Rész, Fejezet

  1       1   |        tartású még akkor is, mint egy öreg diófa. Ahogy a franciák
  2       1   |               tölgyfa tövébe.~Vastag, öreg fa volt, szinte õr gyanánt
  3       3   |                             MAGAM, AZ ÖREG~Azt már elmondtam, milyen
  4       3   |               legjobb barátom. Ez egy öreg halászember volt, aki a
  5       3   |             kapuban, és tanítgatom az öreg Hékám macskát kismacskásan
  6       3   |              baj van - szólalt meg az öreg. - Elfelejtettünk létrát
  7       3   |           mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó kupáját,
  8       3   |              tartották - szipákolt az öreg. - Szúnyogot kell neki fogni,
  9       4   |              Noha nagyon ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó,
 10       4   |          akármilyen nagy kópé volt az öreg, az édesapám ki tudott rajta
 11       4   |               erilek - hunyorított az öreg -, de még jobban erilek,
 12       5   |              ellát odakint ebéddel az öreg eperfa.~- Minket se kell
 13       5   |              Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.~Még akkor
 14       6   |                Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok, sírba hajló.~- Nem
 15       6   |                 potyogott a könnye az öreg királynak. - Három csillag
 16       7   |      háziállatunk nem maradt, csak az öreg macska, a Hékám, az meg
 17       7   |             volna. Mert arra már igen öreg volt, hogy verebet fogjon,
 18       7   |            téli alkonyatot, amikor az öreg macskába vetettük utolsó
 19       7   |             hogy nem kell megválni az öreg jószágtól, mikor egyszerre
 20       7   |              Tamás urat, az apját, az öreg uraságot. Gáspár úr verejtékezve
 21       7   |               macskát bujdosóvá tenni öreg napjaira, mint amilyen én
 22       9   |              már az én unokám ezután, öreg ember vagyok már én, közel
 23       9   |            csókolt kezet Gáspár úr az öreg Malajdokinak. ‑ De vissza
 24      10   |             ezt a történetet én három öreg diófának az árnyékában írom.
 25      10   |           mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öregember - ülünk mink
 26      10   |              ez az én ráncos, fáradt, öreg kezem ültette közülük, amelyik
 27      10   |            erdõbe, Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez.~Persze
 28      10   |     beszélgetésükbõl, hogy baj van az öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta
 29      10   |               tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác apó, s tisztelet-becsület
 30      10   |          Ügyet se vetnek már az ilyen öreg emberre az erdõkerülõk,
 31      10   |            apó kenyerét. Tudod, egyik öreg holló nem vájja ki a másik
 32      10   |            holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét.~Fahegybe járt
 33      10   |            ányási erdõbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában találtuk.
 34      10   |            gázolod már? - kérdezte az öreg uraság az öreg cselédet.~-
 35      10   |            kérdezte az öreg uraság az öreg cselédet.~- A hetvenedik
 36      10   |               Az is igaz - nyögött az öreg jáger -, mert most mindent
 37      10   |              a jágernak:~- Úgy látom, öreg, legény vagy te a talpadon
 38      10   |         ellened!~Azt se tudta erre az öreg, mit csináljon örömében.
 39      10   |              apó se sajnálná akkor az öreg fáját. Egész erdõ lenne
 40      11   |           raja a füvek és virágok. Az öreg birsek lassan ringatták
 41      12   |          TISZTELETÉRE...~Ahogy itt az öreg diófák alatt írom az életem
 42      12   |         kapott, a kvártélyos gazdának öreg házõrzõ kutyája. Persze,
 43      12   |  asztalmaradékot ne hajított volna az öreg jószágnak. Ilyenkor Kõrös
 44      12   |            volt Petykóval, nemcsak az öreg házpásztor. Csak meg kellett
 45      12   |               már reszketett, mint az öreg eperfán a száraz levél.~
 46      13   |               hoztak is róla hírt. Az öreg csordás, Karika Kesely András
 47      13   |          hazahozatalára elég volt egy öreg, morva betegápoló.~Ahogy
 48      13   |         támolygott a vak ember elé az öreg ember. - Magához vette az
 49      15   |              cselédjei se maradtak az öreg urasággal. Mind ott nyüzsgött
 50      15   |              mi vagyok? - kiabálta az öreg nekivörösödve. - Kapja le
 51      15   |            erre egészen meghökkent az öreg. Különösen mikor észrevette,
 52      16   |           körül.~Csakugyan ott ült az öreg a nagy kõkút káváján, kócosabban
 53      16   |               katonának. Azst mondjá, öreg vadzsok mán én arra. Hát
 54      16   |               ürgefogásra nem vadzsok öreg? - mondok. - Hisen könnyebb
 55      16   |           Tessék bevenni katonának az öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~-
 56      16   |      katonának - kezdett bátorodni az öreg. - Úgy érzsem, engem azs
 57      16   |        Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe hirtelen beleütött
 58      16   |                hogy került közéjük az öreg cigány, csak azt tudták
 59      16   |       megismerte és rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó, megvan-e még a
 60      16   |          vitte a koporsóját.~Égett az öreg cigánynak a szeme, reszkettek
 61      16   |            szeme láttára megölelte az öreg Tilinkót, aki egyik kezében
 62      16   |              érdemkeresztjét tûzte az öreg vályogvetõ mellére.~Elhagyni
 63      17   |              meg nem nevettet valami.~Öreg vak koldus botorkált hozzám
 64      17   | belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be akar állni huszárnak -
 65      17   |             Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe
 66      17   |                 Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodna azután,
 67      18   |                 Az ám, én vadzsok, az öreg Tilinkó. Hanem most ne nagyon
 68      18   |              különösen nem kívánom az öreg Tilinkótól, aki kölyökkorom
 69      19   |           uram! - csapódott össze két öreg csizma, amelyiknek már régen
 70      19   |              uram! - roggyant meg két öreg térd.~- Vigyázz! - villogott
 71      19   |               Vigyázz! - villogott az öreg úr szeme. - Velem nem lesz
 72      19   |               könnyekben bugyogott ki öreg szíve keserûsége, s csak
 73      19   |             nép! - csapott feléjük az öreg. - Ennek így kell lenni!~
 74      19   |                 Hát idzs halt meg azs öreg nemzetes úr - fejezte be
 75      23   |       lássanak, hogy kárt ne tegyenek öreg barátomnak. Elmentem szerencsét
 76      23   |              már a köhögést.~- Kedves öreg Tilinkóm, de örülök, hogy
 77      23   |         Kétségbeesetten ráztam meg az öreg cigány vállán a csupa rongy
 78      23   |        rimánkodott Tilinkó. - Hát azs öreg Tilinkó már senki se teneked?
 79      23   |             vadmadarak.~- Igazad van, öreg Tilinkó - horgasztottam
 80      24   |          Sedret is tud egy helyen azs öreg Tilinkó, majd megtalálod
 81      25   |     vigyorodott el helybenhagyólag az öreg.~Nõtt, hízott a malacka
 82      25   |            malacból nem eszel hurkát, öreg pajtás. Mert ezt én nem
 83      25   |           nevetni Tilinkónak, hogy az öreg akkorát tüsszentett bele,
 84      25   |        vakarta a fejét elkeseredetten öreg kenyeres pajtásom.~Többet
 85      26   |     megpirongattam:~- Baj lesz abból, öreg, ha te az emberek közé jársz.
 86      26   |              esik.~- Ne félcsd te azs öreg Tilinkót - kacsintott rám
 87      26   |               nagyon rám ijesztett az öreg cimbora. Reggel bement a
 88      26   |     Eltaláltad, Dióbél - simogatta az öreg a kopasz bajuszportáját. -
 89      26   |         szomorúan, ahogy egy elárvult öreg cigányhoz illik, aki Kossuth
 90      26   |             ki többet Nádorságból azs öreg lábamat. Mert attul félek,
 91      28   |           hanem édesapámé. Õ volt azs öreg Tilinkó, mikor én még csak
 92      28   |               folt is rajta, amit azs öreg Tilinkó vetett rá. Ó, de
 93      28   |          lecigánykerekezett a nádasba öreg csontjaival. Hát ezt ugyan
 94      28   |                 Mit tartogatsz ebben, öreg Tilinkó, csak nem kincset?~-
 95      28   |             is kicsit - mosolygott az öreg, s kifordította elénk a
 96      28   |           ezst vissa azs úrfinak. Azs öreg Tilinkó azsonban jó helyen
 97      28   |                ugye, hogy csak jó azs öreg a házsnál?~Megölelgettük
 98      28   |           vártunk. Nyilván elaludt az öreg Tilinkó.~Dehogy aludt, dehogy.
 99      29   |                             TILINKÓ~ ~ÖREG DIÓFÁK ALATT~Mosolygó egével,
100      29   |        fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan hunyorgat
101      29   |               a jövő tavaszig!~Ti is, öreg diófáim, aludjatok szépen,
102      29   |            diófáim, aludjatok szépen, öreg szemem megnyugoszik derék
103      29   |               a nádi róka. Oda se néz öreg barátom annak az elkésett
104      29   |      befejezhettem ezt az írásomat az öreg diófák alatt. Megírtam az