.~Matykó leghamarabb
119 28 | Nyilván elaludt az öreg Tilinkó.~Dehogy aludt, dehogy. Ott
120 28 | maga csillagait.~- Hát te, Tilinkó, elfelejtetted a magad dolgát?~
121 29 | TILINKÓ~ ~ÖREG DIÓFÁK ALATT~Mosolygó
|