Rész, Fejezet
1 1 | megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent járt
2 1 | galambokat etette az udvaron, mikor egy francia lovas nagy lármával
3 1 | becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok - nevetett
4 1 | Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.~
5 1 | nem volt olyan erõs, mint mikor egy parányi kenderike megállította
6 2 | tüzelõt árulgatott édesapám, mikor Bavina odatoronykodott mellé.~-
7 2 | facsarodott el az édesapám szíve, mikor a borbély a nyerget is a
8 2 | már a szamaras emberrõl, mikor egy délután csak bebukik
9 2 | álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte
10 3 | lesz. Olyan kicsike voltam, mikor megszülettem, hogy a keresztanyám,
11 4 | tõlünk. Észre se vettük, csak mikor már oda volt tûzve a putri-viskója
12 4 | táját. Csak akkor jött el, mikor kiüzentünk érte a falu végére.
13 5 | Annál jobban örültem annak, mikor a Jóisten elõször felejtette
14 5 | utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Hamar Heverné rám
15 5 | is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért a szõlõbõl.
16 7 | szakadéka fölött. Hanem azután, mikor azt is elviszi a markoláb,
17 7 | belebóbiskoltuk magunkat az éjszakába, mikor egyszer csak arra neszelünk
18 7 | Én már félálomban voltam, mikor a nagy csöndbe beleszól
19 7 | megválni az öreg jószágtól, mikor egyszerre csak elejbe pöndörödik
20 7 | tisztán lehetett hallani, mikor valamelyikük azt mondta,
21 7 | s már a konyhában járt, mikor édesanyám álmából fölriadva
22 7 | jó uram. Megleste valaki, mikor a kincset elásták.~- Ki
23 7 | misére csendítettek már, mikor a jobbágy elhagyta az uraság
24 7 | tarisznya húzta az apám vállát, mikor hazaért. Volt abban kalácskenyér,
25 7 | el-elfelhõsödött a képe, mikor eszébe jutott a Hékám. Ugyan
26 8 | bajuszom kezdett ütközni, mikor mindezeket a dolgokat megtudtam.
27 8 | dinnyeültetés volt a majorban, mikor azt mondom egyszer az édesapámnak:~-
28 8 | magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem
29 8 | nyílt szét a napsugárban, mikor odaértem.~- Dióbél gazdáé,
30 8 | is, nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott :~-
31 9 | telt bele három nap se, mikor sötétben is meg tudtam volna
32 9 | Dióbél - vigasztalt olyankor, mikor Matykó valami csintalansággal
33 9 | ütött egyszer a vállamra, mikor nagyon belefáradtam már
34 10 | MIKOR A DIÓFÁKAT ÜLTETTÜK~El is
35 10 | apó sebesen. - Mert most, mikor leszállok a lóról, mindig
36 11 | pajtásai, s várta türelmesen, mikor kiáltják már: „Szabad!”~
37 11 | egyszerre elpityeredett, mikor észrevette, hogy itt hagyták
38 12 | mondta neki Biczók mester, mikor látta, hogy a kiflijét minden
39 12 | néznek szeretettel utána, mikor elindult az iskolába. Ott
40 12 | se hullajtott soha. Csak mikor már kiment a kapun, olyankor
41 12 | lányok. Delet harangoztak, mikor fölharsogott az éljen messze
42 12 | le se szállt a hintóról, mikor már elejbe állt egy nagy
43 12 | álltunk már a lábunkon, mikor Biczók mester karon fogta
44 13 | készültünk a diófáinkat megnézni, mikor a kastélyudvaron egy pörge
45 13 | ostoba kis Dióbélhez illik, mikor nagyon fáj a szíve, és mégis
46 13 | hatalmas úr.~Alig hajnallott, mikor a katonák már közrefogták
47 13 | és nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk, akkor már
48 13 | embereket akart utána küldeni, mikor Tilinkó kézen fogva hozta
49 13 | változott ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr egyszer ijedten
50 13 | szívében érzett valami nehezet, mikor aláírta a levelet? „Apámat
51 13 | ment a levél még akkor is, mikor a pesti doktorok is sírva
52 14 | abban valami szívszaggató, mikor az apa sokszor úgy emlegette
53 14 | deákok voltunk már akkor, mikor egyszer Bögre Márton nemzetes
54 15 | Különösen az szolgált a szívére, mikor azt mondtam, hogy kije marad
55 15 | mérgesebb szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej közt
56 15 | meghökkent az öreg. Különösen mikor észrevette, hogy a falu
57 15 | mért köszönnék én kendnek, mikor kendnek üres a zsebe, az
58 16 | hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva huszárnak
59 16 | mint a háború. De azért, mikor arra gondolok, hogy én is
60 16 | mintha kardnak erezné magát.~Mikor már az ötödik csatában kergettük
61 16 | csattogtak a cserje bogán, mikor a cigány elõször megszegte
62 16 | fülemülék már megint szóltak, mikor õ hajnal szürkülésén visszalopódzott
63 16 | bajtárs. Az ezredes azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme
64 16 | már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a
65 16 | a hajnal az ég ablakán, mikor Villám ezredes az egész
66 17 | fél napig marsoltunk már, mikor megállított bennünket Tápiószele.~
67 17 | vele az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant
68 18 | másfelé. Nadzs a setítcség, mikor a nap nem sit. De majd elmondom
69 19 | akkor mondta el Tilinkó, mikor már közel jártunk a malajdoki
70 19 | már ködlött a Cipóhalom, mikor megtudtam, hogy Malajdoki
71 19 | csak úgy befelé mormogott, mikor lassanként minden drágaságnak
72 19 | fölhördült. Akkor volt az, mikor Tamás úr behívta a legbelsõ
73 19 | s csak akkor ugrott föl, mikor kardcsörömpölést hallott
74 19 | nagy, erõs, fiatal férfi, mikor meghallotta, mire ért haza.~
75 20 | hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam a majorba.
76 20 | elajánlotta magát. Csak mikor a kocsijába szállt az udvaron,
77 21 | gázoltuk már a másodiknak is, mikor egyszer azt mondja nekem
78 21 | javában csattogtak a botok, mikor ránk nyitott mézeskalácsos
79 21 | mozdulatot tett a kezével, mint mikor az embernek láncot vernek
80 22 | deákéletem. Sose tudhattam, mikor kérik tõlem számon, hogy
81 22 | beleavatni, még akkor se, mikor a sok járás-kelés feltûnt
82 22 | mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán láttuk, hogy minden
83 22 | Malajdoki Matykó pedig, mikor hazaértem a kvártélyunkra,
84 22 | legalább jóllakik belõle.~Csak mikor ezen kiörültem magam, akkor
85 23 | nagy úr! Hintóban járja, mikor nincs is van esõ.~Ami kis
86 23 | Mindig féltem szegényt, mikor ilyen hûvös szelek járnak.~-
87 24 | annak, mint a gestenyének. Mikor ettél földimodzsorót? Azs
88 24 | volt már a szúnyogoknak, mikor másnap fölrázott Tilinkó: -
89 24 | végrehajtó: õ tudja, melyik mikor költ, melyiknek mikor ízesebb
90 24 | melyik mikor költ, melyiknek mikor ízesebb a húsa.~Nekem meg
91 24 | melyik magot, melyik gyökeret mikor kell szedni, mikor szárítani,
92 24 | gyökeret mikor kell szedni, mikor szárítani, mikor csomóba
93 24 | szedni, mikor szárítani, mikor csomóba kötni, mikor szellõztetni.
94 24 | szárítani, mikor csomóba kötni, mikor szellõztetni. Nem tréfadolog
95 24 | les itt csak sép világ, mikor legjobban furulyázsik a
96 25 | háromfertály esztendõs, mikor egy este azt mondja Tilinkó,
97 25 | már indult volna hazafelé, mikor a malacka nagyot lökött
98 26 | az ablakán könyökölt ki, mikor Tilinkó ott baktatott. Szalajtotta
99 26 | álmodott azon az éjszakán. S mikor reggel fölébredt, még nagyobb
100 26 | Hrosziancsik úr magasztalásával, mikor alig látott bajuszt az egész
101 26 | kapufélfa mellõl nézte, mikor a gonosz lázadó nekiugrott
102 27 | ágyazni, (így nevezte õ azt, mikor szétterigette a gunyhó földjén
103 28 | Õ volt azs öreg Tilinkó, mikor én még csak kis Tilinkó
104 29 | koporsót Malajdoki Mátyásnak, mikor munkás élet, boldog öregség
|