15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
502 8 | szívem: inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem volna, mint
503 29 | menyasszonyruhás fáival, bimbózó virágaival, dalos madaraival
504 29 | is, nemcsak reménységet bimbóztatott: gyümölcsöt is érlelt.~Igaz,
505 18 | s amikor látta, hogy nem bír a Kossuth Lajos katonáival,
506 5 | ember dolgát boldog isten bírja. Voltunk olyan módban is,
507 26 | kérem, mert azsok vadzs bírnak vele, vadzs se. Elég lesek
508 6 | célba talál, arra hagyd a birodalmad.~Az öregbéres még fel se
509 28 | messze-messze földön. A bírója Újmalajdoknak: Malajdoki
510 11 | füvek és virágok. Az öreg birsek lassan ringatták koronájukat,
511 20 | Malajdoki Gáspárnak minden birtokát elveszi az állam.~- De a
512 20 | egymást.~- Elõször is a birtokot hozzuk rendbe - szõtte a
513 13 | látjuk egymást.~Soká nem bírtunk elaludni azon az éjszakán.
514 29 | csupa reménység. Csupa bizakodás, csupa vágyakozás az ember
515 25 | vádaskodott, hanem nagy bizakodva tartott neki egyenesen a
516 23 | közé. Hanem még elõbb rád bízok valamit. Söpörd a kalapodba
517 17 | jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik
518 8 | én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap
519 22 | kihallgassa a beszédünket. Bizonyosra vettük, hogy õ is ott lesz
520 26 | be, mert bennem nadzson bízsik.~De már erre meg is ölelgette
521 4 | nem is kérdezem. Azs is bizsonosan a báránban resket még. Jaj,
522 21 | becsületes szabómester, aki rám bízta az üzleti könyvei vezetését.
523 8 | lesz a fiából, Törõcsik - biztatta az apámat, aki minden szombat
524 13 | a szabadság sem, amivel biztatták a porkolábok. Bátran hazaereszthették
525 21 | félj, míg engem látsz - biztattam nagy bátran, pedig én is
526 12 | ficánkoljon a kezedben!~Bóbitás galambok mindig utána turbékoltak
527 16 | eltagadtalak - simogatta bocsánatkérõen a kincset, s már elõhúzta
528 19 | Térden állva kérte Bögre úr a bocsánatot, nagy nehezen meg is kapta,
529 20 | édestestvére gyanánt ölelt meg.~- Bocsásd meg nekem, édes Dióbélem,
530 22 | pattogatott kukoricán élnie. Isten bocsássa meg neki, hogy áruló lett -
531 7 | házsnépnek! - topogta le a bocskoráról a havat. - Úrdolgában jártam,
532 25 | Gyuri-i-i, Gyuri-i-i!~Bodor kis malac emelte föl rózsaszín
533 5 | kövér levelû papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem
534 18 | semünknek, hodzs csecse bodsó.~Beszélt, beszélt Tilinkó,
535 9 | Én nagy úr akarok lenni - böktem ki a szívem szándékát.~Tamás
536 1 | Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül
537 18 | édes szabadságának, aminek bölcsõjét én is ringattam, többet
538 3 | szerencsés ember ez a Törõcsik. Bölcsõrõl se kell neki gondoskodni
539 16 | fülemülék csattogtak a cserje bogán, mikor a cigány elõször
540 1 | ragad az emberre, mint a bogáncs, csakhogy persze nem lehet
541 17 | senki sem maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~Annál nagyobb
542 28 | hívják erre mifelénk a réti boglárkát, azt az aranyfejû virágot,
543 4 | fogvacogva Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj belõle egy fûtet
544 16 | karddal hegedülnek, ágyúval bõgõznek. Nem akarok sokáig idõzni
545 3 | öntöttem szegénykére. Az egész bográccsal ráöntöttem, amit szülém
546 24 | nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács a konyhája, egyebet nem
547 9 | hörcsögnek, pedig akkor Tilinkó bográcsába kerülsz!~Ilyenkor Matykó
548 8 | varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok szabóval, a lábamra meg
549 11 | csapongták körül a liliomok bókoló kelyhét. Még a szökõkút
550 11 | nézelõdök az ablakpárkányra bókolva, mintha csak aludnék, egyszer
551 10 | teremjen. Telenõtte szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat
552 1 | zöldellett, mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott a madárnak,
553 10 | nevenincs vízivirágok tarka bokrétáival, telehímezve bujkáló erek
554 8 | papírbarázdákat. A nádas zöld bokrétája is csalogatott: megint szerencsét
555 12 | hogy már alig látszott ki a bokréták közül.~Alig álltunk már
556 12 | zászlókat lengettek a legények, bokrétákat szorongattak a lányok. Delet
557 7 | földben. Széthajtotta a bokrokat, és elállt a szíve dobogása,
558 19 | nekem - pislogott rám a bokros szemöldöke alól -, sokkal
559 17 | szakaszom élén. Vak Csiha boldogságtól ragyogó arccal integetett
560 28 | esztendõben. Meg is osztottuk a boldogtalanokkal, amink volt, de evvel nem
561 27 | ruhája régi jómód és hosszú bolyongás mutatója.~Sokáig néztünk
562 28 | most a templom van.~Együtt bolyongnak a régi Malajdok elhagyott
563 27 | fölemelkedett, én lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. -
564 26 | csudar, hivatta a Bavina borbélt, lesedette vele a drága
565 2 | hívták a mi falunk cseh borbélyát. Hosszú, vékony, nyakigláb
566 2 | kedvét látta ennek a harapós borbélynak.~Azzal megfogta a szamárka
567 2 | föl édesapám meghökkenve a borbélyra.~- Nem figurázok én - vigyorgott
568 4 | No, Tilinkó majd kibújt a bõrébõl örömében, s úgy megnyekeregtette
569 19 | odabent.~Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak.
570 10 | Telenõtte szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat összeszõtte-fonta
571 10 | szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat összeszõtte-fonta a szíjas
572 28 | ki kellett vágni a sûrû borókabozótot. Harmatos hajnalon álltunk
573 6 | állott rá Telezsák királyfi. Borotva a szeme, villám volt a keze.~-
574 2 | Hát kettõnket mennyiért borotválna meg? Engem meg a cimborám?~-
575 2 | híre megy, hogy szamarat borotvált.~- Tudja mit, Törõcsik! -
576 26 | õ az. Olyan simára volt borotválva az õsz bajusza, akár egy
577 2 | is a szemére térítették borozgatás közt.~- Hogy lehet az, nagyságos
578 4 | neki egy kancsó forralt bort, hadd érezze magát a mennyországban
579 10 | az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami
580 19 | megvolt. A nyakában hordta bõrzacskóban, az inge alatt, s annál
581 19 | vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz. Megcsörrentek benne az
582 4 | szélkicserzette arcát, borzas fejét bedugta az ajtónkon
583 13 | az oldalára kötve valami borzasztó nagy kuruc kardot, ami minden
584 26 | Hat katonáfal fokatom el - borzongatta végig a hideg Hrosziancsik
585 24 | annak, aki sereti.~Ilyen bõséges koszton éltünk mink ezután
586 22 | kieszelte a módját, mivel bosszantson meg bennünket. Esti harangszó
587 2 | Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! -
588 8 | fogamhoz. Hol a szõnyegben botlottam hasra, hol a tükrös padlón
589 21 | Csitt-csatt, javában csattogtak a botok, mikor ránk nyitott mézeskalácsos
590 17 | reszketõ hangon -, legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép
591 17 | idenyújtotta a farkasfejes botot, amit szelíden hárítottam
592 28 | bántotta az éhség. Nekünk tán bõvebb termésünk volt, mint más
593 10 | Kis gyalogösvényt vágtak a bozóton keresztül a falusi népek.
594 18 | a lábon maradt vetésben bûbájosan pitypalattyoltak a fürjek.
595 19 | nadzsobb. Most már egés feje búbjáig ér a homloka. Édesanyád
596 2 | mégis ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Tanulhatnának
597 29 | mintha kezüket nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük
598 23 | másokat is megvadítana vele.~Búcsúzásul aztán még annyit mondott
599 14 | Tamás úrhoz.~- Nagy jó uram, búcsúzni jöttem. Hozzám való nagy
600 15 | szólt vissza a diákforma, és búcsúzóban meglengette a darutollas
601 13 | gyerektõl sokkal rövidebben búcsúzott Gáspár úr. Csak annyit mondott
602 11 | megmondta Matykónak, hogy búcsúzzon el tőlünk, mert a kastélyban
603 23 | el elõlem a víz. Nem oda Buda: beszegõdöm Libór mesterhez
604 21 | hogy kimentem muzsikálni a budakeszi sváblegényeknek. Nem sokat
605 7 | különös, hods térdig érő budzsogója van, mint a kisdzsereknek.
606 19 | az inge alatt, s annál büszkébben simogatta a zacskót, mennél
607 11 | te vagy minden örömöm és büszkeségem. Teneked meg Dióbélnek tanítót
608 12 | tudom... én azt tudom... - buggyant ki a könny a gyerek szemébõl.~-
609 3 | látszik, ahogy hányja a bugyborékot!~Én ugyan semmit se láttam,
610 20 | Furcsa figura-emberke. Fekete bugyogója sárga szegéssel, kettõs
611 26 | az õsz bajusza, akár egy bugyogós németnek. Ha nem az a rongyos
612 19 | a hóba. Nagy könnyekben bugyogott ki öreg szíve keserûsége,
613 25 | A szerencse ilyenkor ott bujdokol a néptelen mezõkön, az összeboruló
614 19 | benne. A háború elnyûtte, a bujdosás megszaggatta, árkokon való
615 26 | lászadó?~- Hol itt, hol ott bujdosik, most éppen olyan helen
616 18 | katonája, vadzsok az ország bujdosója, veled edzsütt, vitézs Törõcsik
617 7 | szabad ilyen derék macskát bujdosóvá tenni öreg napjaira, mint
618 10 | hogy dió helyett magam bújhassak a gödörbe.~- Én... én megettem
619 25 | Tilinkóé. Az elõl ugyan el nem bújik a szerencse, akár bárányka,
620 10 | bokrétáival, telehímezve bujkáló erek ezüstpántlikáival.
621 22 | Múzeum-kertben. Ott is volt, úgy bujkált mögöttünk, mint az árnyék.~
622 11 | ezüstcsengettyû. Utoljára bújócskát játszottak a tuják közt,
623 1 | édesanyjuk. De biz azok nem bújtak, mert nem ijedtek meg. Mohón
624 1 | fióka pihegett benne, azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De
625 16 | erdõk mélyén, sziklák közé bújva, füstös hegyomladékokon
626 15 | Bögre nemzetes úr is ott bukdácsolt a nagy kuruc karddal. Akkora
627 12 | s már akkor vetette is a bukfencet, hogy csak úgy nyekkent.~-
628 8 | jobban szerettem volna én ott bukfencezni, mint a könyvek mellett
629 13 | rozsdás nyársat, míg orra nem buksz benne. Az emberekkel is
630 19 | akkor Magyarországon nagyobb bűn, mint magyar katonának lenni.~
631 6 | kilincset.~Ha emiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet, édesanyám
632 25 | aludtam is reggelig, mint a bunda.~Tilinkó azonban már hajnalhasadtán
633 25 | volt, fekete-fehér csíkos bundában járt. Egy kicsit visított,
634 25 | malacka szépen, a csíkos bundáját is kicserélte egész szelíd
635 5 | vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában
636 25 | malacka pedig nyilván érezte a bûnét, mert alázatosan dörgölõdzött
637 27 | társául? Ti vezekeltetek az én bûnömért: szabad-e nekem magamnak
638 2 | lehet, hogy azt tette:~- Ne búsulj, édes gazdám, nyereg nélkül
639 23 | meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon azért, Libór mester - szorítottam
640 23 | Segény öregek nagyon sokat búsultak utánad; hogy azstán nem
641 27 | a fejét, mint a jégverte búza.~- Nincs már énnekem még
642 18 | körülnéztem az alvó mezõkön. Búzát aratni nem értek rá abban
643 6 | szemükben: mire kell célozni?~- Cél az én ábrázatom, koronám
644 6 | kérdés a szemükben: mire kell célozni?~- Cél az én ábrázatom,
645 3 | jeges-teringette, mindjárt cethalat fogunk! Szaladjunk csak,
646 3 | halászmester leszel, akkorra a kis cethalból is nagy cethal lesz, csak
647 3 | beleállapodtam. Hazavittem a cethalfiút, és engedelmet kértem rá
648 3 | ám megnézni. Úgy örül a cethalka, hogy még nevet is.~- Hát
649 3 | hálót kivetni!~Nem éppen cethalnak való háló volt, de potykát
650 3 | délután vizet merítgettem a cethalra. Nézem reggel: hát tán még
651 3 | azért csak kifutottam a cethaltudóshoz a szomorú hírrel. Úgy látszik,
652 25 | A szerencse most cirmos cica képében lépkedte a mezei
653 11 | szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak. A fûszál nem hajolt meg
654 26 | csücsörödött a szája. De most már cifrázta ám, mint a szûcs a subát.
655 16 | bajuszú strázsamester a cigányért.~- No, more, most lesz már,
656 26 | ahogy egy elárvult öreg cigányhoz illik, aki Kossuth Lajos
657 4 | édesapám szíve a szegény cigányon. A konyhán meg kiadta a
658 26 | teneked? - förmedt rá a cigányra. Az meg titkolódzva súgta
659 26 | nagyon rám ijesztett az öreg cimbora. Reggel bement a faluba
660 2 | árát.~- De hiszen kelméd a cimborájáról beszélt! - fakadt ki Bavina.~-
661 23 | rám, hogy összeesküvőkkel cimborálok, s holnapután bedugnak a
662 16 | egyszer-kétszer hallottam az öreget cincogni rajta. Igaz, hogy irgalmatlan
663 16 | elhallgattak már, s õ még mindig cincogott. S a fülemülék már megint
664 16 | hogy hegedût lehetett volna cincogtatni. Egy‑két hét múlva már benne
665 15 | fiatalember fejében. Sápadt, cinegelábú legény volt, csak a nagy
666 12 | te szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett bele, az ugrabugrál
667 25 | egy kicsit -, hát miért cipelem én a hátamon ezst a malacsot?
668 2 | szakította a levestõl megpuhult cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.~-
669 19 | elbeszélését Tilinkó, mire a Cipóhalomhoz értünk.~Ott õ el is vált
670 13 | Ötödnap reggel éppen a Cipóhalomra készültünk a diófáinkat
671 10 | nádason túl megolvasni a Cipóhalomról, a hozzájuk tartozó öt faluval,
672 7 | sajnáltuk, mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt a tekintetünk
673 16 | nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek, de öreg szívébe hirtelen
674 29 | gabonánkat.~Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska,
675 17 | inkább örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~
676 23 | repült-e mán el a katonák csákójárul a kétfejû sas, hogy a hóhér
677 2 | gazdám, nyereg nélkül is csakolyan kenyeres pajtásod vagyok
678 19 | való tanyázás elkente. A csákóm elveszett az utolsó csatában,
679 8 | belesajdult a szívem: inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem
680 1 | szomszédunkat Tányérhátú Csala Ádámnak hívták, a felsõt
681 19 | ha nagyon elöregedett a családfõ, akkor már életében elkészíttette
682 19 | szántsa-vesse.~Így aztán a családi kincsekre került a sor.
683 24 | Csuri találkozott is a családjával, azonban nem kívántak egymásnak
684 26 | Én edzsenesen a tömlöcsbe csalogatom be, mert bennem nadzson
685 17 | Bicske felé igyekeztem a csapatommal, ott kellett megtalálnom
686 18 | muszkák a magyar rónát.~A mi csapatunknak is jutott belőle kóstoló.
687 21 | jókedvûen Matykó -, fel akarok csapni vívómesternek.~- Vívó? Aha,
688 19 | Igenis, nemzetes nagy uram! - csapódott össze két öreg csizma, amelyiknek
689 11 | fölriadt pillék vidáman csapongták körül a liliomok bókoló
690 3 | Hadara Setét Kalára nevetve csapta össze a kezét:~- No, csak
691 23 | rá olyan foltot, hogy a császárén sincs különb.~Libór mester
692 17 | tábornok. Guyon tábornok, a csaták oroszlánja: így emlegeti
693 17 | múlva vége volt a bicskei csatának. Az osztrák fûbe harapott
694 21 | Felveritek egész utca.~- Csatáztunk, Libór mester - felelt jókedvûen
695 28 | alól, amit elvitt a nagy csatorna. A lakói is elhagyták Nádországot.
696 28 | Lecsapoljuk a nádast: ti ássátok a csatornát.~A malajdoki határból elfutott
697 12 | a fürgébbek még körül is csattogták:~- Kukkurú, Petykó, kukkurú!~
698 18 | mondsa a semünknek, hodzs csecse bodsó.~Beszélt, beszélt
699 9 | sárgarigó. Már éppen le akarta csekkenteni a szárát, már az ollóját
700 13 | Tamás úr szétszalajtotta a cselédeket a faluba, azok aztán hoztak
701 10 | kérdezte az öreg uraság az öreg cselédet.~- A hetvenedik gázol engem,
702 8 | eresztgettek be, csak a cselédfertályban tanítgatott a hopmester
703 15 | Malajdokiak.~De bizony még a cselédjei se maradtak az öreg urasággal.
704 12 | tudom, hogy ezt szívbõl cselekedted.~Azzal a karjára vette Petykót,
705 24 | földimodzsorót? Azs ám csak a finom csemege. Sedret is tud egy helyen
706 11 | szegényke, azért lett olyan nagy csend, mert elbújtak a pajtásai,
707 18 | ott maradt, az mind olyan csendes ember volt már, hogy azóta
708 7 | szerencsével, jó ember - mondta csendesen, de aztán mindjárt észbe
709 8 | odább lesz az az idábbnál - csendesített édesapám. - Beletelik egy
710 7 | az ajtót.~Hajnali misére csendítettek már, mikor a jobbágy elhagyta
711 28 | elõkerülni. Nyoma se volt sehol. Csendült-pendült néha az ásó, odaszaladtunk
712 27 | idegen. Alázatos, szomorú, csengés nélkül való hangon:~- Nem
713 9 | akkorára nem maradt egyéb a csengettyûkörtébõl, csak a szép sárga-piros
714 9 | Alig vártuk, hogy a nagy csengettyûkörtefa alá érjünk. Nincs több olyan
715 9 | törleszkedett hozzá, mint egy csengettyûs bárányka, Matykó mindig
716 17 | ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre. De
717 28 | kifordította elénk a kolompot. Csengve-pengve hullott ki belõle a sok
718 25 | tarisnyám sulyommal, azson cserélek a faluban egy kis kását,
719 25 | valaki a tarisznyát, s úgy cserélte ki, hogy másikat nem hagyott
720 28 | Piros tornyú temploma, csupa cserép tetejû háza van annak a
721 1 | hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~Erõs Törõcsik
722 1 | baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott a sûrû lombja
723 11 | fecske:~- Dicsértessék, csicseri, aki megnyugasztott, dicsértessék,
724 4 | villámfogdosó, hadd ledsen a segény csigánnak is, mondok, ha a nagy uraknak
725 19 | kastélyban, mint a segény csigány rezsedencsiájában.~Egy gazdátlan
726 21 | tudok aztat. Csiti-csati, csihi-puhi - sutty, nyakáját lenyiszálni!
727 10 | falusi népek. Ott jártak le csikászni, nádvágni, sulyomszedni
728 7 | meg nem feledkezem rólad.~Csikóbõr tarisznya húzta az apám
729 7 | ellépegettek, még a hó is alig csikordult meg a lábuk alatt.~Édesapám
730 16 | ellenségnek, de mindig úgy csikorgatta raja a fogát messzirõl,
731 7 | Tilinkó? - forgolódott apám a csikorgó vackon.~- Ast, hods rossba
732 25 | Még csúfolódni mers, te! - csikorította el a fogát, s úgy vágta
733 28 | a víz után, s hasztalan csikorogtak a száraz nádbugák, panaszukat
734 11 | liliomok tölcsére, jázminok csillaga összeborult, úgyis keveset
735 28 | föl az égre a föld a maga csillagait.~- Hát te, Tilinkó, elfelejtetted
736 24 | ernyõs kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik maguk közé.
737 7 | nézett föl panaszosan a csillagtalan égre, amint megvakultan
738 12 | sebes járásán is, a szeme csillogásán is, hogy valami igen kihozhatta
739 1 | kenderike két fekete szeme csillogott ki ijedten és könyörgõen
740 18 | halottak közé, de Tilinkó belém csimpaszkodott:~- Nem udzs les azs, hé,
741 1 | leste szörnyûködve, mit csinál majd az erõs Törõcsik. A
742 21 | nekem csiti-csati, zsandár csinálja nektek: klipi-klapi! - s
743 21 | Olyan nincs megvan! Ha csináljátok nekem csiti-csati, zsandár
744 10 | tudta erre az öreg, mit csináljon örömében. Mindjárt meginvitált
745 8 | mindegy. Ha ez a regula, csináljuk így.”~Azzal fogom a poharat,
746 17 | elmosolyodtam:~- Jó ember, mit csinálna maga a kutyája nélkül? Én
747 21 | gazdánk, Libór mester.~- Mit csinálnak, fiatal urakok, hajnalhasadásba?
748 8 | Édesapámból majoros gazdát csinált az uraság, engem pedig beparancsolt
749 23 | szálakat meglátta.~- Ná, mit csináltál nekednek? Járkeltél malomban,
750 22 | meg a rókát!~Készakarva csináltuk így, hogy a spion kihallgassa
751 26 | fickándozott örömében, hogy a csínje így sikerült. Annyi esze
752 11 | kastélyban nincs tovább helye a csintalanságai miatt.~- A városba adlak
753 9 | olyankor, mikor Matykó valami csintalansággal kibuggyantotta a szemembõl
754 3 | Akkora voltam, mint egy csipetke, de olyan méreg lakott bennem,
755 4 | volt, a verebek százával csipogtak a sövény közt, a szellõzködésre
756 18 | akkor sose látsuk többet a Csipóhalmot. Mert akkor a varnyú mondsa
757 28 | jövõ ilyenkorra tele les a Csipóhalom diófacsemetével. Ha azs
758 16 | katonásan állni.~- Mert ez a csiribiri népség még azt se tudja,
759 7 | fogam a hidegtõl. Az anyám csitítgatott, és belefogott a Dióbél
760 21 | enyémet, elkezdtünk hadakozni. Csitt-csatt, javában csattogtak a botok,
761 1 | lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~Erõs Törõcsik hirtelen
762 9 | magát a tüskebokrok közt.~- Csivi-csuvi-csivi-csitt! - csattogott csúfolódva. -
763 19 | csapódott össze két öreg csizma, amelyiknek már régen lekéredzett
764 15 | szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát az miféle jöttment
765 22 | még az öregapja sarkantyús csizmájáról is, hogy elment a kedve
766 9 | bársonyruhájuk, nyalka piros csizmájuk volt egészen egyforma, hanem
767 21 | Kopott gúnyánkból, poros csizmánkból, hónunk alatt hurcolt holminkból
768 15 | Kormos vas piszkafa szúrva a csizmaszárába.~- Hova, hova, édesapám?~-
769 8 | Varga szabott szép sárga csizmát, akit csak Nyárveszti Vargának
770 25 | szakajtót:~- Csocsa, csocsa, csocsám, csocsikám!~A vadmalac egy
771 25 | Csocsa, csocsa, csocsám, csocsikám!~A vadmalac egy cseppet
772 8 | ábécére, s nem gyõzött rajta csodálkozni, hogy milyen jól fog az
773 3 | lelt, Dióbél? - kérdezte csodálkozva.~- Szét akarom kendet szaggatni,
774 11 | ablakon kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj volt, csöndes és
775 27 | magamnak is vezekelni érte?~Csodaszépen ragyogtak a csillagok, mintha
776 7 | esett, ha fújt, de olyan csodát még nem látott a világ,
777 8 | szabóval, a lábamra meg Csömödér Varga szabott szép sárga
778 7 | félálomban voltam, mikor a nagy csöndbe beleszól édesanyám:~- Hallja-e,
779 14 | szívvel, nagy jajszó nélkül, csöndben temettük el. Halála híre
780 22 | mit akarsz?~- Pszt, pszt - csöndesítette kézzel-lábbal a spion, s
781 1 | a kis madár az ághegyre. Csöpp szemében haragos tûz égett,
782 23 | nem volt, csak a bilincsem csörgése. Láncra vert kezemmel néha
783 13 | Hallottuk azt is, amint nagy csörgéssel a katonák megérkeztek, és
784 29 | egével, langyos szellőivel, csörgő ereivel, menyasszonyruhás
785 18 | nyúznák. Ráncos fekete képén csörgött a könny.~- No, csak kerezsd,
786 13 | vaddisnó, ahods a nadzs csörtögést hallottam, de hát csak ezs
787 25 | szerencsét meglássa. Olyan csókaszem, mint a Tilinkóé. Az elõl
788 13 | hogy még egyszer kezet ne csókoljon az uraságnak. Tilinkó maradt
789 9 | bécsi legényeket, édesapám - csókolt kezet Gáspár úr az öreg
790 24 | mikor szárítani, mikor csomóba kötni, mikor szellõztetni.
791 3 | kitárt karral repdesek a csónak felé: benne lesz-e már az
792 28 | lecigánykerekezett a nádasba öreg csontjaival. Hát ezt ugyan mi lelte? -
793 12 | házból, hogy vagy egy kis csontocskát, vagy egy kis asztalmaradékot
794 9 | egyikteknek az uraságán se esik csorba.~El is mentünk mi, vissza
795 10 | uraságok, hogy a könnyük is csordult bele.~- No - rezgette Tamás
796 1 | tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen csattogtatta :~-
797 15 | kikenve huszárosan. Rozsdás csõszpuska a vállán. Kormos vas piszkafa
798 28 | lengjen-lobogjon, én is közévetettem a csóvát a száraz nádnak. Hanem a
799 9 | eltátottam rájuk a számat csudálkozásomban, hogy majd kiesett rajta
800 5 | s kiszedte a tarisznya csücskébõl a nagy kincset. - Nézd e,
801 26 | örömében máris fütyülésre csücsörödött a szája. De most már cifrázta
802 28 | volt. Áldja meg azs Isten!~Csüggedten hajítottuk el az ásót. A
803 5 | Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel
804 10 | diót - taszított oldalba csúfolkodva Matykó.~Ahogy lefelé csúszkáltunk
805 25 | rúgott a malackán.~- Még csúfolódni mers, te! - csikorította
806 12 | furakodott oda Matykó, csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.~-
807 25 | szemét. De legalább nem csúfolódott többet, hanem kimondta Tilinkó
808 22 | holló! Majd adok én nektek csúfot ûzni a felsõbbségbõl!~S
809 15 | oda lesz a becsület! Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~
810 1 | dolga, hogy becsukja.~- Csukhatod már, mikor idebent vagyok -
811 7 | ember?~- Én vagyok, uram - csuklott le az apám feje. - Nem magamért,
812 24 | volt neki ajtaja. Ugyan mi csuknivalója volna a nádi embernek? Széna
813 19 | lehetett hallani. Magára csukta a kaput, s nem juthatott
814 13 | megharapta.~Ettõl fogva mindig csukva volt a kastély kapuja, és
815 6 | kellett volna neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember
816 9 | fizetett azon a nyáron. Csupán egy körte volt rajta, az
817 27 | összecsókoltam poros orcáját. Tilinkó Csurit csókolgatta örömében.~-
818 10 | amelyik most olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér
819 10 | csúfolkodva Matykó.~Ahogy lefelé csúszkáltunk a halmon, néhol nagyobb
820 26 | egy vadonatúj aranyat is csúsztatott a zsebébe. Az embereinek
821 3 | én se növök az ilyen cudar idõben, nemhogy a cethal
822 11 | fölvágta a fejét, mint a dacos csikó, és bement a gyerekszobába.
823 11 | se, csak összeszorította dacosan a száját.~Őhelyette Petykó
824 16 | a hársnyoszolyán.~- No, dádé, soruls most, mint ürge
825 7 | csak a nads úr! Sép nads dagadt ember, csak azs a különös,
826 19 | úrtól kapott! Milyen szép dalia volt még akkor! Õ meg még
827 14 | raboskodás, és a hatalmas daliából fáradt aggastyán lett. Sokkal
828 11 | illegtem a titkos muzsika dallama szerint.~Egyszerre olyan
829 29 | fáival, bimbózó virágaival, dalos madaraival nagyon szép az
830 17 | ott kellett megtalálnom Damjanich tábornok pirossapkásait.
831 7 | behavazza az éjszaka.~Egy darabig még ott tanakodtak, tisztán
832 17 | tábori tüzek világánál egy darabon.~Én magam fáradtan heveredtem
833 2 | erre a három úr, mint a darázs, ha füstöt vetnek neki.
834 24 | csak a gólyának. Gémnek, darunak, szárcsának, vadlúdnak,
835 26 | Tilinkóval, hogy jó áron eladta a darutollakat, s örömében csöndesen fütyörészgetett,
836 24 | adták a malajdoki pástorok darutollért! Sereted-e a sulymot? Különb
837 22 | se volt valami rózsás a deákéletem. Sose tudhattam, mikor kérik
838 21 | úgy sincs otthon a szegény deákember, hanem szalad a kenyér után.~
839 22 | nevük van ezeknek a pesti deákoknak.~Pedig most jött még csak
840 22 | lélegzet is. Egyszer egy deákpajtásomat azért gyötörték a börtönben
841 2 | tahó parasztot? Hiszen még deákul se tud a jámbor.~- Az bizony
842 25 | jártodban-keltedben?~- Jáj, dehodzsisnem találkoztam, csak nem tudtam,
843 28 | reményünk elszállt, mint déli napsütésre a reggeli köd.
844 4 | édesapám húzta ki az inge derekából.~- Ejnye, ejnye, Tilinkó -
845 7 | cigány. - Hétcser körülérné a derekamat azs a kolbáska, akit az
846 15 | nemzetiszín pántlikával volt a derekára kötve, hogy lobogónak is
847 18 | csapott le az ágyúgolyónak, s derékig rám túrta a földet. Eszembe
848 3 | enni, Dióbél?~- Lekváros derelyét.~- Attól félek, otthon nem
849 11 | csak valami világosság kezd derengeni a kert közepén.~„Szentjánosbogarak” -
850 29 | jobban szeretem én az olyan derült őszt, mint ez a mostani.
851 19 | hogy az õ utolsó ágyát deszkából vetették?”~Odakapott a mellén
852 3 | olyan nagyon? - hajolt a dézsa fölé gyanakodva Bedegi.~-
853 3 | hogy beletehessem a kis dézsába. Fél óra múlva pedig szaladtam
854 3 | nemcsak hírt vittem, hanem a dézsát is.~- Ezt már érdemes ám
855 2 | aratókkal volt baj, akár a dézsma körül volt valami hiba,
856 7 | malackánkat elvitte az uraság dézsmába, az utolsó tyúkocskánkat
857 15 | gurult tovább a piacról. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta
858 15 | kegyelmedet - felelte csöndesen a diákféle.~- Micsoda, hát nem lehet
859 15 | hívnak - szólt vissza a diákforma, és búcsúzóban meglengette
860 12 | nagyobbal magyar gyerek nem dicsekedhet.~
861 8 | apámhoz, és már messzirõl dicsekedtem neki:~- De ez már csak megfogta,
862 10 | Hát az a nagy erõ, amivel dicsekszel?~- Az is megvan - pislogott
863 16 | Nekünk menni kellett tovább a dicsõség véres mezején.~
864 2 | ha jól fölgondoljuk, nagy dicsõségére lesz az az úrnak, ha híre
865 22 | nem halászom el elõled a dicsõséget, vitéz hadnagy úr. Úgyis
866 4 | ide, a telet hívja vissa - didereg a szegény Tilinkó, s nagyon
867 6 | elõállott erre Dióbél királyfi.~Didergett szegényke, reszketett a
868 8 | lépésnél ültess el egyet. Hat dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~
869 8 | kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot. Szaladtam vele apámhoz,
870 8 | Amekkorát kilépsz, akkora lesz a dinnyefölded.~Léptem olyan hatot, hogy
871 8 | jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld
872 8 | Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
873 8 | mint dinnyésgazda. Akkora dinnyéket láttam álmomban, mint a
874 8 | föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak
875 8 | dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt
876 8 | nagyon szépeket álmodtam mint dinnyésgazda. Akkora dinnyéket láttam
877 8 | dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a
878 8 | az íneresztõ füvet.~Éppen dinnyeültetés volt a majorban, mikor azt
879 17 | háború, hanem lett nagy dínomdánom. Tyúkkal, kaláccsal állták
880 28 | újmalajdoki iskolamestert meg Dióbél-Törõcsiknek hívják. Azt beszélik róla,
881 20 | Bocsásd meg nekem, édes Dióbélem, a gyermekkoromat. Hidd
882 13 | szipogtam, ahogy egy ostoba kis Dióbélhez illik, mikor nagyon fáj
883 9 | gyerekem?~- Én se leszek kisebb Dióbélnél - mosolyodott el szelíden
884 10 | földbe a sarkammal három diócskának, amikor Gáspár úr megszólalt:~-
885 28 | ilyenkorra tele les a Csipóhalom diófacsemetével. Ha azs a sok dió mind kikel,
886 10 | a hegyibe kell ültetni a diófaerdõt.~Hancúrozva szaladtunk hazafelé
887 16 | föl ne szaladjak a három diófához. Megemberedtek már akkor,
888 29 | jövő tavaszig!~Ti is, öreg diófáim, aludjatok szépen, öreg
889 13 | Cipóhalomra készültünk a diófáinkat megnézni, mikor a kastélyudvaron
890 24 | rajtafeledkeztem a Cipóhalom tövében a diófáinkra, ahogy ott feketéllettek
891 23 | ott semmi. A Mátykó úrfi diófáját kétfelé hasította azs istennyila.~-
892 28 | munkát a domb tetején, a diófaliget szélén, onnan haladtunk
893 10 | történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy
894 10 | Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek. Én már fúrtam is a fészket
895 3 | számára. Belefér egy fél dióhéjba. Hiszen csak akkora a szentem,
896 28 | mintha ezt mondták volna a diók, ahogy a szél az ágakról
897 10 | nekem megvan mind a három dióm. Mindnyájunknak jut belõlük
898 10 | én megettem útközben a diómat - vallottam be pityeregve.~
899 28 | Malajdokon még azs uccsát is diós rétessel kövezsik.~Összenéztünk
900 25 | ledzsen eccser Nádorságban is disnótor - vigyorodott el helybenhagyólag
901 25 | Mégiscsak jó lenne azst a disnótort megtartani - azt mondja -,
902 25 | hazaért. - Nemigen lesz disznótor, mert a malacka megszökött
903 19 | pénz vagyok. Kimenteni a divatból.~- Igenis, nemzetes nagy
904 17 | a gyerekek krajcárokat dobáltak a köpönyegre.~- Van már
905 7 | A senki kincse már ez - dobbant nagyot a szíve. - Azé, aki
906 10 | helyen kellene keresni - dobbantott a lábával Gáspár úr.~Jól
907 19 | ezüstkoporsóban nyugszik - dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. -
908 22 | nem fütyörészett, se nem dobogott, inkább el akart suhanni.
909 13 | piros pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra öt falu népét
910 17 | hangon, mire egy ezüstpénzt dobtam a tenyerébe.~- Isten megáldja
911 19 | visszhangos termekben, s döfködte a botjával a repedezett
912 26 | naccságos Rossjancsi úr, nem döföm meg vele. Mit tehetek én
913 25 | a bûnét, mert alázatosan dörgölõdzött oda a lábához:~- Gyuri-i-i,
914 18 | úr, hány hét a világ? - dörmögi egyszerre valaki a hátam
915 4 | van a bárányban.~Tilinkó dohogva kapta vállára a bárányt.~-
916 13 | akkor is, mikor a pesti doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás
917 8 | úrnak írogatott az ország dolgairól. Ezek is kincsek voltak,
918 19 | Velem nem lesz semmi dolgod. Felöltözve várom a halált,
919 7 | a magunk baja is, eredj dolgodra.~A cigány azután el is kotródott,
920 8 | ütközni, mikor mindezeket a dolgokat megtudtam. Gyerekésszel
921 24 | húsa.~Nekem meg az volt a dolgom, hogy a télire való eleséget
922 13 | úrdolgával többet nem tartoztok, dolgozik ki-ki magának. A szabadságlevelet
923 28 | adjuk ingyen, meg kell érte dolgozni. Lecsapoljuk a nádast: ti
924 8 | nagyon felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból majoros gazdát
925 9 | hordta el ijedten a sárga dolmányát a körtekóstoló madár.~-
926 28 | hajnalon álltunk neki elõször a dolognak. Álmából fölvert cinegék
927 7 | a világ, hogy a cigányt dologra lehetett volna fogni. -
928 1 | ballagott vissza az egymásra dõlt fák közt.~- Szerencsétek,
929 28 | csinálni ebbõl a malajdoki dombból! Ha Nádországot el lehetne
930 7 | házak közt. A falu fölött, a dombon ragyogtak a Malajdoki-kastély
931 10 | lyukasztott a vashegyû botjával a dombtetõn.~- No, gyerekek, elõ a diót!
932 28 | vadrózsa, leghangosabban dong a vadméh. Fejfájára csak
933 13 | csönd lett, hogy egy légy se dongott.~- Édes magyar véreim -
934 19 | kincsekre került a sor. A drágaköves süvegforgókra, a zománcos
935 16 | kilopódzott vele a táborból.~- Drágám, gyenyerím! - gügyögött
936 17 | aranygyûrûkkel. Kinek mi drágasága volt, mind oda hányta rakásra.~-
937 19 | mikor lassanként minden drágaságnak lába kerekedett. Hanem egyszer
938 8 | ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok szabóval, a lábamra
939 22 | Az elsõ érzésem a keserû düh volt. Hát magyar ember tehette
940 26 | Nyilván ez hozta olyan dühbe, hogy csak úgy csattogott
941 1 | tövébõl kiszakítja. Vak dühében azonban mellévágott a fejszével.
942 2 | hírével.~- Az már beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -,
943 7 | ekkora kincset is régen dugtak föld alá. Aztán vigyázatosan
944 26 | szabadság. Tehát börtönbe dugták a sírót is meg a nevetõt
945 17 | siettemben a dolmányom alá dugtam, éppen a szívem fölé. S
946 21 | sóhajtott Matykó, ahogy a Duna-parton ácsorogtunk.~- Ne félj,
947 10 | jáger -, mert most mindent duplán látok. Az én szemem már
948 11 | mellette, és akármilyen durcásan vonogatta a vállát Matykó,
949 5 | Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után. Csak hajnalban
950 24 | Ne félj te attól, lelkem dzserekem! Akkor les itt csak sép
951 24 | nézselõdj olyan soká, hanem dzserünk a tanyánkra, mert ránk estellik.
952 19 | hodzs egés üres kézzsel dzsüttem haza a harcsháborúból.~
953 28 | szemébõl a könny:~- Nem dzsujtom én föl a nádast. A hazsámat.
954 25 | hisem, engem kiskoromban Dzsurinak hívtak.~Egy nagy fejû szitakötõn
955 5 | magatok. Engem ellát odakint ebéddel az öreg eperfa.~- Minket
956 2 | ahogy apám beballagott az ebédlõterembe, és szép illedelmesen megállt
957 18 | De ha idejiben hazsa nem eblábolunk innen, még rossabbul is
958 13 | ember esti lefekvéskor, mire ébred reggel.~Ötödnap reggel éppen
959 11 | tülkölt az utcán a csordás, ébredezett a falu. A hátam mögött pedig
960 11 | aludtak, a fecskék még nem ébredtek föl. A szellõ oly halkan
961 5 | vacsora után. Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám
962 5 | Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom
963 6 | a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik velem
964 6 | hanem arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már,
965 19 | feje búbjáig ér a homloka. Édesanyád is nadzson össetöpörödött
966 17 | szeme, szép fehér feje az édesanyámat juttatta eszembe, akinek
967 5 | hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal.~- Nem viszem ki a kenyeret,
968 1 | azokat bújtatta volna az édesanyjuk. De biz azok nem bújtak,
969 15 | fel könnyes arcát -, hanem édesapádat nem tudom, mi leli.~Édesapám
970 5 | Eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jólesik neki, ha hazajön
971 8 | felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból majoros gazdát csinált az
972 28 | Áttila kincse volt ezs, hanem édesapámé. Õ volt azs öreg Tilinkó,
973 2 | El is jött vasárnap az édesapámért az üveges batár, de õ bele
974 19 | Ennek így kell lenni!~Az édesapámhoz ment el szekérért, de nem
975 2 | magának.~Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám
976 9 | könnyet -, majd szólok én édesapának, hogy ezt a rossz Matykót
977 20 | Kitárt karral jött elébem, édestestvére gyanánt ölelt meg.~- Bocsásd
978 24 | rákaps, meg se esed majd az édestormát. Pedig azs is jó étel ám
979 7 | esem a sépségét! Adnék érte eds húsast, ha vóna. Magam raknám
980 18 | Dióbél, jobb két lábon, mint edzsen se! ĺgy hamarébb elérjük
981 26 | lesek én neki magam is. Én edzsenesen a tömlöcsbe csalogatom be,
982 26 | Akkora bajusa van, hogy edzsik vége edzs arast a másiktól.~
983 7 | adnák. Legalább nem élne edzsmagában segény Tilinkó a putrijában.
984 18 | ország bujdosója, veled edzsütt, vitézs Törõcsik Dióbél
985 8 | melegkék szeme, mint a mosott égbolt. Nem járt olyan peckesen,
986 27 | Meleg harmat hullott az egekbõl, mintha az irgalom harmata
987 7 | szájából egy nagy bolond mezei egér, körülszalad vele bennünket,
988 25 | képében lépkedte a mezei egereket a salátabokrok közt.~- Megvagy! -
989 25 | a cirmos egy nagy kövér egérre.~- Megvadzs! - nyalábolta
990 24 | Tûzsrevalót ád a nádas, akár egy égés vármegye melegedhetik mellette.~
991 29 | nevekedett. Megvagytok erõben, egészségben, nem hiányzik közületek
992 29 | ÖREG DIÓFÁK ALATT~Mosolygó egével, langyos szellőivel, csörgő
993 1 | égett, minden tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét
994 23 | hasította azs istennyila.~- Majd egybeforr az megint. Hát édesapám,
995 17 | Jó szívvel adtam volna. Egyebem nincs - motyogta zavarodottan
996 9 | Gáspár úr. Mégpedig nem is egyedül állított be az üveges tornácra,
997 14 | görbe vasát halálkaszává egyenesítették a malajdokiak. Rebesgették
998 22 | megindultunk ki a kertbõl, de egyesével. Én mentem elõre, engem
999 5 | viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát
1000 9 | vádaskodott, mint egy farkasfiók. Egyetlen teremtett lélek volt, akihez
1001 7 | az édesapám szavára. Nem egyezik õ abba bizonyosan. De csak
|