Rész, Fejezet
1 1 | ragadványnév, mert ez csak úgy ragad az emberre, mint a
2 1 | csakhogy persze nem lehet úgy lekefélni.~Mondom, a malajdoki
3 1 | róla, hogy csupa játékból úgy tördöste szét a lópatkót,
4 1 | galléron kapta a franciát, s úgy vágta keresztül az alacsony
5 1 | alacsony kapu fölött, hogy csak úgy nyekkent a folyókában. Vitte
6 1 | homokos gödrök közt mégis úgy zöldellett, mint valami
7 1 | hanem sarkon fordult, s úgy rántotta meg a kilincset,
8 1 | szörnyû ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szálfákat,
9 2 | mintha harapni akarna -, úgy alkudtunk, hogy ami fa a
10 2 | ült isten világáért, csak úgy utána ballagott. Azt mondta,
11 2 | mérje utána.~Az íródeák úgy ellépkedett, mintha mindjárt
12 2 | fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét,
13 3 | Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy rángattam, mintha szivattyús
14 3 | igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam, mintha máris
15 3 | cethaltudóshoz a szomorú hírrel. Úgy látszik, mondom, íneresztõ
16 3 | már érdemes ám megnézni. Úgy örül a cethalka, hogy még
17 4 | kibújt a bõrébõl örömében, s úgy megnyekeregtette pünkösdkor
18 6 | korona és lepény.~De bizony úgy fúródott bele a krajcáron
19 7 | esztendő felébe beleértünk, úgy megette a mi jókedvünket
20 7 | magát a gazda markából, s úgy nekilódult, hogy tán a világból
21 7 | a világból is kiszaladt.~Úgy jött haza szegény anyám,
22 7 | szegény anyám, hogy csak úgy támolygott. Se cipó, se
23 8 | tartott Kossuth Lajossal.~Úgy nézett rá, mint a napra,
24 8 | nézett rá, mint a napra, s úgy õrizgette a leveleit, mint
25 8 | beparancsolt a kastélyba. Úgy volt, hogy urasági inast
26 8 | tojáson járna. A szót meg úgy eresztette a foga közül,
27 8 | engem hogy szólítasz.~- Hát úgy, hogy: Bögre!~- Nagy szamár
28 8 | kirántotta a kezembõl, s úgy vágta volna a fejemhez,
29 8 | egészen helyes fickó lehetsz. Úgy nézem, igen egyidõs vagy
30 8 | ágában sincs fölébredni. Úgy is mentem én be a majorba,
31 9 | malajdoki kastélyban, s úgy összeszoktunk mink Tamás
32 9 | mindig magával vezetett.~- Úgy nézem, kis szolgám - támaszkodott
33 9 | egyformák vagytok.~Magam is úgy eltátottam rájuk a számat
34 9 | S aki soha énmellettem úgy el nem ment, hogy oldalba
35 9 | az apjára. Petykó mindig úgy törleszkedett hozzá, mint
36 9 | nevethetnékünk. Szinte szédelegtünk, úgy gyötört bennünket a szomjúság.
37 9 | Szaladjon érte Dióbél!~- Nem úgy lesz az - tett igazságot
38 10 | diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem,
39 10 | könnyû, mint egy pillangó.~Úgy történt az, hogy egy este
40 10 | Kezet nyújtott a jágernak:~- Úgy látom, öreg, legény vagy
41 10 | Gáspár úr megszólalt:~- Nem úgy lesz az, gyerekek. Hazafelé
42 10 | odalátszott a Cipóhalom. Úgy púposodott ki a síkságból,
43 10 | láttunk a bokrok közt.~- Úgy látom, megint kincset keresett
44 11 | Matykóhoz nem volt egy szava se. Úgy tett, mintha nem is látná.~
45 11 | muzsika, s egy szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák,
46 11 | Édes jó Istenkém, én úgy szeretlek téged, szeress
47 11 | hogy az édesapám engem is úgy szeressen, mint Petykó testvérkémet
48 12 | ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem, nem is papírra kellene
49 12 | mellette. Petykó pedig soha úgy ki nem ment a házból, hogy
50 12 | s a nagy fekete tábla is úgy nézett rá, mintha szeretne
51 12 | Kossuth Lajosnak hívják. Úgy kell ránézni minden magyar
52 12 | Malajdoki Petykó!~- Magam is úgy gondoltam - mosolygott elégedetten
53 12 | is a bukfencet, hogy csak úgy nyekkent.~- Édes kis katonám -
54 13 | tenni a bakancsukat.~- Nem úgy lesz az, öregem - nevetett
55 13 | akkor megint találkozunk.~Úgy sírtak akkor az öregemberek
56 13 | kisgyerekek, és senki se akart úgy hazamenni, hogy még egyszer
57 13 | maradt utolsónak, akkor is úgy kellett kituszkolni az udvarból.~-
58 13 | minden gyerekzokogás! Én csak úgy csöndesen szipogtam, ahogy
59 13 | Ágynak esett szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett
60 13 | Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha te írnád. Apa nem
61 13 | rossz Matykó imádságát. Most úgy szerette õt az apja, mint
62 13 | álmodott eddig. S mégis úgy érezte, megszakad a szíve
63 14 | szívszaggató, mikor az apa sokszor úgy emlegette Matykót a füle
64 14 | nyakába borult az utcán, úgy éltették Kossuth Lajost
65 15 | kell, leszek lóhajtó.~- Nem úgy lesz az, édesapám - állottam
66 15 | fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~-
67 16 | vállamra az ezredes, hogy csak úgy rengettem bele. - Hát aztán
68 16 | Villám ezredes úr hívat. Úgy állj elõtte, mint a kõszent,
69 16 | Szeretett volna is Tilinkó úgy állni, mint a kõszent, de
70 16 | kezdett bátorodni az öreg. - Úgy érzsem, engem azs isten
71 16 | az ellenségnek, de mindig úgy csikorgatta raja a fogát
72 17 | most már a koldus hangja is úgy csengett, mint az ezüst.~-
73 18 | Valami ostoba ágyúgolyó úgy elvitte mind a két lábamat,
74 18 | pergett a szemembõl a könny. Úgy éreztem, nem sok van hátra
75 18 | katonáimat.~Tilinkó nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos
76 18 | végighemperedett a véres földön, úgy kacagott.~- Hadnadzs? Jaj,
77 18 | Valahodzs majd csak less, mert úgy még sose vót, hodzs sehodzs
78 19 | életben már nem találkozom.~Úgy volt az, mesélte a cigány,
79 19 | ahogy örült a vagyonkájának, úgy fájt a szíve jó uráért.~
80 19 | engedelmességhez szokott, s csak úgy befelé mormogott, mikor
81 19 | indulatos, de azért mégis úgy kell ránézni, mint a szentképre.
82 19 | fog halni. Ahogy mondta, úgy lesz. Ha õ azt mondja a
83 21 | nagy bátran, pedig én is úgy meg voltam riadva, mint
84 21 | rajta a nap, nappal meg úgy sincs otthon a szegény deákember,
85 22 | vértanúkat kivégeztette. Az pedig úgy vigyáztatott ránk, mint
86 22 | neved, mi járatban vagy?~Úgy kivallatta az embert még
87 22 | Múzeum-kertben. Ott is volt, úgy bujkált mögöttünk, mint
88 22 | gúnyájából. De kiszaladt, és úgy elbujdosott Pestrõl, hogy
89 22 | Azzal falnak fordult, és úgy tett, mint aki alszik. Lám,
90 24 | itt miben válogatni, nem úgy, mint segény helyen. Fõzzsek-e
91 24 | együtt jártunk sétálgatni, s úgy lehet, Csuri találkozott
92 25 | megfogta a nyakán a bõrt, úgy hozta a foga közt, aztán
93 25 | tarkának. Kézhez is szokott úgy, hogy még Csuri is szívelte,
94 25 | napocska volt. A nádas szélében úgy a szemébe talált nevetni
95 25 | látni a környéken, az is úgy csóválta a nagy fejét, mintha
96 25 | elkezdett izgeni-mozgani, de úgy ám, hogy Tilinkó majd a
97 25 | kinyitotta a tarisznyát, s úgy ugrott ki belõle a malacka,
98 25 | megtalálta valaki a tarisznyát, s úgy cserélte ki, hogy másikat
99 25 | csikorította el a fogát, s úgy vágta fültövön az istenadtát,
100 26 | állni Rosszjancsinak, hogy úgy csúffá teszed magadat?~-
101 26 | hozta olyan dühbe, hogy csak úgy csattogott a foga a haragtól:~-
102 26 | föladni.~Rosszjancsi úr úgy megszelídült, mint a bárány.
103 26 | de a fogolynak a szeme úgy villogott a sötétben, hogy
104 29 | leperegnek virágaink, s úgy ingatják ágaikat a fák,
105 29 | betakart esõben, napsugárban. Úgy álltok itt, mint õrszemei
|