15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
1 14 | szerda volt: 1848. március 15. Ez a piros betûs nap, amelyikhez
2 14 | szabadságot.~Ez a szerda volt: 1848. március 15. Ez a piros
3 18 | mise, nagy mise, nincs mán abbul semmi se. Világosnál körülvett
4 8 | úr maga tanított meg az ábécére, s nem gyõzött rajta csodálkozni,
5 21 | mert nem is volt rajta ablak. Minek is lett volna? Éjszaka
6 7 | Malajdoki-kastély kivilágított ablakai, arra vette az útját, maga
7 7 | házra. Sötétek voltak már az ablakok, csak az egyiken világlott
8 7 | nyitották ki gyanakodva az ablakot.~- Nagy kérésem volna, nagy
9 2 | kigyönyörködte magát az ablakpárkányon álló légyköpte tükörben,
10 11 | Ahogy így nézelõdök az ablakpárkányra bókolva, mintha csak aludnék,
11 5 | rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~- Te, fiúcska, szaggass
12 28 | nagyon elsavanyodott az ábrázata:~- Nem azs Áttila kincse
13 6 | kell célozni?~- Cél az én ábrázatom, koronám a jutalom - hirdette
14 26 | Tilinkón kívül egyéb emberi ábrázatot nem láttam magam körül.
15 22 | szép magyar nevet. Sunyi ábrázatú, vékonydongájú legény volt,
16 6 | királyfi, sas volt a szeme, acél a keze.~- Ha a bal füledbe
17 26 | megcsinálsz mekint, te lászadó? - acsargott rá dühösen.~- Keresem a
18 17 | öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülöttem. Szelíd szeme,
19 21 | Matykó, ahogy a Duna-parton ácsorogtunk.~- Ne félj, míg engem látsz -
20 5 | tarisznyába. - Jó az Isten, ma is ad az annyit, mint tegnap.~
21 24 | jókedvünk kerekedik. Tûzsrevalót ád a nádas, akár egy égés vármegye
22 1 | szomszédunkat Tányérhátú Csala Ádámnak hívták, a felsõt meg Úrleszek
23 26 | valami sépen fücsülök, megint adat érte ingyen kostot a naccságos
24 4 | ajtónkon újesztendõ táján:~- Addson isten, ami nincs, vedse
25 17 | szegénységem, hogy én semmit se adhatok a hazámnak. Legalább vitéz
26 5 | édesanyám nagyon, mert így nekem adhatta.~- Nekem nem mén bele ez
27 16 | mitõl tartani, nyugodtan adhattuk magunkat az álomnak. S Tilinkó
28 4 | kiadta a rendeletet, hogy adjanak neki egy kancsó forralt
29 1 | vele szakadt egy darab.~- Adjatok egy fejszét, hadd hozom
30 11 | csintalanságai miatt.~- A városba adlak iskolába a Biczók mester
31 7 | sájába azs egeret, ha nekem adnák. Legalább nem élne edzsmagában
32 7 | állat, esem a sépségét! Adnék érte eds húsast, ha vóna.
33 10 | most már hússzor is ki kell adnom a parancsot, míg megfogadják.~
34 7 | tehénkénket elvitte a végrehajtó adóba, a malackánkat elvitte az
35 19 | Hiszen a jobbágyok már nem adóztak az uraságnak, mióta a maguk
36 1 | megtanítom én!~Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük
37 3 | enni is adtam neki.~- Mit adtál neki enni, Dióbél?~- Lekváros
38 14 | nem vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót
39 29 | virágaink, s úgy ingatják ágaikat a fák, mintha kezüket nyújtanák
40 10 | szél, most éppen annak az ágait fejszézte.~- Egyidõs volt
41 16 | Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak búcsút ringottak a tavaszi
42 28 | a diók, ahogy a szél az ágakról beleszórta õket a gödörbe.~-
43 28 | domb tetejérõl, a diófák ágáról lehallatszott hozzánk a
44 3 | jártam, de még akkor is csak ágaskodva értem fel a pitvarajtónk
45 12 | olyankor tapsikolt utána az ághegyeivel.~- Csak bátran, Petykó,
46 1 | kiugrott a kis madár az ághegyre. Csöpp szemében haragos
47 4 | TILINKÓ~Noha nagyon ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó,
48 1 | Kenderikefészek volt az ágvillában, négy parányi fióka pihegett
49 21 | törte a botját, s bevágta az ágy alá, aztán becsapta maga
50 9 | volt. Aki a hopmester úr ágyába sündisznót dugott, az Matykó
51 19 | másvilágon, hogy az õ utolsó ágyát deszkából vetették?”~Odakapott
52 27 | Tilinkó fölkelt, bement ágyazni, (így nevezte õ azt, mikor
53 11 | térdepelve imádkozott az ágyban:~- Édes jó Istenkém, én
54 13 | végképp leverte a lábáról. Ágynak esett szegény, s úgy fogyott,
55 19 | Kimondom én, ha menten agyonvág is nagy uram, hogy ennyit
56 7 | ereje, felcihelõdött az ágyról, fölhúzta a csizmáját.~-
57 17 | megdördült Bicske felõl az ágyú. Fölpattantam a lovamra.
58 18 | Csak a szele csapott le az ágyúgolyónak, s derékig rám túrta a földet.
59 16 | ahol karddal hegedülnek, ágyúval bõgõznek. Nem akarok sokáig
60 13 | Ast hittem, vaddisnó, ahods a nadzs csörtögést hallottam,
61 15 | Látom, oda készültök, ahova én: Kossuth Lajos katonájának.
62 5 | fakadt, s visszakínálta az ajándékot.~- Én már megettem a másik
63 6 | életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegõdöm
64 13 | egyik kezével a nagyapja ajkát, a másikkal megragadta apja
65 19 | a kastélyban, a Tamás úr ajtaján is hiába hallgatódzott,
66 4 | borzas fejét bedugta az ajtónkon újesztendõ táján:~- Addson
67 7 | hogy emlékül elvitte az ajtóról a kilincset. Sötétben beleakadt
68 1 | szinte õr gyanánt állott az akácos szélén, s kevélyen rúgta
69 12 | iskolához, annál jobban akadozott. Ott is mondta, mondogatta
70 13 | minden lépésnél a lába közé akadt:~- Azzal rémítgették a népet,
71 18 | kóstoló. Valahol a Nyírségen akadtunk össze, s keményen megtáncoltattuk
72 14 | Malajdoki Péter termett.~Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán
73 2 | senki se akart szóba állni. Akárkitõl kérdezte, hogy hogy a fa,
74 12 | a nagy eperfa a kapuban. Akármelyikünk ment el alatta télidõn,
75 13 | okos gyerek vagy. Engem akármi érne, sose felejtsd el,
76 13 | hopmestert -, tudd ki, mit akarnak az emberek a nagy hadikészülõdéssel.~
77 21 | hirtelen természetû.~- Ahogy akarod, Matykó!~- Valamikor pompás
78 23 | mert megint forradalmat akartál csinálni. Segény öregek
79 10 | Kaphattok otthon diót, amennyit akartok, ezeket kár volna megenni.
80 22 | nevezetûvel. Matykót nem akartuk beleavatni, még akkor se,
81 22 | ha a magyar szabadságról akartunk álmodozni. No, oda nem jött
82 16 | tréfálódva.~- Nem is állni akarunk mink az ellenség elõtt,
83 4 | S olyan oldal szalonnát akasztott a vén kópé vállára, hogy
84 15 | édes fiam?~- Hát így e! - akasztottam a válláról a vén mordályt
85 25 | hogy még Csuri is szívelte, akibõl egész rendes malacpásztort
86 9 | Egyetlen teremtett lélek volt, akihez igazán hozzáédesedett: a
87 29 | Körüllebeg azoknak a képe, akiket szerettem, s körülvesznek
88 16 | a keze, mint a villám, s akire leütött, annak már nem használt
89 22 | fiatalember az, kiváló hazafi, akirõl példát vehetnének az ilyen
90 25 | összebújtak a semlyékben.~Az elsõ, akivel találkozott, a napocska
91 26 | naccságos Rossjancsi úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal
92 1 | s úgy vágta keresztül az alacsony kapu fölött, hogy csak úgy
93 13 | érzett valami nehezet, mikor aláírta a levelet? „Apámat oly szívbõl
94 12 | fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik elõ a múltak ködébõl,
95 17 | csengett, mint az ezüst.~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, hadnagy uram.
96 23 | rólam, hogy elfogadjam az alamizsnáját?~Nem tudom, mit teszek az
97 29 | õrszemei a falunak, mely alattatok nevekedett. Megvagytok erõben,
98 28 | Együtt laknak a három diófa alatti fehér falú, hajnalicskás
99 10 | földre el lehetett látni. Alattunk a nádas, egy óriási zöld
100 15 | Meg is próbálta nagyon alázatosra fogni a szót.~- Kedves öcsémuram -
101 29 | betöltött mindeneket az ő áldásával. Aki nemcsak ígért: adott
102 28 | csak üdzses kezse volt. Áldja meg azs Isten!~Csüggedten
103 26 | aztán kieresztették, de alighogy kitette a lábát, észre se
104 25 | mint az országúton, de alkalmasabb a szegény embernek. Az országúton
105 7 | Sohase felejtem el azt a téli alkonyatot, amikor az öreg macskába
106 2 | Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám akkoriban
107 2 | mintha harapni akarna -, úgy alkudtunk, hogy ami fa a szamár hátán
108 2 | sima lett az apám tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor
109 20 | minden birtokát elveszi az állam.~- De a nádas megmarad -
110 7 | helye ennek a szegény pára állatnak?~- Hát amilyen macskát illet -
111 1 | szabad kínozni, mint az állatot - mondta nekik. - Erre is
112 16 | Nem barátkozsok olyan állattal, amelyik elül harap, hátul
113 16 | malajdoki legényekkel, meg nem állhattam, hogy föl ne szaladjak a
114 13 | Tizenkét katona vitte el, állig fegyverben, a hazahozatalára
115 28 | hátha meg lehetne útjában állítani a rettentõ aratót, az éhhalált.
116 18 | énelõttem minden ember haptákot álljon, különösen nem kívánom az
117 16 | legalább muzsikaszóval állnánk be katonának. Mert tudtam,
118 15 | úgy lesz az, édesapám - állottam elébe.~- Hát hogy lesz,
119 20 | Malajdoki Mátyás úr elõtt állsz.~Rosszjancsi úr csúfondárosan
120 17 | dínomdánom. Tyúkkal, kaláccsal állták utunkat a szeleiek. A Templom
121 29 | esõben, napsugárban. Úgy álltok itt, mint õrszemei a falunak,
122 5 | nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szûkös volt nálunk
123 1 | a lóról.~Öregapám persze álmában se hallott soha francia
124 5 | aszalt almát termettek az almafák - hajította a sarokba esténként
125 8 | hogyne tudnék! Megyek az almáriumhoz, fölállok a kis székre,
126 5 | forróság.~- Az idén aszalt almát termettek az almafák - hajította
127 15 | katonának! Kisszékre kell álmod, ha lóra akarsz ülni.~-
128 11 | barackot a fejem búbjára: - Álmodj szépeket, kis Dióbél - hanem
129 22 | magyar szabadságról akartunk álmodozni. No, oda nem jött utánunk
130 18 | kezemet:~- Hát akkor sép álmokat, vitéz úr!~S azzal akkorát
131 29 | mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan hunyorgat a napocska. Sebaj,
132 8 | meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi
133 11 | testvér valahogy mégiscsak álomba forgolódta magát, de én
134 16 | nyugodtan adhattuk magunkat az álomnak. S Tilinkó egész bátran
135 11 | Hátha odakint röpködnek az álomtündérek” - gondoltam magamban, s
136 1 | mondta, hogy „rád illik”. Az alsó szomszédunkat Tányérhátú
137 8 | másnap reggel a földemre: hát alszanak a dinnyemagok jóízûen, s
138 22 | fordult, és úgy tett, mint aki alszik. Lám, gondoltam, mégis kihallgatta
139 12 | Érdemes férfiú, légy üdvöz általunk,~magyar nemzetünkért kik
140 29 | tavaszig!~Ti is, öreg diófáim, aludjatok szépen, öreg szemem megnyugoszik
141 16 | horkolt tovább, mintha otthon aludna az ereszet alatt a hársnyoszolyán.~-
142 11 | ablakpárkányra bókolva, mintha csak aludnék, egyszer csak valami világosság
143 24 | éhen veszni a maga lakóit.~Aludni is aludtam olyan jóízût,
144 16 | bajtársai közé ért.~De bizony aludtunk mi mind a két fülünkre.
145 7 | néptelen utcákon, a hamar aluvóra térõ falusi házak közt.
146 1 | fölött az ég az istené, és ameddig az ég alatt ellátott, ház,
147 8 | No, hát akkor lépj hatot. Amekkorát kilépsz, akkora lesz a dinnyefölded.~
148 7 | győzi. Olyan aranyhíd az, amely átsegíti a nyomorúság minden
149 13 | õszirózsás ravatal mellett, amelyen kiterítve feküdt a jó gyerek: „
150 23 | is kicsi azs azs egy sír, amelyikbe temettük õket.~Kétségbeesetten
151 19 | szoktatta magát a nagy útra, amelyiken elõbb-utóbb el kell indulnia
152 14 | 15. Ez a piros betûs nap, amelyikhez fogható nem volt még a magyar
153 19 | csapódott össze két öreg csizma, amelyiknek már régen lekéredzett a
154 16 | mi mind a két fülünkre. Amelyikünket megrázta Tilinkó, az a másik
155 18 | Fölemelkedtem fektembõl, amennyire bírtam, s utoljára körülnéztem
156 10 | Kaphattok otthon diót, amennyit akartok, ezeket kár volna
157 23 | szelek járnak.~- Ne fájjon amiatt a te fejed. Elhadzsta már
158 2 | volt, aki mindent végzett, amiben a szamárkája segíthetett
159 24 | Dióbél! Azs után láss, amibõl éls. Ismerd meg Nádorságnak
160 29 | hogy nem olyan érdekes, amilyennek én látom, de egyet meg lehet
161 12 | leszek erre a tisztességre, aminél nagyobbal magyar gyerek
162 28 | osztottuk a boldogtalanokkal, amink volt, de evvel nem sokat
163 28 | azt az aranyfejû virágot, amitõl tavasszal szinte káprázik
164 13 | öreg csordás, Karika Kesely András látta a fiatalurat az országúton,
165 16 | karddal ásták a sírját,~három angyal vitte a koporsóját.~Égett
166 11 | szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák, mint az álom. Nem maradt
167 11 | kinyitottam, tele volt a kert angyalkákkal.~Virágok kelyhébõl nõttek-e,
168 11 | legkisebbiküknek, aranyhajú, kék szemû angyalkának csíkos pántlikafûvel bekötötték
169 2 | ráismert apámra.~- Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott
170 20 | rosszaság volt az, hanem az anya nélkül nõtt gyerek rakoncátlansága.
171 18 | kicsit. Szülõfalumat, apámat, anyámat sose lássam többé? Szép
172 23 | megyek Malajdokra, apámhoz, anyámhoz. Leszek foltozóvarga; Libór
173 7 | akarná vágni.~De már erre anyámnak is elszakadt a tûrömfonala.
174 19 | Malajdokon.~- Okos Törõcsik apád kisebb lett, csak azs ese
175 23 | a jó lélek.~Még most se apadt el elõlem a víz. Nem oda
176 2 | foghegyrõl Bavina, ahogy ráismert apámra.~- Megborotvál annyiért?~-
177 13 | feküdt a jó gyerek: „Az apát oly szívbõl szeretõ, a cirógatását
178 13 | kezébõl az olmützi levelet.~- Apátoknak hályog ereszkedett a szemére
179 9 | is, idegenkedve nézett az apjára. Petykó mindig úgy törleszkedett
180 7 | beleszól édesanyám:~- Hallja-e, apjuk? A cigánynak mégiscsak igaza
181 10 | az ányási erdõbe, Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez.~
182 10 | üzente erre az uraság Pongrác apónak, hogy kitelt az esztendeje,
183 28 | öt-hat falu népe, örege, apraja mégse élhet meg nádi madarak,
184 11 | A fûszál nem hajolt meg apró lábacskájuk alatt, ha jártak.
185 2 | hanem egy szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.~A
186 29 | mostani. Olyan nyugalom árad el az egész világon, mintha
187 22 | osztrák generális, aki az aradi vértanúkat kivégeztette.
188 6 | De nem ezüstjéért, de nem aranyáért: adom a tanácsot egy vörös
189 19 | párkányról a havat, kirakta az aranyait sorba, forgatta, számolgatta
190 23 | Nem tudom, mit teszek az aranyakkal elsõ haragomban, ha hirtelen
191 15 | nekem is van most már annyi aranyam, mint kegyelmednek, hát
192 15 | nem süvegelem senki száz aranyát.~Nevettek az emberek, tetszett
193 6 | szolgám; ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~-
194 19 | mentecsatokra, az ezüsttálakra, az aranybillikomokra. Azokat mind Bögre úrnak
195 12 | A te szívedet, fiacskám, aranyból kalapálta az Úristen - mondta
196 8 | megcsalatkozott. Nem karbunkulusok meg aranydrágaságok voltak az elásott vasládikában,
197 28 | a réti boglárkát, azt az aranyfejû virágot, amitõl tavasszal
198 17 | gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel. Kinek mi drágasága volt,
199 11 | szoktak. A legkisebbiküknek, aranyhajú, kék szemû angyalkának csíkos
200 7 | ember jókedvvel győzi. Olyan aranyhíd az, amely átsegíti a nyomorúság
201 11 | mellettem kifelé az ablakon, és aranynyíl módjára futott fel a mennybe.~
202 19 | aranyért. A maradék egy aranyon pedig vett egy kövér borjút
203 7 | kocsiba.~Meglengette a széles aranypántlikát a szürkületben, de aztán
204 23 | beszéd. Van neked pénz, aranypénz fiókasztalodban. Hozta inas,
205 19 | az, hogy neki egy igazi aranypénze van. Emezt meg a Gáspár
206 19 | újesztendõre mindig egy aranytallért kapott tõlük, az még egytõl
207 26 | van, hogy edzsik vége edzs arast a másiktól.~Rosszjancsi
208 26 | hatalmas bajusza van. Egy araszra esik egyik vége a másiktól.~
209 3 | számít. Az is lehet vagy egy araszt. Gyerünk hamar a hálót kivetni!~
210 18 | körülnéztem az alvó mezõkön. Búzát aratni nem értek rá abban az esztendõben
211 14 | nyergeltek, kardot köszörültek, aratókaszák görbe vasát halálkaszává
212 2 | ügyes-bajos dologban. Akár az aratókkal volt baj, akár a dézsma
213 28 | útjában állítani a rettentõ aratót, az éhhalált. A tenyerébe
214 19 | nagy halott-tor! Hátra arc! In-dulj!~Bögre úr kitámolygott
215 7 | Vért kergetett az anyám arcába a harag, de ahogy a húszas
216 10 | erre már a Gáspár úr komoly arcán is kisütött a nevetés. Kezet
217 14 | sütött ki a régi lelke az arcára, ha reszketõ ujjaival végigcirógatta
218 9 | csõsszel! - ragyogott fel az arcom.~- Azám, de ki hívja ide
219 23 | kis pirosság volt még az arcomban, az is egyszerre elfakult.
220 22 | Hanem aztán, ahogy a jámbor arcot meglátta, megnyugodott.
221 20 | Szegény embereknek adjuk árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló.
222 19 | akárhányszor bokrok sűrűjében vagy árkok oldalában éjszakáztunk.
223 19 | a bujdosás megszaggatta, árkokon való tanyázás elkente. A
224 20 | farkából egy nagy fehér árkus papirost, aminek a homlokán
225 22 | bujkált mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán láttuk, hogy
226 1 | Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény
227 5 | õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Hamar Heverné
228 26 | szegény Tilinkóval, hogy jó áron eladta a darutollakat, s
229 7 | feje. - Nem magamért, uram. Ártatlan gyerekemet kerülgeti otthon
230 2 | istenadta, maga szedte tüzelõt árulgatott édesapám, mikor Bavina odatoronykodott
231 7 | kinevette mindenki. Piacon árulni macskát: ki hallott még
232 22 | bocsássa meg neki, hogy áruló lett - legalább jóllakik
233 8 | mint a könyvek mellett ásítozni. Az ekecsikorgásba is belesajdult
234 28 | Matykónak: - Hát gyerünk kincset ásni!~Fönt kezdtük a munkát a
235 19 | össetöpörödött segényke. Asondzsa, csak azst seretné még megérni,
236 28 | Lecsapoljuk a nádast: ti ássátok a csatornát.~A malajdoki
237 17 | az mind beállt honvédnek. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken
238 7 | Gáspár úr verejtékezve ásta a gödröt, Tamás úr pedig
239 16 | meghalva,~bajtársai karddal ásták a sírját,~három angyal vitte
240 28 | még esedbe azs arany azs astalfiában, Dióbél? Azs úrfi küldte
241 8 | neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot
242 7 | segény Tilinkó a putrijában. Astán a házsra is vidsázsna, míg
243 28 | ásót. A Cipóhalom fel volt ásva, s a mi reményünk elszállt,
244 5 | leégette a forróság.~- Az idén aszalt almát termettek az almafák -
245 5 | nyeltük. Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még
246 24 | nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács a konyhája, egyebet
247 12 | csontocskát, vagy egy kis asztalmaradékot ne hajított volna az öreg
248 10 | cselédek letakarították az asztalt:~- Gyerekek, aki reggeli
249 19 | keresztül két hétig tartott, míg átbujdostuk az utat hazáig. A városokat
250 9 | nyomorúságon kellett addig átesnem, míg az élet megtanított
251 13 | lóról, fehér arca, fekete atillája porlepte volt az úrfinak.~-
252 16 | tartom, hogy nincs nagyobb átka az istennek, mint a háború.
253 28 | nem lakja már azt, mind átköltözött a népe Újmalajdokra. Bíró,
254 15 | megcsörrentette a markában az átnyújtott ötven aranyat, belecsúsztatta
255 7 | zsebébe, a macskát pedig átnyújtotta az új gazdának.~- Használja
256 11 | vonogatta a vállát Matykó, átölelte a két karjával. Én is odalopództam
257 13 | gyerekszobából, ahol egymást átölelve tartotta a nagyapa meg az
258 7 | Olyan aranyhíd az, amely átsegíti a nyomorúság minden szakadéka
259 27 | termetû, látszott rajta, hogy átvetette már az élet a vállán; az
260 24 | jutott, vesse meg a szegény atyafiait?~Hogy meddig tartott a nádországi
261 25 | szegényt, hadd menjen haza az atyafiságához.”~Ki is lopództam a vacokról,
262 2 | tehet biz az, tisztelendõ atyám - vágott közbe alázatosan
263 15 | legyintett a kezével.~- Hja, atyámfia - most már csak így tisztelte
264 10 | nádvágni, sulyomszedni azokba a nagy nádrengetegekbe,
265 19 | városokat kerültük, mert azokban már mindenütt az ellenség
266 26 | úr, alássan kérem, mert azsok vadzs bírnak vele, vadzs
267 25 | Teleraktam a tarisnyám sulyommal, azson cserélek a faluban egy kis
268 28 | úrfinak. Azs öreg Tilinkó azsonban jó helyen tartja azs esit.
269 23 | sokat búsultak utánad; hogy azstán nem tudtak hazavárni, elmentek
270 21 | vívómesternek.~- Vívó? Aha, tudok aztat. Csiti-csati, csihi-puhi -
271 2 | tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte
272 6 | királynak.~- Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes!~Hármat
273 6 | jegyzem, hátha lesz olyan babszemjankó kisgyerek, aki megvigasztalódik
274 28 | méltóságos úr volt, csak Matykó bácsinak hívja mindenki, s ez neki
275 18 | ugrottam. Nem volt nekem kutya bajom se. Csak a szele csapott
276 13 | kastélyudvaron egy pörge bajszú, tollas süvegû úrfi ugrott
277 16 | róla, hogy jó katona és jó bajtárs. Az ezredes azonban, mikor
278 23 | kérdésedet: nincs semmi bajuk.~- Ugye, fáradtnak érzi
279 26 | Nagyon konosz?~- Ojjé! Akkora bajusa van, hogy edzsik vége edzs
280 26 | lesedette vele a drága sép bajusom ‑ mérgeskedett Tilinkó,
281 26 | tehetek én róla, ha nekem bajust adott azs Isten, ostán ilyen
282 8 | éjszakáján.~Persze nekem már a bajuszom kezdett ütközni, mikor mindezeket
283 26 | simogatta az öreg a kopasz bajuszportáját. - Nadzson össebarátkozstam
284 26 | sokat adott az isten, a bajuszról meg végképp elfeledkezett.
285 23 | becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere. A süket némaságnak
286 22 | egyetemre, mindjárt szuronyos bakák vettek körül, és elvittek
287 18 | gúnyában, teremtõ Isten! Fél bakancs az egyik lábán, fél se a
288 13 | ha ide be merik tenni a bakancsukat.~- Nem úgy lesz az, öregem -
289 12 | mert már az akkor ott ült a bakon. Engem is odaintett közéjük
290 26 | könyökölt ki, mikor Tilinkó ott baktatott. Szalajtotta is a fogdmegeit
291 3 | Megfogtam a halász kezét, ballagtunk kifelé a faluból.~- Az ám,
292 10 | legkeményebb hajú diót. Balról lesz a Dióbél fája, hát
293 28 | a karja, karjára a feje, bámult maga elé. Nézte, hogy milyen
294 6 | megvigasztalódik rajta.~„Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs
295 6 | éjem, se napom, tenger a bánaton; ami szívem nyomja, ki nem
296 28 | emberek kosztján.~Matykó bánatosan hajtotta a tenyerébe a fejét.~-
297 23 | less teneked? Ne félj, nem bánt ott senki; meglázsd, seret
298 4 | meg -, hát mi a macskának bántod már az ilyen holmit? Hisz
299 25 | vaddisznóval. Persze nem bántottuk egymást, mert miért is volna
300 7 | tudott már nézni bennünket. Bár alig volt jártányi ereje,
301 7 | meg a csásár, mert nadzs baráccságban van valami országháborítóval.
302 11 | ilyennek.~Nekem is nyomott egy barackot a fejem búbjára: - Álmodj
303 4 | hajtogatta:~- Jussom volt a báránhozs, nekem adta gazsduram.~A
304 4 | felelte:~- Nini, hisen a báránka benne volt a salmában, mint
305 4 | Tilinkó.~- Az meg benne van a bárányban.~Tilinkó dohogva kapta vállára
306 4 | még jobban erilek, ha a báránybér siveget megkapom.~- Hja,
307 4 | kalapját.~- De kapsz ám egy báránybõr süveget is.~- Azs már tesi,
308 4 | hallgatni. Másnap aztán jött a bárányért, meg is kapta, szép kövér
309 4 | szellõzködésre kieresztett bárányok pedig dideregve fúrták be
310 4 | Hja, az még rajta van a bárányon - nevetett apám.~- Hát a
311 23 | ezüstös ruhájú. Küldte tied barát, a Malajdoki méltósága.
312 8 | kisinasból az uraság kis barátja.~Gáspár urat ritkán láttam,
313 23 | értésére adták, hogy ha velem barátkozik, annak megadja az árát olyan
314 16 | jajveszékelt Tilinkó. - Nem barátkozsok olyan állattal, amelyik
315 23 | elébem.~- Nincs kvártél, barátocskám. Megijesztette engemet zsandár.
316 10 | vagyok a gazda, s aki jó barátságban akar velem maradni, az ne
317 10 | parancsol, mint egész életében bármikor parancsolt.~- Hát majd megválik,
318 10 | a nádas, egy óriási zöld bársonyabrosz, amelyik ing-leng, libeg-lobog
319 9 | rajta a fejem. Nemcsak a kék bársonyruhájuk, nyalka piros csizmájuk
320 26 | tessékelte bele Tilinkót a nagy bársonyszékbe.~- Nagyon konosz?~- Ojjé!
321 12 | addig. Nyalkán kiöltözve, bársonyünneplőben, mentől közelebb értünk
322 2 | az édesapámért az üveges batár, de õ bele nem ült isten
323 2 | ajtóban.~- Ne félj, Törõcsik - bátorította nyájasan az uraság -, csak
324 16 | állni katonának - kezdett bátorodni az öreg. - Úgy érzsem, engem
325 7 | eltévelygett a nagy ködben. Héj, bátya, azs ám csak a nads úr!
326 2 | Bavina borbélyt kifigurázta.~Bavinának hívták a mi falunk cseh
327 2 | rõzsés kocsi tízével, de Bavinával senki se akart szóba állni.
328 26 | belõle. Tilinkó azonban néha be-bevágódott a faluba, noha én olyankor
329 7 | maradunk, Törõcsik. A kisfiadat beadod hozzám a kastélyba. Együtt
330 20 | sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam a majorba. Pedig elõször
331 17 | magabíró ember volt, az mind beállt honvédnek. Asszonyokon,
332 2 | az uraságnak, ahogy apám beballagott az ebédlõterembe, és szép
333 2 | mikor egy délután csak bebukik ám az ajtón az édesapám
334 19 | neki, mint a hopmester úr.~Becipelte a három ember a nehéz ezüstkoporsót
335 21 | bevágta az ágy alá, aztán becsapta maga után az ajtót.~Ettõl
336 19 | hónapban megtörtént. Egyszer Bécsbõl jött a hír, máskor Párizsból,
337 15 | hogy a kurjantásunktól Bécsig szalad a német.~Hát voltunk
338 23 | tenyérnyi rostélyablakon becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere.
339 16 | hedegí, akit én soha meg nem becsíltelek, vagy veslek én téged többet
340 20 | Ahogy így beszélgetünk, becsoszog valaki a tornácra. Furcsa
341 1 | jobbágy volt. Nagy volt a becsülete az uraság elõtt, nemcsak
342 23 | megsegítenek. Becsületes munkám becsületesen megfizetik. A veréb télen
343 2 | tudományos népnél többre becsülte Okos Törõcsiket.~
344 1 | volt az elsõ dolga, hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor
345 25 | kukoricaszárak árnyékában, a becsukott szemû tanyaházak körül.~
346 7 | meg nem orrontja a német.~Becsúsztatták a ládikát a gödörbe, aztán
347 3 | Harmadnap végre jó hírt vihettem Bedeginek. De nemcsak hírt vittem,
348 8 | kellene próbálni Bibolygós Bedegivel, hátha most már megtalálnánk
349 23 | cimborálok, s holnapután bedugnak a maga helyére. Az irodám
350 26 | fütyülhetnékje, bizony lefülelték, és bedugták valami fészerbe. Másnap
351 12 | karjára vette Petykót, és beemelte a hintóba. Matykót nem kellett
352 4 | A szobába nem lehetett beereszteni az öreget, mert mindent
353 26 | az ország dolgában járt. Beeresztették hozzá, de zsák nélkül.~A
354 24 | kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik maguk közé. Pedig az el
355 16 | fogatok, bibasok!~Hát ahogy beérünk a malajdoki fiúkkal a városba,
356 24 | már van gerendája, mert befadzsott.~Csináltam is nagy felfedezõ
357 29 | hálát adok az Istennek, hogy befejezhettem ezt az írásomat az öreg
358 3 | de az ordítást egyszerre befejeztem.~- Mekkora az a cethal,
359 23 | kötelességem. Ha én magát ma befogadom az irodámba, holnap azt
360 27 | hogy megutáltam magamat? Befogadtok-e magatok közé nyomorúságtok
361 7 | sóhajtásra. Végigdõlt a lócán, befordult a fal felé, de nem tudott
362 14 | szomorúfûz borult, márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár
363 4 | apám.~- Az ám, csakhogy béget a szalma - mosolygott édesanyám.~
364 24 | hogy a télire való eleséget begyûjtsem. Az se kicsiség ám: számon
365 7 | tette össze a kezét, ahogy a behavazott gödröt megtalálta. - Még
366 7 | Gáspár úr a homlokát. - Majd behavazza az éjszaka.~Egy darabig
367 19 | volt az, mikor Tamás úr behívta a legbelsõ szobájába. Valami
368 2 | elgondolkozott egy kicsit, aztán behuppant a mûhelybe.~- Hát kettõnket
369 22 | a szuronyát a katona, és behúzódott a faköpönyegbe. Akkorra
370 7 | ládikát a gödörbe, aztán behúzták a földet.~- Havat hányjunk-e
371 7 | volt a kastélynak, erdõnek beillõ, mindig nyitott kapujú,
372 20 | szándékunk, hogy Matykó beiratkozik jogásznak, én meg tanárságot
373 8 | aki minden szombat este bejött értem a majorból, hogy a
374 27 | elaludt. Nádország millió békája mind varrta a papucsot,
375 24 | békatutaj úszik, ott van a békák országa, noha õk mindenfelé
376 24 | konyhakertjük is: õk vetik a békalencsét. Hínár úszkál az alatt,
377 10 | nádi rókának, kígyónak, békának, vízimadaraknak sivatag
378 2 | belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét, hogy õ hamarább
379 3 | rászúrlak egy horogra, hátha bekap valami éhes kárász. Mert
380 20 | hosszú ám, hogy könnyen bekaphatta volna vele a fülét, s lett
381 24 | amit egyszer megfog. Ahol a békatutaj úszik, ott van a békák országa,
382 27 | nyomorúság ez, testvér: ez a béke, ez a boldogság.~Tilinkónak
383 20 | az volt, hogy a rend és békesség okából a lázadó Malajdoki
384 21 | tudomány.~Így telt el szép békességben az elsõ egyetemi esztendõnk.
385 16 | idõzni ezeknél az emlékeknél. Békességes, szelíd öregember vagyok
386 28 | szépre, jóra, együtt járnak békességet, szeretetet hirdetni a faluba.
387 26 | Hrosziancsik harsányan bekiáltott:~- Lépj elõ, konosz lászadó!~
388 27 | a boldogság.~Tilinkónak bekiáltottam a gunyhóba:~- Mától fogva
389 25 | Gyuri-i-i, Gyuri-i-i! - békítette szegényke.~Tilinkót elfutotta
390 1 | tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ
391 19 | Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak akkorára: apám és Tilinkó.
392 20 | holnap reggel õ maga fog beköszönni a kastélyba, és nem kíván
393 2 | bozontos fejét a szamárka, és beköszönt szép hangosan, mint aki
394 11 | maradt ott közülük, csak a bekötött szemû. Azt hitte szegényke,
395 11 | angyalkának csíkos pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították
396 16 | bosszúsan, amikor az orvos bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ
397 28 | a faluba mind a hárman. Bekopogtattunk minden házhoz, s minden
398 8 | tartott, addig ki is voltam én békülve a tudományokkal, hanem tavasz
399 24 | lehet menni sétálni. Oda is bekukkanthatunk, ahová nyáron nem erest
400 1 | azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderikefészek
401 3 | gondját.~Ebbe aztán én is beleállapodtam. Hazavittem a cethalfiút,
402 22 | nevezetûvel. Matykót nem akartuk beleavatni, még akkor se, mikor a sok
403 7 | hasadt ablakon.~Már szinte belebóbiskoltuk magunkat az éjszakába, mikor
404 1 | Törõcsikbe. Aki idegen pedig belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~
405 15 | estellett már, mire az anyám beleegyezett abba, hogy elmenjek, az
406 3 | kupáját, telemerítette vízzel, beleeresztette a keszeget, odanyomta a
407 7 | ínséges esztendő felébe beleértünk, úgy megette a mi jókedvünket
408 9 | a vállamra, mikor nagyon belefáradtam már a futkározásba -, hogy
409 19 | megágyaztak benne, és gyöngéden belefektették a halott urat. Fejéhez kétoldalt
410 3 | gondoskodni a fia számára. Belefér egy fél dióhéjba. Hiszen
411 7 | Az anyám csitítgatott, és belefogott a Dióbél királyfi meséjébe,
412 7 | szürkületben, de aztán mindjárt belegyűrte a rongyos szűre száz hasadéka
413 28 | én ezst neked? Bizony még belehajigáltad volna a sárba. No, ugye,
414 7 | úr a csásár követje, csak belehajítottam volna én őkedselmét a malomtóba,
415 5 | kenyérrel, s már a kisajtóban beleharaptam. De abban a percben eszembe
416 13 | a tömjénfüstnek mindenbe beleivódott nehéz szagát. S hallotta
417 4 | mutatnom õt is, mert nagyon belejátszott az életembe.~Amikor leírom
418 17 | kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg
419 21 | héten, mielőtt a tudományba belekóstolnánk - sóhajtott Matykó, ahogy
420 18 | halottak közé, de Tilinkó belém csimpaszkodott:~- Nem udzs
421 5 | gondoltam magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal
422 3 | vele fogni, ha a potyka belement volna.~De nem ment bele
423 25 | Ebbe mintha a malacka is belenyugodott volna, mert egy kicsinység
424 8 | róla egy rózsás tányért, beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom
425 25 | mondta barátságosan, s belépett a tarisznyába, mintha csak
426 26 | egyik úrnak se volt mersze belépni. Hrosziancsik harsányan
427 13 | betegápoló.~Ahogy a tornácajtón beléptek, egyszerre megérezte a halottas
428 12 | Persze, mert Matykó mindig belerúgott az oldalába, ha elment mellette.
429 6 | kapott oda.~- Hej, mákos béles, ez a szem az éles!~Kettõt
430 8 | ásítozni. Az ekecsikorgásba is belesajdult a szívem: inkább a Csákót
431 7 | elviszi a markoláb, könnyen beleszédül az ember a fekete semmibe.~
432 8 | szeme.~A cifra gúnyába csak beleszoktam volna én, hanem a hivatal
433 7 | voltam, mikor a nagy csöndbe beleszól édesanyám:~- Hallja-e, apjuk?
434 28 | ahogy a szél az ágakról beleszórta õket a gödörbe.~- No - szólalt
435 6 | keze.~- Ha a bal füledbe beletalálok én, az enyém lesz akkor
436 3 | kértem rá édesanyámtól, hogy beletehessem a kis dézsába. Fél óra múlva
437 8 | csendesített édesapám. - Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok
438 13 | megijesztett bennünket.~Két hét beletelt, mire Gáspár úrtól megjött
439 5 | erõsködött édesanyám, s beletette a kenyeret a tarisznyába. -
440 16 | de öreg szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra
441 20 | megnyúltam a hadakozásban, hogy beleütöttem a fejem a házajtónk szemöldökfájába.
442 22 | Utoljára azonban mi is beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük
443 1 | fölemelte a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~
444 14 | temettük el. Halála híre beleveszett a világ nyüzsgésébe. Lovat
445 22 | Olló Pál.~De már ennek belevilágított a katona a képébe a lámpásával.
446 13 | vendégségébe mennék. Kerülj beljebb, harapj valamit, nagy szükségem
447 18 | mi csapatunknak is jutott belőle kóstoló. Valahol a Nyírségen
448 27 | utcán elkerültek, mint a bélpoklost. Ha a szemembe mondták,
449 25 | mondja Tilinkó, hogy õ reggel bemén a faluba.~- Mégiscsak jó
450 14 | temetés után való nap én is bementem Tamás úrhoz.~- Nagy jó uram,
451 28 | Megölelgettük az öreget, aztán bementünk a faluba mind a hárman.
452 7 | Úrdolgában jártam, mondok, benézsek edzs kicsit ide is, ne mondhassák,
453 14 | Matykó arcát, és kereste bennük a Petykó vonásait.~- Szép
454 8 | csinált az uraság, engem pedig beparancsolt a kastélyba. Úgy volt, hogy
455 8 | nagy, galambfehér szakálla, bérces homloka és melegkék szeme,
456 4 | fõzhetsz vele ürgét.~- Azs már beséd. Hát még?~- Ejnye, de telhetetlen
457 7 | akarja vinni az uraságot. Ast besélték a konyhán, hogy azsért haragudott
458 4 | elszigorodott az idõ, mégiscsak besompolygott hozzánk. Veszekedett hideg
459 7 | vágni jártak az uraságnak, beszakadt alatta a jég, s azóta nem
460 14 | házunknál.~Lassanként még a beszédet is egészen elfelejtette
461 22 | vékonydongájú legény volt, édes beszédje, mint a méz, lágy a nézése,
462 22 | hogy a spion kihallgassa a beszédünket. Bizonyosra vettük, hogy
463 7 | beszél itt kincsrõl?~- Én beszélek, nagy jó uram. Megleste
464 10 | Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükbõl, hogy baj van az öreg vadászmesterrel.
465 20 | Rosszjancsi úrról majd beszélgethetünk még máskor is. Most sietek
466 20 | mint legyen.~Ahogy így beszélgetünk, becsoszog valaki a tornácra.
467 6 | nem hullajtotta volna.~- Beszélj, szolgám; ezüstbe vágatlak,
468 10 | se igaz abból, amit õróla beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével
469 14 | világ minden dolga iránt. Beszéltünk neki a tanulmányainkról,
470 24 | hogy megszántam. Fölvettem, betakargattam a subámba, és hazavittem.~-
471 29 | koronátokon, mely annyiszor betakart esõben, napsugárban. Úgy
472 8 | dinnyemagot eltemettem, betakartam, meglocsoltam, még tán szép
473 13 | szabad neki megtudni, hogy te beteg vagy.~Nehéz verejték gyöngyözött
474 13 | elég volt egy öreg, morva betegápoló.~Ahogy a tornácajtón beléptek,
475 26 | megérkezett, és nem tudott betelni Hrosziancsik úr magasztalásával,
476 25 | tudom hasnodat venni.~Azzal betessékelte a cirmost a sulymos tarisznyába,
477 26 | FOGOLY~Attól fogva, hogy betettem a lábamat Nádországba, én
478 19 | aki miatt öregkorunkban betevõ falatunk se maradt.~Tamás
479 29 | lelke lebegne felettünk, aki betöltött mindeneket az ő áldásával.
480 17 | huszárságom első esztendejét betöltöttem, akkorra én is elszakadtam
481 28 | az, aminek ronggyal van betömve a szája.~- Mit tartogatsz
482 13 | levelek, a verébfejû kusza betûk, és az olmützi rabkórházban
483 8 | a verébfejû, girbegörbe betûket meg a Matykó veti. Petykó
484 14 | március 15. Ez a piros betûs nap, amelyikhez fogható
485 1 | francia lovas nagy lármával bevágtatott a kapun.~Mindig tárva-nyitva
486 8 | mindnyájának a hajába az volt bevésve: „Dióbél gazdáé, senkié
487 2 | megfogta a szamárka kötõfékjét, bevezette a borbély udvarába, lehányta
488 19 | s ezt a koporsót holnap beviszed a városba, ott pénzzé teszed.
489 24 | összerakva a tanyánk, nem volt bezárva az ajtaja, mert nem is volt
490 18 | könny.~- No, csak kerezsd, bibas.~De erre már egészen fölmérgesedtem.
491 16 | ettõl kihull a fogatok, bibasok!~Hát ahogy beérünk a malajdoki
492 23 | Mondd meg neki, hogy a bíbic ingyen adja a tojást.~Tilinkó
493 15 | fejével is olyan kelletlenül biccentett vissza, mintha az is pénzbe
494 20 | Hrosziancsik vagyok - biccentette meg a fejét.~- Hát aztán? -
495 5 | pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének a sült
496 9 | akkor csattantotta be a bicskáját, s ránk hunyorgott a bozontos
497 3 | érdemes halásznak lenni - biggyesztettem el a számat.~- Hiszen nem
498 23 | hangja nem volt, csak a bilincsem csörgése. Láncra vert kezemmel
499 13 | ilyeneket nem híresztelek. Bilincset tesznek a kezemre, lakatot
500 2 | csúfondárosan, s még a fülét is billegette hozzá.~Bavina kiejtette
501 15 | hanem a süvegét akkor se billentette meg.~- Ha én mindenkinek
|