Rész, Fejezet

 1       1   |      megszállták a falut, menekült, ki merre látott. Neki azonban
 2       1   |        francia szót, de ezt értette ki a katona vigyorgásából,
 3       1   |       mutatta meg, mikor az erdejét ki akarta vágni.~Igazság szerint
 4       1   |             fekete szeme csillogott ki ijedten és könyörgõen a
 5       2   |     szamárka tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem az árát.~- De
 6       2   |      cimborájáról beszélt! - fakadt ki Bavina.~- No, igen - bólintott
 7       2   |             Törõcsiket, hadd látom, ki tudtok-e rajta fogni!~Szívük
 8       3   |            azt mondja nekem, menjek ki vele a vízpartra szedrezni.~
 9       3   |         harcsa bizonyosan nem tátja ki rád a száját. Azt mondja,
10       4   |           ragadt. Az édesapám húzta ki az inge derekából.~- Ejnye,
11       4   |           volt az öreg, az édesapám ki tudott rajta fogni. Egyszer
12       4   |          már tesi, hát még? - nyílt ki a szeme Tilinkónak.~- Kapsz
13       5   |           Jaj, cselédem - simogatta ki édesanyám a szemembõl a
14       5   |          édesanyámmal.~- Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek
15       5   |            a tarisznyáját:~- Találd ki, cselédem, mit hoztam neked!~-
16       6   |         bánaton; ami szívem nyomja, ki nem tálalhatom.~Okos ember
17       6   |        koronám a jutalom - hirdette ki a Nevenincs király. - Egyet
18       7   |              s csak másnap tudódott ki, hogy emlékül elvitte az
19       7   |           vele a piacra.~- Emberek, ki vesz eladó macskát?~Persze
20       7   |              Piacon árulni macskát: ki hallott még ilyet Malajdokon?~
21       7   |         mesében szokták - botorkált ki az ajtón.~Anyám rosszat
22       7   |        valaki!”~Hajadonfõvel futott ki az éjszakába, s már a konyhában
23       7   |             Mit akarsz? - nyitották ki gyanakodva az ablakot.~-
24       7   |            hökkent meg Gáspár úr. - Ki beszél itt kincsrõl?~- Én
25       7   |          mikor a kincset elásták.~- Ki leste meg? - várta a választ
26       7   |         órában. Ez az én kérésem.~- Ki az a rossz ember?~- Én vagyok,
27       7   |              Gáspár úr maga kísérte ki a kapuig, ott még egyszer
28       7   |            hát ott áll a Hékám, lóg ki a szájából egy nagy bolond
29       8   |            vártam aztán, hogy issza ki most már a tányérból a vizet.
30       8   |             a télben tartott, addig ki is voltam én békülve a tudományokkal,
31       8   |           oldalán.~- Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg
32       8   |                 De hát minek tépted ki, te bolondos? Most már odavan
33       9   |         akarok belõlük nevelni.~Szó ki nem mondhatja, mekkora volt
34       9   |            úr akarok lenni - böktem ki a szívem szándékát.~Tamás
35       9   |            melyikteké lesz a körte! Ki nem restell érte fahegybe
36       9   |            fel az arcom.~- Azám, de ki hívja ide nagy uramék közül? -
37      10   |            Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükbõl,
38      10   |          egyik öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét.~
39      10   |         embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje velem.~- Hányadik
40      10   |          bizony most már hússzor is ki kell adnom a parancsot,
41      10   |           Cipóhalom. Úgy púposodott ki a síkságból, mint valami
42      11   |             szívére Petykót, mintha ki se akarná többet ereszteni
43      11   |            jó gyerekek módjára.~Szó ki nem mondhatja, milyen szépen
44      11   |             Mi lesz most már õvele? Ki mutatja meg neki az utat
45      11   |           meg neki az utat az égbe? Ki vezeti vissza a Jóisten
46      12   |     mellette. Petykó pedig soha úgy ki nem ment a házból, hogy
47      12   |              hogy már alig látszott ki a bokréták közül.~Alig álltunk
48      12   |             azt tudom... - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
49      12   |     tiszteletére, ha akarja - vágta ki magát huszárosan Petykó,
50      13   |             úr a hopmestert -, tudd ki, mit akarnak az emberek
51      13   |             egyszer ijedten ejtette ki a kezébõl az olmützi levelet.~-
52      14   |      magától meg nem vehette észre. Ki volt adva a parancsolat,
53      14   |            egyet. Csak akkor sütött ki a régi lelke az arcára,
54      15   |            lehet énbelõlem kinézni, ki vagyok, mi vagyok? - kiabálta
55      15   |              Éppen most eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~
56      16   |    katonának az öreg Tilinkót is.~- Ki az a Tilinkó?~- Vályogvetõ
57      16   |              füstös hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével.
58      16   |            kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára. Híre
59      17   |             mi lehet ez? - gombolom ki nagy kíváncsian a dolmányom.~
60      18   |            megtáncoltattuk egymást. Ki bírta tovább a táncot, nem
61      19   |          hogy neki ne Tamás úr adja ki minden reggel a napiparancsot.
62      19   |             édesapám se. Azt üzente ki neki, hogy õ a világ számára
63      19   |           Nagy könnyekben bugyogott ki öreg szíve keserûsége, s
64      19   |        játékos gyerekek guríthatták ki valamelyik tanyáról, azt
65      21   |       pompás vívó voltam. Próbáljuk ki, értek-e még hozzá...~Fogta
66      22   |          Kossuth Lajosra értette.~- Ki lehet az a sehonnai ember,
67      22   |           Városmajor-erdõre jártunk ki, ha a magyar szabadságról
68      22   |          fogjon minden járókelõt:~- Ki vagy, mi a neved, mi járatban
69      22   |            beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük szépen, hogy
70      22   |             mi kvártélyunkon fõztük ki a tervet két pajtásommal,
71      22   |           rendben van, megindultunk ki a kertbõl, de egyesével.
72      22   |           az õrálló morva katona.~- Ki vagy?~- Ó Pál - mondtam
73      22   |       hegyesen fütyörészve.~- Állj, ki vagy?~- Én? - kereste a
74      22   |          Hohó, hé - ugrott eléje -, ki vagy, mit akarsz?~- Pszt,
75      22   |            kirázta volna belõle, ha ki nem szalad az istenadta
76      22   |        éppen csak az udvarra vittek ki: ott volt a vesztõhely.~
77      22   | elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem ilyen szörnyûségekkel?~-
78      23   |            magamtól találtam én ezt ki: azok figyelmeztettek rá,
79      23   |              hogy sohasem erestenek ki többet, mert megint forradalmat
80      24   |       Tilinkót:~- Hogy telelünk itt ki, édes gazdám?~- Ne félj
81      25   |             haza az atyafiságához.”~Ki is lopództam a vacokról,
82      25   |            tarisznyát, s úgy ugrott ki belõle a malacka, mintha
83      25   |        mintha puskából lõtték volna ki.~- Röf-röf-röf - kiabálta
84      25   |          tarisznyát, s úgy cserélte ki, hogy másikat nem hagyott
85      26   |            nem jött senki, én pedig ki nem mozdultam belõle. Tilinkó
86      26   |          éppen az ablakán könyökölt ki, mikor Tilinkó ott baktatott.
87      26   |          utcán látni, meglett ember ki nem ment a házból, hogy
88      26   |        mondta Hrosziancsik:~- Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt,
89      26   |         ostán csakugyan én se tesem ki többet Nádorságból azs öreg
90      27   |          téged a vadon.~Tudtam már, ki beszél hozzám, fölálltam,
91      27   |            lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. -
92      27   |         suttogásokat nem bírtam el. Ki kellett szöknöm a világból.~
93      28   |       elõször a mi kincsásásunkhoz: ki kellett vágni a sûrû borókabozótot.
94      28   |       szorongatott Tilinkó, kaparta ki belõle a földet. Mire odaértünk,
95      28   |              Csengve-pengve hullott ki belõle a sok arany, akár
96      29   |       ideadták a fák: hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!~