Rész, Fejezet
1 1 | nevezetes volt arról, hogy ott a tisztességes nevén kívül
2 1 | embernek. Az egész falu ott szedte a tûzre való targallyat.~-
3 1 | kirobogott az erdõbe.~Akkorra ott várta már a fél falu, s
4 2 | piacon. Hát hiszen volt ott rõzsés kocsi tízével, de
5 2 | rászed. Menjen az erdõre, van ott gally elég, szedjen magának.~
6 2 | uraságra.~De senki se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl,
7 3 | Álmomban ma is sokszor ott állok a homokparton, és
8 3 | veszlek, csak odalent a vízen, ott rászúrlak egy horogra, hátha
9 4 | csak a konyhába, Tilinkó, ott olyan nyár van, hogy leizzasztja
10 4 | mondta fogvacogva Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj belõle
11 5 | malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton.~Szép, kövér
12 5 | levelû papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem
13 7 | Mert ahol üres a kamra, ott az egereknek is felmondanak.~
14 7 | elvitte Tilinkó, de hagyott ott helyette egy gondolatot.
15 7 | éjszaka.~Egy darabig még ott tanakodtak, tisztán lehetett
16 7 | maga kísérte ki a kapuig, ott még egyszer megszorította
17 7 | Szaladok oda, kinyitom: hát ott áll a Hékám, lóg ki a szájából
18 8 | hamar elhalt, s a gyerekek ott nevelõdtek a nagyanyjuknál,
19 8 | jobban szerettem volna én ott bukfencezni, mint a könyvek
20 8 | kicsit a haja az oldalán.~- Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje
21 9 | rajta, az is a leghegyében, ott is éppen akkor akarta neki
22 10 | keresztül a falusi népek. Ott jártak le csikászni, nádvágni,
23 10 | elhatároztam, hogy én, ha megnövök, ott keresem meg az Attila kincsét.
24 11 | testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette, és akármilyen
25 11 | mint az álom. Nem maradt ott közülük, csak a bekötött
26 12 | rekesztett bele, az ugrabugrál ott mindig, azért nem tudsz
27 12 | mikor elindult az iskolába. Ott volt mindjárt a nagy eperfa
28 12 | Nektek is mindnyájatoknak ott kell lenni a fogadásán,
29 12 | annál jobban akadozott. Ott is mondta, mondogatta magában,
30 12 | hintája, Gáspár úr maga is ott ült rajta, jobbján meg a
31 12 | emelni, mert már az akkor ott ült a bakon. Engem is odaintett
32 14 | jött haza Pestrõl, hogy ott szerdán volt a vasárnap.
33 15 | az öreg urasággal. Mind ott nyüzsgött az másnap a malajdoki
34 15 | Még Bögre nemzetes úr is ott bukdácsolt a nagy kuruc
35 15 | Hát az miféle jöttment ott? - horkantott oda gorombán
36 16 | néztem körül.~Csakugyan ott ült az öreg a nagy kõkút
37 16 | valahol a Sárréten jártunk, ott is ért bennünket az éjszaka.
38 17 | igyekeztem a csapatommal, ott kellett megtalálnom Damjanich
39 17 | Hüvelyk Matyi. Nem is lett ott harc, háború, hanem lett
40 17 | zöld pázsitján terítettek. Ott telepedtem le magam is egy
41 17 | valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadtam a szeleieket, akik
42 17 | öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülöttem. Szelíd
43 17 | heveredtem le a tûz mellé. Ahogy ott könyökölök, érzem, hogy
44 18 | fölnyitottam. Nem volt már ott se magyar tábor, se muszka
45 18 | tábor, se muszka tábor. Aki ott maradt, az mind olyan csendes
46 18 | újság Malajdokon?~- Hát ott is csak azs, ami másfelé.
47 18 | velünk a fedzsvert. Én is ott vótam, engem is megsarcsoltak,
48 19 | kellett felhordani Pestre, ott elvesztegette az ötvösöknek,
49 19 | szobájába. Valami feküdt ott a nagy diófa kanapén, fekete
50 19 | holnap beviszed a városba, ott pénzzé teszed. Az nem lesz
51 19 | Óperenciás-tengeren járt.~Ott azonban nyilván el is veszett,
52 19 | sebesülését kiheverje, s ott sütkérezzék nálunk.~„Cigány,
53 19 | Megnyitotta a kilincset: engedett.~Ott ült Malajdoki Tamás a nagy
54 19 | mire a Cipóhalomhoz értünk.~Ott õ el is vált tõlem. Hívtam
55 20 | nem kíván senki idegent ott találni.~Még aznap fölszedtük
56 22 | odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk a szót.~
57 22 | sietnem kellett az egyetemre. Ott súgtunk-búgtunk a két pajtásommal,
58 22 | nem vettük, hogy Holló Pál ott settenkedik körülöttünk.
59 22 | órakor a Múzeum-kertben! Ott legyetek ám, ha igaz magyarok
60 22 | Bizonyosra vettük, hogy õ is ott lesz este tízkor a Múzeum-kertben.
61 22 | tízkor a Múzeum-kertben. Ott is volt, úgy bujkált mögöttünk,
62 22 | azonban Sas Gyuri termett ott, nagy hegyesen fütyörészve.~-
63 22 | Pestrõl, hogy senki se látta ott többet.~Malajdoki Matykó
64 22 | a magyarokat. Volt, aki ott õszült meg, volt, akit onnan
65 22 | csak az udvarra vittek ki: ott volt a vesztõhely.~Ebben
66 23 | Malajdokon mi az újság?~- Nincs ott semmi. A Mátykó úrfi diófáját
67 23 | édesapám portáján?~- Bizs ott már nemigen van, Dióbél.
68 23 | teneked? Ne félj, nem bánt ott senki; meglázsd, seret ott
69 23 | ott senki; meglázsd, seret ott mindenki. A nádak, a sép
70 24 | tövében a diófáinkra, ahogy ott feketéllettek a napszállat
71 24 | gyapjúsás ingatja ezüstös fejét, ott nincs semmi más. Az meg
72 24 | Ahol a békatutaj úszik, ott van a békák országa, noha
73 24 | úszkál az alatt, nem való ott járni, csak a gólyának.
74 24 | hogy tavaszra se hagyott ott. Ezután együtt jártunk sétálgatni,
75 25 | szerencsével. A szerencse ilyenkor ott bujdokol a néptelen mezõkön,
76 26 | könyökölt ki, mikor Tilinkó ott baktatott. Szalajtotta is
77 26 | lászadó?~- Hol itt, hol ott bujdosik, most éppen olyan
78 27 | szétvált elõttünk a nád, s ott állt a vendég. Szép szál
79 27 | most már más világ lesz, ott nincs rám szükség. Az emberek
80 28 | a hárman: terméskõ volt ott, semmi egyéb. Egyszer már
81 28 | Tilinkó.~Dehogy aludt, dehogy. Ott ült a parton, térdére támasztva
82 28 | egymásnak:~- Emlékszel? Ott volt a nádkunyhónk, ahol
|