15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
2002 5 | a dús vacsora után. Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy
2003 14 | rabság rabja a szabadság hajnalhasadásán látta meg az örök világosság
2004 21 | csinálnak, fiatal urakok, hajnalhasadásba? Felveritek egész utca.~-
2005 28 | ment a dolog egy-két hétig. Hajnalhasadástól napleáldoztáig folyt a szorgos
2006 25 | bunda.~Tilinkó azonban már hajnalhasadtán útban volt a falu felé,
2007 28 | diófa alatti fehér falú, hajnalicskás tornácú kis házban. Együtt
2008 13 | gazda, nem hatalmas úr.~Alig hajnallott, mikor a katonák már közrefogták
2009 28 | borókabozótot. Harmatos hajnalon álltunk neki elõször a dolognak.
2010 25 | is. Mintha csak magamét hajtanám. Hova hajtom? Hát a vásárra.
2011 28 | gazdájától, a víztõl s uralma alá hajtani az ekevasnak! Hej, micsoda
2012 29 | mely az újmalajdoki malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen el
2013 4 | Tilinkót, aki egyre azt hajtogatta:~- Jussom volt a báránhozs,
2014 10 | emberre az erdõkerülõk, a hajtók. Meg is üzente erre az uraság
2015 25 | csak magamét hajtanám. Hova hajtom? Hát a vásárra. Mért adom
2016 10 | az termi a legkeményebb hajú diót. Balról lesz a Dióbél
2017 23 | megfizetik. A veréb télen se hal éhen, mert kicsivel beéri.~
2018 7 | kastélykertig.~„Istennek hála! - tette össze a kezét,
2019 1 | a fákat, s minél elõbbre haladt, annál jobban nõtt szörnyû
2020 28 | diófaliget szélén, onnan haladtunk lefelé. Fejsze kellett elõször
2021 14 | nélkül, csöndben temettük el. Halála híre beleveszett a világ
2022 14 | aratókaszák görbe vasát halálkaszává egyenesítették a malajdokiak.
2023 15 | igyekezett elmenekülni a hálálkodások elõl.~- Jaj, csak a nevét
2024 4 | azonban nem jött vissza hálálkodni. Levetette a szûrét, megtömte
2025 19 | lesz. Ha õ azt mondja a halálnak, hogy „gyere”, akkor a halál
2026 14 | rossz kis Matykó, ha a haláloddal meg nem szomorítottál volna,
2027 19 | dolgod. Felöltözve várom a halált, ahogy a Malajdokiak szokták.
2028 19 | Reggelre megfehéredett a haj a halántékain.~- Hát idzs halt meg azs
2029 18 | hallottam, se láttam. A halántékomban zúgott a vér, tüzes karikák
2030 3 | legjobb barátom. Ez egy öreg halászember volt, aki a vízparton lakott
2031 3 | múlva pedig szaladtam a halászhoz.~- Baj van, Bedegi bácsi.
2032 3 | vagy még te halász, csak halászinas - nyugtatott meg Bedegi. -
2033 3 | nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból halászmester leszel, akkorra
2034 3 | cethal ez, ezért nem érdemes halásznak lenni - biggyesztettem el
2035 22 | gúnyosan. - No, ne félj, nem halászom el elõled a dicsõséget,
2036 29 | se. Öregember vagyok, s hálát adok az Istennek, hogy befejezhettem
2037 24 | harmatkásalevest, süssek-e halcsíkot? Van itt sajt is, van itt
2038 21 | volt elég büszke, hogy éhen haljon. Megfeleztem vele minden
2039 7 | Egész nap olyan volt, mintha hallanánk a miákolását.~Estefelé aztán
2040 7 | percben gyönge nyivákolás hallatszik az ajtó elõtt. Szaladok
2041 12 | a piruló Petykót. - Ide hallgass, én már meg is csináltam
2042 14 | de azt vettük észre, hogy hallgat is ránk, nem is. Újságoltuk
2043 13 | eszébe jutott-e megállni hallgatódzni: melyik zokog olyan keservesen,
2044 19 | Tamás úr ajtaján is hiába hallgatódzott, nem hallott semmit. Csak
2045 28 | nádbugák, panaszukat nem hallgatta már senki. Elhatároztuk,
2046 27 | szöknöm a világból.~Sokáig hallgattunk mind a hárman. Csuri az
2047 13 | parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott keserves zokogást a gyerekszobából.
2048 15 | kacagás, hogy tán még most is hallja Málé Tót János, pedig lóhalálában
2049 7 | csöndbe beleszól édesanyám:~- Hallja-e, apjuk? A cigánynak mégiscsak
2050 19 | nyers-röviden Bögre úrnak:~- Hallod-e, hé?~- Igenis, nemzetes
2051 10 | Ahogy lefelé csúszkáltunk a halmon, néhol nagyobb gödröket
2052 3 | íneresztõ fû kellene a halnak is, mert nem akar nõni sehogy
2053 3 | Nem éppen cethalnak való háló volt, de potykát lehetett
2054 3 | araszt. Gyerünk hamar a hálót kivetni!~Nem éppen cethalnak
2055 19 | meghívod rá. Kis temetés, nagy halott-tor! Hátra arc! In-dulj!~Bögre
2056 19 | kicsi, se nagy. Hanem a halott-toromat neked el kell laknod, érted-e?~-
2057 13 | beléptek, egyszerre megérezte a halottas gyertyáknak, a tömjénfüstnek
2058 3 | Bibolygós Bedegi, vállára vetett hálóval, és azt mondja nekem, menjek
2059 12 | nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény Petykónak álló
2060 11 | rózsafelhõin keresztül, halványuló csillagok között fel a Jóistenhez.~
2061 13 | olmützi levelet.~- Apátoknak hályog ereszkedett a szemére a
2062 18 | lábon, mint edzsen se! ĺgy hamarébb elérjük Malajdokot.~- Azám -
2063 16 | Igaz, hogy irgalmatlan hamisan szólt. Nem is igen mulatta
2064 28 | nádas, hónapokig pislogott a hamu alatt a parázs, s kerek
2065 7 | Nagyot nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta a cigány
2066 7 | katlanban vetett magának ágyat hamuból. Az legalább puha volt,
2067 13 | egész kertet, de se híre, se hamva. Tamás úr szétszalajtotta
2068 10 | kell ültetni a diófaerdõt.~Hancúrozva szaladtunk hazafelé az erdõbõl,
2069 18 | fülemnek, szívemnek az a földi hang, amit utoljára hallok. -
2070 9 | selyemhajuk is. De még a hangjuk közt se lehetett különbséget
2071 19 | Keserves sírása, magát vádoló hangos beszéde kihallatszott a
2072 26 | konosz lászadó!~A harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl egy
2073 10 | ki az esztendeje velem.~- Hányadik esztendõdet gázolod már? -
2074 8 | a tükrös padlón vágódtam hanyatt. Az uraság szobáiba azután
2075 2 | lépni a világ közepét. Annál hányivetibben állt elõ a hopmester.~-
2076 3 | csak, ide látszik, ahogy hányja a bugyborékot!~Én ugyan
2077 7 | behúzták a földet.~- Havat hányjunk-e rá, fiam? - kérdezte Tamás
2078 24 | esztendõket? Tudja-e a fa, hogy hányszor szórja el levelét? A nádi
2079 17 | drágasága volt, mind oda hányta rakásra.~- A hazának adjuk,
2080 21 | szép volt. Annyi garast hánytak a kalapomba, hogy eléltünk
2081 18 | hogy énelõttem minden ember haptákot álljon, különösen nem kívánom
2082 7 | kergetett az anyám arcába a harag, de ahogy a húszas megcsillant
2083 17 | szögről a kaszát, s kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat,
2084 1 | ilyen embert persze nemigen haragítgatja meg senki. Noha õ is csak
2085 1 | ember a mákos patkót szokta. Haragjából pedig akkorát tudott ütni
2086 23 | teszek az aranyakkal elsõ haragomban, ha hirtelen nem nyílik
2087 1 | ezért lobbant egyszerre haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed,
2088 13 | hogy elbúcsúzzam tõletek. Haragszik rám a császár, el akar fogatni.
2089 26 | úgy csattogott a foga a haragtól:~- Na, majt amit az Isten
2090 20 | Gõgös is voltam, hirtelen haragú is. Mind elmúlt az már.
2091 16 | csinálnék? Nem látod, hogy haragusok! Mérgembe hedegilek.~- Kire
2092 22 | bosszantson meg bennünket. Esti harangszó után katonát állítottak
2093 19 | a szakácskodásnak. Esti harangszóra kész is volt a Tamás úr
2094 13 | mennék. Kerülj beljebb, harapj valamit, nagy szükségem
2095 26 | elcseréli a piacon valami harapnivalóért, s nem jött vissza még éjszakára
2096 2 | figurás kedvét látta ennek a harapós borbélynak.~Azzal megfogta
2097 17 | csatának. Az osztrák fûbe harapott vagy elinalt. A pirossapkások
2098 3 | valami éhes kárász. Mert harcsa bizonyosan nem tátja ki
2099 19 | kézzsel dzsüttem haza a harcsháborúból.~
2100 7 | beleakadt a keze, mint az arany harisnyakötõbe.~A kilincset ugyan elvitte
2101 17 | farkasfejes botot, amit szelíden hárítottam el magamtól.~- Nem fogadhatom
2102 1 | azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû ropogással zuhant
2103 9 | hasú tajtékpipából, hanem harmadmagával. Az egyik kezét is egy kis
2104 3 | Fázik ám ilyenkor õ is.~Harmadnap végre jó hírt vihettem Bedeginek.
2105 26 | másnap is hiába vártam. Csak harmadnapra tért meg, de akkor meg nem
2106 27 | egekbõl, mintha az irgalom harmata hullott volna a szívemre.
2107 24 | segény helyen. Fõzzsek-e harmatkásalevest, süssek-e halcsíkot? Van
2108 10 | a világnak még a hajnali harmaton. Nemcsak Tamás úr jött velünk,
2109 28 | vágni a sûrû borókabozótot. Harmatos hajnalon álltunk neki elõször
2110 6 | Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott volna, ha
2111 10 | uraságok.~Mind a hárman kaptunk három-három diót, Tamás úr pedig megfogta
2112 5 | az volt rá a felelet:~- Háromfélét: kenyeret, haját, bélét.~
2113 25 | Lehetett már a malacka olyan háromfertály esztendõs, mikor egy este
2114 3 | nem ment bele egyéb egy háromnapos keszegnél, akkora lehetett,
2115 15 | akinek meg üres a zsebe, az háromszor is kapja le a süvegét a
2116 26 | Lépj elõ, konosz lászadó!~A harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl
2117 26 | mersze belépni. Hrosziancsik harsányan bekiáltott:~- Lépj elõ,
2118 16 | aludna az ereszet alatt a hársnyoszolyán.~- No, dádé, soruls most,
2119 16 | már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában az ezred nótája:~
2120 7 | belegyűrte a rongyos szűre száz hasadéka közül az egyikbe, és nagyot
2121 11 | repült az imádság nyomában, hasadó hajnal rózsafelhõin keresztül,
2122 17 | vége egy kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az
2123 4 | se tudod, micsoda ez.~- Hásen éppen azsért vittem volna
2124 23 | Mátykó úrfi diófáját kétfelé hasította azs istennyila.~- Majd egybeforr
2125 25 | lehet, teneked is tudom hasnodat venni.~Azzal betessékelte
2126 8 | Hol a szõnyegben botlottam hasra, hol a tükrös padlón vágódtam
2127 9 | kövér füstmacskákat a nagy hasú tajtékpipából, hanem harmadmagával.
2128 7 | átnyújtotta az új gazdának.~- Használja szerencsével, jó ember -
2129 16 | akire leütött, annak már nem használt a forrasztófû.~Engem a többi
2130 23 | már nem sokat félek senki hatalmától. Hanem gyermekeim gondját
2131 27 | jobban elváltoztatott a hatalom, mint téged a vadon.~Tudtam
2132 25 | hát miért cipelem én a hátamon ezst a malacsot? Hisen elmén
2133 1 | gallyszedegetõ gyerekek hátára.~Történt azonban, hogy egyszer
2134 28 | a csatornát.~A malajdoki határból elfutott az éhhalál, s gondunk
2135 19 | közel jártunk a malajdoki határhoz. Az ég alján már ködlött
2136 8 | erednek meg a dinnyemagjaim?~A hatodik dinnyemagnak nem kellett
2137 18 | hátam mögött.~Nagy kínnal hátrafordítom a fejem, s örömömben elsikoltom
2138 25 | harmadik dûlõben hirtelen hátrafordult, mert rávisított valaki:~-
2139 17 | elsõ golyója engem talált. Hátrazökkentem a nyeregben. A másik percben
2140 7 | dühösen a jó ember, s két hátsó lábánál fogva megcsóválta
2141 16 | állattal, amelyik elül harap, hátul rúg.~Villám ezredes egyre
2142 16 | verték föl!~- Lóra, husárok, hátunkon a nímet! - kiáltott torkaszakadtából,
2143 3 | két nagy tenyerét.~- Hû, havas-borongatta, jeges-teringette, mindjárt
2144 22 | voltam a szabadságharcban. Haynau volt akkor az úr Pesten,
2145 27 | szemembe mondták, hogy „hazaáruló”, azt még csak elviseltem.
2146 17 | maradt otthon a bogárhátú házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedség,
2147 1 | az uraság elõtt, nemcsak házacskával emberelte meg, hanem még
2148 13 | biztatták a porkolábok. Bátran hazaereszthették már Malajdoki Gáspárt -
2149 9 | híradás nélkül váratlanul hazaérkezett Gáspár úr. Mégpedig nem
2150 25 | jobb is volna egyenesen hazafordulni vele. Azzal együtt ez is
2151 13 | el, állig fegyverben, a hazahozatalára elég volt egy öreg, morva
2152 7 | hiszem, jobb lesz mindjárt hazahozni. Hátha azóta már meg is
2153 9 | fogta, meg a másikat is.~- Hazahoztam a bécsi legényeket, édesapám -
2154 19 | míg átbujdostuk az utat hazáig. A városokat kerültük, mert
2155 10 | akinek a nádas volt az igazi hazája. Néha fél-fél esztendeig
2156 5 | édesapádnak. Jólesik neki, ha hazajön a szõlõbõl.~Hanem azt már
2157 20 | hogy beleütöttem a fejem a házajtónk szemöldökfájába. Az édesapám
2158 7 | hamar aluvóra térõ falusi házak közt. A falu fölött, a dombon
2159 24 | kitelelhetne velünk. Tavaszra majd hazamehet a testvéreihez.~Csuri azonban -
2160 13 | kisgyerekek, és senki se akart úgy hazamenni, hogy még egyszer kezet
2161 17 | hogy én semmit se adhatok a hazámnak. Legalább vitéz hadnagy
2162 14 | élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás után, és halálos holtáig
2163 15 | Gyalog is lehet szeretni a hazát, édesanyám - mosolyogtam
2164 7 | jobbágy elhagyta az uraság házát. Gáspár úr maga kísérte
2165 23 | hogy azstán nem tudtak hazavárni, elmentek elõre.~Egyik oldalról
2166 5 | a számon.~„Lesz öröm, ha hazaviszem neki” - gondoltam magamban,
2167 28 | hajnalicskás tornácú kis házban. Együtt járnak az iskolába,
2168 25 | tisztesség, ezzel fizetem a házbért.~Fölemeltem a malackát,
2169 28 | hárman. Bekopogtattunk minden házhoz, s minden asztalon hagytunk
2170 7 | jó ember emlékbe. Egyéb háziállatunk nem maradt, csak az öreg
2171 23 | Mire búcsút vettem a régi házigazdámtól, visszajött az új.~- Mehetünk,
2172 5 | Mert annak minden rendes háznál terítettek, de mink bizony
2173 12 | kvártélyos gazdának öreg házõrzõ kutyája. Persze, mert Matykó
2174 12 | Petykóval, nemcsak az öreg házpásztor. Csak meg kellett nézni,
2175 7 | itt senki.”~Fölnézett a házra. Sötétek voltak már az ablakok,
2176 16 | ürgét. Utóvégre nekem is hazsám a hazsa, ha nekem csupa
2177 28 | dzsujtom én föl a nádast. A hazsámat. Nincs nekem ahhoz sivem...~
2178 7 | Serencsés jó estét azs egés házsnépnek! - topogta le a bocskoráról
2179 7 | Tilinkó a putrijában. Astán a házsra is vidsázsna, míg kenyér
2180 12 | mindig utána turbékoltak a háztetõrõl, a fürgébbek még körül is
2181 9 | rossz Matykót kergesse el a háztól hörcsögnek.~Semmivel a világon
2182 22 | súgunk-búgunk annyit.~A hazugság sohase volt kenyerem. Nyíltan
2183 23 | HÍRT HALLOK HAZULRÓL~Vagy másfél esztendeig ültem
2184 3 | friss levegõ.~No, van a mi házunkban olyan friss víz, hogy az
2185 1 | határban a franciák, de a házunknak a tájára se jöttek többet.
2186 14 | senki se tud nevetni a mi házunknál.~Lassanként még a beszédet
2187 5 | nagy úr lett, elszokott a házunktól.~Rossz esztendõ járt, mostohán
2188 16 | hogy haragusok! Mérgembe hedegilek.~- Kire vagy mérges, Tilinkó?~-
2189 4 | salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~- No,
2190 4 | kapta vállára a bárányt.~- A hegedihúrt már nem is kérdezem. Azs
2191 18 | is megsarcsoltak, még a hegedím is elvették, az isten tüzse
2192 16 | A HEGEDŰ~Ahogy a Cipóhalom tövében
2193 16 | Tilinkó, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam
2194 16 | egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a
2195 4 | azért új húrt is kapsz a hegedûdre.~No, Tilinkó majd kibújt
2196 16 | lakodalomban, ahol karddal hegedülnek, ágyúval bõgõznek. Nem akarok
2197 16 | tudtam, hogy van Tilinkónak hegedûje is, egyszer-kétszer hallottam
2198 16 | hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta,
2199 16 | valahonnan ezt az irgalmatlan hegedûszót.~- No, ez csak Tilinkó lehet -
2200 10 | diót a szegény halott fa hegyében találtam. Tessék, fogadják
2201 11 | azonban elvörösödött a füle hegyéig. A szelíd, félénk gyerek
2202 14 | látta meg az örök világosság hegyeit.~Könnyhullató szívvel, nagy
2203 3 | ordítottam, mintha máris a horog hegyén volnék. Abba se hagytam
2204 22 | tõle. Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk
2205 2 | tehet meg az Úristen, hé?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
2206 16 | sziklák közé bújva, füstös hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével.
2207 7 | eltévelygett a nagy ködben. Héj, bátya, azs ám csak a nads
2208 7 | cigánynak mégiscsak igaza van. A Hékámért lehetne egy-két garast kapni.
2209 7 | ködmönkéje alá gombolta Hékámot, és kiment vele a piacra.~-
2210 7 | pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra azt mondja, hogy vén dög,
2211 26 | bujdosik, most éppen olyan helen van, ahonnan el nem sökhet.
2212 25 | disnótor - vigyorodott el helybenhagyólag az öreg.~Nõtt, hízott a
2213 28 | szép falunak, amelyik a helyén áll. A neve: Újmalajdok.
2214 4 | tapasztását, azt kellett volna helyrehozni Tilinkónak.~- Nem megyek
2215 20 | árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló. Mindent veled akarok megbeszélni,
2216 12 | én... én... megvetem a hengerbuckot a maga tiszteletére, ha
2217 7 | marcifánk, még tán tengeri herebere is. Volt is Törõcsikéknél
2218 1 | magukban, hogy no, ez jó nagy hernyó lesz, marad belõle vacsorára
2219 19 | kitört tornácablakokat.~- Hess, csúnya nép! - csapott feléjük
2220 4 | ajtón, ha édesanyám el nem hessegetné onnan a húszassal.~- Eredj
2221 7 | erősködött a cigány. - Hétcser körülérné a derekamat azs
2222 16 | rántotta végig, akkorra már hetedhét fûzfa ellen zümmögtek a
2223 24 | napra való munka volt az. Hetek teltek abba, míg kitanultam,
2224 28 | Nincs nekem ahhoz sivem...~Hetekig égett a nádas, hónapokig
2225 15 | édesanyámtól. Azóta még hétszerte gazdagabb lett. Az a hír
2226 10 | uraság az öreg cselédet.~- A hetvenedik gázol engem, kegyes jó uram -
2227 10 | az üzeneted is nagyon hetvenkedett, amit küldtél. Azt üzented,
2228 29 | marad tõlem. Most is itt hever a lábamnál, s nézi, hogy
2229 17 | darabon.~Én magam fáradtan heveredtem le a tûz mellé. Ahogy ott
2230 19 | Egy gazdátlan kocsikerék hevert az úton, játékos gyerekek
2231 27 | VÁRATLAN VENDÉG~Hevertünk Tilinkóval a nádgunyhó elõtt,
2232 29 | erõben, egészségben, nem hiányzik közületek csak egy, a Matykó
2233 2 | dézsma körül volt valami hiba, mindjárt mihozzánk szalajtotta
2234 16 | mellébe.~- Nem õ volt a hibás, hanem én, nekisaladtam
2235 20 | Dióbélem, a gyermekkoromat. Hidd meg, nem rosszaság volt
2236 14 | nagyvilágba körülnézni.~Hidegen kezét nyújtotta felém. Megütõdve
2237 7 | éhségtõl, vacogott a fogam a hidegtõl. Az anyám csitítgatott,
2238 23 | tudna-e most munkát adni.~Hímezett-hámozott az öregúr, utoljára kereken
2239 24 | õk vetik a békalencsét. Hínár úszkál az alatt, nem való
2240 12 | csakugyan, a Malajdoki uraság hintája, Gáspár úr maga is ott ült
2241 11 | jegenyék hajlós sudarán hintáztak, a liliomok tölcséreibõl
2242 13 | fehér kezével õ is rózsákat hintett arra a rossz Matykó gyerekre.~
2243 13 | A negyedik oldalt Petykó hintette be gyöngybetûivel, én is
2244 12 | vette Petykót, és beemelte a hintóba. Matykót nem kellett emelni,
2245 23 | méltósága. Hû, milyen nagy úr! Hintóban járja, mikor nincs is van
2246 12 | Nini, hiszen ez a mi hintónk! - kiáltotta el magát Matykó.~
2247 12 | jobbra-balra.~Még le se szállt a hintóról, mikor már elejbe állt egy
2248 12 | is már a négy pej lovas hintót.~- Nini, hiszen ez a mi
2249 9 | volna. Egy délután minden híradás nélkül váratlanul hazaérkezett
2250 8 | követtõl, aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen, hogy
2251 28 | járnak békességet, szeretetet hirdetni a faluba. Együtt járnak
2252 6 | ábrázatom, koronám a jutalom - hirdette ki a Nevenincs király. -
2253 13 | panasz ellenem, hogy olyant hirdettem, amit nem lett volna szabad.
2254 1 | Törõcsiknek hívták. Én már csak hírébõl ismertem, nemcsak nagy erejû,
2255 7 | hiába van olyan nagy esze a híres uradnak? No, itt egy húszas,
2256 7 | Aha, hát ide jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat is
2257 13 | már többet ilyeneket nem híresztelek. Bilincset tesznek a kezemre,
2258 17 | juttatta eszembe, akinek hírét se hallottam már vagy fél
2259 2 | csak menjen kend isten hírével.~- Az már beszéd - dugta
2260 22 | rájöttünk. Közülünk való volt a hírhordó, Holló Pálnak hívták. Bizony
2261 23 | sét azs ünneplõgúnyám. Azs hírlett rólad, hogy sohasem erestenek
2262 2 | amire maga se tudott volna hirtelenében felelni.~- Azt mondja meg
2263 25 | tûnõdve Tilinkó. - Azst hisem, engem kiskoromban Dzsurinak
2264 1 | haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent vagy! - lobbant
2265 10 | meg is lehetne találni, hiszed-e, Gáspár?~- Meg ám, csak
2266 2 | felelt meg apám -, ha nem hiszi az úr, mérje utána.~Az íródeák
2267 27 | Visszaadtad az emberekben való hitemet, az élethez való kedvemet.
2268 3 | ugyan meg nem növekszik - hitetlenkedtem én. - Inkább ürgét fogok
2269 11 | csak a bekötött szemû. Azt hitte szegényke, azért lett olyan
2270 18 | oroszt. Ez meg jött az első hívásra. Egyszerre elöntötték a
2271 16 | volt még. Villám ezredes úr hívat. Úgy állj elõtte, mint a
2272 8 | beleszoktam volna én, hanem a hivatal nemigen fûlt a fogamhoz.
2273 27 | ölelésembõl Matykó. - A hivatalomból elküldtek, azt mondták,
2274 17 | Andrásnak szeretném magamat hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten,
2275 26 | Hát el is vette a csudar, hivatta a Bavina borbélt, lesedette
2276 13 | Gáspár úr szava -, azért hivattalak össze benneteket, hogy elbúcsúzzam
2277 3 | Törõcsiknek vagy Okos Törõcsiknek hívjanak. Inkább arra számíthattam,
2278 2 | szalajtotta az uraság a hajdút:~- Hívjátok csak Okos Törõcsiket, majd
2279 3 | most se kellett kétszer hívni. Megfogtam a halász kezét,
2280 18 | Lajos katonáival, segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez
2281 19 | Ott õ el is vált tõlem. Hívtam hozzánk, de azt mondta,
2282 16 | németet - mert csak németnek hívtuk abban az idõben az osztrákot -,
2283 19 | és arccal vetette magát a hóba. Nagy könnyekben bugyogott
2284 7 | vasládika feketéllett a hóban.~- Elég mély lesz már ez -
2285 7 | Mit, micsoda kincs? - hökkent meg Gáspár úr. - Ki beszél
2286 7 | megvakultan úszott a hold a hófelhõk közt.~Egyszerre csak halk
2287 19 | szekérre, nekivágott a nagy hófúvásoknak, bent a városban megkereste
2288 7 | Hát... már... izé... hogyha éppen hát - motyogta anyám
2289 23 | csákójárul a kétfejû sas, hogy a hóhér kössön pántlikát mind a
2290 22 | éppen erre fogott gyanút.~- Hohó, hé - ugrott eléje -, ki
2291 7 | a markoláb, mint a fogyó holdat. A tehénkénket elvitte a
2292 16 | elsötétedett a feje fölött a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl
2293 28 | néha megrövidítettük még a holdvilágos éjszakát is. A fejsze után
2294 21 | csizmánkból, hónunk alatt hurcolt holminkból ő is hamar kitalálta, mi
2295 4 | macskának bántod már az ilyen holmit? Hisz úgyse tudod hasznát
2296 23 | összeesküvőkkel cimborálok, s holnapután bedugnak a maga helyére.
2297 19 | parancs: koporsóba fogja tenni holt ura-gazdáját. Ez az utolsó
2298 1 | belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon
2299 14 | hazaszabadulás után, és halálos holtáig nem tudta meg, hogy két
2300 14 | Hozzám való nagy jóságukat holtom órájáig el nem felejtem.~-
2301 13 | aztán lehajolt hozzá, és homlokon csókolta:~- Isten veled!~
2302 1 | gyalogerdõ a falu alatt. A homokos gödrök közt mégis úgy zöldellett,
2303 3 | ma is sokszor ott állok a homokparton, és kitárt karral repdesek
2304 16 | a cigány, s kiejtette a hóna alól a hegedût. De föl is
2305 8 | Matykó vad csikó.~Egy-két hónap múlva már nemcsak néztem
2306 19 | az pedig igencsak minden hónapban megtörtént. Egyszer Bécsbõl
2307 28 | Hetekig égett a nádas, hónapokig pislogott a hamu alatt a
2308 13 | Petykó.”~És mentek, mentek, hónapokon át mentek a levelek, a verébfejû
2309 21 | gúnyánkból, poros csizmánkból, hónunk alatt hurcolt holminkból
2310 22 | kérik tõlem számon, hogy honvéd voltam a szabadságharcban.
2311 16 | keressük a nagykocsmában a honvédek sorozószobáját, hallom ám
2312 17 | ember volt, az mind beállt honvédnek. Asszonyokon, gyerekeken,
2313 18 | kopott juhászkalap, rongyos honvédruha rajta, de ócska szûr annak
2314 17 | hívtak engem, a legkisebb honvédtisztet.~Guyon tábornok Felső-Magyarországon
2315 19 | ura-gazdáját. Ez az utolsó hopmesteri kötelesség, amivel tartozik
2316 13 | Márton - küldte Gáspár úr a hopmestert -, tudd ki, mit akarnak
2317 20 | nem lesz szabad bajuszt hordani. Mert azt beszélik, hogy
2318 1 | Ezt a kis forgácsot meg hordjátok haza, jó lesz gyújtónak -
2319 17 | magam is egy fölfordított hordón, valami kõszentnek a lábánál.
2320 23 | Igazad van, öreg Tilinkó - horgasztottam le a fejemet. - Ezt jól
2321 7 | vetettük utolsó reményünk horgonyát. Az apám betegen gubbaszkodott
2322 15 | az miféle jöttment ott? - horkantott oda gorombán Málé Tót. -
2323 16 | másik oldalára fordult, és horkolt tovább, mintha otthon aludna
2324 3 | ordítottam, mintha máris a horog hegyén volnék. Abba se hagytam
2325 3 | vízen, ott rászúrlak egy horogra, hátha bekap valami éhes
2326 16 | zenebonában golyó tévedt hõs Tilinkónak a mellébe.~-
2327 20 | hosszában: az orra. Még hosszabb keresztben: a szája. De
2328 20 | ÚR~Szegény szülém egy óra hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor
2329 26 | olyan lászadó pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen, naccságos
2330 11 | Teneked meg Dióbélnek tanítót hozatok a kastélyba.~Matykó még
2331 13 | jót hoztál?~- Rossz hírt hozok, nemzetes uram. Kossuth
2332 11 | sajnálsz engem, és szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~
2333 13 | cselédeket a faluba, azok aztán hoztak is róla hírt. Az öreg csordás,
2334 13 | a temetés után való nap hozták haza Malajdoki Gáspárt.
2335 9 | lélek volt, akihez igazán hozzáédesedett: a nagyapja. Annak néha
2336 9 | se rossz mesterség, csak hozzáfogni nehéz - sodorgatta Tamás
2337 2 | a nyerget is, mert az is hozzátartozik a szamár terhéhez!~- Ne
2338 2 | fenõszíjon. De aztán gyanakodva hozzátette, hogy elõre kell ám fizetni.~-
2339 6 | legkisebb fiamnak koronát hozzatok. Vállára palástot, selymet,
2340 25 | adom el? Kinek mi közse hozzsá?”~Azzal kinyitotta a tarisznyát,
2341 20 | Elõször is a birtokot hozzuk rendbe - szõtte a terveket
2342 20 | szalajtott cseh a nyavalyás, Hrosziancsiknak hívják, de mink csak Rosszjancsinak
2343 2 | a fanyerget, s megrakta hulladék targallyal.~Most is ilyen
2344 12 | Petykóra egy szemet se hullajtott soha. Csak mikor már kiment
2345 6 | kilátszott volna, ha mind el nem hullajtotta volna.~- Beszélj, szolgám;
2346 13 | sorok írása közben is könnye hulldogál a papírra.~- Mi az, mi van
2347 7 | hogy nemcsak a gõgös gazda hûlt el bele, hanem a Hékám is
2348 29 | az öreg emberé. Álmosan hunyorgat a napocska. Sebaj, rászolgált
2349 9 | csattantotta be a bicskáját, s ránk hunyorgott a bozontos szemöldöke alól.~-
2350 7 | nem tudott elaludni. Hiába hunyta le a szemét, mindig maga
2351 21 | csizmánkból, hónunk alatt hurcolt holminkból ő is hamar kitalálta,
2352 26 | ám, mint a szûcs a subát. Hurcolták is a kakastollas katonák
2353 13 | Kossuth Lajost börtönbe hurcoltatta a bécsi császár az éjszaka,
2354 16 | reszkettek az ujjal, s a húrok csodálatos zengése egyszerre
2355 4 | Mindegy, no, azért új húrt is kapsz a hegedûdre.~No,
2356 24 | melyiknek mikor ízesebb a húsa.~Nekem meg az volt a dolgom,
2357 16 | érzsem, engem azs isten is husárnak teremtett.~- No, majd megválik,
2358 16 | álmukból verték föl!~- Lóra, husárok, hátunkon a nímet! - kiáltott
2359 7 | sépségét! Adnék érte eds húsast, ha vóna. Magam raknám a
2360 19 | nyugszik - dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. - Hát
2361 10 | teljesíteni. De bizony most már hússzor is ki kell adnom a parancsot,
2362 16 | szomorúfûzfa,~az alatt van magyar huszár meghalva,~bajtársai karddal
2363 17 | VAK CSIHA FURULYÁJA~Mire a huszárságom első esztendejét betöltöttem,
2364 2 | és azt kérdezte:~- De egy húszasért minden fa az enyém, ami
2365 2 | hátán van, mind az enyém a húszasomért. Márpedig a szamárnyereg
2366 4 | el nem hessegetné onnan a húszassal.~- Eredj csak a konyhába,
2367 23 | féltem szegényt, mikor ilyen hûvös szelek járnak.~- Ne fájjon
2368 7 | Morgott a Hékám, mintha máris húzná le róla a bõrt a cigány,
2369 2 | ebben igazad van, fiam - húzódott hátra mosolyogva a tisztelendõ
2370 13 | szigonyt, még Tilinkó cigány is húzott maga után egy láncos kötelet. (
2371 28 | a rézsbográcsot, s nekem húzsta meg érte a fülem: „No, rajkó -
2372 11 | jó hideg falhoz, fejemre húztam a vánkos sarkát: mind nem
2373 12 | oda Matykó, csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.~-
2374 15 | az enyémet meg száz arany húzza! Aki pénzes, legyen kényes,
2375 2 | tudja, mi az illendõség :~- I-ha-ha-há, i-há, i-há! - nevetett
2376 8 | gazduram, odább lesz az az idábbnál - csendesített édesapám. -
2377 6 | öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig Fölséged tartott el kaláccsal,
2378 29 | gyümölcsüket, édes gyümölcsüket ideadták a fák: hadd pihenjék ki
2379 9 | s még ha megbékült is, idegenkedve nézett az apjára. Petykó
2380 20 | kastélyba, és nem kíván senki idegent ott találni.~Még aznap fölszedtük
2381 2 | koccintásra a poharát. - Idehozatom vasárnap ebédre Okos Törõcsiket,
2382 17 | megyének, a szabadságharc idején pedig még kisebb volt. Nem
2383 18 | Dióbél hadnadzs úr. De ha idejiben hazsa nem eblábolunk innen,
2384 11 | földre, s kimulassák magukat idelent jó gyerekek módjára.~Szó
2385 17 | a végire faragva.~Azzal idenyújtotta a farkasfejes botot, amit
2386 6 | KIRÁLYFI~Ezekben az ínséges időkben igazság szerint örülnöm
2387 13 | Hanem köszönöm, hogy idõnap elõtt hírt hoztál. Egyet-mást
2388 16 | bõgõznek. Nem akarok sokáig idõzni ezeknél az emlékeknél. Békességes,
2389 19 | haj a halántékain.~- Hát idzs halt meg azs öreg nemzetes
2390 26 | azs õ kedvéért urasodtam ídzs el.~Az történt szegény Tilinkóval,
2391 29 | madaraival nagyon szép az ifjú tavasz. Csupa ígéret, csupa
2392 2 | szamárnyereg fából van, igaz‑e?~- Igaznak igaz - facsarodott el az
2393 22 | Én? - kereste a deák az igazolványát. - Ló Pál, egyetemi hallgató.~-
2394 19 | adott magáról, az pedig igencsak minden hónapban megtörtént.
2395 29 | szép az ifjú tavasz. Csupa ígéret, csupa reménység. Csupa
2396 17 | seregével, én pedig Bicske felé igyekeztem a csapatommal, ott kellett
2397 2 | fölháborodva mondta, hogy iha-há. Ami bizonyosan annyit tett
2398 17 | házacskákban.~Annál nagyobb volt az ijedség, amikor egy reggel azzal
2399 1 | megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt csettegés hallatszott a
2400 2 | kiejtette a kezébõl a borotvát ijedtében, de édesapám sietett neki
2401 1 | azok nem bújtak, mert nem ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törõcsik
2402 9 | Matykót meg nem lehetett ijeszteni, csak ezzel. Gáspár úr szokta
2403 26 | azonban mégis nagyon rám ijesztett az öreg cimbora. Reggel
2404 16 | Tilinkó. Hanem ha még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor
2405 28 | fölött, hol csúfolódva, hol ijesztgetve.~- Kincs-kincs-kincs! Nincs-nincs-nincs!
2406 16 | Jaj, akkor inkább lóra ilek - sóhajtotta el magát Tilinkó,
2407 4 | a vállára, s szó nélkül illant el a kertek alatt. Helyette
2408 2 | az ebédlõterembe, és szép illedelmesen megállt az ajtóban.~- Ne
2409 26 | nagy úr éppen a tükör elõtt illegett-billegett. Valami osztrák tábornokot
2410 11 | magasba, s én magam is táncra illegtem a titkos muzsika dallama
2411 7 | állatnak?~- Hát amilyen macskát illet - vihogott Málé Tót.~- Mert
2412 8 | így megadván nekem is, ami illetett. - No, hadd látom, tudsz-e
2413 8 | Mindenkinek meg kell adni, ami illeti. Hát most már hadd hallom
2414 13 | Hát én most már többet ilyeneket nem híresztelek. Bilincset
2415 28 | szólalt meg Tilinkó -, jövõ ilyenkorra tele les a Csipóhalom diófacsemetével.
2416 11 | orcáját -, maradj mindig ilyennek.~Nekem is nyomott egy barackot
2417 3 | vízpartra szedrezni.~Az ilyenre én mindig kantáros legény
2418 7 | macskát: ki hallott még ilyet Malajdokon?~Szegény szülém
2419 19 | gyertyát is gyújtottak, lábához imádkozni le is térdepeltek.~Bögre
2420 11 | Matykó hangja, aki térdepelve imádkozott az ágyban:~- Édes jó Istenkém,
2421 22 | mert egy este hangosan imádkozta a miatyánkból azt, hogy „
2422 5 | kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk.~
2423 11 | A tiszta szívû gyermekek imádsága egyenesen az Úristenhez
2424 13 | meghallgatta a rossz Matykó imádságát. Most úgy szerette õt az
2425 19 | nagy halott-tor! Hátra arc! In-dulj!~Bögre úr kitámolygott a
2426 23 | aranypénz fiókasztalodban. Hozta inas, ezüstös ruhájú. Küldte
2427 8 | tanítgatott a hopmester úr az inasi tudományokra.~Bögre Mártonnak
2428 8 | Úgy volt, hogy urasági inast nevelnek belõlem.~Szép zsinóros
2429 25 | tyúkocska, akár ludacska képében incselkedik vele.~Lám, most is észrevette
2430 1 | parányi kenderike megállította indulata pusztító útjában.~
2431 19 | könnyelmû, lehet hirtelen, lehet indulatos, de azért mégis úgy kell
2432 1 | az erdõt - lihegte otthon indulatosan, s azzal vállára kapta a
2433 19 | homlokán kidagadtak az erek az indulattól, ahogy rádörgött a lázadó
2434 13 | õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~Indulni kellett. Gáspár úr karjára
2435 19 | amelyiken elõbb-utóbb el kell indulnia a leghatalmasabb úrnak is.~-
2436 10 | zöld bársonyabrosz, amelyik ing-leng, libeg-lobog minden szellõlebbenésre,
2437 11 | zörgésével, karcsú orma ingásával a jegenye.~- Istenkém, az
2438 24 | lakik. Ahol a gyapjúsás ingatja ezüstös fejét, ott nincs
2439 29 | leperegnek virágaink, s úgy ingatják ágaikat a fák, mintha kezüket
2440 26 | Tilinkó.~Rosszjancsi úr intett az õrt álló cseh katonának:~-
2441 14 | ajtóból még egyszer búcsút intettem. Matykó összefont karral,
2442 14 | vált a világ minden dolga iránt. Beszéltünk neki a tanulmányainkról,
2443 8 | ez a szép, tiszta, rendes írás a Petykó írása, ezeket a
2444 20 | feketéllett.~- Tessék!~Abban az írásban pedig az volt, hogy a rend
2445 29 | hogy befejezhettem ezt az írásomat az öreg diófák alatt. Megírtam
2446 13 | is idegen kéz írta. Azt íratja vele, az fáj neki legjobban,
2447 12 | elejbe:~- Ugyan, Petykó, írd föl rám valami takarosan
2448 10 | kezdõdtek, és húzódtak el irdatlan messzire.~Kimelegedtünk,
2449 27 | hullott az egekbõl, mintha az irgalom harmata hullott volna a
2450 1 | folyókában. Vitte is az irháját esze nélkül, ahogy föltápászkodott,
2451 13 | míg oda vagyok, mindennap írj nekem egykét sort, hogy
2452 13 | nevedben, úgy, mintha te írnád. Apa nem tud meg semmit,
2453 12 | nem is papírra kellene írnom, hanem piros rózsalevélre
2454 23 | bedugnak a maga helyére. Az irodám ajtaját pedig sohase merik
2455 23 | én magát ma befogadom az irodámba, holnap azt mondják rám,
2456 21 | nevelõje, se jámbor szabók íródeákja nem leszek. Nincs nekem
2457 8 | levelei, amiket Gáspár úrnak írogatott az ország dolgairól. Ezek
2458 22 | lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár kenyérre lehetett
2459 6 | telik gazda a koronára.~- Irósvaj, itt a baj - potyogott a
2460 28 | Fejfájára csak ennyi van írva:~
2461 12 | az egész ház meg az egész iskola, sohasem gõgösödött el.
2462 12 | szerez az ember!~Bent az iskolában is mindenki a kedvében járt
2463 12 | mentől közelebb értünk az iskolához, annál jobban akadozott.
2464 11 | fütyörészett, mintha sárgarigók iskolájába készülne.~Hanem azért nehezen
2465 28 | szólítanák. Az újmalajdoki iskolamestert meg Dióbél-Törõcsiknek hívják.
2466 24 | Azs után láss, amibõl éls. Ismerd meg Nádorságnak minden sögit-zsugát.~
2467 18 | Tilinkó. Hanem most ne nagyon ismerkedzsünk, inkább saladjunk, mert
2468 27 | az élet a vállán; az arca ismerõs, mégis idegen: gyûrött,
2469 27 | nélkül való hangon:~- Nem ismersz, Dióbél? Engem jobban elváltoztatott
2470 8 | Kíváncsian vártam aztán, hogy issza ki most már a tányérból
2471 4 | végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását, azt kellett
2472 25 | s úgy vágta fültövön az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta
2473 1 | A feje fölött az ég az istené, és ameddig az ég alatt
2474 19 | ezüstkoporsót eladta, s addig istenkedett neki, míg visszakapta negyven
2475 23 | diófáját kétfelé hasította azs istennyila.~- Majd egybeforr az megint.
2476 2 | No, ha már éppen a jó Istenrõl beszél kend, éppen arról
2477 10 | összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon, mezei vadakon
2478 23 | az ételem, állott víz az italom. Egyéb világosságom nem
2479 8 | tányéron nyújtja át az ember az italt annak, akit kiszolgál. Próbáljuk
2480 7 | kaparássza az ajtót.~- Micsoda ítéletidő! - sóhajtotta édesanyám
2481 2 | uraknak a dolog, nagyot ittak rá. El is jött vasárnap
2482 20 | meg már kicsuda?~- Az most itten mifelénk a kerületi fõnök.
2483 13 | pribékek - fusson, amerre lát, itthon ne találják.~- Nem látott
2484 10 | fáját. Egész erdõ lenne az ivadékaiból. Ti meg eldicsekednétek
2485 13 | hagyja a magyarok istene az ivadékát se! Nemzetes uramért is
2486 7 | az állat?~- Hát... már... izé... hogyha éppen hát - motyogta
2487 25 | értek, megint elkezdett izgeni-mozgani, de úgy ám, hogy Tilinkó
2488 24 | Sereted-e a sulymot? Különb ízse van annak, mint a gestenyének.
2489 24 | sekfûnek. Attól tartok, ha azs ízsire rákaps, meg se esed majd
2490 10 | nevetés. Kezet nyújtott a jágernak:~- Úgy látom, öreg, legény
2491 10 | neki, de nem való már a jágerségre. A szeme se jó már, az ereje
2492 10 | erdõbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában találtuk.
2493 17 | kezüket, s bizonyára már a jajgatásukkal elijesztik az ellenséget,
2494 16 | pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az éjszakában
2495 11 | nyárfához fordult sírva és jajgatva:~- Te olyan nagy vagy, olyan
2496 14 | Könnyhullató szívvel, nagy jajszó nélkül, csöndben temettük
2497 16 | gyaloghusár seretnék lenni - jajveszékelt Tilinkó. - Nem barátkozsok
2498 17 | Hüvelyk Matyi!~Az asszonyok jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára
2499 26 | mindjárt utána, vitette is a jámbort maga elé.~- Hod merted te
2500 22 | még akkor se, mikor a sok járás-kelés feltûnt neki, s megkérdezte
2501 19 | Annak már értett a szeme járásából is. Most már leginkább csak
2502 12 | iskolába. Látszott a sebes járásán is, a szeme csillogásán
2503 8 | öregebb uraság. Méltóságos járású aggastyán volt, nagy, galambfehér
|