Rész, Fejezet

  1       1   |       zsellérkunyhójának a kapuja, most azonban az volt az elsõ
  2       2   |      megrakta hulladék targallyal.~Most is ilyen istenadta, maga
  3       2   |        hogy a jó pap holtig tanul.~Most aztán az íródeák állt elõ.
  4       3   |            a hét bölcs mester. Hát most már azt is el kell mondanom,
  5       3   |            kantáros legény voltam, most se kellett kétszer hívni.
  6       4   |             Amikor leírom a nevét, most is magam elõtt látom, amikor
  7       5   |             sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr
  8       5   |         belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt,
  9       6   |       szülém ezt a mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl
 10       6   |           kaláccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De
 11       7   |          ha előbb tudom róla, amit most tudok.~- Mit tudsz, Tilinkó? -
 12       8   |        nevezetes apám, hanem azért most mégis megcsalatkozott. Nem
 13       8   |           nyáron sose dolgozott.~- Most már igazán olyan vagy, mint
 14       8   |         kell adni, ami illeti. Hát most már hadd hallom csak, engem
 15       8   |        vártam aztán, hogy issza ki most már a tányérból a vizet.
 16       8   |         Bibolygós Bedegivel, hátha most már megtalálnánk azt az
 17       8   |          Hány esztendõs is vagy te most, lelkem kis gazdám?~- Hat,
 18       8   |       nevetett rám édesapám.~- Még most se teremnek a dinnyéim -
 19       8   |            tépted ki, te bolondos? Most már odavan az egész kerted.~
 20       9   |       olyan mászómester voltam, de most nagy úr létemre egyszerre
 21      10   |           ültette közülük, amelyik most olyan nehézkesen csúszik
 22      10   |     korában se látott annyit, mint most; se ennyi erõ nem volt benne
 23      10   |            soha; parancsolni pedig most többet parancsol, mint egész
 24      10   |             azt kicsavarta a szél, most éppen annak az ágait fejszézte.~-
 25      10   |          isten nyugtassa szegényt. Most már vége. A fának is, meg
 26      10   |           annyit a szemeddel, mint most.~- Az is igaz - nyögött
 27      10   |      nyögött az öreg jáger -, mert most mindent duplán látok. Az
 28      10   |   pislogott az apó sebesen. - Mert most, mikor leszállok a lóról,
 29      10   |          úr szakállát a kacagás -, most már azt is elhisszük, hogy
 30      10   |          parancsoltál annyit, mint most.~A jáger most már egész
 31      10   |         annyit, mint most.~A jáger most már egész nekibátorodott
 32      10   |     szaladt teljesíteni. De bizony most már hússzor is ki kell adnom
 33      10   |      legény vagy te a talpadon még most is. Ne félj, nem is lesz
 34      10   |          mosolygott Tamás úr -, de most nem kérünk a varjúpaprikásból.
 35      11   |         hagyták a többiek.~Mi lesz most már õvele? Ki mutatja meg
 36      12   |         vers volt, a kezdetére még most is emlékszem:~Érdemes férfiú,
 37      12   |         fogta Petykót:~- No, fiam, most már rajtad a sor. Csak bátran,
 38      12   |       próbálkozott még egyszer, de most már reszketett, mint az
 39      13   |         Gáspár úr. - Amilyen világ most jár, sohasem tudja az ember
 40      13   |         becsületes magyart. Hát én most már többet ilyeneket nem
 41      13   |     kívánságom nincs is, mint hogy most szépen menjetek haza mint
 42      13   |        jobbádzs vótam, de ezsentúl most már mi lesek?~A két gyerektõl
 43      13   |            rossz Matykó imádságát. Most úgy szerette õt az apja,
 44      14   |          parancsolat, hogy Matykót most már mindenki Petykónak szólítsa,
 45      14   |   szomorúságom elragadt õrá is, és most már senki se tud nevetni
 46      15   |        eleget dolgozott a hazáért, most már én vagyok a soros.~-
 47      15   |        szokta mondogatni kevélyen.~Most is mindenfelé lerepültek
 48      15   |     fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették ki õket a körmöci
 49      15   |         kezével.~- Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte Málé
 50      15   |         Tót uramat -, nekem is van most már annyi aranyam, mint
 51      15   |        olyan kacagás, hogy tán még most is hallja Málé Tót János,
 52      16   |           a cigányért.~- No, more, most lesz már, ami sose volt
 53      16   |         megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~- Hát akkor
 54      16   |         nem olyan idõk következtek most, hogy hegedût lehetett volna
 55      16   | hársnyoszolyán.~- No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba - kapott
 56      17   |           Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem harc,
 57      17   |           hullott a köpönyegre. De most már a koldus hangja is úgy
 58      17   |     harmadszor is csak visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~-
 59      18   |             az öreg Tilinkó. Hanem most ne nagyon ismerkedzsünk,
 60      18   |          csak itt pusztulok el. De most már azt se bánom, te legalább
 61      18   |            én azst neked útközben. Most csak sedd a tenyeredbe a
 62      19   |        csak azs ese lett nadzsobb. Most már egés feje búbjáig ér
 63      19   |       értett a szeme járásából is. Most már leginkább csak arról,
 64      19   |        dolog, mert nagy értéke van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel
 65      19   |            szentképre. Érted-e? És most már innen föl is út, le
 66      19   |           nemzetes nagy uram!~- Én most lefekszem és meghalok.~-
 67      19   |          küldte neki Tamás úr. Még most is látja, ahogy odatipeg
 68      19   |         végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás úré. Ebbõl fogja
 69      19   |            sokkal hamarább megesik most azs embert a farkasok a
 70      20   |       volna tudni, igaz-e az, hogy most már a magyar embernek nem
 71      20   |           az meg már kicsuda?~- Az most itten mifelénk a kerületi
 72      20   |     beszélgethetünk még máskor is. Most sietek föl a kastélyba Matykóhoz.~
 73      21   |       fölértünk Pestre, de hát itt most már mi lesz velünk?~- Éhen
 74      21   |            még lélegzeni se szabad most, nemhogy karddal játszani.~
 75      22   |        vége lehet annak, amit mink most tervezünk. Nem akarom, hogy
 76      22   |           a pesti deákoknak.~Pedig most jött még csak a legcifrább
 77      22   |        nini: hát énbelõlem mi lesz most már? Bánom is én. Az már
 78      23   |            aki tudtomra adta, hogy most már mehetek, amerre látok.
 79      23   |     szoktam. Megkérdeztem, tudna-e most munkát adni.~Hímezett-hámozott
 80      23   |           maga elé a jó lélek.~Még most se apadt el elõlem a víz.
 81      23   |           csöndes nyugodalma, mint most van.~- Édesanyám, szegény,
 82      24   |      tartogat a gunyhójában.~- Hát most már mit ennél, édes mézsem? -
 83      24   |        csak olyan vadsubák.~- Nos, most már lehet menni sétálni.
 84      24   |           nyáron nem erest a vízs, most már van gerendája, mert
 85      25   |     képében incselkedik vele.~Lám, most is észrevette a szerencsét
 86      25   |       második dûlõben. A szerencse most cirmos cica képében lépkedte
 87      25   |       nyelve a fáradtságtól. Pedig most már a tarisznyáért is vissza
 88      25   |         visszafordulva mérgében. S most ez egyszer ügyet se vetett
 89      26   |           csücsörödött a szája. De most már cifrázta ám, mint a
 90      26   |        bajuszát, hogy a fõnök urat most már végképp elöntötte a
 91      26   |      eltûnt Tilinkó a nádasból, de most nem darutollal rakodott
 92      26   |            a másiktól.~Rosszjancsi most már szivart dugott a vén
 93      26   |         Hol itt, hol ott bujdosik, most éppen olyan helen van, ahonnan
 94      26   |           Sok pajunk volt fele. De most már temlecben ül. Lánc fan
 95      26   |           a történet elmondását -, most már ostán csakugyan én se
 96      27   |            elküldtek, azt mondták, most már más világ lesz, ott
 97      28   |       tenyerébe a fejét.~- Hej, ha most megvolna a Malajdoki vagyon!~-
 98      28   |           Az Isten akarta, hogy te most a diófákat emlegesd. Tudod-e
 99      28   |           volt a nádkunyhónk, ahol most a templom van.~Együtt bolyongnak
100      29   |           Igaz, nem olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem
101      29   |           soha el nem marad tõlem. Most is itt hever a lábamnál,