Rész, Fejezet
1 1 | egyszerre haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent
2 2 | fát akart venni a piacon. Hát hiszen volt ott rõzsés kocsi
3 2 | ami a szamár hátán van?~- Hát persze - bólintott rá apám.~-
4 2 | behuppant a mûhelybe.~- Hát kettõnket mennyiért borotválna
5 2 | Kicsodát? - hebegte a mester.~- Hát a szamárkámat - veregette
6 2 | szóba a kastélykáplán. - Hát azt tudja kend, ugye, hogy
7 2 | pedig hangosan kérdezte:~- Hát mit nem tehet meg az Úristen,
8 2 | mosolyogva a tisztelendõ úr. - Hát csakugyan igaz az, hogy
9 3 | mint a hét bölcs mester. Hát most már azt is el kell
10 3 | cethalra. Nézem reggel: hát tán még kisebb, mint tegnap
11 3 | cethalka, hogy még nevet is.~- Hát aztán minek örül olyan nagyon? -
12 3 | fölé gyanakodva Bedegi.~- Hát annak, hogy meleg friss
13 3 | fázik, ugye, Bedegi bácsi?~Hát nem fázott, az bizony, mert
14 3 | tebelõled se lesz halászmester.~Hát ilyen okos fiúcska voltam
15 4 | Tilinkó - pirongatta meg -, hát mi a macskának bántod már
16 4 | putri-viskója hegyibe.~- Hát ez meg már mire jó itt,
17 4 | édesapám.~- Nene, gazsduram, hát villámfogdosó, hadd ledsen
18 4 | süveget is.~- Azs már tesi, hát még? - nyílt ki a szeme
19 4 | ürgét.~- Azs már beséd. Hát még?~- Ejnye, de telhetetlen
20 4 | bárányon - nevetett apám.~- Hát a faddsu? - mondta gyanakodva
21 4 | még neki állt feljebb.~- Hát ez a becsület, hé? Hogy
22 5 | ha azt kérdeztem is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt
23 5 | az annyit, mint tegnap.~Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát,
24 6 | vörös krajcárom se.~- No, hát akkor azt is én adom - mondta
25 7 | Micsoda szívességedet, te?~- Hát hodzs elvezsettem hozzá
26 7 | Hé, macskás asszony, hát csakugyan eladó az az állat?~-
27 7 | csakugyan eladó az az állat?~- Hát... már... izé... hogyha
28 7 | már... izé... hogyha éppen hát - motyogta anyám zavarodottan.~-
29 7 | lelkem, az vagyok.~- Aha, hát ide jutottatok, híresek?
30 7 | ide jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat is eladjátok?
31 7 | macskátokat is eladjátok? Hát hiába van olyan nagy esze
32 7 | szegény pára állatnak?~- Hát amilyen macskát illet -
33 7 | mondotta egy férfihang.~- Hát akkor lássunk hozzá - felelte
34 7 | megszorította a kezét:~- Hát ebben maradunk, Törõcsik.
35 7 | Szaladok oda, kinyitom: hát ott áll a Hékám, lóg ki
36 7 | csak azt akarná mondani:~- Hát szabad ilyen derék macskát
37 8 | úrnak, érted-e?~- Értem hát.~- No, ha érted, akkor tanuld
38 8 | Az.~- No, Törõcsik, hát mindenkit a rendes nevén
39 8 | meg kell adni, ami illeti. Hát most már hadd hallom csak,
40 8 | engem hogy szólítasz.~- Hát úgy, hogy: Bögre!~- Nagy
41 8 | tudsz-e hozni egy pohár vizet.~Hát hogyne tudnék! Megyek az
42 8 | gondoltam magamban -, de hát nekem mindegy. Ha ez a regula,
43 8 | mesterem a vastag nyakát.~- Hát hogy hívnak téged, kisfiam? -
44 8 | Petykóval meg a Matykóval. Hát aztán olvasni tudsz-e már?~-
45 8 | Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot. Amekkorát
46 8 | másnap reggel a földemre: hát alszanak a dinnyemagok jóízûen,
47 8 | búbjára koppantott :~- De hát minek tépted ki, te bolondos?
48 9 | kaptam föl a fejemet.~- Hát pedig az a jó mesterség,
49 9 | és Petykó felé fordult:~- Hát te, gyerekem?~- Én se leszek
50 9 | mi ketten együttvéve.~- Hát az se rossz mesterség, csak
51 9 | érte Dióbél, õ a legkisebb.~Hát én mókusnak elmehettem volna,
52 10 | életében bármikor parancsolt.~- Hát majd megválik, hány zsákkal
53 10 | ahol egy róka szalad is.~- Hát az a nagy erõ, amivel dicsekszel?~-
54 10 | erdõt ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek.
55 10 | Nagybél vagy te, nem Dióbél!~- Hát majd te adsz neki a tieidbõl -
56 10 | Balról lesz a Dióbél fája, hát az milyen diót terem?~-
57 11 | Őhelyette Petykó szólalt meg:~- Hát énvelem mi lesz, édesapám?~-
58 12 | szegény gyerekek közt.~- Hát az enyémet mibõl teremtette? -
59 12 | Csak bátran, kis barátom! Hát mi az, amit tudsz?~- Bácsi,
60 13 | minden becsületes magyart. Hát én most már többet ilyeneket
61 13 | csörtögést hallottam, de hát csak ezs a malacska vót.
62 13 | édes kicsi Petykóm, ne sírj hát! Légy tovább is az én okos,
63 14 | rám szomorúan az öregúr. - Hát meguntad már a malajdoki
64 15 | édesapám - állottam elébe.~- Hát hogy lesz, édes fiam?~-
65 15 | hogy lesz, édes fiam?~- Hát így e! - akasztottam a válláról
66 15 | szaladt be édesanyám -, de hát kicsi vagy ám te katonának!
67 15 | abban a nagy kastélyban. Hát csak a cselédek legyenek
68 15 | kurjantásunktól Bécsig szalad a német.~Hát voltunk sokan, az bizonyos,
69 15 | ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment ott? -
70 15 | csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát nem lehet énbelõlem kinézni,
71 15 | aranyam, mint kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én
72 15 | és ráförmedt az öregre:~- Hát már mért köszönnék én kendnek,
73 16 | kihull a fogatok, bibasok!~Hát ahogy beérünk a malajdoki
74 16 | rongyosabban, mint valaha.~- Hát te mit csinálsz itt, Tilinkó?~-
75 16 | csinálsz itt, Tilinkó?~- Hát mit csinálnék? Nem látod,
76 16 | vagy mérges, Tilinkó?~- Hát a Villám ezsredes úrra.
77 16 | öreg vadzsok mán én arra. Hát azs ürgefogásra nem vadzsok
78 16 | csak úgy rengettem bele. - Hát aztán van‑e valami kívánságod,
79 16 | pislogott sebesen Tilinkó.~- Hát aztán mi szándékkal jársz
80 16 | de most már bosszúsan.~- Hát akkor inkább csak gyaloghuszár
81 16 | többet a kezsembe, vagy se.~Hát bizony nem olyan idõk következtek
82 18 | megszorította a kezemet:~- Hát akkor sép álmokat, vitéz
83 18 | mi az újság Malajdokon?~- Hát ott is csak azs, ami másfelé.
84 19 | hûséges szívét a keserûség. - Hát éppen az utolsó Malajdokinak
85 19 | Malajdoki-arany ez végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás úré.
86 19 | megfehéredett a haj a halántékain.~- Hát idzs halt meg azs öreg nemzetes
87 20 | Rosszjancsi úr nem engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~- Az
88 20 | biccentette meg a fejét.~- Hát aztán? - nézett rá Matykó.~-
89 20 | vagyok, a kerületi fõnök.~- Hát az miféle szerzet?~- Majd
90 21 | csak fölértünk Pestre, de hát itt most már mi lesz velünk?~-
91 21 | tanyai kutya a nagyvárosban.~Hát egyszerre csak elénk gurul
92 21 | keresel mind a kettõnkre. Hát én ezt nem bírom tovább.~-
93 22 | kenyérre lehetett volna kenni.~Hát hiszen meg is tettük volna
94 22 | elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem ilyen szörnyûségekkel?~-
95 22 | érzésem a keserû düh volt. Hát magyar ember tehette ezt
96 22 | szívet összeszorító fájdalom. Hát gyerekkori pajtásom, nyomorúságom
97 22 | gondoltam rá, hogy nini: hát énbelõlem mi lesz most már?
98 23 | erõltettem a jókedvet. - Hát te kit keresel ebben az
99 23 | olyan jól érzi itt magát. Hát Malajdokon mi az újság?~-
100 23 | Majd egybeforr az megint. Hát édesapám, édesanyám?~- Kösönik
101 23 | beszélsz, te ember?~- Na, na, hát mondom madzsarán. Azsért
102 23 | földön.~- Esem a lelkedet, hát ne hadzsd údzs el magadat -
103 23 | rimánkodott Tilinkó. - Hát azs öreg Tilinkó már senki
104 23 | Tilinkó már senki se teneked? Hát azs õ tanyája nem jó less
105 24 | tartogat a gunyhójában.~- Hát most már mit ennél, édes
106 24 | majd csak sátoros ünnepen. Hát még a mézsesdzsökér, amit
107 25 | meg pihenni egy kicsit -, hát miért cipelem én a hátamon
108 25 | magamét hajtanám. Hova hajtom? Hát a vásárra. Mért adom el?
109 26 | sírót is meg a nevetõt is. Hát még aki fütyülni mert az
110 26 | fütyülni mert az utcán! Hát még aki Rosszjancsi füle
111 26 | Hrosziancsik elveszi.~- Hát el is vette a csudar, hivatta
112 28 | tenyerébe csaptam Matykónak: - Hát gyerünk kincset ásni!~Fönt
113 28 | Lélekszakadva szaladtunk oda: hát mégiscsak igaza volt Malajdoki
114 28 | nádasba öreg csontjaival. Hát ezt ugyan mi lelte? - néztünk
115 28 | föld a maga csillagait.~- Hát te, Tilinkó, elfelejtetted
|