15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
1502 11 | megszólalt az eresz alatt a fecske:~- Dicsértessék, csicseri,
1503 11 | fülemülék már aludtak, a fecskék még nem ébredtek föl. A
1504 26 | jókedvében találják. Annyi fedzsver nála, se seri, se sáma.~-
1505 18 | muska, lerakatták velünk a fedzsvert. Én is ott vótam, engem
1506 6 | Tiéd a jutalom, mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál.
1507 13 | Tizenkét katona vitte el, állig fegyverben, a hazahozatalára elég volt
1508 23 | becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere. A süket némaságnak egyéb
1509 17 | rakásra.~- A hazának adjuk, fegyverre, katonára!~Az öregemberek
1510 20 | az már. Sok könnyem mosta fehérre a lelkem.~Tudtam én ezt,
1511 15 | vetett, mikor a sok födetlen fej közt meglátott egy darutollas
1512 12 | amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl.~- Érdemes férfiú... - próbálkozott
1513 23 | Ne fájjon amiatt a te fejed. Elhadzsta már a köhögést.~-
1514 16 | veszed, mire leharapja a fejedet.~Szeretett volna is Tilinkó
1515 4 | van, hogy leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába nem
1516 3 | egy mélyföld, a farkától a fejéig megint egy mélyföld, de
1517 6 | jobb füledbe, koronád a fejembe.~De olyant csendült az a
1518 26 | ilyenkor -, és van azs én fejemben, nem korpa.~Egyszer azonban
1519 8 | kezembõl, s úgy vágta volna a fejemhez, hogy énbelõlem mindjárt
1520 11 | odabújtam a jó hideg falhoz, fejemre húztam a vánkos sarkát:
1521 15 | õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb a garasa
1522 13 | a térdelõ gyerek aranyos fejére:~- Matykóka? Szegény kis
1523 20 | köcsögkalap a fejében. De ezt a fejet is érdemes volt megnézni.
1524 28 | leghangosabban dong a vadméh. Fejfájára csak ennyi van írva:~
1525 3 | Bedegi bácsi?~- Az, öcsém? Fejitõl a farkáig egy mélyföld,
1526 1 | kevélyen rúgta vissza az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot
1527 1 | dühében azonban mellévágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott,
1528 10 | most éppen annak az ágait fejszézte.~- Egyidõs volt velem -
1529 25 | Dzsurinak hívtak.~Egy nagy fejû szitakötõn kívül egy lelket
1530 1 | esküdteket, és jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy nem szabad
1531 28 | fölvert cinegék röpködtek a fejünk fölött, hol csúfolódva,
1532 21 | hogy majd szétvetette már a fejünket a tudomány.~Így telt el
1533 25 | takaros kis jószág volt, fekete-fehér csíkos bundában járt. Egy
1534 24 | a diófáinkra, ahogy ott feketéllettek a napszállat piros tüzében.
1535 18 | örülhessek?~Fölemelkedtem fektembõl, amennyire bírtam, s utoljára
1536 25 | holnap ilyenkor már tepsibe fektet Tilinkó.~És aztán aludtam
1537 19 | szokták. Te csak a koporsóba fektetsz ma estére.~- Igenis, nemzetes
1538 18 | elõtt. Erõvel vissza akartam feküdni a halottak közé, de Tilinkó
1539 22 | esti szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek abban az idõben
1540 7 | helyette egy gondolatot. Én már félálomban voltam, mikor a nagy csöndbe
1541 7 | alig volt jártányi ereje, felcihelõdött az ágyról, fölhúzta a csizmáját.~-
1542 26 | Nádországon kívül esik.~- Ne félcsd te azs öreg Tilinkót - kacsintott
1543 7 | Mire az ínséges esztendő felébe beleértünk, úgy megette
1544 7 | az életben én már meg nem feledkezem rólad.~Csikóbõr tarisznya
1545 11 | futott fel a mennybe.~Az itt felejtett angyalka pedig nevetve csattantotta
1546 5 | mikor a Jóisten elõször felejtette el megadni a mindennapi
1547 10 | DIÓFÁKAT ÜLTETTÜK~El is felejtettem még eddig mondani, hogy
1548 13 | Engem akármi érne, sose felejtsd el, hogy te voltál mindig
1549 8 | a kezét az öregúr.~- No, felelj szépen - integetett a hopmester -,
1550 2 | tudott volna hirtelenében felelni.~- Azt mondja meg kend nekem,
1551 14 | Hidegen kezét nyújtotta felém. Megütõdve néztem rá: ez
1552 11 | füle hegyéig. A szelíd, félénk gyerek kihúzta magát, és
1553 22 | nyomorúságom mindennapi kenyerének felese, Malajdoki Matykó tette
1554 7 | Nem az Okos Törõcsik felesége vagy te?~- Az én, lelkem,
1555 29 | mintha az Isten lelke lebegne felettünk, aki betöltött mindeneket
1556 24 | befadzsott.~Csináltam is nagy felfedezõ utakat a nádban. Egyszer
1557 19 | Ekkor történt az, hogy felhördült Bögre úr.~- Ezt az egyet
1558 7 | Kibújt a hold a rongyos szélû felhõk közül, rávilágított az uraságra
1559 19 | mind Bögre úrnak kellett felhordani Pestre, ott elvesztegette
1560 4 | tagadás, sõt még neki állt feljebb.~- Hát ez a becsület, hé?
1561 26 | pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen, naccságos Rossjancsi úr,
1562 19 | Az ezüstkoporsó.~Tamás úr fellibbentette a gyászposztót. Csakugyan
1563 7 | kamra, ott az egereknek is felmondanak.~Sohase felejtem el azt
1564 5 | szereti, de én hamarosan felmondtam neki a barátságot. Visszakívántam
1565 21 | embernek nem kellett attól félni, hogy kiesik az ablakon.
1566 13 | vak ember forradalmától mi félnivaló volna?~És ment, ment a levél
1567 19 | Velem nem lesz semmi dolgod. Felöltözve várom a halált, ahogy a
1568 25 | olyankor esett meg, ha Csuri félrefordult egy kicsit vadlibát lesni.~
1569 6 | akad hozzá. Három fia van Felségednek, telik gazda a koronára.~-
1570 6 | Kinek a képét látod ezen, felséges király?~- A magamét látom,
1571 17 | honvédtisztet.~Guyon tábornok Felső-Magyarországon hadakozott a seregével,
1572 22 | én nektek csúfot ûzni a felsõbbségbõl!~S megrázta szegény Holló
1573 1 | Csala Ádámnak hívták, a felsõt meg Úrleszek Takács Mátyásnak.~
1574 1 | uraságé. De Erõs Törõcsik felszabadított jobbágy volt. Nagy volt
1575 22 | hadnagy úr. Úgyis tudom, azt félted tõlem.~Azzal szokása szerint
1576 8 | Bécsben már akkor nagyon féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat
1577 5 | eperfa.~- Minket se kell félteni, apja! - erõsködött édesanyám,
1578 1 | mondani:~- Ha olyan nagyon félti kend az erdejét, vigye haza
1579 13 | szabad magyarok. Engem ne féltsetek, vigyáz énrám az Isten szeme
1580 22 | mikor a sok járás-kelés feltûnt neki, s megkérdezte tõlem
1581 28 | Elõször lekopasztottuk, azután feltúrtuk a Cipóhalmot. Szépen szaporodtak
1582 19 | venni a társaságba.”~Azzal felült a szekérre, nekivágott a
1583 27 | magát elõre a nádban.~Csuri felugrott: szétvált elõttünk a nád,
1584 21 | urakok, hajnalhasadásba? Felveritek egész utca.~- Csatáztunk,
1585 28 | mertünk egymásra nézni, csak felvettük megint az ásót. Tovább,
1586 11 | pittypalatty, szõke hajnal felvirradj! - felelte rá a másik sarokból
1587 11 | dicsértessék, ficseri, aki felvirrasztott!~- Pittypalatty, pittypalatty,
1588 8 | tudtam, hogy nekünk nagyon felvitte az isten a dolgunkat. Édesapámból
1589 13 | hogy vagytok.~A gyerek felzokogott, az apa odafordult a rossz
1590 2 | nagy tudományú emberek is.~Felzúdult erre a három úr, mint a
1591 2 | a cimborám?~- Tíz pénz - fenegette Bavina a borotvát a fenõszíjon.
1592 16 | huszárnak öltözve a ládája fenekére rejtette a hegedût, még
1593 28 | már le is súrolgatta a fenekét, és nagyon elsavanyodott
1594 2 | fenegette Bavina a borotvát a fenõszíjon. De aztán gyanakodva hozzátette,
1595 1 | állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen csattogtatta :~- Bujj-bujj,
1596 6 | melyik legfényesebb? Három fenyőszál közt melyik legderekabb?
1597 7 | hely lesz! - mondotta egy férfihang.~- Hát akkor lássunk hozzá -
1598 26 | gézengúz szájába.~- Nagyon feszedelmes?~- Bizs azs még harap is,
1599 26 | lefülelték, és bedugták valami fészerbe. Másnap aztán kieresztették,
1600 27 | a lábunknál. Nyugtalanul fészkelõdött, hegyezte a fülét, csóválta
1601 13 | zokog olyan keservesen, a jó fia-e vagy a rossz fia? Ó, hiszen
1602 8 | eszem.~- Tudós ember lesz a fiából, Törõcsik - biztatta az
1603 13 | cirógatását oly nehezen váró fiacskája: Petykó.”~Éppen a temetés
1604 6 | a falra. Három királyfi fiad van, szólítsd õket elõ.
1605 13 | az apa odafordult a rossz fiához. Egy kicsit elborultan nézett
1606 19 | bátran a Tilinkó fogadott fiának nézhetnek benne. A háború
1607 13 | Gáspár úr karjára kapta a fiát, a jót, a kedveset:~- Fiacskám,
1608 22 | vehetnének az ilyen éretlen fiatalemberek.~Az elsõ érzésem a keserû
1609 15 | piacon a többi hadba készülõ fiatalsággal. Még Bögre nemzetes úr is
1610 20 | kiáltott rá nekidühösödve a fiatalúr. - Itt nincs valami Malajdoki;
1611 12 | azt a kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbitás galambok
1612 15 | fiatalember, mert száz sárga csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most
1613 8 | Magad is egészen helyes fickó lehetsz. Úgy nézem, igen
1614 11 | megnyugasztott, dicsértessék, ficseri, aki felvirrasztott!~- Pittypalatty,
1615 20 | valaki a tornácra. Furcsa figura-emberke. Fekete bugyogója sárga
1616 2 | meghökkenve a borbélyra.~- Nem figurázok én - vigyorgott Bavina,
1617 9 | ilyenkor Tamás úr mindig figurázott velünk.~- Fogadjunk, hékám -
1618 2 | mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék kend! - tette össze a kezét
1619 2 | a szamár terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a szegény emberrel -
1620 23 | találtam én ezt ki: azok figyelmeztettek rá, akik öcsémuramat kieresztették.~
1621 1 | ágvillában, négy parányi fióka pihegett benne, azokat bújtatta
1622 23 | Van neked pénz, aranypénz fiókasztalodban. Hozta inas, ezüstös ruhájú.
1623 16 | ahogy beérünk a malajdoki fiúkkal a városba, és keressük a
1624 23 | mindenki. A nádak, a sép sagú fivek, a vadmadarak.~- Igazad
1625 25 | mi a tisztesség, ezzel fizetem a házbért.~Fölemeltem a
1626 9 | körtefa nagyon fösvényen fizetett azon a nyáron. Csupán egy
1627 2 | hozzátette, hogy elõre kell ám fizetni.~- Ehol van e! - olvasta
1628 13 | kastély. Adót nekem nem fizettek, úrdolgával többet nem tartoztok,
1629 2 | tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem az árát.~- De hiszen kelméd
1630 26 | Tilinkó a nevem, ha meg nem fizsetek neki érte.~Egy hét múlva
1631 15 | szemeket vetett, mikor a sok födetlen fej közt meglátott egy darutollas
1632 16 | katonája, még a toll is fölágaskodik a kezemben, és fölhasogatja
1633 14 | termett.~Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam
1634 8 | Megyek az almáriumhoz, fölállok a kis székre, fogok egy
1635 27 | Tudtam már, ki beszél hozzám, fölálltam, kezet nyújtottam neki:~-
1636 28 | elhagyott utcáin, ahol térdig fölbokrosodott már a gaz. Ember nem lakja
1637 9 | neki mondogatni, ha nagyon fölbosszantotta:~- Megállj, gézengúz, ha
1638 10 | messzire.~Kimelegedtünk, mire fölcihelõdtünk a halom tetejére, ahonnan
1639 19 | Bögre úr. Elõször ugyan õ is fölcsapott katonának, de aztán csak
1640 11 | hátam mögött pedig hirtelen fölcsendült a Matykó hangja, aki térdepelve
1641 10 | már fúrtam is a fészket a földbe a sarkammal három diócskának,
1642 7 | az ásó megpendült a havas földben. Széthajtotta a bokrokat,
1643 8 | Szaladok másnap reggel a földemre: hát alszanak a dinnyemagok
1644 2 | asztalhoz, a jobbágy éppen a földesúr mellé, aki mindjárt kínálta
1645 2 | senki se vetette szemére a földesúrnak, hogy mindenféle tudományos
1646 24 | gestenyének. Mikor ettél földimodzsorót? Azs ám csak a finom csemege.
1647 27 | mikor szétterigette a gunyhó földjén a szénát.) Akkor szólalt
1648 8 | jóízûen, s eszük ágában sincs fölébredni. Úgy is mentem én be a majorba,
1649 26 | éjszakán. S mikor reggel fölébredt, még nagyobb volt a gyönyörûsége.
1650 14 | volt a Malajdoki-kripta, föléje szomorúfûz borult, márványköveit
1651 27 | örömében.~- Ahogy a haza fölemelkedett, én lezuhantam - bontakozott
1652 18 | ringattam, többet ne örülhessek?~Fölemelkedtem fektembõl, amennyire bírtam,
1653 14 | a magyar szabadságot...~Fölemelt keze hirtelen lehanyatlott,
1654 1 | magáról egy fordulással, azzal fölemelte a fejszét, és belevágta
1655 25 | ezzel fizetem a házbért.~Fölemeltem a malackát, nagyon takaros
1656 21 | A NYOMORÚSÁG KENYERÉN~Fölérni csak fölértünk Pestre, de
1657 22 | beszélgetésünket.~Reggel pedig, ahogy fölértem az egyetemre, mindjárt szuronyos
1658 21 | NYOMORÚSÁG KENYERÉN~Fölérni csak fölértünk Pestre, de hát itt most
1659 21 | egy emberséges ügyvéd, aki fölfogadott másolónak. Kaptam tõle minden
1660 17 | telepedtem le magam is egy fölfordított hordón, valami kõszentnek
1661 14 | Nem is maradok ebben a fölfordult országban. Megyek a nagyvilágba
1662 2 | megalkudtunk. Aztán ha jól fölgondoljuk, nagy dicsõségére lesz az
1663 28 | senki. Elhatároztuk, hogy fölgyújtjuk a nádast. Én az egyik sarkát,
1664 2 | kócos fejét, és nagyon fölháborodva mondta, hogy iha-há. Ami
1665 1 | fiatal jegenyének. Nagyapót fölharagította a dolog, és bement panaszt
1666 12 | Delet harangoztak, mikor fölharsogott az éljen messze az utca
1667 16 | fölágaskodik a kezemben, és fölhasogatja a papírt, mintha kardnak
1668 19 | egyszer aztán mégiscsak fölhördült. Akkor volt az, mikor Tamás
1669 7 | felcihelõdött az ágyról, fölhúzta a csizmáját.~- Terítsd a
1670 1 | Erõs Törõcsik hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a
1671 27 | valami éji madár. Tilinkó fölkelt, bement ágyazni, (így nevezte
1672 17 | körül a gazdáját.~Én pedig fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam.
1673 23 | motyogott valamit, de azért csak fölmarkolászta a pénzt. Nem is járt vele
1674 18 | bibas.~De erre már egészen fölmérgesedtem. Hiszen nem kívánom én,
1675 25 | nekiiramodott az országutat fölmérni.~- Hej, te csudar! - rugaszkodott
1676 25 | mondom Tilinkónak -, ezt fölneveljük.~- Hadzs ledzsen eccser
1677 7 | Még nem járt itt senki.”~Fölnézett a házra. Sötétek voltak
1678 18 | éjszaka volt, ahogy szememet fölnyitottam. Nem volt már ott se magyar
1679 16 | Sûrû fekete felhõ úszott el fölötte. Furcsa felhõ volt, mert
1680 10 | írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor,
1681 17 | megdördült Bicske felõl az ágyú. Fölpattantam a lovamra. A furulyát siettemben
1682 24 | szúnyogoknak, mikor másnap fölrázott Tilinkó: - Talpra, Dióbél!
1683 11 | verõdtek össze, s az álmukból fölriadt pillék vidáman csapongták
1684 7 | mikor édesanyám álmából fölriadva utána kiáltott:~- Lelkem,
1685 6 | okosat mondasz.~- Idáig Fölséged tartott el kaláccsal, azt
1686 28 | neki jobban esik, mintha fölséges úrnak szólítanák. Az újmalajdoki
1687 28 | ne térjen. Esztendõ múlva fölszabadult Nádország a víz alól, amit
1688 20 | idegent ott találni.~Még aznap fölszedtük a sátorfánkat, a szülém
1689 26 | bizonyosan annak örült, hogy majd föltámad még a magyar szabadság.
1690 1 | irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott, akárhogy kiabált utána
1691 15 | tudom, mi leli.~Édesapám föltarisznyázva állt a kamrában. Deres bajusza
1692 2 | leültek a csupa ezüsttel fölterített diófa asztalhoz, a jobbágy
1693 23 | Malajdoki Mátyás õméltósága, ha fölteszi rólam, hogy elfogadjam az
1694 2 | a szamárkával az erdõre, föltette rá a fanyerget, s megrakta
1695 15 | legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~- Meg nem
1696 28 | hajába száradt a dió.~Matykó fölugrott, és a vállamra ütött:~-
1697 11 | akarna szaladni, de aztán fölvágta a fejét, mint a dacos csikó,
1698 28 | elõször a dolognak. Álmából fölvert cinegék röpködtek a fejünk
1699 4 | szûrét, megtömte szalmával, fölvette a vállára, s szó nélkül
1700 24 | vonított, hogy megszántam. Fölvettem, betakargattam a subámba,
1701 23 | Másfél esztendő múlva megint fölvittek a pléhnyakú úr elé, aki
1702 9 | csakhogy a nagy körtefa nagyon fösvényen fizetett azon a nyáron.
1703 3 | friss víz, hogy az embernek fogába üt tõle a hideg. Egész délután
1704 19 | gyere”, akkor a halál szót fogad. Itt már õ nem tehet semmit.
1705 12 | mindnyájatoknak ott kell lenni a fogadásán, legalább eldicsekedhettek
1706 26 | tábornokot várt, annak a fogadására készítgette magát.~- No,
1707 17 | hárítottam el magamtól.~- Nem fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodna
1708 10 | hegyében találtam. Tessék, fogadják el tõlem a kis uraságok.~
1709 9 | mindig figurázott velünk.~- Fogadjunk, hékám - ütött egyszer a
1710 14 | hív a haza mindenkit, szót fogadni annak elsõ kötelesség.~A
1711 19 | úrnak is.~- Nahát, Márton, fogadsz egy szekeret, s ezt a koporsót
1712 8 | a hivatal nemigen fûlt a fogamhoz. Hol a szõnyegben botlottam
1713 2 | ezüsthúszas.~A cseh nagyot szítt a fogán, és azt kérdezte:~- De egy
1714 13 | Haragszik rám a császár, el akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy
1715 16 | Tudtam, hogy ettõl kihull a fogatok, bibasok!~Hát ahogy beérünk
1716 17 | elõre, belekapaszkodva a fogával.~- Nini, az öreg Csiha be
1717 26 | baktatott. Szalajtotta is a fogdmegeit mindjárt utána, vitette
1718 14 | piros betûs nap, amelyikhez fogható nem volt még a magyar kalendáriumban.~
1719 26 | amelyikben száz macska se foghatott volna meg egy egeret, rá
1720 2 | borotvát?~- Öt pénz - mondta foghegyrõl Bavina, ahogy ráismert apámra.~-
1721 2 | kínálta is szíves szóval.~- Fogj hozzá, szolgám - merítette
1722 8 | letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” -
1723 22 | vagytok! A maga vermében fogjuk meg a rókát!~Készakarva
1724 13 | legalább azs vót a becsületes foglalkozásom, hodzs jobbádzs vótam, de
1725 16 | menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett vezérestül.~Szép piros
1726 15 | amit mindig kalaplevéve fognak emlegetni ezen a földön,
1727 26 | A FOGOLY~Attól fogva, hogy betettem
1728 8 | regula, csináljuk így.”~Azzal fogom a poharat, viszem a tányéroshoz,
1729 3 | jeges-teringette, mindjárt cethalat fogunk! Szaladjunk csak, ide látszik,
1730 4 | nem sagulhatok - mondta fogvacogva Tilinkó.~- Ott a boglya,
1731 7 | jókedvünket a markoláb, mint a fogyó holdat. A tehénkénket elvitte
1732 13 | Ágynak esett szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett kenyér.
1733 7 | Isten járjon vele! - fohászkodott föl anyám.~Az apám hirtelen
1734 25 | embernek segény a serencséje! - fohászkodta el magát Tilinkó, visszafordulva
1735 26 | se sáma.~- Hat katonáfal fokatom el - borzongatta végig a
1736 26 | pajuszos lászadót az este fokattam el - hajlongott Hrosziancsik
1737 26 | Hrosziancsik:~- Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a
1738 28 | Isten. Ahol ni, még azs a folt is rajta, amit azs öreg
1739 23 | csizmáját, vetek rá olyan foltot, hogy a császárén sincs
1740 23 | apámhoz, anyámhoz. Leszek foltozóvarga; Libór mester is csak oda
1741 1 | hogy csak úgy nyekkent a folyókában. Vitte is az irháját esze
1742 28 | Hajnalhasadástól napleáldoztáig folyt a szorgos munka, néha megrövidítettük
1743 5 | volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szûkös volt
1744 23 | őméltóságának köszönheti, az én főnökömnek, őnála nélkül azóta már
1745 4 | Tilinkónak.~- Kapsz egy font faggyút is, fõzhetsz vele
1746 1 | rázta le õket magáról egy fordulással, azzal fölemelte a fejszét,
1747 1 | elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot meg hordjátok haza, jó lesz
1748 2 | inkább a kést-villát forgassuk ahelyett.~Azzal leültek
1749 19 | kirakta az aranyait sorba, forgatta, számolgatta õket. Ni, ez
1750 7 | Mit tudsz, Tilinkó? - forgolódott apám a csikorgó vackon.~-
1751 11 | valahogy mégiscsak álomba forgolódta magát, de én akármilyen
1752 11 | csak kipattant az mindig. Forgottam elõre-hátra, odabújtam a
1753 21 | pajtásaimnak. Egy óra egy forint. Hátha majd lendít rajtunk
1754 26 | Isten, ostán ilyen ember formájú vadzsok vele?~Rosszjancsi
1755 23 | erestenek ki többet, mert megint forradalmat akartál csinálni. Segény
1756 13 | Gáspárt - szegény vak ember forradalmától mi félnivaló volna?~És ment,
1757 16 | annak már nem használt a forrasztófû.~Engem a többi malajdoki
1758 7 | hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó, és hogy tömi
1759 13 | a jó testvérkéjét. S oly forrón, oly szorosan ölelte a szívére,
1760 5 | elverte a jégesõ, leégette a forróság.~- Az idén aszalt almát
1761 7 | dög miatt regulázzanak! - fortyant föl dühösen a jó ember,
1762 5 | gombócot. Az pedig a hajában fõtt krumplinak az ünneplõs neve;
1763 10 | meginvitált bennünket ebédre. Fõz õ, azt mondja, olyan varjúpaprikást,
1764 4 | Kapsz egy font faggyút is, fõzhetsz vele ürgét.~- Azs már beséd.
1765 22 | véget.~A mi kvártélyunkon fõztük ki a tervet két pajtásommal,
1766 24 | úgy, mint segény helyen. Fõzzsek-e harmatkásalevest, süssek-e
1767 1 | azzal galléron kapta a franciát, s úgy vágta keresztül az
1768 1 | bent járt az országban a franciával, akkor már hajlott korú
1769 7 | Törõcsikéknél aznap olyan früstök, hogy olyant még a Dióbél
1770 17 | bicskei csatának. Az osztrák fûbe harapott vagy elinalt. A
1771 26 | Gondoltam, hogy ha valami sépen fücsülök, megint adat érte ingyen
1772 26 | savószín szemeit.~- Magamnak fücsültem én, nem másnak, naccságos
1773 17 | nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel. Kinek mi
1774 6 | Nevenincs király az igazi bal füléhez kapott oda.~- Hej, mákos
1775 7 | kiment a szemembõl az álom. Füleltem az édesapám szavára. Nem
1776 12 | akkorra már boldogan súgta a fülembe:~- Tudom már megint, Dióbél!~
1777 18 | fürjek. Legalább kedves a fülemnek, szívemnek az a földi hang,
1778 4 | a hegedûjét, hogy csupa fülfájás volt hallgatni. Másnap aztán
1779 10 | velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükbõl,
1780 25 | el a fogát, s úgy vágta fültövön az istenadtát, hogy az egyszerre
1781 16 | bizony aludtunk mi mind a két fülünkre. Amelyikünket megrázta Tilinkó,
1782 12 | turbékoltak a háztetõrõl, a fürgébbek még körül is csattogták:~-
1783 25 | hagyott helyette.~- Hej, a fürgencsûjit neki - vágta a földhöz a
1784 11 | felelte rá a másik sarokból a fürjecskénk.~Egyszerre elsötétült a
1785 5 | neked!~- Mit ugyan? Tán fürjecskét? - ugrottam elé lelkendezve.~-
1786 18 | bûbájosan pitypalattyoltak a fürjek. Legalább kedves a fülemnek,
1787 9 | karosszékben eresztgette a kövér füstmacskákat a nagy hasú tajtékpipából,
1788 16 | mélyén, sziklák közé bújva, füstös hegyomladékokon ki‑kimulatta
1789 2 | három úr, mint a darázs, ha füstöt vetnek neki. Az uraság maga
1790 26 | darutollakat, s örömében csöndesen fütyörészgetett, ahogy a Malajdoki-kastély
1791 22 | termett ott, nagy hegyesen fütyörészve.~- Állj, ki vagy?~- Én? -
1792 26 | se vette, örömében máris fütyülésre csücsörödött a szája. De
1793 26 | Tilinkó, hogy neki már nincs fütyülhetnékje, bizony lefülelték, és bedugták
1794 11 | táncolni kezdtek raja a füvek és virágok. Az öreg birsek
1795 14 | a kriptához!~A nagy kert füves tisztásán volt a Malajdoki-kripta,
1796 7 | parancsolták, ha esett, ha fújt, de olyan csodát még nem
1797 19 | mert tudni való, hogy nála fukarabb teremtése kevés volt az
1798 19 | történt - jelentette be fúló hangon a hopmester.~Malajdoki
1799 8 | hanem a hivatal nemigen fûlt a fogamhoz. Hol a szõnyegben
1800 8 | Próbáljuk csak újra.~„No, fura szokásuk van az uraknak -
1801 12 | enyémet mibõl teremtette? - furakodott oda Matykó, csúfolódóan
1802 6 | és lepény.~De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás
1803 4 | bárányok pedig dideregve fúrták be magukat a szalmaboglyákba.~-
1804 10 | diófaültetésnek. Én már fúrtam is a fészket a földbe a
1805 17 | tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta a másik
1806 17 | Vitéz hadnagy úr, legalább a furulyámat fogadja el. Valódi kõrisfa.
1807 24 | sép világ, mikor legjobban furulyázsik a sél a nádon. Még táncsolunk
1808 13 | elindultak a pribékek - fusson, amerre lát, itthon ne találják.~-
1809 11 | pillangókkal cicamacáztak. A fûszál nem hajolt meg apró lábacskájuk
1810 4 | boglya, nyalábolj belõle egy fûtet szalmát - esett meg az édesapám
1811 9 | nagyon belefáradtam már a futkározásba -, hogy tebelõled se lesz
1812 13 | Nem látott még engem futni ember fia, öcsém - simította
1813 26 | tömlöcbõl egy vadmacskafiók, fúva, prüszkölve, s akkorát karmolt
1814 10 | szellõlebbenésre, susog, zizeg minden fuvallatra. Kivirágozva a nevenincs
1815 11 | Biczók mester keze alá, aki fűzfavesszővel szelídíti a rakoncátlan
1816 8 | Matykó veti. Petykó szelíd galamb, Matykó vad csikó.~Egy-két
1817 8 | járású aggastyán volt, nagy, galambfehér szakálla, bérces homloka
1818 12 | ficánkoljon a kezedben!~Bóbitás galambok mindig utána turbékoltak
1819 1 | volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor
1820 12 | meg az eperfának is meg a galamboknak is, s aki csak hallotta,
1821 1 | szemöldöke alatt, azzal galléron kapta a franciát, s úgy
1822 2 | Menjen az erdõre, van ott gally elég, szedjen magának.~Utoljára
1823 11 | ringatták koronájukat, a rózsák gallyai gyorsabban verõdtek össze,
1824 2 | a borbély a nyerget is a gallyak közé hajította. Még a szamárka
1825 2 | udvarába, lehányta róla a gallyat, és tartotta a markát a
1826 1 | egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét
1827 1 | segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek hátára.~Történt
1828 8 | öregember volt, és mindig olyan gangosan lépkedett, mintha tojáson
1829 15 | fejénvalót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ
1830 1 | a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak a malajdoki határban a franciák,
1831 20 | okából a lázadó Malajdoki Gáspárnak minden birtokát elveszi
1832 28 | térdig fölbokrosodott már a gaz. Ember nem lakja már azt,
1833 8 | kastélyba. Én itt maradok. Gazdaember akarok lenni én is.~- Én
1834 15 | édesanyámtól. Azóta még hétszerte gazdagabb lett. Az a hír járta róla,
1835 28 | Együtt járnak ringó vetések, gazdagon megáldott szõlõk közt, s
1836 19 | uraságnak, mióta a maguk gazdái lettek, s ami föld megmaradt,
1837 19 | csak visszasompolygott a gazdájához, nem tudott már õ anélkül
1838 28 | lehetne venni évszázados gazdájától, a víztõl s uralma alá hajtani
1839 21 | ránk nyitott mézeskalácsos gazdánk, Libór mester.~- Mit csinálnak,
1840 8 | fakadtam, és elszakadtam a gazdapályától. Visszakeseredtem a tudományokhoz.~
1841 8 | dolgunkat. Édesapámból majoros gazdát csinált az uraság, engem
1842 19 | csigány rezsedencsiájában.~Egy gazdátlan kocsikerék hevert az úton,
1843 10 | cselédet.~- A hetvenedik gázol engem, kegyes jó uram -
1844 10 | Hányadik esztendõdet gázolod már? - kérdezte az öreg
1845 6 | király -, de még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó,
1846 21 | egyetemi esztendõnk. A végét gázoltuk már a másodiknak is, mikor
1847 24 | járni, csak a gólyának. Gémnek, darunak, szárcsának, vadlúdnak,
1848 22 | úr Pesten, az az osztrák generális, aki az aradi vértanúkat
1849 24 | Különb ízse van annak, mint a gestenyének. Mikor ettél földimodzsorót?
1850 3 | neki nem kell ilyen kis giliszta.~No, erre aztán már igazán
1851 8 | írása, ezeket a verébfejû, girbegörbe betûket meg a Matykó veti.
1852 8 | teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem,
1853 10 | a halmon, néhol nagyobb gödröket láttunk a bokrok közt.~-
1854 21 | egyszerre csak elénk gurul egy gömbölyű mézeskalácsosmester. Láttuk,
1855 14 | köszörültek, aratókaszák görbe vasát halálkaszává egyenesítették
1856 8 | Gáspár úrra is azért néztek görbén, mert akármilyen gazdag
1857 8 | tanítgatom az úri tudományokra - görbítette le mesterem a vastag nyakát.~-
1858 2 | ahogy az urak nevetésre görbült szájáról látta. Erre aztán
1859 12 | Dióbél.~E miatt a gonosz gõgje miatt nem szívelte Matykót
1860 12 | az egész iskola, sohasem gõgösödött el. Nemcsak hogy a legszerényebb
1861 15 | leghíresebb mégiscsak a gõgösségérõl volt.~- Aki pénzes, legyen
1862 25 | Aludt még az egész nádas, a gólyák is összebújtak a semlyékben.~
1863 24 | nem való ott járni, csak a gólyának. Gémnek, darunak, szárcsának,
1864 17 | csatában az ellenség elsõ golyója engem talált. Hátrazökkentem
1865 17 | rostává lyuggatták már a golyók.~- Biz igen, lelkem - mosolyogtam,
1866 5 | vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában fõtt
1867 17 | Ugyan mi lehet ez? - gombolom ki nagy kíváncsian a dolmányom.~
1868 7 | édesanyám a ködmönkéje alá gombolta Hékámot, és kiment vele
1869 16 | esténként nagy rajokban gomolyogtak föl a szúnyogok a nádasokból.
1870 22 | velem? Hanem a harmadik gondolatom már megkönnyebbített. Hiszen
1871 7 | hagyott ott helyette egy gondolatot. Én már félálomban voltam,
1872 2 | Semmi se, uram - felelt apám gondolkodás nélkül.~Lett erre olyan
1873 16 | háború. De azért, mikor arra gondolok, hogy én is voltam a Kossuth
1874 23 | kérdezek tõled valamit. Mit gondolsz, volna-e még nekem egy kis
1875 1 | szájacskájukat. Bizonyosan azt gondolták magukban, hogy no, ez jó
1876 3 | Bölcsõrõl se kell neki gondoskodni a fia számára. Belefér egy
1877 28 | határból elfutott az éhhalál, s gondunk volt rá, hogy soha többet
1878 26 | naccságos Rossjancsi úr! Edzs gonos lázadót akarok föladni.~
1879 15 | jöttment ott? - horkantott oda gorombán Málé Tót. - Tán verebet
1880 8 | kisfiánál. Valami német grófnõ volt az anyjuk, de hamar
1881 7 | horgonyát. Az apám betegen gubbaszkodott a vackán; nádat vágni jártak
1882 16 | Drágám, gyenyerím! - gügyögött neki, mint a gyereknek,
1883 3 | zsebembe. (Pedig olyanfajta gúnya volt rajta, amin semmiféle
1884 8 | édesanyám szeme.~A cifra gúnyába csak beleszoktam volna én,
1885 22 | nem szalad az istenadta a gúnyájából. De kiszaladt, és úgy elbujdosott
1886 21 | mézeskalácskovásszal. Kopott gúnyánkból, poros csizmánkból, hónunk
1887 21 | Azért kaptunk mind a ketten gúnyát. Néha ünnepnapokon azt is
1888 27 | azt, mikor szétterigette a gunyhó földjén a szénát.) Akkor
1889 27 | Tilinkónak bekiáltottam a gunyhóba:~- Mától fogva három királya
1890 10 | nagy munkában találtuk. A gunyhócskája elõtt volt egy terebélyes
1891 24 | egyebet nem tartogat a gunyhójában.~- Hát most már mit ennél,
1892 22 | is! - mosolygott Matykó gúnyosan. - No, ne félj, nem halászom
1893 19 | az úton, játékos gyerekek guríthatták ki valamelyik tanyáról,
1894 21 | Hát egyszerre csak elénk gurul egy gömbölyű mézeskalácsosmester.
1895 15 | János, pedig lóhalálában gurult tovább a piacról. A diákember
1896 15 | ha lóra akarsz ülni.~- Gyalog is lehet szeretni a hazát,
1897 1 | valami rengeteg, csak afféle gyalogerdõ a falu alatt. A homokos
1898 16 | cigányt.~- Jaj, én csak gyaloghusár seretnék lenni - jajveszékelt
1899 16 | Hát akkor inkább csak gyaloghuszár légy, Tilinkó. Hanem ha
1900 10 | járni se tudott itt más. Kis gyalogösvényt vágtak a bozóton keresztül
1901 16 | ügyesen csinálta, hogy sohase gyanakodott rá senki. A legények el
1902 22 | az õr éppen erre fogott gyanút.~- Hohó, hé - ugrott eléje -,
1903 24 | kitanultam, hol mi lakik. Ahol a gyapjúsás ingatja ezüstös fejét, ott
1904 19 | Tamás úr fellibbentette a gyászposztót. Csakugyan az ezüstkoporsó
1905 7 | cigány a szemét.~- Jaj, de gyenyeri állat, esem a sépségét!
1906 1 | figurás neve a faluban. Gyepenhegyes Viszotának hívták a kisbírót,
1907 5 | Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag
1908 24 | embernek? Széna a nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács a konyhája,
1909 12 | kihozhatta a sodrából.~- Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -,
1910 17 | honvédnek. Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki
1911 7 | magamért, uram. Ártatlan gyerekemet kerülgeti otthon az éhhalál.~
1912 8 | mindezeket a dolgokat megtudtam. Gyerekésszel csak annyit tudtam, hogy
1913 11 | szelídíti a rakoncátlan gyereket. Megmondtam neki, hogy ne
1914 10 | papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz volt, könnyû, mint egy pillangó.~
1915 22 | összeszorító fájdalom. Hát gyerekkori pajtásom, nyomorúságom mindennapi
1916 16 | gügyögött neki, mint a gyereknek, s bent az erdõ mélyén sírva,
1917 13 | hintett arra a rossz Matykó gyerekre.~
1918 11 | dacos csikó, és bement a gyerekszobába. Kisvártatva már olyan vígan
1919 13 | most már mi lesek?~A két gyerektõl sokkal rövidebben búcsúzott
1920 13 | egyformán keserves minden gyerekzokogás! Én csak úgy csöndesen szipogtam,
1921 8 | szûrné.~- Hogy hívnak, te gyerkõc?~- Engem Dióbélnek.~- Engem
1922 24 | levelét? A nádi ember olyan gyermeke a természetnek, mint a szarvas,
1923 23 | senki hatalmától. Hanem gyermekeim gondját viselni kötelességem.
1924 11 | szárnyát:~- A tiszta szívû gyermekek imádsága egyenesen az Úristenhez
1925 24 | olyan jóízût, hogy olyant gyermekkorom óta se.~Melegük volt már
1926 20 | nekem, édes Dióbélem, a gyermekkoromat. Hidd meg, nem rosszaság
1927 10 | az apjának.~- Már az én gyermekkoromban is voltak ilyen együgyûek -
1928 10 | öregkorotokban, hogy már gyermekkorotokban erdõt ültettetek magatoknak.~
1929 14 | Petykó fiam! Dióbél! Gyertek, vezessetek le a kriptához!~
1930 7 | egyiken világlott át gyönge gyertyafény, azt megkopogtatta.~- Kicsoda
1931 13 | egyszerre megérezte a halottas gyertyáknak, a tömjénfüstnek mindenbe
1932 19 | urat. Fejéhez kétoldalt gyertyát is gyújtottak, lábához imádkozni
1933 2 | kardjához:~- Ne bántsuk azt a gyíklesõt, barátom - legyintette vállon
1934 8 | Ott bújt volna ki belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta
1935 24 | tartani, melyik magot, melyik gyökeret mikor kell szedni, mikor
1936 19 | nagyterembe, megágyaztak benne, és gyöngéden belefektették a halott urat.
1937 16 | Ezen az éjszakán különös gyöngédséggel szorította magához a hegedût.~-
1938 17 | szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, aranygyûrûkkel.
1939 13 | oldalt Petykó hintette be gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet,
1940 13 | beteg vagy.~Nehéz verejték gyöngyözött a Matykó homlokán, mire
1941 6 | csak a tükörbe néznék - gyönyörködött Nevenincs király a saját
1942 26 | fölébredt, még nagyobb volt a gyönyörûsége. A hatalmas vendég megérkezett,
1943 9 | Szinte szédelegtünk, úgy gyötört bennünket a szomjúság. Alig
1944 22 | egy deákpajtásomat azért gyötörték a börtönben három napig,
1945 7 | kezdtem miákolni. Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott a
1946 11 | koronájukat, a rózsák gallyai gyorsabban verõdtek össze, s az álmukból
1947 2 | egy kicsikét.~Meglett az gyorsan, olyan sima lett az apám
1948 7 | míg az ember jókedvvel győzi. Olyan aranyhíd az, amely
1949 8 | tanított meg az ábécére, s nem gyõzött rajta csodálkozni, hogy
1950 11 | annyian voltak, hogy nem gyõztem õket megolvasni. Azt hiszem,
1951 28 | Tamás! Hej, ha szõlõskertet, gyümölcsfaligetet lehetne csinálni ebbõl a
1952 29 | reménységet bimbóztatott: gyümölcsöt is érlelt.~Igaz, nem olyan
1953 1 | hordjátok haza, jó lesz gyújtónak - mutatott rá a kivágott
1954 25 | tarisznyába, s elégedetten gyújtott a pipára. Hanem a harmadik
1955 19 | Fejéhez kétoldalt gyertyát is gyújtottak, lábához imádkozni le is
1956 7 | nem volt is. Mécset nem gyújtottunk, mert nem volt, csak a hó
1957 22 | faköpönyegbe. Akkorra azonban Sas Gyuri termett ott, nagy hegyesen
1958 22 | tervet két pajtásommal, Sas Gyurival meg Vas Elek nevezetûvel.
1959 27 | arca ismerõs, mégis idegen: gyûrött, poros ruhája régi jómód
1960 10 | nagy cipó, amit óriások gyúrtak. Csakhogy a Cipóhalmot nem
1961 17 | meg mit csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem.
1962 14 | Lengõ zászlókkal, rohanó hadakkal álmodtam. Láttam a magyar
1963 20 | vagyok. Annyira megnyúltam a hadakozásban, hogy beleütöttem a fejem
1964 21 | is az enyémet, elkezdtünk hadakozni. Csitt-csatt, javában csattogtak
1965 17 | tábornok Felső-Magyarországon hadakozott a seregével, én pedig Bicske
1966 17 | fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam. Ahogy kerülök-fordulok
1967 3 | megszülettem, hogy a keresztanyám, Hadara Setét Kalára nevetve csapta
1968 15 | malajdoki piacon a többi hadba készülõ fiatalsággal. Még
1969 13 | akarnak az emberek a nagy hadikészülõdéssel.~Jött vissza Bögre Márton,
1970 17 | a köpönyegre.~- Van már hadikincstárunk is - mosolyogtam, s éreztem,
1971 19 | hogy téged ebben a nyalka hadnadzsi gúnyában megláthatna.~El
1972 18 | tudod te azt, hogy Törõcsik hadnaggyal beszélsz?~A cigány végighemperedett
1973 18 | lehet beszélni Kossuth Lajos hadnagyával. Meg is mondtam neki mindjárt:~-
1974 18 | Madzsar szabadság? Madzsar hadsereg? Hol van azs már, Dióbél
1975 25 | Tilinkónak -, ezt fölneveljük.~- Hadzs ledzsen eccser Nádorságban
1976 25 | attul félek, eccser itt hádzs bennünket a malacska, ost
1977 23 | Esem a lelkedet, hát ne hadzsd údzs el magadat - rimánkodott
1978 18 | azst mán majd csak utoljára hadzsuk. Valahodzs majd csak less,
1979 9 | volna, vagy a lábamra rá ne hágott volna, vagy legalábbis a
1980 6 | legjobban célba talál, arra hagyd a birodalmad.~Az öregbéres
1981 20 | hogy soha többet el nem hagyjuk egymást.~- Elõször is a
1982 16 | mondta neki -, el nem hagylak halálos holtomig.~S a maga
1983 15 | tehetetlen öregembert magára hagyni abban a nagy kastélyban.
1984 10 | puskát. De a vén jáger nem hagyta magát. Azt üzente vissza,
1985 27 | varrta a papucsot, csak akkor hagytak föl vele, ha olykor elrikkantotta
1986 11 | mikor észrevette, hogy itt hagyták a többiek.~Mi lesz most
1987 3 | horog hegyén volnék. Abba se hagytam addig, míg a ravasz Bedegi
1988 28 | házhoz, s minden asztalon hagytunk egy kis segítséget.~- Vegyetek
1989 5 | bundás gombócot. Az pedig a hajában fõtt krumplinak az ünneplõs
1990 5 | édesanyám a szemembõl a kócos hajamat -, nagy úr ám a szalonna,
1991 23 | Összecsapta a kezét, amikor hajamban a deres szálakat meglátta.~-
1992 26 | Rosszjancsi úrnak bizony hajat se sokat adott az isten,
1993 2 | kiszedte a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta a leveskét,
1994 6 | is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok:
1995 2 | szalajtotta az uraság a hajdút:~- Hívjátok csak Okos Törõcsiket,
1996 1 | gazda:~- Megállj, hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két
1997 12 | egy kis asztalmaradékot ne hajított volna az öreg jószágnak.
1998 28 | meg azs Isten!~Csüggedten hajítottuk el az ásót. A Cipóhalom
1999 7 | sonkát a konyhából, azt hajkurászták a cselédek.~„Az én kisfiamat
2000 6 | sótartó, öreg vagyok, sírba hajló.~- Nem baj az - vigasztalta
2001 11 | játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán hintáztak, a liliomok
|