15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
1002 9 | piros csizmájuk volt egészen egyforma, hanem a növésük, a fehér
1003 9 | benneteket egymástól, olyan egyformák vagytok.~Magam is úgy eltátottam
1004 13 | rossz fia? Ó, hiszen olyan egyformán keserves minden gyerekzokogás!
1005 13 | szegény embert is, magammal egyformának minden becsületes magyart.
1006 12 | mestertõl kialkudott a számunkra egyheti vakációt, és azzal kihajtottunk
1007 19 | kapott tõlük, az még egytõl egyig megvolt. A nyakában hordta
1008 7 | szűre száz hasadéka közül az egyikbe, és nagyot sóhajtott hozzá:~-
1009 7 | már az ablakok, csak az egyiken világlott át gyönge gyertyafény,
1010 9 | érte mind a hárman. Akkor egyikteknek az uraságán se esik csorba.~
1011 1 | adtak a falu bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül azt találta
1012 15 | magam, az egyik karommal az egyiküket, a másikkal a másikukat
1013 13 | vagyok, mindennap írj nekem egykét sort, hogy vagytok.~A gyerek
1014 16 | csupa vadsedret terem is.~Én egykettõre elintéztem a soromat Villám
1015 9 | kérdezetten is megvallotta, hogy egymaga akkora úr lesz, mint mi
1016 19 | erõsen. Kicsoszog Bögre úr egymagában, visszatér másodmagával:
1017 14 | egész város, úr és szegény egymás nyakába borult az utcán,
1018 28 | csak kis Tilinkó voltam. Egyser elvestette valahol a rézsbográcsot,
1019 16 | Tilinkónak hegedûje is, egyszer-kétszer hallottam az öreget cincogni
1020 22 | odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk a szót.~Szép holdas
1021 28 | együtt járnak, mint édes egytestvérek. Együtt laknak a három diófa
1022 19 | aranytallért kapott tõlük, az még egytõl egyig megvolt. A nyakában
1023 5 | kenyerünket megadja a Jóisten.~Együgyû eszemmel föl nem tudtam
1024 10 | gyermekkoromban is voltak ilyen együgyûek - felelte Tamás úr. - Mindig
1025 9 | úr lesz, mint mi ketten együttvéve.~- Hát az se rossz mesterség,
1026 28 | nekünk magunknak, hanem az éhenhalóknak. Jaj, de sok könnyet föl
1027 5 | napig színét se láttuk.~Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes
1028 28 | állítani a rettentõ aratót, az éhhalált. A tenyerébe csaptam Matykónak: -
1029 15 | ugyancsak tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdeméért
1030 5 | de mink bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az
1031 2 | elõre kell ám fizetni.~- Ehol van e! - olvasta le apám
1032 7 | miákolni. Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott a fogam a hidegtõl.
1033 13 | Vadnak udzsan elég vad, mert ehul, a kezsemet is megharapta.~
1034 7 | strimflikötője meg csupa sínarany, ehun e! Beleakadt a lábamba,
1035 14 | mondják is az emberek, hogy ej, de nagy esõ lehetett azon
1036 6 | ahogy panaszkodott:~- Se éjem, se napom, tenger a bánaton;
1037 27 | elrikkantotta magát valami éji madár. Tilinkó fölkelt,
1038 12 | Petykónak álló hétig se éjjele, se nappala nem volt, örökösen
1039 8 | Ezért kellett õket elásni éjnek éjszakáján.~Persze nekem
1040 16 | jajgatott, harsogott az éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján
1041 8 | kellett õket elásni éjnek éjszakáján.~Persze nekem már a bajuszom
1042 26 | harapnivalóért, s nem jött vissza még éjszakára se. De bizony még másnap
1043 19 | sűrűjében vagy árkok oldalában éjszakáztunk. Nem volt akkor Magyarországon
1044 13 | Tamás úr egyszer ijedten ejtette ki a kezébõl az olmützi
1045 16 | valahányszor csak szerét ejthette Tilinkó, mindig kiszökött
1046 8 | könyvek mellett ásítozni. Az ekecsikorgásba is belesajdult a szívem:
1047 28 | s uralma alá hajtani az ekevasnak! Hej, micsoda kincs lenne
1048 7 | azonban a nagy örömében is el-elfelhõsödött a képe, mikor eszébe jutott
1049 7 | Hát már a macskátokat is eladjátok? Hát hiába van olyan nagy
1050 25 | Jobb les ezst mindjárt eladni.”~Ebbe mintha a malacka
1051 20 | Rosszjancsi úr, s azzal elajánlotta magát. Csak mikor a kocsijába
1052 12 | szégyenlõsségtõl néha a beszéde is elakadt.~Biczók mester egyszer elkésve
1053 7 | Széthajtotta a bokrokat, és elállt a szíve dobogása, ahogy
1054 16 | muzsikálni. A tücskök is elaludtak, a fülemülék is elhallgattak
1055 11 | Hanem azért nehezen ment az elalvás azon az éjszakán mind a
1056 26 | szép szomorúan, ahogy egy elárvult öreg cigányhoz illik, aki
1057 8 | kifülelte. Ezért kellett õket elásni éjnek éjszakáján.~Persze
1058 7 | valaki, mikor a kincset elásták.~- Ki leste meg? - várta
1059 26 | Malajdoki-kastély elõtt elballagott. Azt se valami hegyesen,
1060 19 | világosság van odabent.~Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott
1061 19 | nemzetes úr - fejezte be az elbeszélését Tilinkó, mire a Cipóhalomhoz
1062 28 | mindennap a temetõbe is, s elbeszélgetnek annál a sírnál, amelyik
1063 26 | mérgeskedett Tilinkó, ahogy elbeszélte nekem a történetet. - Hanem
1064 13 | rossz fiához. Egy kicsit elborultan nézett rá, aztán lehajolt
1065 13 | feküdt, nem bírt kijönni elbúcsúzni. Petykó sápadt volt és reszketett,
1066 13 | hivattalak össze benneteket, hogy elbúcsúzzam tõletek. Haragszik rám a
1067 22 | gúnyájából. De kiszaladt, és úgy elbujdosott Pestrõl, hogy senki se látta
1068 11 | lett olyan nagy csend, mert elbújtak a pajtásai, s várta türelmesen,
1069 25 | volna, mert egy kicsinység elcsendesedett.~Hanem ahogy az országútra
1070 26 | darutollal, hogy azt majd elcseréli a piacon valami harapnivalóért,
1071 12 | lenni a fogadásán, legalább eldicsekedhettek vele öregkorotokban, hogy
1072 10 | lenne az ivadékaiból. Ti meg eldicsekednétek vele öregkorotokban, hogy
1073 10 | Matykó. - Nekem sincs. Én eldobáltam õket még az erdõben. Mókust
1074 15 | nagy sokadalomban, amerre eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még
1075 5 | Heverné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj
1076 15 | öregember. Édesapám már eleget dolgozott a hazáért, most
1077 8 | leveleit, mint a szentírást. Elégetni véteknek tartotta volna
1078 2 | nagyságos uram, hogy annyiszor elejbünk teszi azt a tahó parasztot?
1079 3 | mondhatnám, hogy valami világ eleje lettem volna. Semmi kilátásom
1080 22 | gyanút.~- Hohó, hé - ugrott eléje -, ki vagy, mit akarsz?~-
1081 21 | hánytak a kalapomba, hogy eléltünk belõle egy hétig urasan,
1082 17 | felé robogtam szakaszom élén. Vak Csiha boldogságtól
1083 18 | edzsen se! ĺgy hamarébb elérjük Malajdokot.~- Azám - kaptam
1084 6 | mákos béles, ez a szem az éles!~Kettõt tapsolt király õfelsége,
1085 24 | tréfadolog ez: Nádországban élesebb a foga a télnek, mint odakint.~
1086 24 | dolgom, hogy a télire való eleséget begyûjtsem. Az se kicsiség
1087 19 | nagyon elkomorodott az öregúr élete a kastélyban. Nem maradt
1088 10 | is elhisszük, hogy soha életedben nem parancsoltál annyit,
1089 6 | szeme.~- Apám és királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább
1090 4 | mert nagyon belejátszott az életembe.~Amikor leírom a nevét,
1091 18 | éreztem, nem sok van hátra az életembõl, s - istenem, hisz olyan
1092 23 | pléhnyakú:~- Tudja meg, hogy az életét Malajdoki Mátyás úr őméltóságának
1093 27 | emberekben való hitemet, az élethez való kedvemet. Nem nyomorúság
1094 19 | repedezett padlót.~Csak olyankor elevenedett meg, ha Matykó úrfi hírt
1095 23 | arcomban, az is egyszerre elfakult. Minek néz engem Malajdoki
1096 2 | ember volt, úgyhogy maga is elfáradt, mire végignézett magán.
1097 12 | Tu-tu-tudom - hebegte Petykó elfehéredve, s odaállt a nagy ember
1098 14 | még a beszédet is egészen elfelejtette Gáspár úr. Testét-lelkét
1099 28 | csillagait.~- Hát te, Tilinkó, elfelejtetted a magad dolgát?~Az öregnek
1100 2 | lett volna, csakhogy ezt elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal
1101 9 | nagy úr létemre egyszerre elfelejtettem a tudományomat.~- Veressük
1102 3 | szólalt meg az öreg. - Elfelejtettünk létrát hozni.~- Minek volna
1103 23 | ha fölteszi rólam, hogy elfogadjam az alamizsnáját?~Nem tudom,
1104 24 | Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó esztendõket? Tudja-e a fa,
1105 28 | csatornát.~A malajdoki határból elfutott az éhhalál, s gondunk volt
1106 2 | annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott egy kicsit, aztán behuppant
1107 23 | fájjon amiatt a te fejed. Elhadzsta már a köhögést.~- Kedves
1108 16 | öreg vályogvetõ mellére.~Elhagyni azonban már másnap elhagyta.
1109 28 | bolyongnak a régi Malajdok elhagyott utcáin, ahol térdig fölbokrosodott
1110 28 | nagy csatorna. A lakói is elhagyták Nádországot. Mi a diófák
1111 1 | is.~Erõs Törõcsik pedig elhajította a fejszét, és lehajtott
1112 25 | rugaszkodott utána Tilinkó, elhajítva kezébõl a tarisznyát.~Biz
1113 16 | Ahogy a Cipóhalom tövében elhaladtunk a pántlikás malajdoki legényekkel,
1114 11 | Egyszerre elsötétült a kert, elhallgatott a muzsika, s egy szempillantásra
1115 16 | elaludtak, a fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott.
1116 8 | volt az anyjuk, de hamar elhalt, s a gyerekek ott nevelõdtek
1117 25 | hogy Tilinkó majd a nyelvét elharapta kínjában.~„Nini - állt meg
1118 10 | megjegyeztem a helyet, és elhatároztam, hogy én, ha megnövök, ott
1119 28 | nem hallgatta már senki. Elhatároztuk, hogy fölgyújtjuk a nádast.
1120 9 | szétnyitotta, alig bírtuk elhessegetni.~- Nagy úr a bíró - hordta
1121 28 | népe, örege, apraja mégse élhet meg nádi madarak, nádi emberek
1122 19 | magamnak kvártélyt.~- Mert elhiddsed nekem - pislogott rám a
1123 10 | kacagás -, most már azt is elhisszük, hogy soha életedben nem
1124 27 | Akkor szólalt meg Matykó:~- Elhiszed-e már nekem, hogy megutáltam
1125 22 | Ahelyett azt tettük, hogy elhúzódtunk tõle. Ahová õ odadugta a
1126 17 | bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öregbíró
1127 17 | osztrák fûbe harapott vagy elinalt. A pirossapkások kergették
1128 12 | szeretettel utána, mikor elindult az iskolába. Ott volt mindjárt
1129 13 | se! Nemzetes uramért is elindultak a pribékek - fusson, amerre
1130 16 | terem is.~Én egykettõre elintéztem a soromat Villám ezredes
1131 6 | ügyében tartotta az eszét.~- Eljárt rajtam az idő - folytatta
1132 19 | Lipcsébe, Londonba, hadd élje világát az utolsó Malajdoki.
1133 12 | harangoztak, mikor fölharsogott az éljen messze az utca végén, s
1134 28 | gondoltam magamban. - Majd eljön õ érte, ha süksége les rá.
1135 19 | megszaggatta, árkokon való tanyázás elkente. A csákóm elveszett az utolsó
1136 27 | szükség. Az emberek az utcán elkerültek, mint a bélpoklost. Ha a
1137 1 | többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben Erõs Törõcsik
1138 25 | ü vót - vakarta a fejét elkeseredetten öreg kenyeres pajtásom.~
1139 19 | Tamás” - tûnõdött el magában elkeseredve is meg elégedetten is. Mert
1140 29 | néz öreg barátom annak az elkésett sárgarigónak, amelyik Dióbél
1141 12 | elakadt.~Biczók mester egyszer elkésve jött be az iskolába. Látszott
1142 19 | családfõ, akkor már életében elkészíttette az ezüstkoporsóját, s mindig
1143 21 | botját, én is az enyémet, elkezdtünk hadakozni. Csitt-csatt,
1144 28 | nádszélhez. Egyszerre Tilinkó elkiáltotta magát:~- Hej, emberek, mi
1145 25 | és fülön fogni, ha nagyon elkóválygott. Ez pedig rendesen olyankor
1146 19 | kihozod nekem, a többit elküldöd Matykó úrfinak.~Ekkor történt
1147 19 | egy ezüsthúszast. A többit elküldte Matykónak, aki akkoriban
1148 27 | Matykó. - A hivatalomból elküldtek, azt mondták, most már más
1149 7 | pedig volt annyi eszük, hogy elkvártélyozták magukat tőlünk. Mert ahol
1150 5 | Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint ebéddel az öreg
1151 1 | és ameddig az ég alatt ellátott, ház, föld, legelõ, erdõ,
1152 13 | akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy olyant hirdettem,
1153 5 | föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal.~- Nem viszem
1154 21 | tököt.~Nem akartam vele ellenkezni, tudtam, milyen hirtelen
1155 25 | egymást, mert miért is volna ellensége a vadember a vaddisznónak?
1156 17 | jajgatásukkal elijesztik az ellenséget, ha az öregbíró rájuk nem
1157 16 | Azt elõbb el kell venni az ellenségtõl.~- Más kívánságom volna
1158 7 | alá. Aztán vigyázatosan ellépegettek, még a hó is alig csikordult
1159 2 | mérje utána.~Az íródeák úgy ellépkedett, mintha mindjárt meg akarná
1160 7 | van szó. Valamelyik kutya ellopott egy sonkát a konyhából,
1161 7 | kérdezte anyám ijedten.~- Elmegyek szerencsét próbálni, ahogy
1162 11 | Gáspár úr komoran -, akkor elmehettek mind a hárman.~Aztán magunkra
1163 9 | legkisebb.~Hát én mókusnak elmehettem volna, olyan mászómester
1164 25 | hátamon ezst a malacsot? Hisen elmén ezs a maga lábán is. Mintha
1165 15 | fordított, és igyekezett elmenekülni a hálálkodások elõl.~- Jaj,
1166 15 | beleegyezett abba, hogy elmenjek, az apám meg abba, hogy
1167 12 | már nem tudta olyan szépen elmondani Petykó, mint addig. Nyalkán
1168 26 | fejezte be a történet elmondását -, most már ostán csakugyan
1169 18 | mikor a nap nem sit. De majd elmondom én azst neked útközben.
1170 6 | királyság.~Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét,
1171 17 | hegyezte a fülét, magam is elmosolyodtam:~- Jó ember, mit csinálna
1172 7 | nekem adnák. Legalább nem élne edzsmagában segény Tilinkó
1173 22 | és pattogatott kukoricán élnie. Isten bocsássa meg neki,
1174 7 | ablakon keresztül. Hamarosan elnyelte a köd meg a szitáló hó.~
1175 27 | lompos farkát, s egyszer elnyikkantotta magát.~- Vesedelem - vélte
1176 5 | én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.
1177 19 | nézhetnek benne. A háború elnyûtte, a bujdosás megszaggatta,
1178 6 | tapsolt a Nevenincs király, elõállott erre Dióbél királyfi.~Didergett
1179 6 | tapsolt a Nevenincs király. Elõállt erre Nyakigláb királyfi,
1180 7 | őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom róla, amit most tudok.~-
1181 19 | magát a nagy útra, amelyiken elõbb-utóbb el kell indulnia a leghatalmasabb
1182 1 | kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt, annál jobban nõtt
1183 8 | dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt szépen magától is. Két szívformájú
1184 16 | Fél óra múlva az osztrákok elõbukkantak az erdõbõl, s egy óra múlva
1185 26 | fõnök urat most már végképp elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz
1186 18 | első hívásra. Egyszerre elöntötték a muszkák a magyar rónát.~
1187 19 | a szokás, hogy ha nagyon elöregedett a családfõ, akkor már életében
1188 16 | bocsánatkérõen a kincset, s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen
1189 16 | Tilinkó, de azért engedelmesen elõkapta a szûre alól a hegedût,
1190 13 | nevemet, de Matykót nem bírtuk elõkeríteni.~A levél elment, de Matykót
1191 28 | csak a kincs nem akart elõkerülni. Nyoma se volt sehol. Csendült-pendült
1192 7 | elszakadt a tûrömfonala. Elõkotorta a húszast, és odadobta Málé
1193 8 | dolog felõl, másnap megint elõkotortam egy dinnyemagot. Ennek már
1194 22 | ne félj, nem halászom el elõled a dicsõséget, vitéz hadnagy
1195 23 | lélek.~Még most se apadt el elõlem a víz. Nem oda Buda: beszegõdöm
1196 11 | kipattant az mindig. Forgottam elõre-hátra, odabújtam a jó hideg falhoz,
1197 17 | szájából a furulyát, és elõrenyújtott kézzel megállott elõttem.~-
1198 16 | ezredes tilalmát. Halkan elõszedte a hegedût, lecsókolta róla
1199 6 | egyszerre született a házunk előtt, én meg még mindig nem érem
1200 27 | Csuri felugrott: szétvált elõttünk a nád, s ott állt a vendég.
1201 16 | esztendõnél, akkor csak elõvette a hegedût. Szép holdas éjszaka
1202 11 | pántlikafüvet, s egyszerre elpityeredett, mikor észrevette, hogy
1203 4 | magukat a szalmaboglyákba.~- Elpusztulok, ha egy kis salmafistet
1204 14 | szomorú. De az én szomorúságom elragadt õrá is, és most már senki
1205 11 | egy szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák, mint az álom.
1206 27 | hagytak föl vele, ha olykor elrikkantotta magát valami éji madár.
1207 24 | Dióbél! Azs után láss, amibõl éls. Ismerd meg Nádorságnak
1208 11 | a rosszaságoddal.~Matykó elsápadt, de nem szólt egy szót se,
1209 28 | súrolgatta a fenekét, és nagyon elsavanyodott az ábrázata:~- Nem azs Áttila
1210 18 | hátrafordítom a fejem, s örömömben elsikoltom magam: - Nini, Tilinkó!~
1211 16 | vonót is, mikor hirtelen elsötétedett a feje fölött a holdvilág.~
1212 11 | a fürjecskénk.~Egyszerre elsötétült a kert, elhallgatott a muzsika,
1213 7 | De már erre anyámnak is elszakadt a tûrömfonala. Elõkotorta
1214 28 | volt ásva, s a mi reményünk elszállt, mint déli napsütésre a
1215 13 | Majd írok én - mondta elszántan Matykó. - De a te nevedben,
1216 4 | a haragot.~Ahogy azonban elszigorodott az idõ, mégiscsak besompolygott
1217 5 | kenyér is nagy úr lett, elszokott a házunktól.~Rossz esztendõ
1218 8 | nézlek, megfogtad-e.~Nagyon elszomorodtam, mert nem fogott biz az
1219 11 | testvérkék azonban már megint elszunnyadtak. Rózsák kelyhe, liliomok
1220 14 | MAGA MARAD~Hat esztendeig élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás
1221 26 | csúffá teszed magadat?~- Eltaláltad, Dióbél - simogatta az öreg
1222 9 | egyformák vagytok.~Magam is úgy eltátottam rájuk a számat csudálkozásomban,
1223 21 | keresni. Én nyolc esztendeig éltem a ti fehér kalácstokon.~-
1224 8 | gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem, betakartam, meglocsoltam,
1225 5 | meg a szemét édesanyám. - Eltesszük a kenyeret édesapádnak.
1226 15 | a köszöntésével.~A diák eltette a másik ötven aranyat is,
1227 14 | nyakába borult az utcán, úgy éltették Kossuth Lajost meg a magyar
1228 13 | gyenyerím, de serencsére eltévedt a nádasban - magyarázta
1229 7 | követjét, akinek a kocsija eltévelygett a nagy ködben. Héj, bátya,
1230 6 | de még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok,
1231 3 | No, erre aztán már igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam,
1232 9 | másik. Aki a nagyapó poharát eltörte, az Matykó volt; aki magára
1233 24 | sereti.~Ilyen bõséges koszton éltünk mink ezután mindig. Nádország
1234 26 | érte.~Egy hét múlva megint eltûnt Tilinkó a nádasból, de most
1235 16 | olyan állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~Villám
1236 14 | szeretett itt óraszámra elüldögélni és suttogni maga elé, és
1237 12 | a feje. Fél-fél éjszaka elüldögélt a gyertya mellett a latinkönyvére
1238 10 | Sokkal szebb lenne, ha elültetnétek õket. Pongrác apó se sajnálná
1239 10 | Mindnyájunknak jut belõlük egy-egy.~Elültettük a három diót. Tamás úr takargatta
1240 2 | õszinteséget. Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát.~- Tegyünk
1241 24 | országa, noha õk mindenfelé elutazgatnak, mert nagyon szeretnek világot
1242 19 | Egész nap jött-ment az elvadult kertben, vagy sétált le
1243 22 | hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk a szót.~Szép holdas estéken
1244 27 | ismersz, Dióbél? Engem jobban elváltoztatott a hatalom, mint téged a
1245 10 | fiam, hogy nem engedem elvenni Pongrác apó kenyerét. Tudod,
1246 5 | Amit meghagyott a fagy, elverte a jégesõ, leégette a forróság.~-
1247 28 | kis Tilinkó voltam. Egyser elvestette valahol a rézsbográcsot,
1248 19 | kellett felhordani Pestre, ott elvesztegette az ötvösöknek, s a pénz
1249 22 | valami országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki
1250 2 | le apám a tíz pénzt, és elvetette a széken magát urasan. -
1251 7 | fehér belét. Alázatosan elvette a pénzt, s belecsúsztatta
1252 18 | megsarcsoltak, még a hegedím is elvették, az isten tüzse pustítsa
1253 7 | szívességedet, te?~- Hát hodzs elvezsettem hozzá a csásár követjét,
1254 18 | kétszer-háromszor, aztán elvigyorogta magát, s megszorította a
1255 4 | becsület, hé? Hogy mered elvinni a bárányt, amikor én csak
1256 27 | hazaáruló”, azt még csak elviseltem. De a hátam mögött való
1257 22 | szuronyos bakák vettek körül, és elvittek abba a nagy épületbe, ahol
1258 11 | sápadtabb lett, Petykó azonban elvörösödött a füle hegyéig. A szelíd,
1259 5 | másik karajt - mondtam fülig elvörösödve.~Anyám meg azon erõsködött,
1260 29 | mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan hunyorgat a napocska.
1261 19 | torra borjút vágj. Aki jó embered van, azt is meghívod rá.
1262 2 | Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát.~- Tegyünk egy
1263 23 | járhatok, de vannak nekem jó embereim, akik megsegítenek. Becsületes
1264 26 | csúsztatott a zsebébe. Az embereinek pedig kiadta a parancsot,
1265 27 | megváltás. Visszaadtad az emberekben való hitemet, az élethez
1266 13 | vállán.~Tamás úr már lovas embereket akart utána küldeni, mikor
1267 13 | orra nem buksz benne. Az emberekkel is majd szót értek én mindjárt.~
1268 20 | terveket Matykó. - Szegény embereknek adjuk árendába. A kastélyon
1269 1 | elõtt, nemcsak házacskával emberelte meg, hanem még erdõt is
1270 15 | édesapám marad itt meghitt emberének. Ennyit megérdemelnek tõlünk
1271 26 | én Tilinkón kívül egyéb emberi ábrázatot nem láttam magam
1272 2 | elfeledkezett már a szamaras emberrõl, mikor egy délután csak
1273 21 | második esztendeje a te emberségedbõl élek? Te keresel mind a
1274 21 | szalad utána. Találkozott egy emberséges ügyvéd, aki fölfogadott
1275 29 | földön, csak annak, aki embertársait szereti.~ ~.oOo.~ ~ ~
1276 7 | lábához.~- Itt a pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra azt mondja,
1277 12 | hintóba. Matykót nem kellett emelni, mert már az akkor ott ült
1278 4 | Egyszer meg egy kocsirudat emelt el tõlünk. Észre se vettük,
1279 19 | egy igazi aranypénze van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor
1280 6 | érem föl a kilincset.~Ha emiatt nagyon búnak eresztettem
1281 28 | hogy te most a diófákat emlegesd. Tudod-e még, mennyit emlegette
1282 15 | emberek -, hogy tudjuk, kit emlegessünk.~- Petõfi Sándornak hívnak -
1283 28 | Tudjuk már, micsoda kincset emlegetett Malajdoki Tamás! Hej, ha
1284 17 | a csaták oroszlánja: így emlegeti a történetírás. Én se káplár
1285 15 | mindig kalaplevéve fognak emlegetni ezen a földön, míg csak
1286 16 | sokáig idõzni ezeknél az emlékeknél. Békességes, szelíd öregember
1287 17 | hadnagy úrnak szeretnék valami emléket adni. Fogadja el tõlem a
1288 28 | mondogatják egymásnak:~- Emlékszel? Ott volt a nádkunyhónk,
1289 12 | a kezdetére még most is emlékszem:~Érdemes férfiú, légy üdvöz
1290 7 | másnap tudódott ki, hogy emlékül elvitte az ajtóról a kilincset.
1291 11 | szeress te is engem, és engedd, hogy az édesapám engem
1292 14 | változott meg, hanem õ maga is. Engedelmes lett és szelíd, szorgalmas
1293 16 | magát Tilinkó, de azért engedelmesen elõkapta a szûre alól a
1294 19 | úr világéletében mindig engedelmességhez szokott, s csak úgy befelé
1295 19 | Megnyitotta a kilincset: engedett.~Ott ült Malajdoki Tamás
1296 20 | hogy a Rosszjancsi úr nem engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~-
1297 11 | megolvasni. Azt hiszem, a Jóisten engedte meg nekik, hogy ezen a gyönyörû
1298 23 | barátocskám. Megijesztette engemet zsandár. Ha lesz nekednek
1299 13 | után:~- Míg én odaleszek, énhelyettem is nagyapátokat kell szeretnetek.
1300 9 | Petykó volt. S aki soha énmellettem úgy el nem ment, hogy oldalba
1301 24 | gunyhójában.~- Hát most már mit ennél, édes mézsem? - sürgött-forgott
1302 13 | Engem ne féltsetek, vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc
1303 22 | mi készül itt. Legalább éntõlem nem.~- Hátha már tudom is! -
1304 6 | fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.~- No, ha tükör,
1305 1 | mint valami óriás bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot
1306 23 | zsandár. Ha lesz nekednek enyim kvártél, lesz nekemnek tied
1307 7 | kastélyba. Együtt neveltetem az enyimekkel. Nektek is majd csak akad
1308 12 | reszketett, mint az öreg eperfán a száraz levél.~Gáspár úr
1309 12 | hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg a galamboknak is,
1310 22 | és elvittek abba a nagy épületbe, ahol ezrével tartották
1311 22 | vesztõhely.~Ebben a nagy épületben egy aranygalléros úr elé
1312 29 | utána. Lehet, hogy nem olyan érdekes, amilyennek én látom, de
1313 15 | ehhez a törvényhez. Eszéért, érdeméért senkit meg nem süvegelt.
1314 19 | uram, hogy ennyit mégse érdemel nagy uramnak az a rossz
1315 22 | Pálnak hívták. Bizony nem érdemelte meg ezt a szép magyar nevet.
1316 16 | halálos holtomig.~S a maga érdemkeresztjét tûzte az öreg vályogvetõ
1317 19 | hopmester -, de katonacigány. Érdempénz is van a mellén. Be lehet
1318 10 | Én eldobáltam õket még az erdõben. Mókust akartam velük lõni.~-
1319 10 | az ilyen öreg emberre az erdõkerülõk, a hajtók. Meg is üzente
1320 1 | szálig kivágtam volna az erdõm. Akkor aztán nem tudom,
1321 7 | kertje volt a kastélynak, erdõnek beillõ, mindig nyitott kapujú,
1322 3 | szedret is csak létráról éred el - incselkedett velem.~
1323 8 | az, ha mind a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik
1324 29 | langyos szellőivel, csörgő ereivel, menyasszonyruhás fáival,
1325 2 | mint öregapámnak a nagy erejérõl. Ezek közül nekem mindig
1326 6 | előtt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset.~Ha emiatt
1327 24 | bekukkanthatunk, ahová nyáron nem erest a vízs, most már van gerendája,
1328 23 | hírlett rólad, hogy sohasem erestenek ki többet, mert megint forradalmat
1329 11 | a percben megszólalt az eresz alatt a fecske:~- Dicsértessék,
1330 16 | mintha otthon aludna az ereszet alatt a hársnyoszolyán.~-
1331 13 | levelet.~- Apátoknak hályog ereszkedett a szemére a tömlöcben -
1332 25 | levágni. Inkább világnak eresztem szegényt, hadd menjen haza
1333 11 | mintha ki se akarná többet ereszteni a karjából.~- Drága jó fiam -
1334 23 | kétszer kettõ négy. Be se eresztett maga elé a jó lélek.~Még
1335 15 | a zsebemben. Éppen most eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~
1336 6 | Ha emiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet, édesanyám mindig
1337 9 | Tamás úr a nagy karosszékben eresztgette a kövér füstmacskákat a
1338 8 | szobáiba azután nem is igen eresztgettek be, csak a cselédfertályban
1339 24 | maguk közé. Pedig az el nem ereszti, amit egyszer megfog. Ahol
1340 22 | példát vehetnének az ilyen éretlen fiatalemberek.~Az elsõ érzésem
1341 16 | a papírt, mintha kardnak erezné magát.~Mikor már az ötödik
1342 21 | haragudott, de csak énvelem éreztethette.~
1343 4 | kancsó forralt bort, hadd érezze magát a mennyországban tõle.~
1344 25 | jönnek-mennek a kocsik, egymást érik az emberek, s az ilyen helyen
1345 9 | nagy csengettyûkörtefa alá érjünk. Nincs több olyan szomjúságoltó
1346 19 | másodmagával: a tékozló fiú érkezett haza, az elveszett Matykó.
1347 29 | bimbóztatott: gyümölcsöt is érlelt.~Igaz, nem olyan vidámkék
1348 13 | gyerek vagy. Engem akármi érne, sose felejtsd el, hogy
1349 5 | eszemmel föl nem tudtam érni, mi azon az örülnivaló.
1350 24 | szépen összeszövetkezik az ernyõs kollokánnal, még a csillaghúrt
1351 7 | azs a különös, hods térdig érő budzsogója van, mint a kisdzsereknek.
1352 1 | csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat. Bizonyosan
1353 29 | alattatok nevekedett. Megvagytok erõben, egészségben, nem hiányzik
1354 23 | szokott.~- Nini, Tilinkó! - erõltettem a jókedvet. - Hát te kit
1355 19 | le, veri valaki a kaput erõsen. Kicsoszog Bögre úr egymagában,
1356 7 | De pedig azs azs volt - erősködött a cigány. - Hétcser körülérné
1357 1 | történetet hallottam még az erõsségérõl, de azt hiszem, életében
1358 4 | legfényesebb kis pénzt az erszényében.~- A nyarat küldse el ide,
1359 8 | érted-e?~- Értem hát.~- No, ha érted, akkor tanuld meg azt is,
1360 21 | vívó voltam. Próbáljuk ki, értek-e még hozzá...~Fogta a botját,
1361 19 | lesz nehéz dolog, mert nagy értéke van most az ezüstnek. A
1362 23 | õ is megtanulta. Neki is értésére adták, hogy ha velem barátkozik,
1363 22 | éretlen fiatalemberek.~Az elsõ érzésem a keserû düh volt. Hát magyar
1364 13 | ez neki. Vagy a szívében érzett valami nehezet, mikor aláírta
1365 16 | bátorodni az öreg. - Úgy érzsem, engem azs isten is husárnak
1366 19 | apád kisebb lett, csak azs ese lett nadzsobb. Most már
1367 24 | azs ízsire rákaps, meg se esed majd az édestormát. Pedig
1368 28 | pénzsedre, úrfi? Jut-e még esedbe azs arany azs astalfiában,
1369 22 | tervezünk. Nem akarom, hogy esetleg velünk együtt te is bajba
1370 28 | azsonban jó helyen tartja azs esit. Minek vinném én est vissa
1371 1 | tanácsot, öregbírót, kisbírót, esküdteket, és jól megmosta a fejüket.~-
1372 29 | mely annyiszor betakart esõben, napsugárban. Úgy álltok
1373 28 | malajdoki határ. Rossz idő járt, esős tél, fagyos tavasz, száraz
1374 2 | Tamás -, de azért mégis ésszel van tele a feje búbjától
1375 28 | azs esit. Minek vinném én est vissa azs úrfinak? - gondoltam
1376 1 | körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval.~- Odább,
1377 22 | elvágtuk a szót.~Szép holdas estéken a Városmajor-erdõre jártunk
1378 15 | másikukat ölelve át.~Bizony ránk estellett már, mire az anyám beleegyezett
1379 24 | dzserünk a tanyánkra, mert ránk estellik. Setítben pedig nem jó a
1380 18 | lábamat, hogy magam is utánuk estem. Csillagos, meleg éjszaka
1381 19 | a koporsóba fektetsz ma estére.~- Igenis, nemzetes nagy
1382 14 | változott volna. Reggeltõl estig rendesen a nagy karosszékben
1383 24 | majd megtalálod azst te is. Esünk mink még rántott vízsityúkot
1384 7 | meg a szitáló hó.~Szinte ész nélkül bolyongott a néptelen
1385 15 | magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdeméért senkit meg nem
1386 25 | ebbõl a malacból nem eszel hurkát, öreg pajtás. Mert
1387 22 | beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük szépen, hogy vessünk neki
1388 8 | hogy milyen jól fog az eszem.~- Tudós ember lesz a fiából,
1389 5 | megadja a Jóisten.~Együgyû eszemmel föl nem tudtam érni, mi
1390 2 | Okos Törõcsik. Neki a nagy eszérõl meséltek olyan történeteket,
1391 6 | keze ügyében tartotta az eszét.~- Eljárt rajtam az idő -
1392 8 | VÉGES-VÉGIG CSUPA PRÓBA~Nagy eszirõl volt nevezetes apám, hanem
1393 22 | el akart suhanni. Hiszen észrevétlen akart utánunk kullogni.~
1394 1 | bölcsei, s az egyikük nagy esztelenül azt találta mondani:~- Ha
1395 25 | Nádi ember korom második esztendejében történt, hogy Csuri, a róka,
1396 17 | Mire a huszárságom első esztendejét betöltöttem, akkorra én
1397 28 | Egy siralom volt abban az esztendőben az egész malajdoki határ.
1398 10 | esztendeje velem.~- Hányadik esztendõdet gázolod már? - kérdezte
1399 19 | világon a legjobb szíve! Esztendõkig vállalta az apja elõtt,
1400 3 | növésben. Már az ötödik esztendõmben jártam, de még akkor is
1401 16 | Nem is bírta tovább fél esztendõnél, akkor csak elõvette a hegedût.
1402 21 | békességben az elsõ egyetemi esztendõnk. A végét gázoltuk már a
1403 5 | is, hogy hát ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet:~-
1404 23 | Penészes kenyér volt az ételem, állott víz az italom. Egyéb
1405 1 | menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor egy francia
1406 2 | ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény apám, ha
1407 24 | mint a gestenyének. Mikor ettél földimodzsorót? Azs ám csak
1408 5 | kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát,
1409 5 | volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem volna
1410 5 | a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk olyan
1411 28 | Nádországot el lehetne venni évszázados gazdájától, a víztõl s uralma
1412 28 | boldogtalanokkal, amink volt, de evvel nem sokat segítettünk rajtuk,
1413 6 | DIÓBÉL KIRÁLYFI~Ezekben az ínséges időkben igazság
1414 22 | ejnye, de cifra nevük van ezeknek a pesti deákoknak.~Pedig
1415 16 | Nem akarok sokáig idõzni ezeknél az emlékeknél. Békességes,
1416 7 | Okos Törõcsik lesz a neve ezentúl.~Vért kergetett az anyám
1417 16 | néztem a szemébe bátran az ezredesnek, ámbár egy kicsit meresztgetnem
1418 17 | én is elszakadtam Villám ezredestől. Ő nem is ezredes volt már
1419 22 | abba a nagy épületbe, ahol ezrével tartották fogva a magyarokat.
1420 16 | kár, kár!~- Nini, hisen ezsek varjak! - mormogott bosszúsan
1421 13 | hodzs jobbádzs vótam, de ezsentúl most már mi lesek?~A két
1422 16 | Tilinkó?~- Hát a Villám ezsredes úrra. Nem akar bevenni katonának.
1423 24 | mézsesdzsökér, amit minden ezsredik ember se tud, hogy micsoda!
1424 6 | volna.~- Beszélj, szolgám; ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek,
1425 11 | Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyû. Utoljára bújócskát játszottak
1426 2 | szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.~A cseh nagyot szítt a fogán,
1427 17 | ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárokat
1428 6 | az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem aranyáért: adom
1429 2 | jó suhantott levesbe az ezüstkanalát -, minden becsületes ember
1430 2 | lett vele, mint a többi az ezüstkanállal. Akkor aztán szépen kétfelé
1431 19 | többi Malajdoki uraság mind ezüstkoporsóban nyugszik - dobbantotta meg
1432 19 | életében elkészíttette az ezüstkoporsóját, s mindig a szeme elõtt
1433 11 | Fölfelé, fölfelé! - felelte ezüstlevelei zörgésével, karcsú orma
1434 11 | odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa alá.~Ebben a percben
1435 19 | nagy értéke van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel fakoporsót,
1436 10 | telehímezve bujkáló erek ezüstpántlikáival. Szemnek tetszõ szépség,
1437 17 | tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve hullott a köpönyegre.
1438 17 | fájdalmas hangon, mire egy ezüstpénzt dobtam a tenyerébe.~- Isten
1439 19 | zománcos mentecsatokra, az ezüsttálakra, az aranybillikomokra. Azokat
1440 2 | ahelyett.~Azzal leültek a csupa ezüsttel fölterített diófa asztalhoz,
1441 1 | mellévágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott, de baja
1442 1 | lökött félre egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé
1443 2 | utunk. Sietünk az erdõre fáért. De szépen megborotválja
1444 4 | Tilinkónak.~- Kapsz egy font faggyút is, fõzhetsz vele ürgét.~-
1445 5 | termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégesõ, leégette
1446 28 | Rossz idő járt, esős tél, fagyos tavasz, száraz nyár: az
1447 2 | Hozzám tartozik, mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék
1448 29 | ereivel, menyasszonyruhás fáival, bimbózó virágaival, dalos
1449 29 | sárgarigónak, amelyik Dióbél fájáról rikoltozik rám: - Kell-e
1450 16 | szívébe hirtelen beleütött a fájás. És mikor egy óra múlva
1451 10 | se sajnálná akkor az öreg fáját. Egész erdõ lenne az ivadékaiból.
1452 17 | koldus vagyok - kezdte halk, fájdalmas hangon, mire egy ezüstpénzt
1453 22 | második a szívet összeszorító fájdalom. Hát gyerekkori pajtásom,
1454 23 | hûvös szelek járnak.~- Ne fájjon amiatt a te fejed. Elhadzsta
1455 17 | szemem. S bizony még sírva fakadok, ha egyszerre meg nem nevettet
1456 13 | pesti doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás ravatal mellett,
1457 8 | odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam, és elszakadtam a gazdapályától.
1458 1 | vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt,
1459 3 | értem fel a pitvarajtónk fakilincsét. Abban az idõben Bibolygós
1460 17 | megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe borult. Szétnyitotta
1461 22 | katona, és behúzódott a faköpönyegbe. Akkorra azonban Sas Gyuri
1462 1 | mutatott rá a kivágott fákra.~Ilyen ember volt az öregapám.
1463 7 | Végigdõlt a lócán, befordult a fal felé, de nem tudott elaludni.
1464 21 | Megfeleztem vele minden falatomat, el is fogadta mindig, de
1465 7 | Vetettek-e neki valahol egy jó falatot?~Abban a percben gyönge
1466 19 | miatt öregkorunkban betevõ falatunk se maradt.~Tamás úr kopasz
1467 20 | amelyik kirepedezett már a sok falhozverésben. Két kis repedés a homloka
1468 22 | ló, olló, holló!~Azzal falnak fordult, és úgy tett, mint
1469 28 | három diófa alatti fehér falú, hajnalicskás tornácú kis
1470 17 | huszárnak - mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott,
1471 3 | kezét, ballagtunk kifelé a faluból.~- Az ám, csakhogy baj van -
1472 1 | és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen együtt találta az
1473 16 | Tilinkó?~- Vályogvetõ cigány a falumból. Odakint sír-rí az udvaron.~-
1474 1 | uraságnak, mint a többi falunépe, megsüvegelte még a bíró
1475 2 | kifigurázta.~Bavinának hívták a mi falunk cseh borbélyát. Hosszú,
1476 1 | a franciák megszállták a falut, menekült, ki merre látott.
1477 10 | Cipóhalomról, a hozzájuk tartozó öt faluval, az mind a Malajdokiakat
1478 17 | megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta
1479 19 | volt az úr, hanem csak a falvakban lappangtunk, úttalan utakon
1480 26 | most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán, ekész pátran
1481 10 | szegényt. Most már vége. A fának is, meg az embernek is.
1482 2 | az erdõre, föltette rá a fanyerget, s megrakta hulladék targallyal.~
1483 1 | szégyellte meg magát a fanyüvõ ember, azzal széthajtva
1484 6 | Hív szolgálatommal, sok fáradságommal ezt mind én takarítottam
1485 17 | világánál egy darabon.~Én magam fáradtan heveredtem le a tûz mellé.
1486 23 | nincs semmi bajuk.~- Ugye, fáradtnak érzi magát édesapám?~- De
1487 25 | lefülelte, lógott a nyelve a fáradtságtól. Pedig most már a tarisznyáért
1488 28 | hiszen hasztalan - hiába fáradunk itt, hanem akkor a szívünkbe
1489 29 | fája. Azt kivágtam: belõle faragtam koporsót Malajdoki Mátyásnak,
1490 17 | Farkasfej van a végire faragva.~Azzal idenyújtotta a farkasfejes
1491 20 | úrnak.~Kihúzott a kabátja farkából egy nagy fehér árkus papirost,
1492 3 | Az, öcsém? Fejitõl a farkáig egy mélyföld, a farkától
1493 17 | faragva.~Azzal idenyújtotta a farkasfejes botot, amit szelíden hárítottam
1494 9 | mindig vádaskodott, mint egy farkasfiók. Egyetlen teremtett lélek
1495 10 | hasznát nem vette. Réti farkasnak, nádi rókának, kígyónak,
1496 3 | farkáig egy mélyföld, a farkától a fejéig megint egy mélyföld,
1497 25 | aztán letette elébem nagy farkcsóválással. Mintha csak azt akarta
1498 20 | sárga szegéssel, kettõs farkú fekete kabátja sárga paszománttal,
1499 12 | mint hajnali kép a hosszú fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik
1500 29 | ég, mint tavaszon, hanem fátyolos a mosolygása, mint az öreg
1501 3 | ugye, Bedegi bácsi?~Hát nem fázott, az bizony, mert összeforrázva
|